A napokban újraolvastam Tim Keller: Gyülekezet a középpontban c. könyvét. Nagyon hasznosnak találtam, hogy a leír 6 jellemzőt a missziós gyülekezetről. Ezt a 6 pontot, jellemzőt szeretném ebben a cikkben röviden bemutatni. 

1. Konfrontálódnia kell a tágabb közösség "bálványaival" 

Nagyon hasznos, ahogyan Tim Keller rámutat arra, hogy a modern kor embere miként tette az egyéni boldogságot és a személyes önmegvalósítást "mindenek felett valóvá." Azt mondja, hogy ez a "bálvány jelenik meg a materializmusban, a konzumerizmusban és a pénzéhségben, amely aztán társadalmi igazságtalánsághoz vezet." 

2. A gyülekezetnek szakértő módon kell kontextualizálnia az üzenetét és közérthetően kell azt kommunikálni

A misszionáló gyülekezet felismeri, hogy a "népszerű evangélium" amelyet az utóbbi időben megfogalmaztak, túl sekélyes és süket fülekre talál. Ezért nagy körültekintéssel kell az "örök igazságot" a mai kúltúrában élő emberek felé, helyzetükre és kérdéseikre válaszként újrafogalmazni. 

3. A gyülekezetnek föl kell készítenie tagjait arra, hogy az életük minden területén misszionáriusok legyenek

Három dolgot javasol Keller ennek érdekében: 1, Képessé kell tenni, hogy a tanúságtételt szavakba tudják öneteni a gyülekezet tagjai, a hétköznapi életük során. 2, Szeretniük kell a környezetükben élőket. 3, Meg kell élniük hitüket hivatásuk révén. 

4. A gyülekezetnek ellenkultúrává kell válnia a közjó érdekében 

Keller kiemeli, hogy: "alternatív társadalommá kell lennie, amelyben a kapcsolatok erősek és mélyek, amelyben a szexualitást, a családi viszonyokat, a gazdagság és a vagyon kérdéseit, az etnikai és hatalmi ügyeket mind Isten szerint, egészen másképpen élik  meg és gyakorolják...idejét és anyagi javait arra szánja, hogy a város jólétét előmozdítsa." 

5. "Szivacsos" szerkezet 

Úgy kell berendezkedni, hogy a gyülekezeti élet több területén nem hívők és keresők is jelen legyenek. Miért ne szolgálhatna együtt a hangtechnikában a kereső és a hívő? Miért ne segíthetne a szeretetvendégsében az aki még kereső? 

6.  Gyakorolni az egységet 

Korábban nagyon gyakran a különféle helyi gyülekezetek egymáshoz képest határozták meg magukat. Tradcionálisabb, modernebb, nyitottabb stb. Keller felhívja a figyelmet, hogy sokkal inkább a kultúrához képest meg megmutatni másmilyenségünk. 

Ez a hat szempont igen elgondolkodtató. Egy ilyen "missziós gyülekezet" minden bizonnyal vonzó módon képes kommunikálni az Istentől származó örömüzenetet. Számomra különösen is fontos ez a modell, mert egyensúlyt igyekszik teremteni a gyülekezet céljai között. Már az 1560-as skót hitvallás kimondja: "Nem gondoljuk, hogy bármely irányelv és egyetlen ceremóniális rend megszabható minden korra, időre és helyre." Ennek fényében a megjelenési formát újra és újra végig kell gondolni. Ebben segít a fenti szempont.

Elegem van abból, hogy keresztény társaim szinte csak arról beszélnek, mi a baj a lelkészekkel és a helyi gyülekezetekkel. A következő egy összetett történet arról, ami emberek tízezreinek életében történik minden héten, és amiről nem beszélnek eleget.

Egy fiatalember diszfunkcionális családba születik. Ez az otthon tele van bántalmazással, ivással, kábítószerrel való visszaéléssel és pornográfiával. Tizenéves kora felé haladva az apja elhagyja a családot, mert úgy gondolja, hogy az élet egyszerűen túl nehéz. A fiatal fiú ezután házról-házra sodródik, és felnőve sosem találja meg a szerelmet vagy a biztonságérzetet. Új mostohaanyja gyűlöli őt, és végül kirúgja.

Kevés lehetőség és perspektíva nélkül a fiatalember, végül egy másik diszfunkcionális családhoz költözik. De legalább volt otthona és ennivalója.

