Sokan vannak akik könnyen - túl könnyen - elutasítanak azzal dolgokat, hogy Amerikában máshogy megy minden. Bár kétségtelenek a különbségek, mégis a bölcs ember kész tanulni olyanoktól, akik sok dologban előttünk járnak. Az elmúlt napokat Indianapolisban töltöttük harmadmagammal (útitársam volt Dani Zsolt, a Szentendrei baptista gyülekezet pásztora, és Barbarics Péter presbiter) Gary Johnson, a The Creek gyülekezet vezető pásztora vendégeként, aki már több mint 20 éve pásztor itt. Néhány benyomást, tanulságot szeretnék veletek is megosztani.

A The Creek gyülekezetnek 4000 fő felett van a látogatottsága (Gary érkezésekor kb 250 tagjuk volt), melyhez 24 főállású fizetett alkalmazott tartozik. Több mint 160 személy jut egy-egy alkalmazottra. Ez az arány az átlagos amerikai evangéliumi gyülekezetben tapasztalható számnak közel kétszerese. Mi ennek a jelentősége? Sokkal inkább megvalósulhat az Efézus 4-beli alapelv, miszerint a vezetőknek nem a tagok kiszolgálása a feladata, sokkal inkább a tagok felkészítése a szolgálatra. Szó szerint több száz önkéntesnek van feladata egy átlagos vasárnap 4 istentiszteletének és a hozzá kapcsolódó gyermek és ifjúsági programok, valamint más kiscsoportos bibliatanulmányozások lebonyolítása során.

Ennek egyébként vannak árnyoldalai is, amiről üdítő őszinteséggel beszélt az a mintegy 12 munkatárs, akikkel személyesen is találkozhattunk, amikor is fél fél órában bármit kérdezhettünk tőlük négyszemközt. Ha valaki a tagokkal való közvetlen kapcsolatot tartja a legfontosabbnak a szolgálatában valószínűleg jobban fogja érezni magát egy kisebb gyülekezetben. Itt az önkéntesek bevonása, képzése, bátorítása, a szolgálat szervezése a fő feladata többeknek.

Meglepő módon nem éreztük személytelennek a gyülekezetet, többen is megszólítottak bennünket az istentiszteletek előtt és után. Ugyanez volt a tapasztalatunk a Grace Community gyülekezetben is, ahol a szombat délutáni istentiszteleten jártunk látogatóban. Jim Conner nevezi a Magyarországon is átlagosnak mondható 50-100 fős méretű közösségeket "kutyagyülekezetnek". A kutya ugyan rendkívül barátságos a család tagjaival, ugyanakkor az idegenek nem így érzik. Azért lehet ez így mert a bennfentesek mindent és mindenkit nagyon jól ismernek, és egymással is kétségtelenül törődnek, egy látogató mégis könnyen kívülállónak érezheti magát, ha például véletlenül valaki helyére ül.

Nagy hangsúlyt fektetnek az első látogatókra, a Creekben külön kis ajándékcsomagot kap aki először jön - az elmaradhatatlan kávésbögrével persze :) . Megadnak minden szükséges információt, ami ahhoz kellhet, hogy valaki a gyülekezet életébe bekapcsolódhasson. Sajnos ez olyan terület, amit sokszor elhanyagolunk, pedig a tapasztalat azt bizonyítja, hogy egy-egy alkalommal sokan hajlandóak eljönni egy gyülekezetbe, ám a többségük nem tér vissza többet.

Különleges élmény volt, ahogy a vendéglátónk teljes természetességgel készítette el a reggelinket, és aztán mosogatott el utánunk. Minderre azért került sor mert a felesége az egyik gyermekénél volt látogatóban két hétre. De nem csak emiatt tett így. Egyik este egy gyülekezeti családnál jártunk, a vacsora után neki állt a vendégségben a mosogatásnak. Együtt mosogattam egy 4000 fős gyülekezet vezető pásztorával. Aki vezető akar lenni közöttetek...

Megkérdeztem a többieket is számukra mik voltak a tanulságok. Péternek követendőnek találta, hogy minden korosztály nagyon hangsúlyosan meg volt célozva. Minőségi gyermekmegőrzés már 1 éves kortól. Színvonalas gyermekmunka, ahol a tanítók fele férfi(!). Ezt különösen nagy eredménynek látom, mert a mi gyülekezeteinkben szinte teljesen elnőiesedett ez a terület.

