Szeretnénk három részben közreadni azt az írást, amely Wolfgang Simson: House Church (Házi gyülekezet) című könyvében fogalmaz meg. 15 pontban foglalja össze, hogy miért gondolja úgy, a Gyülekezet következő reformációjának kulcsa a házi gyülekezetek lesznek. Bár lehet némelyik pontját vitatni, de kétségtelen, hogy nagy hatású, messzire vezető, és rendkívüli módon inspiráló amit megoszt.

Itt olvasható a 2. rész:

6. Egy gyülekezetet sem vezet egyedül egyetlen pásztor

A helyi gyülekezetet nem egyetlen pásztor vezette, hanem egy bölcs, reális gondolkodással és sok élettapasztalattal rendelkező idősebb ember igazgatja, az úgynevezett presbiter. A helyi házi gyülekezetek hálózatszerűen kapcsolódnak össze, s az Efézusi levélben megemlített ötféle szolgálatra felkent tagjai (apostolok, próféták, evangélisták, tanítók és pásztorok) házról házra járnak oda, ahol éppen szolgálniuk kell (Ef 2:20, 4:11-12).

A pásztor nagyon fontos tagja ennek a szolgáló csapatnak, de nem emelkedik ki a többiek közül, a szenteket  szolgálatra való felkészítésének szolgálatában a másik négy szolgálati terület vezetőivel közösen és egységben vesz részt.

7. A megfelelő részek – rosszul összerakva

Amikor egy puzzle-t rakunk ki, szükségünk van az eredeti képre, különben a végeredmény, a teljes kép nem lesz megfelelő. Egyenként nincs értelme az apró daraboknak, de rosszul összerakva sem lesz érthető a kép. Valami ilyesmi történt a keresztény világ nagy részével is: megvan minden darabunk, jók is, de rosszul illesztettük őket össze: félelemből, tradícióból, vallási féltékenységből, hatalomvágyból. Ahogy a vizet is három formában találjuk meg, jég, víz és gőz formájában, az Ef 4:11-12-ben említett öt szolgálatot is fellelhetjük ma, csak nem mindig a jó formában és jó helyen.

Sokszor be vannak fagyva az intézményesített kereszténység merev rendszerének jegébe, néha tiszta vízként vannak jelen, vagy a gőzhöz hasonlóan elpárologtak a „szabadúszó” szolgálatok és a független, senkinek nem számító gyülekezetek levegőjében. Ahogy a virágokat is a folyékony változattal jó öntözni, ezt az öt felkészítő szolgálatot is új, s egyben az eredeti formájába kell önteni, hogy az egész szervezet felvirágozzon, s hogy az egyes „szolgálók” megtalálják a helyüket és a feladatukat az egészben. Ez még egy ok arra, hogy miért kell visszatérnünk a Tervező eredeti tervéhez, amit az Egyháza, a gyülekezete számára készített el. 

8. Isten nem hagyja az Egyházat bürokratikus papság kezében

Ahogy az előbb már említettem, az Újszövetségben egyetlen gyülekezetet sem vezetett egyetlen hivatásos „szent ember”, aki Mózes mintájára kommunikál Istennel, majd lelki táplálékot nyújt néhány pillanatnyilag aktív vagy passzív vallásos fogyasztónak. Ezt a kereszténység pogány vallásokból vette át, de a legjobb esetben is az Ószövetségből.

Az egyháznak a Konstantin óta tartó intézményesítése nagy hatást gyakorolt rá, s Isten embereit mesterségesen szétválasztotta laikusokra és papságra. Az Újszövetség szerint „egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2:5). Isten nem áldja meg a papokat, akik beékelik magukat Isten és az emberek közé. A kárpit végigszakadt, s Isten odaengedi magához az embereket Jézus Krisztuson, az egyetlen úton keresztül.

