A szolgálat lehetetlen – függj Istentől!

Francis Schaeffer jól jellemezte a Szentlélektől való függőséget: „Amit csinálunk, nem csak nehéz – lehetetlen”. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy „fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban”. (1Kor 15:58). A Szentlélek természetfeletti munkájára való nyitottság több annál, minthogy helyet készítsünk bizonyos lelki ajándékoknak. Azt is jelenti, hogy egész szolgálatunkat a természetfeletti kell, hogy meghatározza, ami amúgy nem lehetséges Isten segítsége nélkül - képtelenek vagyunk saját erőfeszítéseinkből véghezvinni.

Szeretsz nyilvánosan imádkozni?

"A hegyibeszéd közepén olvashatóan Jézus arra hívja követőit, hogy életüket a függőség határozza meg. Krisztusnak határozott utasításai és közvetlen üzenetei vannak azok számára, akik arra vágynak, hogy nyilvános szolgálatban legyenek, vagy éppen abban vannak: Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” (Máté 6:5-6)

Jézus rávilágít a vallási vezetők egyik hajlamára, hogy imádkozó embereknek tűnjenek, mert gyakran beszélnek Istenhez nyilvánosan. Ezek a versek mindnyájunkat, nyilvános szolgálatban munkálkodókat megszólítanak. Rákényszerülünk, hogy feltegyük a kérdést: mit szeretek jobban? A nyilvános vagy a privát, magányos imádságot?

Amíg jobban értékeljük a nyilvános imádságot a privátnál, valószínűleg jobban keressük emberek, mintsem Isten elismerését. Sokkal könnyebb nekünk vezetőknek nyilvánosan imádkozni, mert elvárják tőlünk, és mert gyakran megdicsérnek amiatt, hogy milyen csodálatosan és szépen megformáltan imádkozunk. Észrevettem ezt a saját életemben. Nyilvános imáim artikuláltak, átgondoltak és zökkenőmentesek. Személyes imáim gyakran összefüggéstelenek, túláradóan érzelmesek és akadozók. Miért könnyű jónak lenni a nyilvános imádságban és miért vagyunk borzalmasnak önmagunkban?

Hol kapjuk meg a jutalmunkat?

Jézus logikája megmagyarázza ezt a kettősséget: a jutalom. Egyszerűen fogalmazva azonnal dicséretben részesülünk ha nyilvánosan imádkozunk, de a saját imáinkért nem jár ilyen. Nyilvános imáinkat gyakran megdicsérik azok, akiket lenyűgöz szónoki képességünk. A nyilvános imákat gyakrabban fűti a pillanat hevülete, mintsem az örökkévalóság kijózanító valósága. Így a nyilvános imákat gyakran az előadás vezérli mintsem a vágyódás, a szavak mint inkább a szív, és nem Isten, hanem az emberek.

A privát, magányos imák tárják fel az emberi szív igazi szellemi állapotát.

Függsz-e Istentől a személyes imán keresztül?

Forrás: Darrin Patrick írás a The Resurgence blogon (fordította Vajda Gábor)

Szeretném felhívni a figyelmeteket egy posztgraduális képzési lehetőségre, amelyet személyesen is ismerek, hiszen már évek óta veszek részt a kurzusaikon. Jelenleg is hallgatójuk vagyok a Master of Divinity képzésben. Tapasztalataim szerint a TCMI képzés jellege, a vezetési kurzusok erőssége és hangsúlya miatt hiánypótló a Magyarországról elérhető teológiai képzések között:

A TCMI Intézet egy Észak-Amerikában akkreditált, és onnan jelentősen támogatott oktatási intézmény azzal a céllal, hogy felkészítse a keresztényeket a gyülekezetekben zajló szolgálatokra Európában és Közép-Ázsiában.

Hallgatóink olyan lelkipásztorok, gyülekezeti vezetők és szolgálattevők, akik szilárd bibliai alapokon nyugvó, kortárs megközelítésű gyakorlati ismereteket szeretnének elsajátítani.

Jelenleg megszerezhető végzettségek:

1. oklevél
2. Master of Arts gyakorlati teológiából
3. Master of Divinity gyakorlati teológiából

Bővebb információt az Intézet Magyarországi aligazgatójának lapján találhattok.

