Az elmúlt fél év legnépszerűbb cikkjei ez alábbiak:
2. Az új reformáció: Házi gyülekezetek I. rész
3. Rick Warren: A házasságból nincs vészkijárat
4. Amerikában jártunk, gyülekezetépítésről tanultunk
5. Az új reformáció: Házi gyülekezetek II. rész
6. Michael Hyatt: Mit teszel, hogy megóvd a házasságodat?
7. Rick Warren: Hogyan védjük ki a végzetes vonzalmakat?
Érdemes lehet újra olvasni, vagy tovább adni másoknak, akiknek segítség lehet.
Amíg kicsi vagy, figyelembe sem vesznek. Amikor növekszel kritizálni fognak. Ha naggyá nősz, haragudni fognak rád. Élj inkább Érte!
Az elmúlt hetekben egy baptista missziós konferencia vendégelőadója volt Alan Platt a Doxa Deo gyülekezet vezető pásztora (Pretoria, Dél-Afrika). Az előadás jegyzetét tesszük közzé.
Márk 6:30-44. Jézus mellett 5000 ember megéhezett. A tanítványok látták a problémát, de nem éreztek együtt az emberekkel. Nem értették meg, hogy korlátolt eszközeikkel ők is hozzájárulhatnának a megoldáshoz.
Dél-Afrikában óriási társadalmi feszültség gyülemlett fel az emberekben. Ezek nagy része még az 1994-es rendszerváltozással sem oldódott meg. 40%-os munkanélküliség, szegénység, bűnözés… Ki oldja meg ezeket a problémákat? A kormány? Más szervezetek?
Jézus akkor nem a korlátozott eszközökre nézett; egy alapelvet tanított meg: ha Isten gyermekei elkezdenek fáradozni a megoldáson, a rendelkezésükre álló eszközökkel, akkor Isten is el kezd cselekedni és hozzáadja, amire szükség van. Adjuk fel azt a hozzáállást, hogy nem tudunk mit kezdeni ezzel, hanem kezdjük el a megoldást. Az aggódás ugyanannyi erőt emészt fel, mint az együttérzésből fakadó cselekvés.
Jeremiás próféta 29, 1-7. A társadalmi problémák látványa könnyen tesz kesergő szemlélődővé bennünket. Jeruzsálem elfoglalása borzasztó módon hatott a zsidóságra. A város elpusztult, pedig a számukra ez volt a tökéletes város. Jeruzsálem városának tökéletes ellentéte Babilon városa. Minden jó Jeruzsálemhez kötődik, minden rossz Babilonhoz. Mégis a fogságban Babilon városát kellett építeni, ennek a békességén fáradozni. Ahogy átélték a sálom (békesség) állapotát Jeruzsálemben, ezt átélhetik Babilonban is. Isten imádkozni és áldani hiv.
Az önfokuszáló gyülekezet számára döbbenetesek Isten szavai, de az megoldás ahhoz, hogy életek megváltozzanak a városban.
János evangéliuma 17, 15-18. „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból…” Odarakja őket Isten a világ közepére, hatással lesznek a világra, de őket nem tudja elpusztítani a világ. A hívők az igazság által vannak átitatva, ezért immunisak a világ támadására.
Egy városban 8 terület van, amely hatást gyakorol az ott élő emberekre:
1. oktatás;
2. üzleti élet;
3. művészetek;
4. egyház;
5. kormányzat;
6. média;
7. sport;
8. szolgáltatások (szociális szféra);
Stratégia:
• Mozgósítás: minden hívő ezekben a szférákban tölti el az ideje nagy részét; Isten ügynökei lehetnek az adott területen;
• Beszivárgás: hogyan tudunk szolgálni a társadalom 8 területén… Pl. oktatás területén hogyan tudunk segíteni? Hogyan lehet ott szolgálni? Szülői munkaközösség, igazgatótanácsban legyenek hívők is ott, mert ott tudnak hatást gyakorolni az oktatásra, az iskolákra. 48 iskolára vannak hatással. 14 ifjúsági munkásuk dolgozik iskolákban. Ők fizetik őket, de megkerestek nagyvállalatokat, hogy támogassák a projektet, amely jó hatással van a gyerekekre.
• Egymást támogató szolgálatok: nem szervezeteket hoznak létre a gyülekezetek, hogy közösen csinálják, hanem egy-egy gyülekezet végzi az adott területen a munkát, a többiek mögéjük állnak. Másik területen, másik gyülekezet lép.