Hogy lehetővé tegyük a hívők papságát, a mostani rendszernek teljesen meg kell változnia. Az adminisztratív rendszerek közül a bürokrácia a legkétségesebb, mivel alapvetően csak két kérdést tesz fel: igen vagy nem. Nincs helye a spontán cselekvésnek, az emberiességnek, nincs helye a valós életnek. A politikában és a vállalatok esetében ez még jó is lehet, de semmiképp nem a gyülekezet esetében. Úgy tűnik, Isten mostanában azzal foglalatoskodik, hogy kihozza a népét a vallási bürokratizmus babiloni fogságából, hogy egyszerű emberek kezébe helyezze, akiket Ő tett különlegessé és naggyá, hogy Isten országainak határait általuk kiterjessze.

9. A kereszténység szervezett formájától térjünk vissza a szerves felépítésig

„Krisztus teste” nem egy szervezett, hanem egy szerves egész. Helyi szinten a gyülekezet lelki családok sokaságából áll, amelyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz, mint egy hálózat, s ezek a részek az egész utasítása szerint működnek együtt. A túlszervezettség, amely mindig megfojtja a szervezetet,  abból a félelemből fakad, hogy ha nem szervezünk meg mindent, valami rosszul sülhet el. Ez a félelem azonban éppen annak a hitnek az ellentéte, hogy az Isten nevében tervezett és megtett dolgainkba maga a természetfeletti Isten is beavatkozhat.

A félelem ellenőrizni és irányítani akar, a hit azonban tud bízni. Az ellenőrzés jó lehet, de a bizalom jobb. Krisztus Testére Isten vigyáz, ráadásul ez a Test olyan emberekből áll, akiknek megadatott az az ajándék, hogy hihetik, hogy Isten a kezében tartja a dolgokat akkor is, ha az övékből más kicsúszott. Ahhoz, hogy a kereszténység újra szerves formát öltsön, olyan regionális és nemzeti hálózatokat kell kiépíteni, amelyeket a bizalom köt össze, és nem a puszta struktúra.

10. Ne a dicsőítésünket dicsőítsük, hanem Istent

A kereszténység nagy részét – kicsit eufemisztikusan – úgy lehetne jellemezni, hogy „egy szent nap szent órájában szent emberek rendszeresen szent helyre gyülekeznek, hogy részt vegyenek egy szent szertartáson, amit egy szent ruhába öltözött szent ember vezet szent honorárium ellenében”.

Mivel ez az istentiszteletnek nevezett rendszeres előadás-orientált vállalkozás nagy szervezési készséget és adminisztratív bürokráciát igényel, a formalizált és intézményesített minták hamar merev tradíciókká fejlődtek. A hagyományos, egy-kétórás istentisztelet nagy befektetést igényel, de nagyon kevés gyümölcsöt hoz az emberek tanítványozása és az életek megváltoztatása terén. Ha gazdaságossági oldalról nézzük, sok befektetés szükséges a kevés eredményhez.

A vágyunk, hogy a megfelelő módon dicsőítsünk, az idők során átváltozott "felekezetiségeskedéssé" és névleges szokásokká. Ez nem csak azt hagyja figyelmen kívül, hogy a keresztények arra lettek elhívva, hogy „igazságban és szellemben dicsőítsenek”, s nem templomokban énekeskönyvvel a kezükben, hanem azt is, hogy az életünk nagyobb részét nem a templomban töltjük, sőt, a vallásos életünket sem elsősorban a templomokban éljük, hanem az emberek között – hiszen a kereszténység „az Élet útja”. Nem kellene végre a hatásos "színházasdit” felcserélni hatásos cselekedetekké megélt valósággá? 

Írta: Wolfgang Simson 

Szeretnénk három részben közreadni azt az írást, amely Wolfgang Simson: House Church (Házi gyülekezet) című könyvében fogalmaz meg. 15 pontban foglalja össze, hogy miért gondolja úgy, a Gyülekezet következő reformációjának kulcsa a házi gyülekezetek lesznek. Bár lehet némelyik pontját vitatni, de kétségtelen, hogy nagy hatású, messzire vezető, és rendkívüli módon inspiráló amit megoszt.

