A százfős gyülekezet, amit most pásztorolok, annyi munkát igényel, amit három nap alatt el is tudok végezni hetente. Meglátogatok mindenkit, akit kell, felkészülök az igehirdetésre, vezetőkkel találkozunk ha olyan a helyzet. L.D. Campbell a TCMI teológia tanára beszélt így szolgálatáról, amit nyugdíjba vonulása után félállásban vállalt.

Előtte egy közel 3000 fős gyülekezet vezető pásztora volt, több mint 25 éven keresztül, miközben a gyülekezet 200 főről növekedett meg. Miért van, hogy eközben ennél kisebb, vagy hasonló méretű magyar evangéliumi gyülekezetek pásztorai állandóan túlterheltek, és alig győzik elvégezni a felmerülő feladatokat? Természetesen L.D. nem átlagos képességű, de meggyőződésem, hogy a választ nem feltétlenül itt kell keresni. Sokkal inkább a delegálási csapdahelyzetben, amiben sok pásztort látok vergődni.

Hogyan kerülheted el a csapdahelyzetet, amikor egy feladat elvégzése kevesebb energiát, és több érzelmi nyereséget jelent, mint ha tovább adnád? Könnyebb megcsinálni, mint továbbadni, illetve közben még jól is érezheted magadat, mert learatod mások elismerését, milyen odaszánt és szorgalmas szolgáló vagy.

Ugrás a sötétbe

A növekedés akadálya sok esetben összefügg a kontroll kérdésével, amit Rick Warren úgy fogalmaz meg: "A növekedés érdekében a pásztornak és az embereknek is fel kell adniuk a kontrollból. A gyülekezetnek csökkenteniük kell a kontrollt a vezetők felett, a pásztornak pedig fel kell adni a szolgálatok feletti kontrollból."

Nem egy pásztortól hallottam már, azért nem kezdenek házicsoportokat, mert nem lehet őket kontrollálni. Ez kétségtelenül így van, ugyanakkor ez lényege a házicsoportoknak. Nem kontrollálnod, hanem vezetned kell a házicsoport vezetőket. Támogatást, erőforrásokat nyújtva nekik, segítve őket problémáikban. Adott esetben felismerve, kik azok, akik mégsem alkalmasak az elkezdett csoport vezetésére, és hagyni (vagy egy kicsit segíteni) egy-egy csoportot megszűnni is. Vezetők semmiképpen sem tudnak felnőni, ha felelősséget nem merünk rájuk bízni.

Amikor 1+1, több mint 2

Egy férfi megállt tankolni az útszéli benzinkútnál. Tankolás közben megdöbbentő látvány tárult elé. Két munkás dolgozott szorgalmasan az út szélén. Egyikük gödröket ásott, egymástól 6 méterre, míg a másik rögtön utána be is temette ezeket. Nem bírta ki, hogy oda ne menjen hozzájuk. "Ne haragudjanak, de ilyen értelmetlen munkát még soha sem láttam. Mi értelme ennek?" A válasz mellbevágó volt: "Ja, a brigádunk harmadik tagja, János szokta beletenni a fát a gödörbe, de ő ma beteget jelentett, és mi azért dolgozni akartunk."

Hogy hányan szolgálnak a gyülekezetben nem csupán számbeli kérdés. Mondhatnánk, ha most tízen szolgálnak, jobb lenne ha húszan lennének, hiszen kétszer annyi dolgot tudnánk megtenni. Nem csupán ennyi a különbség. Minőségileg lesz más a szolgálat. Megsokszorozódik a hatékonysága. Amikor visszajön a harmadik ember a brigádba, végre lesz értelme a munkának.

Mit ér az evangélista munkája, ha utána nincs aki tanítsa az embereket (Efézus 4:11-13)? Vagy nincs, aki együtt érezne velük nehéz helyzetekben, aki bátorítaná őket? Ha valakinek levágják az egyik kezét, nem az történik, hogy fele annyit tud elvégezni egy kézzel. Lesz egy csomó dolog, amit egyáltalán nem tud elvégezni! A gyülekezetnek egészen más lesz a minősége, sokkal inkább be tudja tölteni a célját, ha egyre többen és többen állnak be a helyükre. Arra a helyre, amit Isten eltervezett.