Szintén Péter emelte ki, hogy elgondolkodtató volt számára, amikor Garyvel arról beszélgettünk miért nem vezetik be ők is a szombat esti istentiszteletet - más nagy gyülekezetekhez hasonlóan -, és inkább vállalja a vasárnap délelőtti prédikálást 4(!) alkalommal. Egyszerűen úgy látja, hogy nem áldozható fel a gyülekezeti élet oltárán a munkatársak és az önkéntesek magánélete. A munkatársak számára a péntek és a szombat szabadnap, amikor semmilyen programot nem szerveznek. Ez azt jelenti, hogy szombaton együtt lehetnek a családok. Annak ellenére kitart emellett, hogy őt személyesen ez már nem érinti közvetlenül, hiszen felnőtt gyermekei vannak.

Zsolt azt emelte ki, hogy a gyülekezet épülete és maga a gyülekezet is maximálisan családbarát. Láthatóan mindent megtesznek azért, hogy a teljes család megtalálja a helyét. Egy másik megfigyelése, hogy semmi olyan dolgot nem tesznek, amit mi ne tudnánk megtenni, ha még komolyabban vennénk a szolgálatunkat. Tetszett még, hogy az istentiszteletekben sokak munkája van benne: kreatív emberek tervezik.

Végül egy teljesen személyes élményemmel hadd fejezzem be. Ahogy ott álltam ezt a bemerítést nézve - ami a nagy létszámú alkalom ellenére nagyon bensőséges volt -, újra odaszántam magam arra, hogy Isten használjon abban, hogy emberek élete megváltozhasson. Nincs ennél nagyobb cél, amiért élhetnék.

Azt hiszem mindannyian küzdünk az időbeosztással. Kis kaposvári pásztorkörünkben újra és újra visszatérő téma ez. A "sűrgős dolgok zsarnoksága" sokszor hatalmába kerít bennünket. Nagy segítség lehet a feladatok kategorizálásban az az egyszerű táblázat, amit Stephen Covey állított össze:

Aszerint kellene sorba rendeznünk  feladatainkat, hogy melyik negyedbe esnek:

1. negyed: Fontos és sürgős. Ezek a feladatok legyenek az első számú prioritásaink. A tennivalók listáján csak az első helyekre rakhatjuk őket. Fontosak és még ma meg is kell csinálnunk őket. Nem halogathatjuk.

2. negyed: Fontos, de nem sürgős. A holnap feladatai. Fontossági sorrendben a második legfontosabb dolgok. Lehet nem lesz rögtön következménye, ha elmulasztjuk, de hosszabb távon szembe kell majd néznünk a hatásaival. Ilyen lehet vezetők számára például a folyamatos tanulás vagy éppen a pihenés és a család elhanyagolása.

3. negyed: Sürgős, de nem fontos. Ezek azok a feladatok, amik lehet, hogy valaki más számára sürgősek, de nem fontosak a mi számunkra. Ezek már csak a harmadik helyre kerülhetnének. A legtöbb email, vagy a mostanában divatba jövő közösség média (iwiw, facebook) kommunikáció is ebbe a kategóriába esik. De ilyenek azok a nagyon sürgős telefonhívások is, amikor mások valaki telefonszáma iránt érdeklődnek, és még sorolhatnánk. Praktikusan, ha például számítógépen dolgozol, készülsz egy igehirdetésre zárj be, minden olyan programot, ami elvonhatná a figyelmedet.

4. negyed: Nem sürgős és nem is fontos. Ezeket a dolgokat a legjobb ha egyszerűen törlöd a napi teendőid közül. Ilyen lehet a túlzásba vitt információ begyűjtési kényszer: megnézni a híradót, miután végigolvastad az összes fontos hírt már az Interneten is. Sokszor ebbe a kategóriába tartozik a céltalan TV nézés is. 

A gyülekezeti vezetés, pásztori lét egyik nehéz kérdése, hogy szinte folyamatosan igénylik mások a társaságodat. Mindenkinek van valami apró kérdése vagy problémája, amihez tőled remél segítséget. Fontos, hogy megtaláld az időt az egyedüllétre, és az együttlétre Istennel, különben kiszáradsz. Jézus Krisztus ebben is példát adott.

Szabados Ádám erről írt blogján: Amikor Jézusnak is egyedüllétre volt szüksége

Házasságkötésünk előestéjén Kay (Rick Warren felesége) édesapja leült velünk beszélgetni: "Öt területe van a házasságnak, amelyek általában konfliktus források: pénz, szex, rokonok, gyerekek és kommunikáció". Később kiderült prófétikus beszélgetés volt: Kaynak és nekem megvolt ötből öt!