1. Az Egyház életstílus, nem vallásos összejövetelek sorozata

Krisztus követőit eleinte nem keresztényeknek hívták, hanem „úton járóknak”. Ennek az volt az oka, hogy szó szerint megtalálták a helyes utat egy helyes, Istennek tetsző élethez. Az Egyház igazi természetét nem tükrözik a felszentelt,  az Istennel való kapcsolat megtapasztalására kijelölt épületekben rendszeresen megtartott vallásos összejövetelek, amelyeket hivatásos papság vezet.

Krisztus egykori követőit inkább úgy lehetett volna jellemezni, hogy egy nagy, lelki családban élik a mindennapi életüket, élő válaszként a társadalom által feltett kérdésekre, egy olyan helyen, ami a leginkább számít: az otthonaikban. Hiszem, hogy ennek ugyanígy kellene lennie ma is.

2. Itt az ideje, hogy megváltoztassuk a rendszert

Hogy a kor vallási mintáihoz alkalmazkodjon, a történelmi ortodox egyház a 4. században Konstantin uralkodása után átvette azt a vallási rendszert, ami az Ószövetségben volt érvényben: papok, oltár, keresztény templom, tömjénezés és zsidó mintára alapozott istentisztelet. A római katolikus egyház tovább ment, s kanonizálta ezt a rendszert. Luther helyreállította az evangélium tartalmát, de az „egyház” külső megjelenési formáit érintetlenül hagyta. Kálvin És Zwingli református egyházai függetlenítették a rendszert az államtól, a baptisták bemerítették, az Üdvhadsereg egyenruhába öltöztette, a pünkösdiek felkenték, a karizmatikusok megújították, de igazából a mai napig senki nem változtatta meg életének és működésének alapvető struktúráit. Ha az új évezredben is továbbélő Egyházat akarunk, nem halogathatjuk tovább, hogy megtegyük ezt!

3. A harmadik reformáció

Luther kezdte el megreformálni az egyházat a teológia megreformálásával: újra egyértelművé tette, hogy az üdvösség egyedül hit és kegyelem által nyerhető el. A 18. századtól egészen napjainkig a különféle puritán és karizmatikus mozgalmak újra felfedezték és helyreállították az Istennel való szoros közösség lehetőségét, ez volt a második reformáció. Hiszem, hogy napjainkban Isten egy harmadik reformációt kezdeményez, a felépítés, a struktúra, a „rendszer” reformációját. 

4. Gyülekezeti házak helyett házi gyülekezetek

Az Újszövetségtől kezdve nincs olyan, hogy „Isten háza”. István az élete árán is hirdette, hogy „Isten nem emberi kéz által épített templomokban lakik”. Az Egyházat Isten emberei alkotják, mert „a ti testetek a Szentlélek temploma” – mondja maga Jézus is. A gyülekezet tehát ott volt és van, ahol Isten emberei otthon vannak: teljesen átlagos házakban, a saját házaikban. 

Milyen előnyei vannak a házaknál tartott, családokra és otthonokra épülő gyülekezeti modellnek:

• a Szentlélek ereje által természetes közegükben osztják meg az életüket
• összejöveteleket tartanak, amelyek egyben asztalközösségek, közös étkezések és kötetlen, éppen ezért közvetlen baráti beszélgetések
• sokszor attól sem vonakodnak, hogy eladják a tulajdonukat, s megosszák egymással az anyagi és a lelki áldásokat
• tanítják egymást, hogy a mindennapi életben hogyan engedelmeskedtek Isten Szavának. Inkább beszélgetnek, mintsem előadásokat tartanak egymásnak
• együtt és egymásért imádkoznak, prófétálnak, intenek, egymást lelkigondozzák
• leveszik az álarcaikat, s félreteszik az egójukat, mikor megvallják egymásnak a bűneiket
• a szeretet, elfogadás és megbocsátás megtapasztalásával kialakul bennük a közösségtudat