A húszas évei felé haladva karrierje nem igazán indul be. Megnősül, de hamarosan rájön, hogy most már saját diszfunkcionális családja van. A generációs bűn körforgásából nem tud szabadulni. A szegénység körforgásába is beleragad. Ahogy a gyerekek idősebbek lesznek, a házassága szétesik. A gyerekek továbbállnak. Most, a 40-es éveiben egyedül találja magát. Nincs családja. Nincs karrier. Nincs pénz. Nincsenek lehetőségek. Nincs remény.

A negyvenes évei végén végül így néz ki az élete:

• Egy másik házasságban.
• Próbálja kezelni a felnőtt gyermekeivel való diszfunkcionális kapcsolatát.
• Nincs kapcsolata az unokáival.
• Még mindig egy kihívásokkal teli karrierben.
• Pénzügyi gondok.
• Érzelmi küzdelmek.
• Fejlődő egészségügyi problémák.
• Bűntudat és/vagy keserűség gyötri az elszalasztott lehetőségek és az élet alakulása miatt.
• Ismét nincs remény és nincsenek lehetőségek.

Ez az ő létezése. Vedd észre, hogy azt mondtam "létezés" és nem "élet". De Isten....

Egy vasárnap úgy dönt, hogy ad egy esélyt egy helyi gyülekezetnek. Emlékezett arra a gyülekezetre, amikor még fiatal volt. Most körülbelül 80 ember jár oda. Ahogy belép, észreveszi, hogy nem csap belé a villám. Az épület nem omlik be. A dolgok rendben vannak. Élvezi az igehirdetést és a zenét. De a legjobban azt élvezi, hogy szeretetet érez. Az emberek kedvesek vele.

A kis környezet elősegíti a kapcsolatok építését. Barátokat szerez. Az idősebb felnőttek fiúként kezdik kezelni. A lelkész kedves és befogadó.

A következő évben elkezd részt venni néhány helyi szolgálati projektben. Végül a kétkezi munkát még magasabb szintre emeli, és missziós útra megy, hogy egy árvaház felújításában segítsen. Kezdi szeretni a gyülekezetét, mert még soha nem tapasztalt ilyen szeretetet. Feltétel nélkül szeretik őt. A múltja itt nem határozza meg őt. Egy vasárnapot sem hagy ki.

Aztán valami elképesztő dolog történik. Miután körülbelül kilenc hónapig járt a gyülekezetbe, a férfi átadja az életét Krisztusnak. Megmenekül. Egy halott ember életre kelt. A múltja megbocsátást nyert. Megkeresztelkedik, és új gyülekezeti családja őrülten ünnepel. A férfinak végre megvan, amire mindig is vágyott... egy szerető apa és egy szerető család.

Az 50-es évei felé haladva ez az új élete:

• Az életének célja és értelme van.
• A házassága stabil.
• A kapcsolatok helyreállnak.
• Öröme van. Mosolyog.
• Öleléseket kap, amikor megérkezik a templomba.
• Lelkileg növekszik.
• Egy szeretetteljes kiscsoportban van.
• Másokat szolgál.
• Szeretve van, és kialakult benne a képesség, hogy másokat is szeressen.
• Van reménye és jövője.
• Az örökkévalósága biztos.
• Szereti Jézust, és tudja, hogy Jézus szereti őt.

Ez több tízezer gyülekezetben történik minden hétvégén szerte a világban. Elég a helyi gyülekezetekkel kapcsolatos negatív dolgokból. Ez az a történet, amelyet gyakrabban kell elmesélni.

Az eredeti cikk itt jelent meg

Az újévi célok és fogadalmak nem mind egyformák. Az alábbiakban 16 olyat ajánlunk, amelyek jelentős megtérülést kínálnak. Némelyik csak néhány percet vesz igénybe, mások egyszerű változtatásokat jelentenek; de mindegyik pozitívan alakítja az életet, és segít jobb emberré válni.

Bár nagyon is megvalósítható, hogy idén mind a 16-ot megcsináld, de ha megijedsz, hogy túl sok, válassz ki néhányat, amire koncentrálsz. A fenébe is, kötelezd el magad, hogy csak egyet teljesítesz; ha minden évben egyetlen új gyakorlatot kitudsz alakítani, egy évtized múlva tíz pozitív szokással lesz gazdagabb az életed.

1. Szerezz be egy igazi ébresztőórát 

A reggeli első és az esti utolsó dolog, amit csinálsz, a napod margójaként szolgál, határt szabva annak, hogy mit tudnak "megtartani", és erőteljes jelzést küldesz magadnak, hogy mit tartasz a legfontosabbnak. Ha minden nap az első és az utolsó dolog, amit teszel, hogy a telefonodra nézel, akkor egy sekélyes, és zavart alapot teremtesz a köztes dolgok számára. Tartsd tehát a telefonodat távol a szobádtól éjszaka, használj reggelente egy rendes, "régimódi" ébresztőórát (vagy az órádat, ami rezeg - ford.) az ébredéshez, és ne nyúlj a telefonodhoz, amikor felkelsz, amíg nem csináltál valamit (olvasást, imát, fekvőtámaszt), ami azt az embert képviseli, aki aznap leszel.