Az egyetlen ok, ami miatt házasok maradtunk az első éveinkben, hogy egy dologban egyet értettünk: a válás soha nem lesz opció a számunkra.

Nem hagyhatod nyitva ezt az ajtót, akár csak egy kicsit is, mert végül valamelyikőtök meg fog próbálni kimenekülni. Lassan, idővel, Isten segített, hogy ne csak elfogadjuk, hanem nagyra is értékeljük a különbözőségeinket.

A teljes cikk angolul itt olvasható

írta: Mark Gungor (2011. január. 27.) fordította: Jóföldi Barna

Olyan kultúrában élünk, ami minimalizálja a férfiszerepet, alulértékeli az apák fontosságát és általánosságában hajlamos tagadni a férfi nemet, mint szükséges dolgot. A 60-as, 70-es években kezdődött női feminista mozgalomtól kezdve, folytatva az olyan gondolatokig, hogy a nőnek nincs is igazán szüksége a férfira, hiszen szinte mindent meg tudnak tenni a családban, amit az apa tesz, a férfiszerep már idejétmúlt. Sajnos néhányan elmennek addig, hogy a mesterséges megtermékenyítés tudományára hivatkozva azt is mondják, hogy a nőnek egyáltalán nincs szüksége a férfira, csak a spermájára.

De tényleg csak mint sperma donor hasznos a férfi, vagy mégis van valami, amit a feminista kiáltványok kihagynak? Valójában tanulmányok bizonyítják, hogy ez a gondolkodás hibás, és kihagynak egy igazán fontos dolgot. Összefoglalva azt állítják, hogy éppen a férfi az, aki túlnyomó többségében meghatározza a gyerekek morális és lelki, szellemi fejlődését. Három különböző tanulmány is erre a következtetésre jutott. Az egyiket a svájci állam, a másikat a Baptista Sajtó (Baptist Press) és a harmadikat a MSNBC (amerikai hírműsor szolgáltató) készíttette. Különböző források – állami, vallási és liberális média – mégis ugyanarra az eredményre jutottak. Mindhárom támogatja az apák gyerekekre gyakorolt hatásának  fontosságát – ez megrázó lehet azoknak, akik a „nincs szükség a férfiakra” klubba tartoznak!

Az apák és a gyermekek hite

Először is egy 2000-ben publikált svájci tanulmány kimutatta, hogy „az apa vallási gyakorlata az, ami a leginkább meghatározza egy gyermek jövőbeni gyülekezet látogatását”. Nézzük meg a számokat:

Anya és az apa rendszeresen jár gyülekezetbe:

• 33%-ban a gyerekeik rendszeresen gyülekezetbe fognak járni
• 25%-ban a gyerekeik egyáltalán nem fognak gyülekezetbe járni

Az anya rendszeresen jár gyülekezetbe. Az apa egyáltalán nem jár:

• 2%-ban a gyerekeik rendszeresen gyülekezetbe fognak járni
• 60%-ban a gyerekeik egyáltalán nem fognak gyülekezetbe járni

Az apa rendszeresen jár gyülekezetbe. Az anya egyáltalán nem jár:

• 44%-ban a gyerekeik rendszeresen gyülekezetbe fognak járni
• 34%-ban a gyerekeik egyáltalán nem fognak gyülekezetbe járni

Míg sokan azt hiszik, hogy a nő az „elsődleges szülő”, és a férfi nem is annyira jelentős, addig ezek a számok pont az ellentettjét bizonyítják. Össze se lehet hasonlítani a hatásukat – 2 a 44%-hoz! Igenis a férfiak, az ő hatásuk és gyülekezetbe járásuk számít a gyerekek szellemi fejlődésében, valamint jó indikátor arra nézve, hogy a családok mennyire tudják átadni hitüket a következő generációnak. Meglepő, hogy ha mindkét szülő jár gyülekezetbe a szám 10%-al kisebb! Én úgy gondolom, hogy azért, mert oly sok nő kritizálja a férjét ezen a területen, ezzel aláásva a férj tekintélyét és hatását a gyerekekre.