5. A gyülekezetnek kicsivé kell válnia, hogy nagyra nőhessen

A legtöbb mai gyülekezet túl nagy ahhoz, hogy igazi közösséggé tudjon formálódni. Sokuk (élet)közösség nélküli közönségévé vált az istentiszteleteknek. Az Újszövetség gyülekezete sok kis, 10-15 fős csoportból állt, amelyek nem nőttek több száz vagy ezer fős gyülekezetté, amelyek csarnokokat vagy „templomokat” töltöttek volna meg, lehetetlenné téve az érdemi kommunikációt. Igaz, hogy az első gyülekezetek többezres létszámúak voltak, de házaknál gyűltek össze, közösségi alkalmaikat pedig a Jeruzsálemi templom tornácán tarthatták. Ha lehetőségük nyílt rá, összegyűjtötték az összes keresztényt, hogy városszerte ünnepeljenek.

A mai hagyományos értelemben vett gyülekezet nem is nagy és nem is szép: a házait kinőtte és ünneplés terén viszont még gyerekcipőben jár, a demonstratív és erőteljes dicsőítésekhez túl kicsi és megosztott.

Írta: Wolfgang Simson 

1 hét múlva folytatjuk...

Örülök, hogy egyre többen ide találnak, remélem tudtunk egy kicsit segíteni abban, hogy még jobb, szolgáló vezetőkké váljatok. Olyanná, mint amit a képen is láthattok, aki kész másokat feljebb emelni.

A tavalyi év folyamán a Gyülekezetvezetés blogon elolvasott cikkek száma több, mint 2,5-szeresére nőtt. Ez 8300 olvasást jelent, amit persze azt is mutatja, hogy még szerény kezdeteknél járunk.

Kérlek hívd fel mások figyelmét is erre az oldalra, ha úgy látod hasznos lenne a számukra! Ezt akár emailben, akár a Facebook lapunkra való meghívással is megteheted.

Végül egy lista a tavalyi év legolvasottabb cikkeiről:

1. Rick Warren: Hogyan védjük ki a végzetes vonzalmakat?
2. Könyvajánló: John C. Maxwell könyvei
3. Mark Driscoll: 10 igazság a kísértésről
4. 15 bibliafordítás egy helyen
5. Billy Graham a technológiáról, hitről és szenvedésről
6. Perry Noble: 5 hazugság, amit a vezetők elhisznek
7. Rick Warren: 5 újévi fogadalom keresztény vezetők számára
8. Nem akarunk nagyobb gyülekezetet
9. Rick Warren: Mit hiszek a vezetésről?
10. Perry Noble: 6 vezetői hiba, amit elkövettem

Nehémiásra, a jó vezető bibliai mintaképére, embert próbáló program lebonyolítása várt, amikor Jeruzsálembe visszatért, hogy a kifosztott város falai újjáépítésében segédkezzen. Sikerült neki! Irányítási módszere segíthet bennünket abban, hogyan is bonyolítsuk le missziós programjainkat. Az újjáépítési tervet megvizsgálva hét általa alkalmazott alapelv rajzolódik ki.

1. Egyszerűsítés

Nehémiás nem bonyolította túl a tervét. Nem bízott másokra feladatokat véletlenszerűen. Nem hozott létre egy teljesen új szervezetet, és nem terhelt másokat bonyolult táblázatokkal.