Efézusi levél 4, 12. A gyülekezetbe jövőkre úgy tekintenek, mint "város-megváltoztatókra". Három lépés:
• add át magad; Istennel való kapcsolat kérdése, önátadás;
• szolgálj; túllépek magamon, és a másik kerül a fókuszomba;
• győzd le; Isten uralma alá hozni területeket; társadalmi struktúrák megváltoztatása;
Máté evangéliuma 13, 33. Kicsi élesztő nagy hatást tud kifejezni. Mustármag elve, nagyon kicsiben kezdődik, aztán naggyá nő. Ami nagyban indul el, az gyakran rövid életű lesz.
Nem egyszerű együtt szolgálni más gyülekezetekkel.
Három terület:
• abszolút igazság; - Biblia sarokpontjai - ez számit csak a közös szolgálatban;
• értelmezések; - dogmák - minden gyülekezet otthon beszél erről;
• feltételezések; - liturgia - minden gyülekezet otthon foglalkozik ezzel;
12 felekezet vezetői járnak össze évek óta. Bizalmat és egymás megbecsülését építik ezek a találkozók.
Megváltozott a szolgálat hatásköre. Afrikai mondás: „egy gyerek felneveléséhez egy falu kell”. A közösség határozza meg, hogy kik vagyunk, a világnézetet, hitet, viselkedést, az értékrendet, gondolkodást, a döntéseket…
Ha egy egész falu kell egy gyerek felneveléséhez, akkor ki neveli és építi a falut. Ha nem a gyülekezet vállalja fel ezt, akkor megteszik hitetlen és istentelen szervezetek, emberek, izmusok…
Alan Platt előadásának jegyzete
Pár napja Schwarzenegger hűtlenségéről szólnak a vezető hírek. Úgy tűnik, legalább egy gyermeke született házasságon kívül, de valószínűsíthető, hogy több is. Őszintén szólva feldühít az eset, különösen amikor a feleségére, és a gyermekeire gyakorolt hatására gondolok. Emellett újabb negatív példát állít gyerekeink, unokáink elé.
Miután feleségem, Gail is értesült az esetről, azt kérdezte, hogy olyasvalaki mint Schwarzenegger, hogy engedheti meg magának ezt a viselkedést? Remek kérdés, számos válasz ötlött eszembe akkor hirtelen:
Mégsem egy Schwarzenegger-ellenes bejegyzést szándékozom írni. Nem vagyok ítélőbírája. Számot fog adni döntéseiről - ahogy én is. Egy ügyben azonban szeretnék állást foglalni: a házasságtörés nem normális. És semmiképpen sem elkerülhetetlen. Isten nem erre teremtett. Hűségre és monogámiára teremtettünk.
Amikor hűségesek vagyunk, Teremtőnk hűségét fejezzük ki. Amikor hűtlenek, a Sátán és Ádám árulását tükrözzük. Nem csoda, hogy a Biblia gyakran "szellemi paráznaságként" említi a bűnt. Az árulás az eredendő bűn.
Azonban egy bukott világban élünk, mely egyre közömbösebb a szexuális bűn irányába. Ha jól akarunk vezetni és élni, nem lehetünk naívak. Fel kell ismernünk a paráznaság csábító erejét és megfelelően kell felvérteznünk magunkat ellene. Semmi sem teszi tönkre hatékonyabban hitelünket és örökségünket, mint egy affér.
Hogyha el akarjuk kerülni, hogy áldozatok legyünk, stratégikusan kell gondolkodnunk. Három dolog, amit a házasságomban teszek annak megvédéséért:
1. Befektetek a feleségemmel való kapcsolatomba. Számomra hihetetlen, hogy férfiak mekkora szellemi, érzelmi és anyagi erőforrásokat áldoznak a már meglevőn kívüli kapcsolatokra. Ennek nincs "gazdasági" értelme. Ha azt akarod, hogy a házasságod növekedjen és virágozzon, muszáj belefektetned. Ez időtöltést jelent - együtt álmodni, nevetni, figyelni és sírni.
2. Világos határvonalakat húzok. Ez régimódinak hathat, talán dogmatikusnak is, ám legyen. Úgy gondolom, a világra ráférne egy kevés régimódi, józan paraszti ész. Eképpen:
3. Számba veszem mit kockáztatok. Miről akarok majd mesélni az unokáimnak? Ez mindent a helyes megvilágításba helyez. Azt akarom, hogy büszkék legyenek rám, vagy szégyenkezzenek miattam? Azt akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint aki szereti és hűséges feleségéhez, vagy mint aki eltékozolta örökségét egy pillanatnyi megtévelyedésében?
Ideje a valódi vezetőknek kezükbe venni az irányítást - nem csak szakmai, hanem magánéletükben is. Ha nem tudunk magunkért felelősséget vállalni, nem értünk meg arra, hogy másokért ezt tegyük. Fel kell vállalnunk tetteinkért a felelősséget. Unokáink számítanak rá.