Add tovább tehát a szolgálatot azért is, hogy jobb legyen az elvégzett munka minősége. Paradox módon itt nehezebb helyzetben vannak azok, akiknek jók és széleskörűek a képességeik. Könnyen érezhetik úgy, hogy a zenéléstől, a gyerekeken keresztül az idősek között végzett szolgálatig tulajdonképpen egészen jól megállják a helyüket. Ne hagyd magadat meggyőzni a kedves, jószándékú testvérek által! Ha igaz az Ige, márpedig igaz, akkor mindezek egészen biztos, hogy nem a te feladataid. 

Pár éve magam is ebben a helyzetben voltam. Úgy alakult, hogy miközben nem főállású vezetőként rendszeresen prédikáltam, vezettem a dicsőítő csoportot, az ifjúságot, és egy házicsoportot is. Ezen kívül a gyülekezet vezetői csoportjának is vezetője voltam. Mára van két dicsőítésvezetőnk, ifjúsági vezetőnk, illetve a műszaki feladatok vezetésére is sikerült alkalmas embert találni. Nem csupán kevesebb feladatom lett, de őszintén szólva jobb lett mindezek minősége is. Ma az egyik legfontosabb feladatomnak a havi egyszeri vezetőképzőt tartom. Érdemes elindulni ezen az úton!

Klaus Douglas így fogalmazta ezt meg: "A lelkészek központi szerepüket, arra kell, hogy használják, hogy ezt a központi szerepüket megszüntessék." Mi az, amit a szolgálat továbbadásáért, meg tudsz tenni? Az általános szabály, ha valamilyen megbeszélésen, csoportban, szolgálatban nem elengedhetetlen, hogy benne legyél, ne legyél benne. Inkább támogasd, segítsd a vezetőjét! Annál is inkább, mert az ApCsel 6 szerint van egy elhívásunk, az imádság és az ige szolgálata, amibe viszont ideje lenne még többet fektetnünk.

További ajánlott olvasmányok a témában:  Klaus Douglas: Az új reformáció, John Maxwell vezetés témájú könyvei.

Erről a témáról Megmondom blog is írt a Lelkipásztor központúság felszámolása címmel.

Óriási lépés, ha valaki először belép egy imaházba, istentiszteletre, vagy éppen elmegy egy házicsoportba. Ezért fontos, hogy az első benyomása jó legyen, különben lehet, többet nem jön el. Ezért is fontos barátságosabbak lenni. Kifejezni azt, örülünk mindenkinek, aki csak eljött. Beszélj erről, de legelőször is adj is példát a gyülekezetedben!

Fontos a mosoly, a kedves üdvözlés: egyszerűen a barátságosság. Szeretnénk, ha mindenki tudná, nem kell különleges ruhát felvenni, vagy bármilyen más extra kívánalomnak megfelelni, hogy eljöjjön. Egy tanító ezt írta az elsős kisfiú üzenőfüzetébe: "Gyermekük csúnyán ír, rosszul olvas, számolásban is sok hibát vét." A szülő csak ennyit válaszolt: "Ezért járatjuk iskolába." Fontos elmondani és kifejezni, nem kell semmilyen mércét megugrania egy látogatónak, hogy Jézushoz jöhessen! Legyen világos és érthető üzenetünk: Gyere úgy, ahogy vagy! Nem a gyülekezetbe járás szokása, hanem a majd átélt megtérés és újjászületés által tud elindulni a megszentelődés útján bárki is.

Szeretném nagyon konkrétan alkalmazni, amiről itt szó van: Biztasd őket, vegyék észre egymást. Különösen az új arcokat. Fejezzük ki azt a látogatók felé: örülök, hogy eljöttél. Két nagyon egyszerű javaslatom van. Egyrészt bátorítsunk mindenkit, hogy jöjjenek 10 perccel korábban az istentiszteletre, hogy legyen idejük kicsit beszélgetni emberekkel, üdvözölni másokat. Nem az a jó készülés a gyülekezeti alkalomra, hogy ülök a helyemen és nézek előre. Biztasd őket, menjenek oda bátran másokhoz, beszélgessenek egymással. Másrészt az istentisztelet végén az első 5 percben ne azokkal beszéljenek, akikkel mindig is szoktak, hanem valaki mással. Keressenek valakit, akit talán egyáltalán nem ismernek még.