Mindvégig az egyszerű tervhez ragaszkodott. A szervezését a már meglévő természetes csoportosulásokra alapította, mint például a papokra, a jerikóiakra, Hasszenáá fiaira. A lényeg: ne hozzunk létre szükségtelenül szervezetet. Ha már van szervezet, próbáljunk azon keresztül és azzal dolgozni. Van úgy, hogy jön egy új vezető, és az első, amit tesz az, hogy az egész szervezetet elkezdi megváltoztatni. Gondoljunk arra: ha valami nem rossz, ne javítsd meg. A legegyszerűbb szervezetek a legerősebbek.

2. Részvétel

Pofonegyszerű a szabály: azokkal dolgozzunk együtt, akik dolgozni akarnak. Furcsamód sok vezető sosem tanulja meg ezt a szabályt. Minden idejüket abba ölik, hogy megpróbálják a lustákat és az unottakat munkára fogni ahelyett, hogy készeket használnák a munkára.

Nézzük csak, mit tett Nehémiás. Majdnem mindenkit beszervezett a fal építésébe. Részt vettek a papok, az aranyművesek, a parfümkészítők, férfiak és nők, városiak és falusiak. Mindenki rakta a téglát és keverte a habarcsot.

De volt egy kivétel (Neh. 3:5) „Ezek mellett a Tékoa-beliek javítottak. Az előkelők azonban nem hajtották a nyakukat a szolgálatba.” Nehémiás nem törődött azokkal, akik kihúzták magukat.

Minden helyzetben lesznek, akik jönnek és segítenek, és lesznek, akik távol maradnak. Nehémiás az utóbbiakkal nem törődött, és azokra szentelte figyelmét, akik készséggel dolgoztak. Nem voltak miatta álmatlan éjszakái, nem keseredett bele, sem nem pazarolt arra időt, hogy rávegye őket a munkára. Ha vezetők vagyunk, ne aggódjunk azokért, akik nem akarnak részt venni valamiben, hanem törődjünk azokkal, akik igenis készek.

A Saddleback-i pályafutások elején még nem ismertem ennek az alapelvnek az igazságát. Akárhányszor valamit terveztünk, pl. egy munkát, rendezvényt, jöttek az emberek rendesen, de én csalódott voltam azok miatt, akik nem jöttek el. Végül Isten megmutatta nekem, hogy azoknak örüljek, akik jöttek!

3. Feladatok szétosztása

Mikor szervezünk, bízzunk másokra részfeladatokat. Képzeljük el, hogy mi lett volna akkor, ha miután Nehémiás megtartotta a buzdító beszédet, és mindenki megtelt lelkesedéssel, kiadja a parancsot: „Most pedig lássatok munkához, mindenki keressen már magának valamit, ami tetszik!” Ez lett volna a fatális kudarc.

Ehelyett Nehémiás a falat az éjszakai körbejárás alatt részekre osztotta. Mindent egyszerűen csinált, és aztán következett a feladatok szétosztása. Ennek során:

• A fő feladatokat osszuk kisebb részekre. Mikor Saddlebackban megkezdtük a munkát, mindenkit egyszemélyes bizottsággá tettem. Mindegyikünknek megvolt a maga dolga. Egy valaki szórólapozott, másvalaki a gyermekmegőrzést szervezte. Mindenki kapott valamit tennivalót.
• Mindenkinek legyen „munkaköri leírása”. Minden munkásnak jó tudnia, mit is várnak el tőle.
• Megfelelő embereknek megfelelő munkát adjunk. Rossz ember rossz feladattal csak zavart okoz, mindenféle érzelmi problémákat generál. A feladatok szétosztása nem azt jelenti, hogy sózzuk valakire a munkát. Tudnunk kell, mi a tulajdonképpeni feladat, az adott személynek mi az erőssége, és ezt követően már csak az marad, hogy jól párosítsunk.
• Amiért mindenki felelős, azért senki sem felel. Minden egyes felelősségi kört valakinek vállalnia kell.