Ezek a számok eléggé lehangolók lehetnek az egyedülálló anyák számára, akik nagyon rosszul érezhetik magukat. Nem akarok elítélni senkit, és igazán együtt érzek azokkal a hölgyekkel, akik egyedül küzdenek, hogy a legjobbat tegyék a gyerekükkel. Természetesen segítségre van szükségetek másoktól, főleg a férfi szerepben, és Isten kegyelmét sosem lehet alábecsülni. De nem szabad becsapnunk magunkat! A gyermekek egyedül való nevelése a nem a legjobb eset. E hibás gondolkodás miatt, miszerint a férfi jelentéktelen, sok nő könnyen lemond a házasságáról és arról a fontos szerepről, amit a férj tud betölteni a gyerekeik életében. Sok nő állítja azt, hogy legalább olyan jó, vagy akár jobb szülők tudnak lenni férfiak nélkül, de ezek a számok ezt nem támasztják alá – sőt pont az ellenkezőjét mutatják.

Kiket akarunk elérni?

Akkor nézzük a számokat a Baptista Sajtó által közölt tanulmányból:

• Ha egy családban az anya lesz először keresztény, akkor 17% az esély arra, hogy az egész család követni fogja.
• Ha egy családban az apa lesz először keresztény, akkor 93% az esély arra, hogy az egész család követni fogja.

Sajnos annak ellenére, hogy ezek a tanulmányok megmutatják a férfiak értékét a hit családban való továbbadásában; a legtöbb gyülekezet nem foglalkozik ezzel a lehetőséggel. Nem törődnek a férfiakkal; nem tudják felhasználni a férfiakban levő szellemi potenciált. Amíg a gyülekezetek és a lelkészek nem tudják ezt a szellemi potenciált megcsapolni, ami a férfiakban van, addig az Egyház csak egy része tud lenni annak, aminek lennie kéne.

Tudom, hogy ez politikailag nem túl korrekt. De ha megnézzük a legtöbb amerikai keresztény gyülekezet felépítését, 60% vagy több a nő és 40% vagy kevesebb a férfi. Sajnos, a 40% többsége olyan férfi, akit a feleség úgy kell hogy elvonszoljon vasárnaponként a gyülekezetbe. Az Egyház annyira elnőiesedett, hogy az egyáltalán nem valós vagy jelentős sok férfinak. (További információért lásd David Murrow: Miért utálnak a férfiak gyülekezetbe járni? című könyve.)

Semelyik másik vallásban nem látszik ez csak a nyugati kereszténységben. Nem lehet tetten érni az iszlámban, judaizmusban vagy buddhizmusban – ez kizárólag a mi problémánk, hogy a férfiak visszahúzódnak vagy elzárkóznak attól, hogy bármilyen jelentős dologban részt vegyenek. A keresztény egyháznak jobb munkát kell végeznie a közösségekben, hogy a férfiakat bevonják, és az apákat elérjék. Ha így lesz, a családok learatják az istenfélő férfiak hatásának gyümölcsét, ami cserébe nagy erőt fog adni az egyháznak, gyülekezeteknek mindenütt.

Gyerekek apák nélkül

Végül nézzük meg az MSNBC tanulmányát, hogy az apák mennyire befolyásolják a gyerekek morális döntéseit. A tanulmány szerint: „azok a tinédzserek, akik apja jobban be van vonva az életükbe, kevésbé lépnek rizikós szexuális tevékenységbe, mint például a védekezés nélküli közösülés.” A férfi nem csak egy apró mellékes dolog, ahogy sokszor mondják. Az apáknak nagyszerű és nagyon fontos szerepük van a gyerekek életében és jövőjében – igazából a morális fejlődésben kétszeresen is.

Tehát amikor a nők úgy döntenek, hogy terhesek lesznek vagy örökbe fogadnak egy gyereket, hogy egyedül felneveljék, amikor egy anya úgy dönt, hogy a gyerekeik apja nélkülözhető, elválik a férfitól és csak minimális lehetőséget ad neki a gyerekkel való kapcsolatra, akkor egy nagyon lényeges és kulcsfontosságú dolog fölött elsiklanak az erős, magabiztos és istenfélő fiak és lányok nevelésében.

Amikor férfiak úgy döntenek, hogy elhagyják a gyerekeiket, akár házasságon kívülieket, elválnak vagy lemondanak róluk, vagy akár „jelen vannak, de mégis hiányoznak” apák a házban, akkor kihagyják a legnagyszerűbb lehetőséget, ami adatott nekik: az esélyt, hogy befolyásoló tényezők legyenek a következő generáció formálódásában.