Fontos hogy a gyülekezet minden tagja egyre inkább ilyen legyen, hogy egyre barátságosabbá váljunk. Persze van, akinek ez könnyebben megy a természetéből adódóan, van akinek nehezebben. De mindannyian fejlődhetünk. Hidd el, mindez nagyon fontos, mert a legtöbb ember végül akkor, és azért marad ott egy gyülekezetben, mert úgy érzi, szívesen látják.

Egy vezetőképző tréningen dr. Margitay Tihamér, a BME Filozófia tanszékének vezetője beszélt a jó döntésekről. Ennek kapcsán osztotta meg személyes példaként az életéből, hogy szeret motorozni. Többször közlekedik motorral városon belül is, pedig sajnos már volt egy elég súlyos motoros balesete korábban.

Fontos tudni, hogy ha a zsúfolt városi forgalomban autóval próbálunk sietni, igazán sok időt nem lehet nyerni. Ha viszont motorral indulunk útnak, tényleg gyorsabban lehet haladni. Egy baj van ezzel - mondta - ha motorral sietünk, előbb-utóbb hibázni fogunk. Márpedig egy kis hiba is könnyen halálos balesetté válik a kétkerekűn. Éppen ezért meghoztam egy nagyon fontos döntést, tette hozzá:

Ha késésben vagyok, soha nem megyek motorral.

Óriási tanulság van ebben a látszólag ésszerűtlen a mondatban. Pontosan akkor kellene elméletileg motorral menni, ha nagyon kellen sietnünk. Csakhogy ez túl nagy kockázattal jár. Vannak tehát olyan döntések, amiket előre meg kell hoznod. Tudnod kell ugyanis, hogy a pillanat hevében, felfokozott érzelmi állapotodban szinte biztos, csak rosszul tudnál majd dönteni.

Éppen ezért hozd meg ezeket a döntéseidet jó előre, és aztán tartsd magad hozzájuk!

“De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat” - olvassuk a Máté 16,18-ban. Ezen igevers magyarázatát általában arra élezik ki sokan, hogy azt vizsgálják, mennyire Péterre épül az egyház. Ez valóban fontos kérdés, de van itt más, lényeges mondanivaló is. Az Úr Jézus ígérete szerint ugyanis az Ő egyháza mindig és minden körülmények között meg fog állni, ki fog tartani, és győzedelmes lesz. Rendíthetetlen.

Ezt az egyházat nem tudja legyőzni a korszellem, a társadalmi változások, az Isten nélkül élő emberek sokasága, a hitnek nem kedvező globális trendek, a divatok változása, de még a mi gyengeségünk sem, akik alkotjuk az egyházat.

Melyek azok az gyakorlati alapok, amelyeken az ilyen, rendíthetetlen, és Megváltónk számára kedves gyülekezet áll?

A rendíthetetlen gyülekezet funkciójában, működésében biblikus

Azaz a Szentírás határozza meg azt, hogy az a közösség, amely Jézusról nevezi magát, milyen célok szerint, és hogyan szolgál. Nem is tehet mást egy bibliai alapokon nyugvó gyülekezet, mint hogy betölti azokat a célokat, amelyeket Isten a Szentírásban megnevezett az Ő népe számára: az Isten imádni, embereket Őhozzá vezetni, testvéri közösségben élni, az Ő Igéjét magyarázva tanítvánnyá tenni embereket, és szolgálni a rászorulók felé.

A rendíthetetlen gyülekezet evangéliumi, kegyelem-központú

Az Úr nem arra hívott el bennünket, hogy törvényeket hirdessünk. Jézus nekünk a kegyelmet hozta el. Legyünk hát megbocsátó, elengedő, nem szabályok által vezérelt, törvények és elvárások által behatárolt emberek! Ján 1,16-17-ben így biztat bennünket az ige: “Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.” Ennek a kegyelemnek a fényében kell hirdetnünk az életszentséget is, amelyre az Úr hívott bennünket.

A rendíthetetlen gyülekezet struktúrájában pásztori vezetésű, és tagok által munkálkodó

Dr. John Turner testvér, a TCMI professzora fogalmazott így: “a vezetést a pásztor végzi, a szolgálatot pedig a tagok.”  Isten népe ugyanis olyan egyénekből, értékes presbiter testvérekből, diakónusokból, gyülekezeti tagokból áll, akiket Isten használni szeretne, és használni tud. Azaz a gyülekezeti szolgálattevők és tagok képesek Isten vezetése alapján a szolgálatokat elvégezni.