4. Ösztönzés

Amikor egy tervet megvalósítunk, gondoskodjunk arról, hogy az emberek magukénak érezzék. Nehémiás könyvében többször előjön, hogy az emberek otthonaik környékén végeztek javításokat. Ha mi is Jeruzsálemben laktunk volna, hol lenne legfontosabb a fal építése? Valószínűleg az otthonunk mellett!

Ha engedjük, hogy az emberek a tervet magukénak érezzék, sokkal inkább motiváltak. Úgy gondolom, Nehémiás azt sugallja, hogy végezzétek a lehető legcélszerűbben a munkát. Nehémiás hagyta, hogy az emberek ott dolgozzanak, ahol leginkább érdekelte őket a munka. Ez a szervezés igen fontos alapelve; a jó szervezés esetén az emberek saját területüket maguk építik.

5. Együttműködés

B.C. Forbes, aki a Forbes magazin alapítója, azt mondta, hogy a siker építőköve a csapatmunka. Az együttműködés a jó szervezéshez elengedhetetlen. Nemrég olvastam, hogy a vadludak 72%-kal tudnak messzebb repülni, ha alakzatban és nem egyedül repülnek.

Ha együttműködünk, ha a csapat összedolgozik, jelentős a növekedés. Az együttműködés jobban motivál mint a verseny, sőt erőteljesebben hat ránk, mert úgy érezzük, hogy egy nyerő csapat részesei vagyunk.

A jó szervezés a bizalmat és csapatmunkát erősítve teremt támogató légkört. A Biblia, ha gyülekezeti hívőkre hivatkozik, 58 esetben az együtt szót is használja. Szinte Isten azt mondja: „Értsétek meg, segítsetek egymásnak!” Nincsenek remete hívők. Együtt vagyunk a hívő életben. Egy csapat vagyunk. Rendkívüli erőt rejt magában az együttműködés.

Isten az egyházban majdnem bármi felett el tud nézni, de a megosztottságot nem tűri. Az Apostolok Cselekedeteinek első 10 fejezete tízszer fogalmaz úgy, hogy a hívek egy szívvel és egy lélekkel együtt voltak. Amikor olyan egység van köztünk, mint az Apostolok Cselekedeteiben, akkor rendelkezünk azzal az erővel, ami ott is megnyilatkozik.

A hó nagyszerűen illusztrálja, hogy Isten mit tud pár hópehelyből kihozni. A hópelyhek lágy, tünékeny dolgok, de elég sok belőlük megállítja a forgalmat. Én egyedül semmire nem jutottam volna Saddleback Valleyben, de együtt a saddlebacki hívők nagy családja tízezreket érintett meg.

6. Szervezetbe épülés

Ha a feladatokat szétosztottuk, akkor a munka ellenőrzésével is foglalkoznunk kell. Nehémiás is végigjárta a falakat, és ellenőrizte a munkát. Tom Peters a Szenvedéllyel kiválóan című könyvében úgy nevezi ezt, hogy irányítás körbejárással.

Nehémiás is tudta, ki mit épített, mert körbejárt, embereket ellenőrizve. Így tudta nyomon követni, hogyan folynak a dolgok. A jó vezetés eredményeképpen egyértelmű, hogy kinek a kezében van az irányítás. Az emberek nem azt csinálják, amit a főnök elvár, hanem amit a főnök ellenőriz.

7. Elismerés elve

A jó vezetők elismerik mások munkáját. Például Nehémiás is név szerint ismerte a falon dolgozó embereket. Véleményem szerint ez egy jó vezető ismertetőjele. Sőt még a könyvében is felsorolta őket, és mi több ezer év múltán kicsit akadozva ugyan, de felolvassuk a neveiket, Nehémiás segítőinek nevét. Mert neki arra is volt gondja, hogy elismerje ezen férfiak és nők munkáját. Tudjuk, hogy ki végez jó munkát a szervezetünkben? Ha igen, szavakkal is ismerjük el munkájukat.