Még nem látjuk a társadalom szétesését, ami olyan keveset gondol a férfi szerep értékéről, mint apákról. Ahogy a kultúránk egyre jobban leértékeli a férfiakat, egyre kevesebb férfi fog úgy dönteni, hogy aktív szerepet vállaljon a gyerekei életében, s a társadalmi betegségek tovább fognak növekedni. Egy nemrégi tanulmány a Pew Research Center által egy újabb ijesztő statisztikára hívja fel a figyelmet: 2008-ban az újszülöttek 41 százaléka házasságon kívül született (1960-ban ez 5% volt)

Ha tisztán akarjuk látni milyenek lesznek az apa nélküli gyerekek, nézzük csak meg a börtönrendszert. A bebörtönözöttek túlnyomó többsége erős apai befolyás nélkül nőtt fel, ami a morális és szellemi életét pozitívan befolyásolhatta volna. Az apa nélkül felnövő gyerekeknek több iskolai és magatartásbeli problémája van, magasabb az öngyilkossági hajlamuk, fokozottan a drogok, valamint a fiatalkori bűnözés veszélyének vannak kitéve, és a listát folytathatnánk sokáig. A hiányzó apák nagy űrt hagynak maguk után, akár válás, elhanyagolás vagy elfoglaltság miatt nincsenek jelen a családban – és mindezt a társadalmunk szenvedi meg.

Amint ezek a statisztikák is mutatják, itt az idő, hogy véget vessünk a „fiúk – mindegy, hogy veletek vagy nélkületek, hisz úgysem vagytok fontosak és szükségesek” gondolkodásmódnak, ami jelen van itt Amerikában. A férfiak igenis számítanak. Az apák nagyon fontosak és ezt minden apának és anyának, politikusnak, tanárnak és tanítónak, és főleg a lelkészeknek komolyan kell venniük.

Bár magam is a 30 percnél hosszabb, alapos tanításokat gyakorlom, mégis érdemes elgondolkozni az alábbi cikk által felvetett gondolatokon. A szerkesztő.

Írta: David Murrow (fordította: Tormáné Hosszú Ivett)

Utazásaim közben általában az támasztja a legnagyobb vitát, amikor azt mondom, hogy többre becsülök egy rövid és egyszerű prédikációt, egy hosszúnál. A Legyen férfias témájú a vasárnap c. terv gyűjteményemben (Go for the Guys Sunday Action Plan) azt a prédikációt ajánlom, ami egy témára épül, egy tanulságot bont ki és nem több tíz percnél.

Az emberek értetlenkedve állnak mondanivalóm előtt. Gyakran kapok ilyen és ezekhez hasonló megjegyzéseket:

• David, alábecsülöd a férfiak intelligenciáját.
• A rövid prédikációk lebutítják az evangéliumot.
• Több tanításra van szükségünk, nem kevesebbre, hiszen amúgy is gyengén állunk Bibliaismeretben.
• Nem rövidebb, hanem velősebb tanításra van szükségünk.
• A lelkipásztorom olyan érdekes előadó, nem bánnám, ha hosszabban prédikálna.
• Pál apostol gyakran órákig prédikált és milyen sokan megtértek!
• A férfiaknak is meg kell tanulniuk figyelni.

Nézzük át ezeket egyenként.

David, alábecsülöd a férfiak intelligenciáját.

Az intelligenciának semmi köze ehhez. A kutatások azt mutatják, hogy a férfiak sokkal jobban tudnak koncentrálni, mint a nők, csak rövidebb ideig. Egy átlagon amerikai férfi 6-8 percen át tud folyamatosan figyelni. Ezen idő alatt, mindent kizárva, szakadatlanul figyelünk. Miután letelik a 6-8 perc, a férfiak figyelme elkalandozik. Ez az agyban levő ideg összeköttetéseknek köszönhető.

A rövid prédikációk lebutítják az evangéliumot

Ha gondunk van a rövid üzenetekkel, akkor a kereszténység alapítójával, Jézus Krisztussal, van bajunk. Nemrég fogtam egy stopperórát és lemértem Jézus példabeszédeit. Mi lett az eredmény? 38 másodperc. A leghosszabb példabeszéd is csak két perc húsz másodperc hosszú. Jézus tisztán megmutatta, hogy nem a beszéd hossza, hanem a hatása számít; ez tudja átformálni az életünket.