Michael Hyatt blogjáról (fordította: Vajda Gábor)
Ma reggel az MR1 rádióban hallottam a történetet Kányádi Sándorról, erdélyi költőnkről. Egy íróolvasó találkozón a tanárnő kérdésére, miszerint mi a vers, egy kisdiák felelt ezzel: "A vers az, amit mondani kell." Mindenki nevetett. Kányádi így írt később erről:
Csak mi ketten álltunk megilletődve. Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen. A vers az, amit mondani kell.
Az Ige az, amit mondani kell. Ha mondani kell, hát mondjad! Ne hagyd abba!
Sok embernek, aki nem "hitben nevelkedett" (bocsánat, hogy ezt a nevetséges formulát használom, de annyira "kifejező") annak az első asszociáció, ami beugrik az egyház kapcsán: ítélkezés.
Számos ilyen emberrel való beszélgetésem kapcsán a következőkre jutottam: mit jelent az, hogy az egyház ítélkező? A következőket:
Ha jól megfigyelitek ezeket a kifogásokat, akkor jól látható, hogy az átlag (!) magyar embernek nem Istennel van baja, hanem az egyházzal. Az egyházzal, éspedig azért, amilyen az egyház. Az egyházzal nem általánosságban, hanem személyre bontva. Honnan lesz nekem képem arról, hogy milyen az egyház? Onnan, hogy megismerkedem valakivel, aki "egyházas" ember. Legyen az hites, golgotás, katolikus, református, pünkösdista, szabad keresztyén metodista, stb. Az emberről alkotunk képet, és az emberről alkotott képünkhöz társítjuk az adott csoportot, amihez ez az ember tartozik.
Keresztény a "magasságban"
A fentiek szerint MA az átlag keresztyén elérhetetlen magasságokban leendő valóság, lehetőség szerint értelmiségi, de ha nem, akkor is tegyen úgy, mintha; ne közösködjön bűnösökkel, mert megmondták az apostoli levelek, aki a világgal közösködik, ellensége az Istennek. Különüljön el mindenkitől, aki nem gondolkodik ugyanúgy, mint a közösség ahová tartozik. Kvázi, a tökéletesség magasságában létező valaki az, aki 'egyházi' (szándékosan nem a keresztyén/keresztény szót használom, később kiderül miért).
Az egyházhoz nem tartozó embereket, vagy akik nem gyakorolják a vallásukat (direkt: vallás!) azokat a következő megnevezésekkel szokás illetni: hitetlen, pogány, ateista, bűnös, erkölcstelen, elveszett, a gonosz szolgája, nem hívő, világi, általánosságban: a világ. Ezek a megnevezések enyhén szólva sértőek. Gondold el, ha téged hívnának így. Nincsen személy, hanem kategóriák vannak! Dobozok, és a két fő doboz: jók és rosszak. (Persze, tudom, illik mondani, hogy én, aki rossznak, bűnösnek nevezek valakit, én is bűnös vagyok, de ez legtöbbször csak üres frázis, mint „a bűnösök között első vagyok én” keresztyén egoista jelmondat – ami azért Pálnál nem egészen így hangzott!). Az ítélet, elítélés, címkézés, kategorizálás abból a meggyőződésből fakad, hogy én, aki véleményt alkotok, birtokában vagyok valaminek, amit megérdemlek (!), és jogomban áll ítélkezni mindazok fölött, akik nincsenek birtokában annak, aminek én igen. (az más kérdés, hogy ennek van az a foka, amikor már senki nem elég jó, és a delikvens azon szomorkodik, hogy már mindenki bűnös és tévtanító (!) lett, és ilyenkor szokott az ilyeneknél bejönni az „ez már az utolsó idők” toposz, hiszen „nincsen igaz egy sem”, illetve csak egy: én).
Jézus nem a megfelelő emberekkel barátkozik
Nos, az imént felsorolt jellemzők az evangéliumokban Jézus ellenségeire igazak! Az írástudók és a farizeusok kapcsán az átlag ’egyházinak’ a képmutató szó jut az eszébe. Használatos is ez a megnevezés a „jók” egymás közötti harcában, amikor egymást „farizeusnak” nevezik. Ám, a farizeusok nem a két szép szemükért érdemelték ki a „képmutató” jelzőt Jézustól! A nevezett két csoport Jézus korában Izrael (kvázi az egyház) vallási elitjét alkotta. Nagyon fontos kiemelni, hogy nem papokat (!) hanem olyan „hívő” ’egyháziakat’ akik nagyon jól ismerték a Bibliát. Ismerték a törvényeket, magyarázták, megtartották. Ha megfigyeltük valaha, a vita mindig a törvény értelmezése körül forog Jézus és a farizeus/írástudó csoport között (törvényeskedés). Jézus a farizeusok szerint a vámszedők és a bűnösök barátja, iszákos és részeges ember (Luk 7,34).