2. Olvass el minden héten egy könyvet

Egy átlagos könyv elolvasása körülbelül öt-hét órát vesz igénybe. Ez azt jelenti, hogy ha csak napi egy órát vagy kevesebbet olvasol, akkor az év minden egyes hetében el tudsz olvasni egy könyvet. Mindenkinek van napi egy órája, amit átcsoportosíthat olvasásra: vágj ki egy órát az esti Netflixből; olvass fél órát ebédidőben és fél órát este; olvass a metrón való utazás közben; olvass a napod során felmerülő kis szabad pillanatokban. (A legjobb tippjeinket, hogy általában többet olvass, itt találod.) El tudod képzelni, mennyivel jobb ember leszel az év végére, ha 52 könyvet olvastál el?

3. Csak vizet igyál

Óriási kalóriapazarlás a kalóriadús italok fogyasztása. Egyszerűen nincs olyan jó ízük (különösen, ha üdítőitalról beszélünk), és tápértékük is alig van. Ha már finomságra vágysz, legalább fogyassz olyat, amit meg is tudsz rágni! Csak vizet inni, az egyik legegyszerűbb módja a fogyásnak; az emberek gyakran jelentős súlyt tudnak leadni, és javítani tudják az általános egészségi állapotukat, csak ezzel az egyetlen a lépéssel. Ezt a célt úgy is elérheted, hogy közben továbbra is iszol diétás üdítőt és időnként alkoholt, de jobban jársz, ha ezeket is elhagyod a tiszta H2O javára.

4. Indíts el egy erőnléti edzésprogramot

Nem számít, hogy jelenleg ülőmunkát végzel-e, vagy kardiót, és csakis kardiót, hasznodra válhat, ha erőnlétiu edzéseket iktatsz az életedbe. Az erőedzés javítja az általános egészségi állapotodat, segít a fogyásban, növeli a tesztoszteronszintedet, és általában véve férfiasabbnak érzed magad. Nem tudod, hol kezdjed? Kezd egy egyszerű kezdő lineáris progressziós programmal, vagy iratkozz fel online edzésre egy olyan programmal, mint apl a Home Workout ingyenes alkalmazás az okostelefonodra.

5. Hívd fel édesanyádat hetente egyszer

Tudod, hogy alig várja, hogy halljon rólad.

6. Adj legalább egy bókot minden nap

Az emberek azt akarják, hogy észrevegyék őket, és szükségük legyen rájuk; majdnem annyira vágynak a megerősítésre és az elismerésre, mint az ételre és a vízre. És ezt az emberi szükségletet kevesebb idő alatt is kielégítheted, mint amennyi idő alatt egy instant levest elkészíthetsz. Figyelj jobban arra, miben jók mások, akár kicsi akár nagy dolgokról van szó, és hívd fel a figyelmet ezekre a viselkedésben, teljesítményben, tehetségben, stílusban és jellemben elért eredményekre. Ne felejtsd el rendszeresen megdicsérni a saját családodat sem - akiket ironikus módon a legnagyobb valószínűséggel természetesnek veszünk!

7. Negyedévente egyszer rendezzünk vacsorapartit

A Brunch Is Hell című könyv szerzői szerint a vacsorapartik éppen az egészséges modern társadalom sarokkövei lehetnek. Hogy miért? Mert elősegítik az életreszóló kapcsolatokat és a kulturált beszélgetést. Egy vacsoraparti szervezése számos előnnyel jár a vendéglátók számára is: többek között lehetőséget kínál a főzési és szociális készségek gyakorlására, a várakozás zamatával gazdagítja az életedet, és egyszerűen arra is motivál, hogy végre kitakarítsd a házadat! Tűzd ki célul, hogy idén negyedévente rendezz egy vacsorapartit; ez könnyebb és építőbb, mint gondolnád. 

8. Minden nap tegyél egy rövid sétát

A filozófusok Arisztotelésztől Nietzschéig nem véletlenül voltak elkötelezett sétálók: a séta kitisztítja az elmét, segít megoldani a problémákat, és felismeréseket generál. Erling Kagge felfedező szerint a séta ráadásul lelassítja az időt, és emlékezetesebbé teszi az életedet. És persze a test megmozgatása jót tesz az egészségnek. Szóval tegyél egy rövid sétát minden nap, bármilyen is az időjárás.