Mind kevesebb fiatal - a 15-16 éves korosztály alig tizede - tartozik aktív, védelmet is nyújtó közösséghez. A tinédzserek így védtelenebbek a bűnözőkkel szemben, nehezebben alakul ki identitásuk, és rosszabbul illeszkednek be a társadalomba. Egy Standyfar nevű amerikai szociális munkás 1986-ban, felhasználva a tapasztalatot, hogy a fiatalkori bűnözés és a kábítószer-kereskedés leginkább este kilenc és hajnali három óra között virágzik, ebben az időintervallumban elkezdett kosárlabda meccseket szervezni csellengő fiataloknak. Egy év alatt a régióban a felére csökkent a fiatalkorú bűnözés, két éven belül pedig az Egyesült Államok csaknem mindegyik tagállamában működtek hasonló sportklubok.

A teljes cikket a FigyelőNeten olvashatod.

A posztmodern ember sokkal szívesebben hallgat történeteket, mint elvont fogalommagyarázatokat. Olvastam valahol (sajnos most nem találom a forrást), hogy a prédikációk felépítésekor frissítő lehet, ha tanulunk a krimi-szerzők, illetve krimi-szereplők módszereiből is. Nem véletlenül váltak olyan ismertté ezek a történetek. Itt van, amit jegyzetként megtartottam ebből a cikkből.

Leheteséges módszerek

1.) Agatha Christie-módszer

a) Meggyőződsz, hogy X a gyilkos, majd bizonyítékot találsz, hogy mégsem
b) Meggyőződsz, hogy Y a gyilkos, majd bizonyítékot találsz, hogy mégsem
c) Meggyőződsz, hogy Z a gyilkos, majd bizonyítékot találsz, hogy mégsem
d) Végül megmutatod, hogy W a gyilkos.

Példa:
Téma: Hogyan növekszik egy gyülekezet? Válaszok: X, Y, Z, -> W!

2.) Colombo-módszer

A hallgatók már az elején tudják a történet végét, de azt nem, hogy hogyan jut el oda a prédikátor

Példa:
Téma: Barnabás és Júdás. Mindketten tettek valamit a pénzzel: az egyik földet vett, a másik földet adott el.

3.) Scherlock Holmes-módszer

Sok bizonyítékot gyűjtenek össze: az első gyengécske, az utolsó a legerősebb

Példa:
Téma: Miért vannak olyan imáink, amik nem hallgattatnak meg?

4.) Matlock-módszer

Először rossz személyt vádolsz meg. Róla kideríted az igazságot, és megkeresed a valóban bűnöst.

Példa:
Téma: Mit kell tennünk a testünkkel a Szentírás szerint?
 

A kitartó pásztorolásnak kézzelfogható hasznai vannak, nemcsak a gyülekezet, hanem a lelkipásztor számára is.

1.    A pásztorlás felkészíti a lelkipásztort az életre, hiszen amikor

• mások bűneivel foglalkozunk, egyre inkább tudatában leszünk a sajátjainknak.
• pásztoroljuk az önfejűt, meglátjuk saját makacsságunkat.
• pásztoroljuk az önzőt, meglátjuk saját önzőségünket.
• pásztoroljuk a megtörtet, elkerülhetetlenül észrevesszük saját megtörtségünk.
• látunk másokat engedelmeskedni, mi is engedelmeskedni akarunk.
• látunk másokat tálentumuk hatékony használatában, mi is hatékonyak szeretnénk lenni.

A Szentlélek felfedi a bűnt, megerősíti az engedelmességet és ajándékokat ad. Mind a görög és a héber szó a „lélekre” „levegőt”, vagy „lélegzetet” jelent (a ford. megjegyzése: ld. még: „pneuma”). Az angol szó a lélekre/szellemre („spirit”) a latin „spiritus” szóból jön, mely szintén „levegőt” vagy „lélegzetet” jelent. Innen vannak olyan szavaink, mint az angol „respiratory” (lélegzés) és az „expire” (lélegzés megszűnte; a ford. megjegyzése: a magyar „lélegzet” szó régebbi írásmódban „lélekzetként” jelenik meg, később veszi fel írásmódban is a zöngés mássalhangzó párt a teljes hasonulás miatt; közismert kifejezés a „kileheli a lelkét” összetétel is, mely szintén a lélek/szellem levegőszerű mivoltára utal). Innen vesszük az „inspirálni” szót is. Miként a Lélek/Szellem munkában van azokban, akiket tanácsadással látunk el, mi, lelkipásztorok inspirálva vagyunk arra,hogy megtérjünk, higgyünk és engedelmeskedjünk legjobb tálentumaink szerint.