Nehémiás előtt óriási feladat tornyosodott, amikor a Jeruzsálemet körbevevő fal újjáépítése során kellett emberek munkáját megszerveznie. De megbirkózott a feladattal. Isten adta Nehémiás elébe ezt a hét elven működő rendszert, méghozzá azért, hogy ezek működőképes elvek.

Nos, mi milyen programban tudjuk ezeket az elveket alkalmazni?

Rick Warren

Sokszor mondom nektek (a cikk egy, a gyülekezetének tagjaihoz írt leveléből származik ford.), hogy szeretlek benneteket, mert ez tényleg így van. Hadd magyarázzam el, hogyan érinti mindez azt, hogy vezetem a gyülekezeti családunkat.

1. Vezetni titeket egy KAPCSOLAT

Ez nem pozíció, vagy rang. Ha nem bíznék bennetek és nem szeretnélek titeket, nem tudnálak vezetni benneteket. Ha nem bíznátok bennem és nem szeretnétek engem, nem tudnátok követni a vezetésemet. Az igazi vezetés szeretetetre és bizalomra épül, amit a korábbi szolgálat és önfeláldozás esetei tesznek hitelessé.

Köszönöm, hogy biztok bennem, miközben azt próbálom tenni, ami hiszem, hogy Isten akarata és egyben leginkább a ti hasznotokra válik.

2. Vezetni titeket SÁFÁRSÁG

Az igazi vezetők tudják, hogy semmilyük sincs - minden Istené -, de tudják, hogy Isten számon kéri majd őket, mennyire jól kezelték a rájuk bízottakat. Vannak vezetők, akik úgy próbálnak feltűnni, mint akiknek minden a tulajdonában van - épületeket, pénzügyek és a követőik is. De az isteni vezetés pont ellentétes hozzáállást kíván! A legnagyszerűbb vezetőnek - Jézusnak - nem volt semmi tulajdona. A Saddleback (a Rick Warren által alapított gyülekezet, ahol több mint 30 éve szolgál ford.) Istené, nem az enyém, én egyszerűen sáfára vagyok annak, amit Isten az Ő gyülekezete által szeretne tenni.

3. Az egyetlen út, hogy VEZESS bárkit, hogy SZOLGÁLOD őket

Jézus kristálytisztán megfogalmazza, hogy a vezetés szolgálat, nem arról szól, hogy szolgáljatok nekem. Nem rólam szól. Sokkal inkább arról, hogy betöltsed Isten céljait az életedben. Az a feladatom, hogy felismerjem, mit lát Isten benned, és aztán segítsek, hogy azzá lehess, még ha te el sem tudod képzelni, hogy azzá lehetsz.

4. A vezetés a JÖVŐRE FÓKUSZÁL

A legtöbb embert túlságosan elfoglalja a jelen ahhoz, hogy gondolkozhasson a jövőről - ami rendben is van, ha megbízol valakiben, aki gondolkozik a jövődről is. A vezető felelőssége, hogy előre gondolkozzon, amikor mások nem tudnak, így én mindig arra igyekszem, hogy az életetek felől előre nézve gondolkozzam, hosszú távú perspektívába helyezve, hogy segítsem a maximumot kihozni a életetekből.

5. A vezetés MINDIG PÉLDAMUTATÁS által történik

A vezetők úgy vezetnek, hogy először maguk teszik meg, amit másoktól várnak. Azért, hogy az életemmel bemutassam, ne csak elmondjam nektek. Ha nem vezetlek benneteket a példámmal, akkor egyáltalán nem vezetek. 30 éve élek a jézusi alapelv szerint: nem fogok semmit sem kérni tőletek anélkül, hogy én már ne tenném. Nem foglak arra kérni, hogy többet szolgálj vagy nagyobb áldozatot hozz mint Kay (Rick Warren felesége ford.) vagy én.