9. Napló

Lehet, hogy a naplóírás nem mindenkinek való (ezt a szokást pl én abbahagytam), de sokan hatékony módszernek találják arra, hogy kognitívan és érzelmileg feldolgozzák mindazt, amin keresztülmennek. Az írás megköveteli, hogy logikusan és lineárisan gondolkodj, ami különösen hasznos az olyan dolgok, mint a depresszió és a düh perspektívába helyezésében. Naplózz olyan módon, ami neked megfelel: Írd le, mi történt aznap; írd le, miért vagy hálás. Írj spontán; írj előre meghatározott felkérések alapján (ezekből két készletet itt és itt találsz). Írj egy bekezdést; írj egyetlen mondatot.

10. Tervezd meg a hétvégéidet

A tervezésről gyakran csak a hétköznapokra gondolunk (amelyek ütemezése valóban hasznos lehet), míg a szabadidőnek teljesen spontánnak kell lennie. De mindenki élettapasztalata azt mutatja, hogy a jó időtöltés jellemzően nem csak úgy megtörténik; ha a véletlenre bízzuk magunkat, a szabadidőnket végül átadjuk a tehetetlenségnek, és a végén nem sok mindent csinálunk. Vegyünk tehát példát Ernest Hemingwaytől, és szándékosan tervezzük meg a hétvégéinket, és mindig legyen egy ötletünk néhány szórakoztató dologról, amit szívesen csinálnánk, amikor nekivágunk. (Ha házasok vagytok, nagyon ajánljuk, hogy ezt a tervezést a heti házaspáros randitok során végezzétek el). Könnyebben nézel majd szembe a hétfővel, ha valóban a legtöbbet hoztad ki a szombatból/vasárnapból.

11. Kapcsold ki az értesítéseket a telefonodon

Ha eleged van abból, hogy a telefonod elvonja a figyelmedet, de még nem kapcsoltad ki az értesítéseket, akkor még nem kezdtél el harcolni. Ahogy az Indistractable szerzője, Nir Eyal mondta nekem a podcast interjúnkban: "Az okostelefonnal rendelkezők kétharmada soha nem változtatja meg az értesítési beállításait. Ez nevetséges. Tényleg panaszkodhatunk arra, hogy a technológia függővé tesz minket, ha nem szánunk 10 percet arra, hogy megváltoztassuk az értesítések beállításait?".

12. Havonta egyszer böjtölj 24 órán át

A böjt nagyszerű dolgokat tesz az ember egészségéért, többek között normalizálja az inzulinszintet, elősegíti az emberi növekedési hormon kiválasztását, és serkenti a sejtek regenerálódását. Emellett a lélek edzésének is hatékony módja, hogy a lélek erősebbé váljon a testnél. A kutatások azt mutatják, hogy a böjtölés akár havonta egyszer is meghozza a fent említett fizikai előnyöket, és az anekdotikus bizonyítékok azt sugallják, hogy a havi böjt elegendő ahhoz, hogy erőteljes lelki előnyökkel is járjon.

13. Edz és/vagy ingázz a hét egy napján zene/podcastok nélkül

Csak a csendben és a magányban halljuk meg az élet legfontosabb "hangjait" - a belső hangunkat, a kreatív inspirációt, a hivatásra való késztetést, a dilemmák megoldását, azt, amit másokért tehetünk vagy másoknak fontos lenne elmondanunk. Mégis általában annyi zaj vesz körül bennünket, hogy ezek a kritikus üzenetek soha nem jutnak el hozzánk. Hogy otthonosan mozogjon ezekben a jelzésekben, szánjon hetente egy kis csendes időt edzés vagy ingázás közben, amikor zene, podcastok vagy bármilyen más, ember által létrehozott statikus zaj nélkül tölt. 

14. Kezdj el fogselymet használni. Ezúttal tényleg.

Védekezz az ínybetegségek ellen. Tegyed büszkévé a fogorvosodat. Íme, hogyan válhat végre szokássá a fogselyem használata.

15. Kezdj bele egy új hobbiba

Amikor igyekszünk uralni az életünket, gyakran megpróbáljuk kiiktatni a készülékek által keltett zavaró tényezőket. Ez jó, de ahogy a digitális minimalista Cal Newport rámutat, ha el akarod kerülni, hogy visszahúzzon a szirénhangjuk, akkor nem elég csupán kiürítened az életedet az időrablóktól - értelmes elfoglaltságokkal kell megtöltened. Itt jönnek a képbe a hobbik; találj egy olyan tevékenységet, amely ugyanolyan lebilincselő és sokkal kielégítőbb, mint a telefonon való babrálás. Nem tudod, melyik hobbival próbáld ki magad? Itt van egy lista 75 ilyen hobbiról.