Több tanításra van szükségünk, nem kevesebbre, hiszen fejlődnünk kell Bibliaismeretben

Egy átlagos amerikai protestáns prédikáció 31 perc hosszú. Ez a szám egyre növekszik, míg a gyülekezetbe járó férfiak száma egyre csökken. A nemek aránya a néger gyülekezetekben a legrosszabb, ezzel együtt itt a leghosszabb a tanítás. A hosszú prédikációk nem növelik a férfiak bibliaismeretét, ha meghallgatni sem jönnek el a gyülekezetbe.

Nem rövidebb, hanem velősebb tanításra van szükségünk

Ámen. Ezzel rátapintottunk a lényegre. Valóban, a megagyülekezetek 30-45 perc hosszú igehirdetést tartanak. A férfiak általában azért járnak megagyülekezetekbe, mert a lelkipásztorok tehetséges szónokok. Ha, azonban őszinték akarunk lenni, nem minden lelkipásztor rendelkezik olyan adottságokkal, mint Billy Graham. (Karrierje elején a „15 perces tanítás” volt a védjegye.) Minden lelkész lehet jó szónok, ha megtanulja lefordítani a bonyolult lelki igazságokat egyszerű, rövid, de emlékezetes gondolatokra.

A lelkipásztorunk majdnem egy órát szokott beszélni. Olyan érdekes, amit mond! Nem bánnám, ha hosszabban beszélne

Ez a gyülekezet azokhoz akar szólni, akik képesek nyugodtan ülni egy órán át. Rajtuk kívül még sok ember van, akik azért utasítjuk el ezt a gyülekezetet, mert túl hosszúak az igehirdetések. Róluk azért nem tud senki, mert egyszer eljönnek és soha nem térnek vissza. Nagy részük férfi.

Pál apostol gyakran órákig prédikált és milyen sokan megtértek!

Pál Troászban (Apcsel 20) egy egész éjszakán át prédikált, mert másnak el kellett mennie onnan. Ezt olvassuk: „Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel.” Természetesen ez nem okozott gondot Pálnak, mert egyszerűen feltámasztotta és tovább folytatta a prédikálást hajnalig.

Mit hozunk ki ebből a történetből? Az írás elmondja, miért tanított Pál ilyen hosszasan:
„…mivel másnap már el akart utazni…”. Pál másodszor járt ebben a városban és a fiatal gyülekezetben szükség volt szakértő útmutatásra. Mivel lehet, hogy nem jött hozzájuk más Pálhoz hasonló szellemi óriás, ezért helyénvaló Pál hosszas igehirdetése.
Pál, a világ legjobb tanítója, újszerű és radikális igazságokról prédikált Tráósz népének. Nagyszerű dolgok ezek! Ennek ellenére egy fiatal fiú mégis elaludt és lezuhant a hosszas beszédtől.

A fiatal férfiak járnak legkevésbé gyülekezetbe. A hosszú tanítás az egyik oka annak, hogy a gyülekezetben felnövő fiatal fiúk 70%-a lelki értelemben „kiesik az ablakon” mikor tizenévesek lesznek vagy elérik húszas éveiket.

A férfiaknak is meg kell tanulniuk figyelni

Ez a kívánság biológiai okok miatt nem teljesülhet. A férfi agy verbális készségeket működtető része kisebb, mint a nőké. A nőket a szavak, míg a férfiakat a képek stimulálják. Mivel az igehirdetések 95%-a szóban hangzik el, a női közönség több információt merít belőle, mint a férfiak.

Azt hiszem, hogy azért zavarja az embereket leginkább a rövid prédikáció gondolata, mert hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten megismerésének egyetlen módja az, ha tanításokat és prédikációkat hallgatunk róla. De a kutatások arról árulkodnak, hogy az igehirdetés eléggé hatástalan az életünk hosszú távú alakulásában. Egy tanulmány azt mutatta ki, hogy elhangzás után 24 órával a gyülekezetbe járók 12%-a tudta csak felidézni a vasárnapi prédikáció témáját.

Itt az ideje máshogy gondolkodnunk a prédikációról. Ahelyett, hogy a keresztény lelki érettség alapkövének tekintenénk, nézzünk úgy rá, mint egy gyufára, mit meggyújtja a lángot. Mi lenne, ha abból állna a prédikáció, hogy a heti kiscsoportos alkalmak élményeit osztanánk meg egy adott témáról? Mi lenne, ha kisebb csoportokat tanítványozó férfiak, alátámasztanák a prédikációt saját példáikkal?