Rick Warren

Lakókörnyezete általános gazdasági állapotától nem tudja függetleníteni magát egyetlen gyülekezet sem. A legközvetlenebb hatás, hogy a rosszabb gazdasági helyzetű megyékből nagyobb számban költöznek el a fiatalok a jobb boldogulással kecsegtető helyekre. Különösen akkor, ha felsőfokú végzettséget szereznek. Ez pedig nagyban meghatározza egy gyülekezet jövőjét.

Azért is érdemes végiggondolni ezt a kérdést, mert fontos tényező annak eldöntésében, hogy a gyülekezet a missziójával melyik korosztályt kell, hogy megcélozza. Ha csak a fiatalokra koncentrálunk, számolnunk kell azzal, hogy közülük nagyon sokan máshol fogják az életüket folytatni.

Az alábbi adatsor a Gfk most megjelent tanulmányából származik, és a vásárlóerővel jeleníti meg ezt az összefüggést. Jól látszik, hogy a jobb és rosszabb helyzetű megyék között akár 20-30 százaléknyi különbség is tapasztalható.

GfK Általános vásárlóerő-index

Helyezés Megye
1. Budapest 133,6
2. Fejér 109,0
3. Komárom-Esztergom 108,7
4. Győr-Moson-Sopron 105,2
5. Pest 103,6
6. Vas 103,2
7. Veszprém 99,4
8. Zala 96,9
9. Heves 93,8
10. Tolna 92,0
11. Baranya 91,6
12. Csongrád 89,2
13. Nógrád 87,7
14. Jász-Nagykun-Szolnok 87,0
15. Borsod-Abaúj-Zemplén 85,5
16. Hajdú-Bihar 85,5
17. Somogy 84,0
18. Bács-Kiskun 84,0
19. Békés 82,6
20. Szabolcs-Szatmár-Bereg 75,4

Mit hozhat 6 másodperc a számodra? Mint nő a nőt (a szerző hölgy, de a gyakorlatot a férjek is bátran elkezdhetik a ford.) hadd bátorítsalak, mindössze 6 másodperc naponta, segíthet a házasságod biztonságban tartásában.

A mód, ahogy naponta elköszönsz a férjedtől (feleségedtől) segíthet, hogy életre szóló legyen a szerelmetek. Ray és én minden reggel egy 6 másodperces csókkal búcsúzunk egymástól, és 39 év házasság után, nagyon ajánlom nektek is!

Éveken át egy gyors kiáltás volt csak a hátsó ajtó környékéről: "Viszlát szivem. Este látjuk egymást...", de valahogy egy idő után többre vágyunk. Akkor változtattunk, amikor elhatároztuk, hogy mielőtt szembe néznénk a napunkkal, megkeressük a másikat, átöleljük egymást egy meleg öleléssel, és a napunkat, egy intim, nagyon házas(!), 6 másodperces csókkal kezdjük ezentúl.

Próbáld ki! Holnap, amikor elköszönsz a férjedtől (feleségedtől), fogd a kezedbe az arcát. Nézz mélyen a szemébe. Kérd meg, hogy tartson a karjaiban csak 6 másodpercig. Mond neki, hogy szereted, hogy alig várod, hogy este hazaérjen, és újra együtt legyetek. Aztán csókold meg, de úgy, mint aki tényleg komolyan gondolja.

Gyerünk, próbáld ki! A kisgyermekeitek biztonságban nőhetnek fel, mert érzik, a szüleik egymás iránti szeretetét. A tinijeitek elpirulnak, és "Jajj anya!" lesz, és csak remélik, hogy a barátaik meg ne lássák, mit műveltek. De végül abban fognak reménykedni, hogy majd egyszer olyan házasságot építhetnek, mint a szüleik. És ha éppen nincsenek ott a gyerekek? Nahát, az egy érdekes szituáció!

"Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek. Megragadtam, nem is engedem el..." Énekek éneke 3:4

írta: Jani Ortlund, forrás: Resurgence blog