16. Vegyél részt minden héten egy istentiszteleten

Még ha bizonytalan is vagy abban, hogy egyáltalán hiszel-e, a heti egy istentiszteleten való részvétel számos módon nagyban javíthatja az életedet és a kapcsolataidat. Még ha nem is vagy biztos benne, hogy hiszel a halhatatlan lélekben, a templomba járás jót tehet neki. Az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy barátokat szerezz, lehetőséget nyújt az elmélkedésre, és egyfajta fegyelemépítő szokást alakít ki. Javítja a mentális és fizikai egészséget, és lehetőséget biztosít a szolgálatra. De az a minimum, hogy egy kis csoportos éneklésben vehetünk részt, amire a mai életben túlságosan ritkán adódik lehetőség.

Az eredeti angol cikket itt olvashatod

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy Jézus nem azt akarja, hogy megtérőket nyerjünk meg? Mi lenne, ha azt mondanám, hogy az egész Szentírásban soha nem mondják, hogy térítsünk meg bárkit is? Mi lenne, ha azt állítanám, hogy az, hogy az emberek elfogadják Jézust az életükbe, még nem teljesíti a küldetésünket?

Lehet megosztjuk az evangéliumot, de ez nem mindig ugyanaz az evangélium, amit Jézus is megosztott. A mi verziónk lehet egy kicsit lágyabb. Lehet könnyebb is. Az üzenet túl gyakran felhígult. Sokan közülünk nem akarják, hogy radikálisnak nevezzenek minket. Sokan közülünk miközben átvesszük Jézus üzenetét, kihagyunk néhány intenzívebb részt, mert azok elriaszthatják az embereket.

EGY KÉNYELMETLEN IGAZSÁG

A megtérők megnyerésére irányuló vágyunkból gyakran megpróbáltuk Jézust könnyebben elfogadhatóvá tenni. Erről szól a kultúránk. Ez a helyzet könnyen csapdába ejthet bennünket. Gyakran kényelmessé és könnyűvé tesszük Jézus követését, csökkentve az elvárásokat: Nem kell semmi mást tenned. Csak higgy.

A keresztünk hordozása az önfeláldozó szeretet és alázat radikális kapcsolatából, olcsó reklámkarkötőkkel, ékszerekkel és lökhárítómatricákkal való reklámozássá redukálódott. Jézus követését alig többé tettük, mint egy örökre szóló tűz elleni biztosítást. Ezzel olyanná tettük Őt, ami Ő sosem volt: biztonságossá.

Mi történt Dietrich Bonhoeffer gondolatával: "Amikor Krisztus hívja az embert, azt mondja neki, hogy jöjjön és haljon meg"?

 A FOGYASZTÓI EVANGÉLIUM

Amikor az embereknek egy olyan Jézust "adunk el", akit könnyű követni, valóban hibáztathatjuk őket azért, hogy kiszállnak vagy elsodródnak, amikor a dolgok nem mennek simán? Nem lenne meglepő, hogy egy fogyasztói kultúrában élve, sokszor az emberek ugyanezt a hozzáállást hozzák a gyülekezetbe is: Az én utam, az én preferenciáim, az én vágyaim a fontosak. Ha nem kapom meg, amit akarok, akkor lelépek máshová.

Jézus az életünk része, holott Neki kellene az életünknek lennie. Ő maga az élet. Az Ő követése megköveteli az egész életünket. A tanítványok ettek, ittak, izzadtak és aludtak a szolgálatban attól kezdve, hogy Jézus elhívta őket, egészen a haláluk napjáig. Jézus nem csupán az életük része lett. Ő volt a teljes életük.

Mindannyian bűnösek vagyunk abban, hogy a dolgokat Jézus fölé helyezzük. Legyen szó egészségről, gazdagságról, kényelemről, ügyekről, álmokról, hobbiról vagy érdeklődési körről, mindannyian azzal az elvárással jövünk Jézushoz, hogy mit fog tenni értünk. Mindannyiunknak megvannak a szenvedélyeink és ügyeink.

 De Jézus nem azért jött, hogy véleményt mondjon dolgokról. Jézus azért jött, hogy átvegye az irányítást.