Beszélgettem egyszer egy pásztorral Fairbanksben, Alaszkában, akit rosszul érintett a rövid prédikáció gondolata. Megkérdeztem tőle, hogy heti hány órát tölt a vasárnapi prédikációra való készüléssel. Amikor azt válaszolta, hogy 35-40 órát, azt ajánlottam neki, hogy a következő héten töltsön csak 10 órát a készüléssel. Egyszerűsítse le az üzenetét. Csak egy tanulságot építsen a beszédébe. A maradék 15-20 órát töltse a gyülekezet férfi tagjaival. Építse őket, azzal, hogy találkozik velük a munkában, és velük ebédel. Ha ez nem terem azonnal gyümölcsöt, akkor nyugodtan térjen vissza a 30 órás készülgetéshez.

Mi lenne, ha nem a prédikációtól, hanem a tanítványozástól várnánk a változást?

Tisztában vagyok azzal, hogy ez a fajta látásmód sok pásztor pozícióját fenyegetheti. Csak azokét nem, akik elkötelezték magukat a gyülekezetükért és az odajáró férfiakért. Lehet, hogy kevesebb időt töltenek a szószéken, de több idejük lesz a férfiak életének átformálására.

Az íróról: David Murrow a Gyülekezet a férfiakért (Church for Men) szervezet vezetője. Fő feladatuk, hogy segítsenek elérni a férfiakat és a fiúkat a gyülekezetekben. Civil munkájában, David, tévé producer és író. Három könyve jelent meg. Alaszkában él a feleségével, három gyermekével, két unokájával és Papper nevű kutyájával.

Szeretnénk három részben közreadni azt az írást, amely Wolfgang Simson: House Church (Házi gyülekezet) című könyvében fogalmaz meg. 15 pontban foglalja össze, hogy miért gondolja úgy, a Gyülekezet következő reformációjának kulcsa a házi gyülekezetek lesznek. Bár lehet némelyik pontját vitatni, de kétségtelen, hogy nagy hatású, messzire vezető, és rendkívüli módon inspiráló amit megoszt. Itt olvasható a 3. rész:

11. Ne az embereket hozzuk az egyházba, hanem az egyházat vigyük az emberek életébe

Az egyháznak abba kell hagynia, hogy megpróbálja bevinni a templomba az embereket, inkább az egyházat, magát Krisztust kellene az emberekhez elvinnie. Az egyház feladata nem merül ki abban, hogy hozzátesz a már meglévő struktúrához.

Az egyháznak gombamód kell elterjednie saját magának a spontán megsokszorozódása útján a világ azon részeire, ahol Krisztust még nem ismerik. 

12. Az úrvacsora valóságos vacsora valós étellel

Az egyházi tradíciók miatt vallásos formában „ünnepeljük” az úrvacsorát – s tesszük ezt általában néhány csepp borral, ízetlen ostyával vagy kenyérrel, általában egy délelőtti istentisztelet néhány percében, ráadásul unottan és szomorú arccal. Az első keresztények számára az úrvacsora valós vacsora volt szimbolikus jelentéssel, s nem szimbolikus vacsora valós jelentéssel.

Isten újra az alkalmaink részévé szeretné tenni az étkezést, mert azzal együtt mindig beszélgetések, bensőségesség, szívélyesség, egymás megvendégelése, a szeretet gyakorlása, egyszóval közösség jár együtt. És éppen ez lenne a gyülekezet eredeti célja.

13. Felekezetek helyett egész várost átfogó ünneplés

Sajnos az egyház mai állapotát szemlélve úgy tűnik, mintha Jézus egy egyetemes mozgalmat hozott létre, amely vallásos közösségek millióit szülte. Globális hálózatuk van, mindegyik a saját kereszténység-variációját reklámozza, és bár egységet hirdetnek, ha őszintén beismernék, mást se tesznek, mint versenyeznek egymással. A kereszténységnek ez a fajta felszabdalása a protestantizmust társadalmilag is jelentéktelenné tette. Gyülekezeteink többnyire tradíciókkal és belső vallási harcokkal vannak elfoglalva, ahelyett, hogy a világ előtt közös bizonyságtétellel lépnének fel.

