Pár napja Schwarzenegger hűtlenségéről szólnak a vezető hírek. Úgy tűnik, legalább egy gyermeke született házasságon kívül, de valószínűsíthető, hogy több is. Őszintén szólva feldühít az eset, különösen amikor a feleségére, és a gyermekeire gyakorolt hatására gondolok. Emellett újabb negatív példát állít gyerekeink, unokáink elé.

Miután feleségem, Gail is értesült az esetről, azt kérdezte, hogy olyasvalaki mint Schwarzenegger, hogy engedheti meg magának ezt a viselkedést? Remek kérdés, számos válasz ötlött eszembe akkor hirtelen:

• számos lehetősége adódott rá
• minden bizonnyal különlegesnek és feljogosultnak érzi magát
• a vérkeringését agya helyett egy másik szervének vérellátására használja (igen, tényleg ezt mondtam)

Mégsem egy Schwarzenegger-ellenes bejegyzést szándékozom írni. Nem vagyok ítélőbírája. Számot fog adni döntéseiről - ahogy én is. Egy ügyben azonban szeretnék állást foglalni: a házasságtörés nem normális. És semmiképpen sem elkerülhetetlen. Isten nem erre teremtett. Hűségre és monogámiára teremtettünk.

Amikor hűségesek vagyunk, Teremtőnk hűségét fejezzük ki. Amikor hűtlenek, a Sátán és Ádám árulását tükrözzük. Nem csoda, hogy a Biblia gyakran "szellemi paráznaságként" említi a bűnt. Az árulás az eredendő bűn.

Azonban egy bukott világban élünk, mely egyre közömbösebb a szexuális bűn irányába. Ha jól akarunk vezetni és élni, nem lehetünk naívak. Fel kell ismernünk a paráznaság csábító erejét és megfelelően kell felvérteznünk magunkat ellene. Semmi sem teszi tönkre hatékonyabban hitelünket és örökségünket, mint egy affér.

Hogyha el akarjuk kerülni, hogy áldozatok legyünk, stratégikusan kell gondolkodnunk. Három dolog, amit a házasságomban teszek annak megvédéséért:

1. Befektetek a feleségemmel való kapcsolatomba. Számomra hihetetlen, hogy férfiak mekkora szellemi, érzelmi és anyagi erőforrásokat áldoznak a már meglevőn kívüli kapcsolatokra. Ennek nincs "gazdasági" értelme. Ha azt akarod, hogy a házasságod növekedjen és virágozzon, muszáj belefektetned. Ez időtöltést jelent - együtt álmodni, nevetni, figyelni és sírni.

2. Világos határvonalakat húzok. Ez régimódinak hathat, talán dogmatikusnak is, ám legyen. Úgy gondolom, a világra ráférne egy kevés régimódi, józan paraszti ész. Eképpen:

• nem ebédelek kettesben senkivel a másik nemből
• nem utazom kettesben senkivel a  másik nemből
• nem flörtölök senkivel a másik nemből
• gyakran és szeretetteljesen beszélek a feleségemmel (jelenleg az emberiség által ismert legjobb paráznaság-írtószer).

3. Számba veszem mit kockáztatok. Miről akarok majd mesélni az unokáimnak? Ez mindent a helyes megvilágításba helyez. Azt akarom, hogy büszkék legyenek rám, vagy szégyenkezzenek miattam? Azt akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint aki szereti és hűséges feleségéhez, vagy mint aki eltékozolta örökségét egy pillanatnyi megtévelyedésében?

Ideje a valódi vezetőknek kezükbe venni az irányítást - nem csak szakmai, hanem magánéletükben is. Ha nem tudunk magunkért felelősséget vállalni, nem értünk meg arra, hogy másokért ezt tegyük. Fel kell vállalnunk tetteinkért a felelősséget. Unokáink számítanak rá.

Michael Hyatt blogjáról (fordította: Vajda Gábor)