Úgy is nevezhetjük ezt, hogy ez a régi-új gyülekezet. Régi-új, mert így volt ez a múltban is, és lehet így ma is. A posztmodern világban ugyanezen alapelvek fognak bennünket áldott gyülekezeti működéshez és gyümölcstermő misszióhoz vezetni, mint a múltban.

Az ilyen gyülekezet mindig felismerhető is lesz. Felismerhető már kívülről is, híréből is, de amikor belépsz egy ilyen gyülekezetbe, akkor tapasztalhatod meg magad is ezt igazán. Nézzük hát ezeket az ismertetőjegyeket, a teljesség igénye nélkül.

A rendíthetetlen gyülekezet befogadó közösség

Az egyik legerőteljesebb tulajdonsága az elfogadás és a befogadás. Ez a kegyelem lelkületének megnyilvánulása, hiszen mindenki, aki a gyülekezet környékére kerül, más ember, mint mi. Róm 14,1 és Róm 15,5-7 így utasít: “A hitben erőtlent fogadjátok be anélkül, hogy vélekedéseit ítélgetnétek”,  “Az állhatatosság és vigasztalás Istene pedig adja nektek, hogy teljes egyetértés legyen közöttetek Krisztus Jézus szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.”  Milyen jó megtapasztalás is volt az számunkra, hogy amikor mi jöttünk még megtéretlenül, vagy hitben fiatal hívőként a gyülekezetbe, nem kivetettek bennünket, hanem felkaroltak. Hasonlóan cselekedjünk mi is: a tőlünk különbözőt, a nálunk gyengébbet, tapasztalatlanabbat, vagy a másként vélekedőt fogadjuk be szeretettel, és azután kezdjük tanítani, segíteni az érésre.

A rendíthetetlen gyülekezet szent közösség

Egymást arra biztatják a tagok, hogy szentül éljenek. Nem csak kritizálnak, ha valaki még nem jár a hitélet vagy életszentség magas fokán - hanem inkább elsegítik erre: “mert ez Isten akarata, a ti megszentelődésetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok, hogy mindegyikőtök szentül és tisztán őrizze meg testét” (1Thesz 4,3-4).

A rendíthetetlen gyülekezet az igazságot felvállaló és hirdető közösség

Ha mi Isten szentségét hirdetjük, akkor a teljes szentírási üzenetet is hirdetnünk kell. A teljes igazságot akarjuk átadni a posztmodern emberek, még ha sokan elutasítják is emiatt a közeledésünket. Pál így ír erről: “hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak” (2Tim 4,2-4). Határozottan kell hát hirdetnünk az igazságot, de mindenkor kedvesen és szeretettel. Nem szeretetlenül odavágva, hiszen a határozott fellépés is lehet szeretetteljes: “bölcsen viselkedjetek a kívül lévők irányában, a kedvező alkalmakat áron is megvegyétek. Beszédetek mindenkor kellemes, sóval fűszerezett legyen, hogy tudjátok, kinek milyen választ adjatok” (Kol 4,5-6).

A rendíthetetlen gyülekezet bátorító közösség

Az ilyen gyülekezetben a tagok nem elbátortalanítják, rossz kedvre hangolják, kritizálják egymást, hanem éppen ellenkezőleg: egymást építik fel. Zsid 10,24 írja: “legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre”. Ez a legfőbb eszközünk: a bátorítás, a buzdítás. Az ilyen közösségben valóban nevetnek és sírnak egymással a tagok, imádkoznak egymásért, szeretik egymást, egymás terheit kölcsönösen hordozzák.
A rendíthetetlen gyülekezet  hatásosan misszionáló közösség. Bátran lép a misszió útjára - és ennek természetszerűleg jönnek is a gyümölcsei: az új megtérők és a hitben felépülő emberek.