2.    A pásztorlás felkészíti a lelkipásztort a prédikációra

Minél több időt töltünk mély pásztori törődésben a hét folyamán, annál jobban fogjuk tudni, hogyan helyezzük el megfelelő környezetben az üzenetet, hogyan címezzünk bizonyos bűnöket, hogyan ütközzünk meg az igazsággal való ellenállással, hogyan világítsunk rá kulturális bálványokra, és hogyan kérelmezzünk konkrét dolgokat vasárnap.

3.    A pásztorlás segíti prédikációd befolyását

A pásztorolás alázatossá tesz és megöli az önbíráskodást és büszkeséget mely megakadályozza az embereket attól, hogy befogadják az általunk közölni kívánt bizonyságot. Amikor minőségi időt töltünk valódi emberekkel, érzelmi kapcsolatot létesítünk hallgatóinkkal, mely beindítja eszüket és szívüket. Sok lelkipásztor olyan mint a bádogember: kemény külsejű szív nélkül. Amikor az emberek tudatában vannak, hogy nem csak az életük „hepi-hepi” oldaláról tudsz, hanem a sötétről is, hajlamosabbak elhinni amit mondasz. Talán még – csodák-csodája – fel is használják amit prédikálsz.

4.    A pásztorolás segít Jézushoz közel maradni

Van oka annak ami szükségessé teszi, hogy nagyon-nagyon közel maradjunk Istenhez, amikor emberek bűneinek töménytelen mennyiségével foglalkozunk. A prédikációban könnyebb elrejteni az Istennel való kapcsolat hiányát puszta képességek és alapos felkészülés útján. De a pásztorolási munka kiszámíthatatlansága és puszta érzelmi töltete szembesít a Megváltóra való saját szükségünkre. A prédikációban előre készülhetünk arra, mit fogunk mondani. A pásztorolásban nagy esély van a biztonságérzet elveszésére és az aggódásra miként embereink kérdéseivel, ellenkezéseivel és vitáival küszködünk valós időben – ez az Istenre való támaszkodáshoz vezet.

5.    A pásztorolás hitünk valódiságát teszteli

A pásztorolási munka lángoló kemencéje leégetheti személyiségünk durva széleit és egészséges finomodást, növekedést eredményezhet. A pásztori munka – az emberekkel való mindennapi küszködés leglényege – többet tesz azért, hogy alázatossá és próbára tegye a szolgáló szellemiségét, mint amelyre bármilyen mennyiségű tanulás képes lenne. Hallottam Tim Kellert arról beszélni, hogy a prédikáció olyan, mint a tüzelő tüzérség – relatíve biztonságos és tisztamunka, mert a jó lövészeket ki lehet venni a frontvonalból. De a pásztori munka olyan mint a gyalogság. Test-test elleni, szemtől-szembe küzdelem. Ha jó prédikátorok vagyunk, attól vagy jobb lelkipásztorok leszünk, vagy nem, de ha jó lelkipásztorok vagyunk, biztosan jobb prédikátorok is leszünk.

Darron Patrick: „Church Planter: The Man, the Message, the Mission” könyve nyomán (fordította: Vajda Gábor)

Tim Stevens írása:

Ha írok egy kommentet (twitteren) arról, hogy több egymást követő megbeszélésem lesz, az emberektől részvétnyilvánításokat kapok, mintha csak egy barátomat kellett volna temetnem. De én nem így nézem a megbeszéléseket.

Sokszor úgy találom, hogy a heteim legproduktívabb pillanatai. Időt ad arra, hogy olyan emberekkel beszélhessek, akiket szeretek, méghozzá olyan dolgokról, amik lázba hoznak. És előre haladjunk, valós hatást gyakorolva valós emberekre. 

Néhány tanács ahhoz, hogyan lehetnek produktív megbeszéléseink:

* Ne tervezd túl a napirendet, és ne becsüld alá a kapcsolatok építésére fordított idő fontosságát. Azt gondolom, hogy az egészséges csapatok alkalomszerűen készek arra, hogy a megbeszélések oldalvágányra is fussanak, észrevéve, hogy az aktuális pillanatban a közösség megtapasztalása a legfontosabb prioritás.