Jézus soha nem mondta az embereknek, hogy szerveződjenek felekezetekbe. Az egyház kezdeti időszakában a keresztényeknek kettős azonosságtudatuk volt: igazán Istenhez tartoztak, vertikálisan kapcsolódtak hozzá, aztán földrajzi elhelyezkedés alapján horizontálisan kapcsolódtak egymáshoz is. Ez nem csak azt jelentette, hogy a keresztény szomszédok házicsoportokba szerveződtek, s megosztották egymással az életüket, hanem hogy a város- vagy régióbeli keresztények összegyűltek, s közös azonosságtudattal ünnepeltek, ezzel bemutatva a városban vagy régióban működő egyház egységességét. Ha a szomszédságokat közösségtudat fűzi össze, az a Krisztus Egyházát egyrészt társadalmilag jelentőssé teszi, a mondanivalója meggyőző lesz, másrészt visszatérünk a biblikus modellhez. 

14. Az üldöztetésnek ellenálló lelkület

Jézus Krisztust, a kereszténység fejét megfeszítették. A mai követői valamilyen címmel, kitüntetéssel vagy társadalmi elismertséggel rendelkeznek, rosszabb esetben azonban nem is éri meg észrevenni őket, annyira jelentéktelenek. Ha kitűnnek valamivel, az nem kapcsolódik a hitükhöz, egyébként meg nem tűnnek ki semmivel sem embertársaik közül. „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek” – mondja Jézus.

A Bibliában leírt kereszténység valós fenyegetés a pogány, istentelen, bűnös világ számára, amelyben az irigység, a materializmus, a féltékenység uralkodik. A Sátán befolyásolja az etikához, szexualitáshoz, pénzhez és hatalomhoz való hozzáállást ebben a világban, a keresztény ember tehát vagy feltűnik, vagy eltűnik benne.Sok országban a mai kereszténység egyszerűen túl ártalmatlan és udvarias ahhoz, hogy érdemes lenne üldözni. De mihelyt a keresztények megütik az Újszövetségben előírt mércét, bűnnek hívják a bűnt, a világ természetes reakciója mindig vagy megtérés vagy üldöztetés volt és lesz.

Ahelyett, hogy kényelmesen befészkelnénk magunkat a vallásunkba, a kereszténységnek fel kell készülnie arra, hogy a világ számára is látható módon fellépjen a globális humanizmus, vagyis a modern rabszolgaság ellen, miszerint kötelező szórakoznunk, létünk értéke egyenlő a fogyasztásunkkal és jogtalanul középpontba helyezzük az „én”-t, mint az univerzum központját. Emiatt kell a kereszténységnek a világ „elnyomó toleranciáját” éreznie, annak a világét, amelyik elvesztett minden abszolútumot, s így elutasítja, hogy figyelembe vegye és engedelmeskedjen a teremtő Isten abszolút mércéjének. Most kell felkészülnünk a jövőre azzal, hogy üldöztetésnek ellenálló lelkületet és még ellenállóbb szerkezetet alakítunk ki. 

15. Az Egyház visszatér az otthonaiba

Az ember számára hol a legkönnyebb lelkinek lenni? Talán megint szent ruhába öltözve a pulpitus mögé bújva, s szent szavakat prédikálva egy közömbös tömegnek, aztán visszavonulva az irodába? S hol a legnehezebb, s egyben leghatékonyabb lelkinek lenni? Otthon, a feleség és a gyerekek előtt, ahol minden, amit teszünk, automatikusan tesztelés alá kerül, ahol a képmutatást hatékonyan ki lehet gyomlálni, s ahol a hitelesség erősödhet.

Sok keresztény menekül a család elől, mert ez olyan hely számára, ahol kudarcot vall a lelki életben, hogy aztán egy szent épületben álarc mögé bújva játssza el a kereszténységet távol a valós élettől. Isten azon van, hogy visszahódítsa az otthonokat, s a gyülekezet térjen vissza a gyökereihez, oda, ahonnan származik. Szó szerint hazatérésről van szó, hogy a világ történelmének végén Krisztus egyháza ismét az otthonokban legyen - úgy, mint a legelején.
 
Különféle háttérrel, felekezettel, körülményekkel rendelkező keresztények hallják tisztán, amit Isten Szentlelke az Egyháznak mond, s kezdenek el eszerint cselekedni, s egy test szerint működni. A szomszédok házicsoportokba szerveződnek, aztán egy város vagy régió csoportjai összegyűlnek, hogy együtt ünnepeljenek.

Téged is hívunk, hogy légy te is ennek a mozgalomnak a részese! Talán a te otthonod is egy olyan ház lesz, amelyik megváltoztatja a világot.