A posztmodern ember sokkal szívesebben hallgat történeteket, mint elvont fogalommagyarázatokat. Olvastam valahol (sajnos most nem találom a forrást), hogy a prédikációk felépítésekor frissítő lehet, ha tanulunk a krimi-szerzők, illetve krimi-szereplők módszereiből is. Nem véletlenül váltak olyan ismertté ezek a történetek. Itt van, amit jegyzetként megtartottam ebből a cikkből.

Leheteséges módszerek

1.) Agatha Christie-módszer

a) Meggyőződsz, hogy X a gyilkos, majd bizonyítékot találsz, hogy mégsem
b) Meggyőződsz, hogy Y a gyilkos, majd bizonyítékot találsz, hogy mégsem
c) Meggyőződsz, hogy Z a gyilkos, majd bizonyítékot találsz, hogy mégsem
d) Végül megmutatod, hogy W a gyilkos.

Példa:
Téma: Hogyan növekszik egy gyülekezet? Válaszok: X, Y, Z, -> W!

2.) Colombo-módszer

A hallgatók már az elején tudják a történet végét, de azt nem, hogy hogyan jut el oda a prédikátor

Példa:
Téma: Barnabás és Júdás. Mindketten tettek valamit a pénzzel: az egyik földet vett, a másik földet adott el.

3.) Scherlock Holmes-módszer

Sok bizonyítékot gyűjtenek össze: az első gyengécske, az utolsó a legerősebb

Példa:
Téma: Miért vannak olyan imáink, amik nem hallgattatnak meg?

4.) Matlock-módszer

Először rossz személyt vádolsz meg. Róla kideríted az igazságot, és megkeresed a valóban bűnöst.

Példa:
Téma: Mit kell tennünk a testünkkel a Szentírás szerint?