TANÍTVÁNYOK VS. MEGTÉRŐK

Sokan úgy jönnek Jézushoz, hogy azt hiszik, elég hinni, a pálya szélén állni és szurkolni neki. Jézus nem szurkolókat keres. Olyan férfiakat és nőket keres, akik bármi áron követik Őt. Radikális odaadást, ésszerűtlen elkötelezettséget és osztatlan odaadást keres.

Jézus nem megtérőket keres. Ő tanítványokat keres.

A megtérők új hívők. Mindannyian megtértként kezdjük. De túl gyakran meg is állunk ott. A kereszténység csak arról szól, hogy mi mit hiszünk. A megtérők nem rosszak természetesen. Olyanok, mint a csecsemők. Semmi rossz nincs abban, ha valaki kisbaba. A probléma akkor jön, amikor ez nem változik meg. Amikor egy baba úgy viselkedik, mint egy baba, az aranyos. Amikor egy 35 éves teszi, az szomorú. Ahogy Pál írja az 1Korinthus 13:11-ben: "Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint egy gyermek, úgy gondolkodtam, mint egy gyermek, úgy érveltem, mint egy gyermek. Amikor férfivá lettem, magam mögött hagytam a gyermekkor szokásait".

Az egyházak évek óta azon dolgoznak, hogy rávegyék az embereket, hogy döntsenek Krisztus elfogadása mellett, ami nagyszerű dolog. Ez fontos. De mi történik ezután? Hol van a folytatás? Hogyan neveljük az új keresztényeket?

A mi küldetésünk nem az, hogy megtérőket nyerjünk, hanem az, hogy tanítványokat tegyünk. Mi tehát a különbség?

1. A megtérők olyan hívők, akik úgy élnek, mint a világ. A tanítványok olyan hívők, akik úgy élnek, mint Jézus
2. A megtérők az értékeikre, érdeklődési körükre, aggodalmaikra, félelmeikre, prioritásaikra és életmódjukra összpontosítanak. A tanítványok Jézusra összpontosítanak
3. A megtértek templomba járnak. A tanítványok a gyülekezet.
4. A megtértek részt vesznek Jézus missziójában. A tanítványok elkötelezettek a misszió felé.
5. A megtértek a pálya széléről szurkolnak. A tanítványok benne vannak a játékban
6. A megtértek hallják Isten szavát. A tanítványok megélik azt
7. A megtértek követik a szabályokat. A tanítványok követik Jézust
8. A megtértek élete a hitről szól. A tanítvány élete arról szól mivé lesz
9. A megtértek kényelmesek. A tanítványok áldozatokat hoznak
10. A megtértek beszélnek. A tanítványok újabb tanítványokat szereznek. 

A tanítvány az, aki teljes szívvel követi Jézus életét és példáját, aki Jézus küldetését saját küldetésévé, értékeit saját értékeivé, szívét pedig saját szívévé teszi.

 A tanítvány olyan valaki, aki kétségbeesetten igyekszik olyan lenni, mint Jézus. A tanítvány olyan valaki, aki annyira elkötelezett Krisztus ügye iránt, hogy a pokol kapuin keresztül és vissza is követné Őt.

A tanítvány olyan valaki, aki egész identitását, célját és értelmét Jézusban találja meg. Jézus az életük középpontja. Teljesen benne vannak, teljesen elkötelezettek.

 Egy tanítvány nem csak arra hajlandó, hogy meghaljon Jézusért, hanem arra is, hogy életének minden napját érte élje.

 A SZÍV MEGVÁLTOZÁSA

Jézus nem arra hív minket, hogy megtérők legyünk vagy megtérőket nyerjünk. Jézus arra hív minket, hogy tanítványokká tegyünk másokat.

Jézus feltétel nélkül kínálja nekünk a kegyelmet és a szeretetet, de nem elvárás nélkül. Amikor megpróbáljuk felhígítani az üzenetet olyan dolgokkal, mint például: Nem kell feladnod a bűnt, nem kell megváltoznod, nem kell átalakulnod, nem kell meghalnod önmagadnak, csak hinned kell. Ezzel nemcsak az igazságtól fosztjuk meg az embereket. Megtagadjuk tőlük a hozzáférést a mindenható Istennel való valódi, átalakító kapcsolathoz.

A kereszténység nem csak egy hitrendszer. Nem egy életstílus. A kereszténység egy Jézus által átalakított élet.

Jézus nem hív mindenkit arra, hogy minden nap mindent elhagyjon. De Ő mégis arra hív minket, hogy bármikor hajlandóak legyünk mindent feladni.