A rendíthetetlen gyülekezetben vibráló közösségi élet zajlik 

A tagok alig tudják kivárni, hogy ismét együtt lehessenek. A vasárnapi találkozás a hét fénypontja. Az alkalom vége után még órákkal is sokakat találsz együtt. Nem unják meg egymás közösségét a testvérek. Sokan a hét során is összefutnak, nem csak bibliatanulmányozásra, imaórára, hanem sok területen “együtt élve az életet”. A rendíthetetlen gyülekezetben konzervatív teológiai alapokon nyugvó tanítvánnyá-tétel folyik. Az ilyen gyülekezetek a tiszta, evangéliumi hitelveikben meg nem alkusznak, a tiszta evangélium józanságát nélkülöző új és múló áramlatokkal szemben ellenállnak. A fő szempontok között van az, hogy a megtért emberek a Biblia több ezer éves igazságaival táplálkozva növekedjenek fel az érett tanítványi állapotra.

A rendíthetetlen gyülekezetben áldozatot vállaló szolgálat folyik

A testvérek megosztják erőforrásaikat és életüket egymással. Senkinek nem kell elveszettnek éreznie magát, mert a gyülekezet testvérisége mint egy biztonsági háló ügyel minden tagra. Emellett a gyülekezet kifelé is szolgál jelentős módon a rászorulók felé.

A rendíthetetlen gyülekezet előretolt bástyaként funkcionál

A 21. században a gyülekezet már nem az nyugodt, a hátországban álló vár, mint a korábbi évszázadokban volt, amikor a keresztyénség az úgynevezett “keresztény országokban” virágzott. Jelen korunkban sokkal közelebb vagyunk az ősgyülekezet környezetéhez, mint a száz évvel ezelőtti Európához. A gyülekezet ma már az ellenség területén gyorsan felépülő előretolt bástyához hasonlatos. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Például azt, hogy a “papos” lelkipásztor ideje lejárt, és a misszionárius lelkipásztor ideje jött el. A belterjes egyházi kultúra ideje lejárt, a missziói mezőben élő gyülekezetek ideje érkezett el. Egy más képet használva azt mondhatjuk, hogy nem kórház ma már a gyülekezet, hanem mentős rohamcsapat, amelyben a kreativitás, és a helyszínen történő ellátás képessége minden résztevevő alaptulajdonsága. Nem egy álló, vagy lassan mozduló test, hanem mobil, mozgékony bevetési egység. Ez megköveteli tőlünk azt, hogy másképp gondolkozzon magáról a gyülekezet, és  ennek megfelelően másképp is cselekedjen.

A missziói előretolt bástyaként jellemezhető helyi gyülekezet ugyanis sokkal inkább kapcsolati, mint intézményi. Mindig az erőforrásai határán mozog, semmiből nincs elég a felvállalt munkákra, mégis végezni kell azt. A pásztorok és a vezetők a világban is megélik küldetésüket, mert ott vannak a megmentendő emberek. Ezért nem félnek a világban, ahová Isten hívta őket - ugyanakkor nagyon vigyáznak arra, hogy ők maguk ne kerüljenek bűnbe.

Ezekben a forradalmian új időkben Isten forradalmian újat tervez nekünk. Ézs 43,19 szavaival: “Íme, én újat cselekszem. Most készül, hát nem tudjátok még? Igen, utat  készítek a pusztában, és folyóvizeket fakasztok a kietlenben.”

Lesz ebben az új korszakban is gyümölcs a szolgálataink által, de ehhez át kell venni az újat, amelyet Isten készít. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha felfogásukban, szolgálatukban megújulnak közösségeink, gyülekezeteink, és az eltérő időkben képesek leszünk megújult eszközökkel szolgálni.

Ha ezek szerint tudunk élni, akkor azt is megtapasztaljuk, amit az ősgyülekezetről jegyzett fel a Szentírás: “dicsőítették az Istent és az egész nép előtt kedvességet találtak. Az Úr pedig naponta szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel” (Csel 2,47). Legyen így velünk is!

Steiner József lelkipásztor
A Baptista Szeretetszolgálat Misszióigazgatója, a Tahitótfalui baptista gyülekezet lelkipásztora

A konfliktus a szervezésben mindennapos esemény. Ahol ketten vagy hárman együtt vannak, nagy valószínűséggel az egyik más véleményen lesz.