A következő szituációkban látjuk Jézust:
1. Amikor anyja és testvérei látogatásukkal megpróbálnak maguknak dicsőséget szerezni, hogy nyilvánvaló legyen, hogy ez a sikeres fiatalember a mi rokonunk, Jézus elutasítja ezt a helyzetet. (Tehát a családon belüli kivételezés keményen kivédve).
2. Kánában egy menyegzőn vesz részt. Nos, az egyik legnagyobb tévedés az, amikor arra gondolunk, hogy a menyegző az volt akkor, amit most a különféle kegyességi irányzatot követő keresztyének annak neveznek. Nem, a menyegző az ókori Izraelben egy hétig tartó fergeteges ünneplés, ahol bizony tekintélyes mennyiségű bor fogyott el. Nem véletlenül történet, ami történt. Jézus bort ’csinált’ a vízből, ez egy olyan botrányos cselekedet, ami nem fér bele a „jézusképbe” ezért misztifikáljuk, pedig itt szó szerint arról van szó, hogy megszánta a házigazdát. Jézus részt vett ezen a mulatságon és minden bizonnyal maga is fogyasztott bort. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy az úgynevezett „utolsó vacsoránál” nem annyi bort ittak meg Jézus és tanítványai, amennyit ma az úrvacsorában/eukarisztiában elfogyasztunk.
3. Jézus tanítványai többségében a mai értelemben vett kisemberek voltak. Továbbá vámszedők és radikális nacionalisták (Zélóták).
4. Jézus a nőkkel megszégyenítően nyitottan beszélgetett, és egy alkalommal (amit még a Biblia is feljegyez) hagyta, hogy egy parázna nő (kurva!, prostituált!) drága olajjal kenje meg a lábát és majd a hajával törölje le. Távol álljon tőlem minden blaszfémia, de nehezen tudom ezt elképzelni erotikus töltet nélkül, lévén, hogy én is férfi vagyok és hitvallásunk szerint Jézus is az volt. A samáriai asszonnyal való beszélgetése pedig egyenesen vérlázító, hiszen a leglenézettebb néphez tartozott, a kor leglenézettebb csoportjához (a nőkhöz), akik kb. a szexuális tárgy kategóriában szerepeltek.
5. Jézus Zákeust, a fővámszedőt követői közé hívja, és kijelenti, hogy üdvössége lett neki és a házában lakóknak. A vámszedőt nehéz mai nyelvre lefordítani, körül írni, de talán egy magyar embernek érzékletes példa lehet, hogy a vámszedő az, aki ’56-ban a magyarokat lőtte, majd később gazdag lett, mert jókor volt jó helyen. A vámszedő továbbá az, aki eladja saját hazájának minden kincsét, és saját honfitársait fosztja ki. Ebben Zákeus nagyon király volt. Jézus bemegy hozzá, még mielőtt bármi történne. Tehát nem a „megtért” Zákeushoz megy be!
Sorolhatnánk még, de száz példának is egy a vége. A keresztyén szó annyit tesz: krisztusi. Amennyiben a fenti szellemiség igaz ránk, annyiban vagyunk keresztyének. Hiba, amikor ószövetségi, apostoli levelekbeli és jelenések könyvbeli igék alapján értelmezzük Jézus szavait. Jézus a megtestesült ige. Minden más része a Bibliának az ő életének és szavainak az összefüggésében értendő. A fenn felsorolt esetek nekem Isten Jézusban lévő szeretetéről beszélnek, ellenben a farizeusok törvényeskedésével!
Szikszai Szabolcs, az Ujragondolo blog írója
"A keresztény hit összetett dolog. Gazdagsága felmérhetetlen, mélysége kikutathatatlan, magassága elérhetetlen, szélességét nem tudjuk átfogni. A keresztény hit számos ponton ütközik más világnézetekkel, mindig vitába száll az uralkodó korszellemmel, rengeteg etikai kérdést vet fel, és sok tekintetben emészthetetlen még a keresztények számára is. Nagy a kísértés, hogy a keresztény hitről beszélve újból és újból azokat a kérdéseket állítsuk a középpontba, amelyek a világ szemében botrányosak, vagy azokat, amelyek bennünket ejtenek zavarba, amelyekkel kapcsolatban a hitünk válaszokat keres, vagy amelyekről mi, keresztények is vitát folytatunk egymással. Hajlamosak vagyunk arra is, hogy a hitünk helyett inkább a hitünk következményeiről vitatkozzunk."
De ha nem erről, akkor miről kell beszélnünk? Olvasd tovább Szabados Ádám blogján