Az Ő hívása mindannyiunk számára más és más. Ő minden embert egyedülállóan megajándékozott, hogy egyedi és értékes feladatot töltsön be az Ő országában. Bár az, amire elhívást kaptunk, lehet, hogy egyedi, ez az elhívás mégis egy extrém szintű: Jézusnak mindennél nagyobbnak kell lennie.

TYLER EDWARDS

Tyler Edwards lelkipásztor, szerző és férj. Jelenleg a Carolina Forest Community Church tanítványsági lelkészeként dolgozik a dél-karolinai Myrtle Beachen. Szenvedélyesen szereti megismertetni az embereket az evangéliummal, és segíteni őket abban, hogy növekedjenek benne. Ő a szerzője a Zombie Church: breathing life back into the body of Christ (Zombi-gyülekezet: életet lehelni Krisztus testébe) című könyvnek. További munkáit megtalálod a Facebookon, vagy követheted őt a Twitteren @tedwardsccc.

Eredeti: We’re Called to Make Disciples, Not Converts | RELEVANT (relevantmagazine.com)

Bacsó Benjámin beszélgetett Bedekovics Péterrel, a Magyar Cserkészszövetség országos elnökével. 

Nem régen fejeztem be újra Nehémiás könyvének tanulmányozását. Van néhány nagyon fontos tanulsága, amit egy keresztény értékrenddel bíró vezető észrevehet. Hihetetlen nyomás alatt képes volt eredményes munkát végezni. Mi lehetett ennek a titka? 

• "Megrendülésre" való képesség- Nehémiás őszintén átérezte a népe, sőt a "rábízottak" helyzetét. Egy vezető önismeretében rendkívül fontos, hogy újra és újra tudatosítsa magában, mi az ami "összetöri a szívét". Valószínűleg ott van a feladata, ahol azt érzi, hogy ezt nem nézheti tétlenül, ahogyan a dolgok mennek.

• Bátorság- azt szokták mondani, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak legyőzése. Nehémiás képes volt legyőzni a saját félelmét. 

• Meggyőzés- Bámulatos, hogy Nehémiás képes volt meggyőzni a királyt, a vezetőket és a népet is, hogy álljanak a változás mellé. Ez a fajta képesség, a vezető számára nélkülözhetetlen!  

• Megvalósítás- nagyon tetszik, hogy nem csak álmodozott, nem csak tervezett, hanem képes volt cselekedni a cél érdekében. A megvalósítás során nem csak feladatot adott, hanem értékelt és ha kellett felvállalta a konfliktust is. Mindeközben példát mutatott áldozathozatalból. 

• Kitartás - az építkezés során sokféle nehézséggel kellett szembe néznie. Nem adta fel a nehézségek, külső és belső támadások, árulások közepette sem, hanem kitartóan végigvitte a feladatát. 

• Fókuszáltság - tudta mi a dolga. Nagyon tetszik nekem az a mondat, ahogyan válaszol, amikor megpróbálják kicsalogatni Nehémiást és csapdába ejteni: 

  Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha itthagynám, és elmennék hozzátok. Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik." Neh.6,3-4

N. T. Wright az Újszövetség és a korai kereszténység professzora a St Andrews Egyetemen, az Oxfordi Egyetem Wycliffe Hall egyik vezető kutatója és több mint 80 könyv szerzője.

Sok keresztény számára a koronavírus által kiváltott életkorlátozások egy időben érkeztek a nagyböjttel, az önként vállalt nélkülözés időszakával. De a szigorú új rendeletek - nincs színház, bezárják az iskolákat, a 70 év felettiek házi őrizete - kicsúfolják a mi kis szerény böjtünket. A whisky vagy csokoládé nélkül történő való létezés gyerekjáték ahhoz képest, hogy barátok vagy unokák nem jelennek meg, vagy a kávézóba, a könyvtárba vagy a templomba nem járhatunk.

Meg van az oka, miért akarunk - hacsak lehet - személyesen találkozni egymással. Nem véletlen, hogy a magánzárka miért az egyik legsúlyosabb büntetés. És ma ennek a nagyböjtnek nincs egy fix húsvéti időpontja, amire vágyhatunk. Nem tudjuk számolni napokat. Ez most nem nyugalom, hanem egy bizonytalan szorongó fájdalom.

Kétségtelen, hogy a szokásos olcsó találgatások rögtön kimondatják velünk, miért teszi Isten ezt velünk. Büntetés? Figyelmeztetés? Jel? Ezek a csípőből odavetett keresztény reakciók egy olyan kultúrában, amely generációk óta a racionalizmust igenli: mindent meg kell magyarázni. De mi van, ha nem így van? Ha a valódi bölcsesség nem azt jelenti, hogy képesek leszünk összetákolni néhány hamis spekulációt és azt mondani: „Szóval, akkor most már értitek?” Mi van, ha végül is vannak olyan pillanatok, amelyeket T. S. Eliot az 1940-es évek elején felismert, amikor az egyetlen tanács az, hogy remény nélkül várakozzunk, mert úgyis csak rosszra vágyunk?

