Sokan vannak akik könnyen - túl könnyen - elutasítanak azzal dolgokat, hogy Amerikában máshogy megy minden. Bár kétségtelenek a különbségek, mégis a bölcs ember kész tanulni olyanoktól, akik sok dologban előttünk járnak. Az elmúlt napokat Indianapolisban töltöttük harmadmagammal (útitársam volt Dani Zsolt, a Szentendrei baptista gyülekezet pásztora, és Barbarics Péter presbiter) Gary Johnson, a The Creek gyülekezet vezető pásztora vendégeként, aki már több mint 20 éve pásztor itt. Néhány benyomást, tanulságot szeretnék veletek is megosztani.

A The Creek gyülekezetnek 4000 fő felett van a látogatottsága (Gary érkezésekor kb 250 tagjuk volt), melyhez 24 főállású fizetett alkalmazott tartozik. Több mint 160 személy jut egy-egy alkalmazottra. Ez az arány az átlagos amerikai evangéliumi gyülekezetben tapasztalható számnak közel kétszerese. Mi ennek a jelentősége? Sokkal inkább megvalósulhat az Efézus 4-beli alapelv, miszerint a vezetőknek nem a tagok kiszolgálása a feladata, sokkal inkább a tagok felkészítése a szolgálatra. Szó szerint több száz önkéntesnek van feladata egy átlagos vasárnap 4 istentiszteletének és a hozzá kapcsolódó gyermek és ifjúsági programok, valamint más kiscsoportos bibliatanulmányozások lebonyolítása során.

Ennek egyébként vannak árnyoldalai is, amiről üdítő őszinteséggel beszélt az a mintegy 12 munkatárs, akikkel személyesen is találkozhattunk, amikor is fél fél órában bármit kérdezhettünk tőlük négyszemközt. Ha valaki a tagokkal való közvetlen kapcsolatot tartja a legfontosabbnak a szolgálatában valószínűleg jobban fogja érezni magát egy kisebb gyülekezetben. Itt az önkéntesek bevonása, képzése, bátorítása, a szolgálat szervezése a fő feladata többeknek.

Meglepő módon nem éreztük személytelennek a gyülekezetet, többen is megszólítottak bennünket az istentiszteletek előtt és után. Ugyanez volt a tapasztalatunk a Grace Community gyülekezetben is, ahol a szombat délutáni istentiszteleten jártunk látogatóban. Jim Conner nevezi a Magyarországon is átlagosnak mondható 50-100 fős méretű közösségeket "kutyagyülekezetnek". A kutya ugyan rendkívül barátságos a család tagjaival, ugyanakkor az idegenek nem így érzik. Azért lehet ez így mert a bennfentesek mindent és mindenkit nagyon jól ismernek, és egymással is kétségtelenül törődnek, egy látogató mégis könnyen kívülállónak érezheti magát, ha például véletlenül valaki helyére ül.

Nagy hangsúlyt fektetnek az első látogatókra, a Creekben külön kis ajándékcsomagot kap aki először jön - az elmaradhatatlan kávésbögrével persze :) . Megadnak minden szükséges információt, ami ahhoz kellhet, hogy valaki a gyülekezet életébe bekapcsolódhasson. Sajnos ez olyan terület, amit sokszor elhanyagolunk, pedig a tapasztalat azt bizonyítja, hogy egy-egy alkalommal sokan hajlandóak eljönni egy gyülekezetbe, ám a többségük nem tér vissza többet.

Különleges élmény volt, ahogy a vendéglátónk teljes természetességgel készítette el a reggelinket, és aztán mosogatott el utánunk. Minderre azért került sor mert a felesége az egyik gyermekénél volt látogatóban két hétre. De nem csak emiatt tett így. Egyik este egy gyülekezeti családnál jártunk, a vacsora után neki állt a vendégségben a mosogatásnak. Együtt mosogattam egy 4000 fős gyülekezet vezető pásztorával. Aki vezető akar lenni közöttetek...

Megkérdeztem a többieket is számukra mik voltak a tanulságok. Péternek követendőnek találta, hogy minden korosztály nagyon hangsúlyosan meg volt célozva. Minőségi gyermekmegőrzés már 1 éves kortól. Színvonalas gyermekmunka, ahol a tanítók fele férfi(!). Ezt különösen nagy eredménynek látom, mert a mi gyülekezeteinkben szinte teljesen elnőiesedett ez a terület.

Szintén Péter emelte ki, hogy elgondolkodtató volt számára, amikor Garyvel arról beszélgettünk miért nem vezetik be ők is a szombat esti istentiszteletet - más nagy gyülekezetekhez hasonlóan -, és inkább vállalja a vasárnap délelőtti prédikálást 4(!) alkalommal. Egyszerűen úgy látja, hogy nem áldozható fel a gyülekezeti élet oltárán a munkatársak és az önkéntesek magánélete. A munkatársak számára a péntek és a szombat szabadnap, amikor semmilyen programot nem szerveznek. Ez azt jelenti, hogy szombaton együtt lehetnek a családok. Annak ellenére kitart emellett, hogy őt személyesen ez már nem érinti közvetlenül, hiszen felnőtt gyermekei vannak.

Zsolt azt emelte ki, hogy a gyülekezet épülete és maga a gyülekezet is maximálisan családbarát. Láthatóan mindent megtesznek azért, hogy a teljes család megtalálja a helyét. Egy másik megfigyelése, hogy semmi olyan dolgot nem tesznek, amit mi ne tudnánk megtenni, ha még komolyabban vennénk a szolgálatunkat. Tetszett még, hogy az istentiszteletekben sokak munkája van benne: kreatív emberek tervezik.

Végül egy teljesen személyes élményemmel hadd fejezzem be. Ahogy ott álltam ezt a bemerítést nézve - ami a nagy létszámú alkalom ellenére nagyon bensőséges volt -, újra odaszántam magam arra, hogy Isten használjon abban, hogy emberek élete megváltozhasson. Nincs ennél nagyobb cél, amiért élhetnék.