Legtöbben a konfliktushoz a két legkézenfekvőbb módon közelítenek: kezelik vagy a rendezik:

1.    Konfliktuskezelés: azt feltételezi, hogy a konfliktus a csoportos élet állandó jellemzője. A cél nem a konfliktus megszüntetése, hanem keretek között tartása.

2.    Konfliktusrendezés: a konfliktust a kiegyensúlyozott élet megzavarásának tartja. A cél minél hamarabb megoldást találni – rendszerint – kiegyezni.

Igazán egyik megközelítés sem ad megfelelő választ. Ezt a szomorú következtetést néhány évvel ezelőtt vontam le, amikor a gyülekezetünk óvodájának több dolgozója és az óvoda vezetője között vita alakult ki. Mivel én voltam a lelkész, engem hívtak, hogy megoldást találjak.

Először kezelni próbáltam a konfliktust, türelmesen meghallgatva mindegyik felet, egyénenként tanítva őket, hogyan fogadják el, hogy mindenki más. Az eredmény még több panasz és rosszindulatoskodás lett.
Ekkor átkapcsoltam a konfliktusrendező üzemmódba, és megbeszélést hívtam össze, hogy a felek kiegyezzenek. Kértem mindenkit, hogy hallgassa végig a másikat, és ne rögtön magát védje, aztán pedig nyíltan mondja el, hogy mi bántja. Meghatároztuk a problémákat, megtaláltuk a megoldásokat, és úgy tűnt, a megbeszélés végére mindenki egy akaratra jutott. Meg voltam győződve, hogy tökéletesre sikeredett a megbeszélés.

Azonban alig telt el három hét, az igazgató és a munkavállalók harmada felmondott, az óvoda a működésképtelenség szélén állt. Nyilvánvalóan a konfliktust sem nem kezeltük, sem nem oldottuk meg. Csak bekerült a szőnyeg alá, ahol aztán tovább fortyogott, és a végén felrobbant.

Konfliktusátalakítás a konfliktus szemléletének egy harmadik módja, amely a konfliktust nem kezelendő vagy rendezendő problémaként nézi, hanem mint lehetőség arra, hogy a csoport rendes működése során összekovácsolódjon.

Hogyan lehet a konfliktuskezelés vagy -rendezés helyett ráhangolódni a konfliktus átalakítására?

1.    A konfliktust nézzük úgy mint egy lehetőséget! A konfliktust általában problémának tartjuk, tehát viszolygunk attól, hogy bármit kezdjünk vele. Nézzük a konfliktust a maga realitásában, sokat tanulhatunk abból, ha a felszín alá nézünk.

2.    Tiszteljük az ellenszegülőket! A büszkeség az elsődleges akadálya a konfliktus átalakításának. Amikor meg vagyunk győződve igazunk felől, és arról, hogy a másik van tévedésben, sőt ő maga a probléma, akkor a konfliktus biztosan elharapózik, vagy holtpontra jut.

3.    Határozzuk meg a fő okokat! A házastársak nem is annyira a pénz miatt veszekednek, hanem az igazi gond az irányítás. Mindig nézzünk a kiváltó tények mögé, és keressük meg a probléma gyökerét.

4.    Közös jövő lebegjen a szemünk előtt! Az elején tegyük fel magunknak a kérdést: „Hogyan tudunk mindkettőnk számára valami jobbat kialakítani?” Ha az ellenlábasunkat nem tudjuk jövőbeli elképzeléseinkbe beleilleszteni, akkor a konfliktust sem tudjuk átalakítani.

5.    Tudjuk, mikor kell lezárni! A konfliktust csak úgy lehet átalakítani, ha mindkét fél hajlandó jóhiszemben tárgyalni. Ha a másik fél kitart kötekedő magatartása mellett, lehet, hogy nem marad más hátra mint felállni, és elválni – vagy legalább is még várni. A konfliktus átalakítása nem egyenlő a főhajtással.

6.    Vonjuk le a tanulságot! A konfliktusok a mélyben lappangó feszültségek felszíni tünetei, tehát előfordulhat, hogy újból felszínre törnek. Hogyan vonjuk és osztjuk meg a mostani konfliktus tanulságait úgy, hogy a jövőre nézve tanulhassunk belőle?