A racionalisták (beleértve a keresztény racionalistákat) magyarázatot akarnak; A romantikusok (beleértve a keresztény romantikusokat) megkönnyebbülést akarnak kapni. De talán az, amire bármelyiknél inkább szükségünk van, a panasz (siralom) bibliai hagyományának helyreállítása. A panasz az, ami akkor történik, amikor az ember kérdez, és nem kap választ. Ide érünk el, amikor túlmutatunk a bűneinkkel és kudarcainkkal kapcsolatos önközpontú aggodalmakon, és tágabban megvizsgáljuk a világ szenvedését. Elég rossz a New York-i vagy londoni pandémiával szembenézni. De mi a helyzet egy görög szigeten lévő zsúfolt menekülttáborral? Vagy éppen Gázával? Vagy Dél-Szudánnal?

Ezen a ponton némely Zsoltárok, a Biblia saját énekeskönyvében, igazán magukra találnak, éppen akkor, amikor egyes egyházak úgy tűnik, hogy hanyagolják őket. „Légy kegyelmes hozzám, Uram!” imádkozik a hatodik zsoltár, „Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim!"  "Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?" - kérdezi világosan a 10. zsoltár. - Miért rejtőzöl el a bajok idején? És így folytatódik: „Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? (Zsoltárok 13). És annál is félelmesebb, mert Jézus maga a kereszten idézte fájdalmában: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Zsoltárok 22).

Igen, ezek a zsoltárok gyakran a végén reménységbe fordulnak, Isten jelenlétének és reményének új megértésére jutnak. Mégpedig nem a baj magyarázatával, hanem a benne való megnyugvással. Néha azonban a másik irányba mennek. A 89. zsoltár Isten jóságának és ígéreteinek ünneplésével indul, majd hirtelen vált, és kijelenti, hogy minden borzasztóan rossz lett. A 88. zsoltár pedig szenvedéssel kezdődik és sötétségben ér véget: „Elszakítottad tőlem jó barátaimat, már csak a sötétség ismer engem.” Egy olyan ige, ami igazán szólhat hozzánk, a mai karanténos időkben.

A bibliai hagyomány szövetébe szőtt siralom lényege nemcsak az, hogy kiszorítja a frusztrációt, bánatunkat, magányunkat és puszta képtelenségünket arra vonatkozólag megértsük, mi történik, vagy hogy éppen miért. A bibliai történet nagy rejtélye, hogy Isten maga is panaszkodik. Egyes keresztények mindenekelőtt úgy gondolnak Istenre, hogy mindent tudva, mindenért felelősként, nyugodtan és a világban felmerült problémáktól meg nem érintve létezik. Ez nem az a kép, amelyet a Bibliában látunk.

A Teremtés könyve (I Mózes) kijelenti, hogy Isten szíve szomorú volt emberi lényeinek erőszakos gonoszsága miatt. Porba volt sújtva, amikor saját menyasszonya, Izrael népe elfordult tőle. És amikor Isten személyesen visszatért népéhez - Jézus története értelmetlen, kivéve, ha erről van szó - sírt a barátja sírjánál. Pál apostol arról beszél, hogy a Szentlélek esedezik (fordító. az eredetiben nyög) érettünk és bennünk, miközben mi magunk is felnyögünk az egész teremtés fájdalmát átélve. A Szentháromság ősi tanítása arra tanít bennünket, hogy felismerjük az Egyetlen Istent Jézus könnyében és a Szent Lélek szomorúságában, fájdalmában.

A keresztény hivatásnak tehát nem része a mindenképpen való magyarázata annak, mi történik és miért. Valójában a keresztény hivatásnak az a része, hogy nem tudunk mindent megmagyarázni - és inkább kifejezzük a panaszunkat Istennek. Ahogy a Szentlélek bennünk szomorkodik velünk együtt, még így egyéni elszigeteltségünkben is kis szentélyekké válhatunk, ahol Isten jelenlétét és gyógyító szeretetét élhetjük át. És ebből új lehetőségek, új kedves jócselekedetek, új tudományos felismerések, új remény merülhetnek fel. Új bölcsesség a vezetõink számára? Na azt hiszem, ebben van valami.

A cikk 2020 március 29-én jelent meg a TIME magazinban