* Azok a legproduktívabb megbeszélések, ahol egyértelmű ki vezeti, és az is, hogy mit akartok elérni a megbeszélés végére. Írjátok le mindezt a napirend elejére. Nemrégiben egy 13 órás vezetői megbeszélésünkön írtam le a célokat az első nap kezdetén. Egyikünk sem gondolta, hogy valóban végére tudunk érni két nap alatt. Mégis azáltal, hogy végig előttünk voltak a célok, és néhány óránként átnéztük őket... megtartottuk a fókuszt, elkerültük a vakvágányokat, és végül minden egyes célunkat elértük a második nap végére.

* Amikor csak lehetséges küldd ki a napirendet már előre. Ezzel adsz esélyt arra az embereknek, hogy valóban hozzá tudjanak járulni magához a napirendhez is.  Ha ezt nem tették meg előre, akkor helyben már ne adj erre lehetőséget. Ha van ilyen, akkor egyszerűen mondd azt: "Ez egy nagyon jó téma. Beszéljük meg a találkozón kívül, és gondoljuk meg, hogy felvegyük a jövő heti napirendre.”

* Fejezd be a megbeszélést, egy "KI, MIT, MIKOR listával", amit ossz is ki rögtön a megbeszélés után. Ezzel a kinyomtatott listával kezdjétek a következő találkozót.

* Próbáld meg egy-egy napba sűríteni a találkozóidat. Én keddre és szerdára próbálom rakni az összes megbeszélést. Ezeken a napokon nem kell aggódnom a teendőim listájára gondolva, hiszen azokon majd hétfőn és pénteken fogok tudni majd haladni.

* Ha úgy találod, hogy egy találkozó elvesztegett idő, akkor segíts be a vezetésébe, még akkor is, ha nem te vagy a vezetője. Sokszor kerültem már ilyen helyzetbe, és engedélyt kértem arra, hogy a vezetőjét segítsem felkészülni a találkozóra, meghatározva a napirendet, vagy vezetve a beszélgetést, hogy a találkozó produktív maradhasson.

* A nagy köveket tedd be először. Legyél bizonyos abban, hogy a legfontosabb találkozók mindenképpen benne legyenek a naptáradban. Ha vannak más találkozók, amik beférnek a nagy kövek mellé - nagyszerű. Ha nem, akkor kihagyhatod őket.

Végül pedig: ha olyan a gyülekezeti kultúra, hogy a megbeszéléseket időpazarlásnak érzitek, akkor változtassátok meg a kultúrátokat.

Perry Noble a NewSpring gyülekezet vezető pásztorának írása:

1.  Nem utána járni a teljes történetnek, mielőtt valakivel konfrontálódtam egy-egy ügyben, amire mások felhívták a figyelmemet. A vezető, aki mindig elhiszi a legrosszabbat is az emberekről, akiket vezet, jó ha komoly önvizsgálatot tart először.

2. Megengedni, hogy az érzelmeim eluralkodjanak rajtam, és túl hamar lezárni egy beszélgetést akkor, amikor még aktívan hallgatnom kellett volna. Vezetőként sokkal inkább bízni fognak benned az emberek, ha azt érzik, hogy VALÓBAN meghallgatod őket.

3. A "nyilvánvalót" választani ahelyett, hogy a Szentlélekre figyeltem volna.

4. Nem megengedni embereknek, akiket a leginkább érint egy döntés, hogy igazán hozzá tehessenek ahhoz a döntéshez.

5. Azt feltételezni, hogy minden munkatárs és a gyülekezet is rögtön elfogad egy döntést, aminek a meghozatala hónapokig tartott. Az embereknek időre van szükségük, hogy feldolgozzák, és kérdéseket tehessenek fel. Bár ezt egyes vezetők "hűtlenségnek" bélyegzik, én inkább úgy látom, hogy a munkatársak még inkább hűségesek próbálnak lenni azzal, hogy teljesen meg akarják érteni, hogy mivel is jár egy döntés.

6. Nem konfrontálódni személyekkel, akikről tudom, hogy nem értenek egyet egy döntéssel. Vannak emberek, akiket úgy kell beleerőltetni egy konfliktusba. Egy vezető mindig veszíteni fog, amikor lát egy embert, aki nem ért vele egyet, de azért nem húzza ki belőle a problémát, mert csak a békességet próbálja megőrizni.