A konfliktus elkerülhetetlen, de annak káros kihatásai gyakran elkerülhetők. Azáltal, ha nyitottak vagyunk arra, hogy meglássunk lehetőségeket ahelyett, hogy csak a nyertes és vesztes viszonylatában gondolkodjunk, számunkra is sikerülhet meglévő konfliktusainkat és a szervezeti kulturánkat átalakítani.

Kérdés: Milyen megközelítést találtunk a konfliktuskezelésben hatékonynak? Hozzászólásainkat  ide kattintva megoszthatjuk.

Lawrence W. Wilson Indiana állam Fishers városában vezető lelkész, emellett filozófus és író. Egyik témája, hogy milyen nehézségei vannak a keresztény vezetésnek a mai világban. Elérhető blogján, a Suburban Pastor vagy a Twitteren keresztül.

Interjú Heizer Tamással, a Barnabás Csoport igazgatójával

- Heizer Tamásról néhány évvel korábban mindenkinek a zalaegerszegi baptista gyülekezet megalapítója, pásztora jutott eszébe. Ma viszont a Barnabás Csoport munkatársa vagy. A szolgálatot bemutató honlap nyitóoldalán is Veled találkozik először a látogató. Hogyan „keveredtél” erre a területre?

- Amikor elhívást kaptam a zalaegerszegi gyülekezet alapítására, a Barnabás Csoport szervezésében indult egy hároméves képzés, amibe én is bekapcsolódtam. Az előadókat is ők biztosították, emellett egy mellém rendelt mentoron keresztül sok személyes segítséget, bátorítást kaptam a szolgálatban. Később felkértek, hogy legyek a kuratórium tagja, alkalmanként segítettem néhány képzésben. Szépen lassan a szolgálatom része lett a Barnabás Csoport munkája, félállású munkatárs lettem, miközben Zalaegerszegen is szolgáltam tovább. Ezzel párhuzamosan vezetéselméletet hallgattam a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Vezetőképző Intézetében. Szerettem a gyülekezetet, és meg voltam győződve arról, hogy többre van szüksége, mint egy fél állású pásztorra. Ezért döntenem kellett, meg kellett értenem, hogy Isten milyen irányba vezeti az életemet tovább. Sokat imádkoztam, kerestem Isten akaratát. A gyülekezettel, presbiter társakkal is folyamatosan és őszintén beszéltünk ezekről a kérdésekről. Végül abban kaptam békességet, hogy a Barnabás Csoport munkatársaként, keresztény vezetők képzésében, mentorlásában kell tovább dolgoznom.

- Zalaegerszegen letelepedtél, gondolom, érzelmileg is kötődtél a közösséghez. Nehéz volt az elszakadás?

- Sem nekem, sem a családomnak, sem a gyülekezetnek nem volt könnyű. A vezetők többször megpróbáltak meggyőzni, hogy maradjak. Az átállást könnyítette, hogy nem egyik napról a másikra jöttem el Zalaegerszegről. Mivel felelősséget éreztem a gyülekezetért, a kapcsolat megmaradt. Mint ügyintéző lelkipásztor, vagy ha úgy tetszik, mentor, mindvégig ott álltam mellettük, mögöttük, amíg megtalálták azt a munkatársat, aki vezetőként teljes idejében a gyülekezetért dolgozik, szolgál.

- Térjünk át az új szolgálati területedre. Nyilván nem véletlen a névválasztás. Mire utal a Barnabás elnevezés?

- Barnabás azt jelenti: bátorítás fia. Az újszövetségből ismerjük Barnabást, aki olyan nagyszerű vezetőket nevelt ki, mint az egyik evangélium szerzője, János Márk, vagy Pál apostol. Egy igazi „melléálló” ember volt, támogató, mentor. A Barnabás Csoport ehhez hasonlóan azokat szeretné támogatni, akik a frontvonalban vannak. Nem mi akarunk az első sorban állni, hanem a háttérből akarjuk segíteni a vezetőket.

- Mentor, coach, tréning. Ilyen és hasonló szavakkal találkozik, aki a Barnabás Csoport honlapját böngészi. Az üzleti tanácsadók szájából hallhatunk leggyakrabban ilyeneket. Egy-egy „régivágású” gyülekezetben nem kapjátok meg néha, hogy világi tudományokkal akarjátok a gyülekezetet „megfertőzni”?

- Egyre kevésbé jellemző. A vezetéselmélet olyan tudomány, aminek nem csak a gyülekezet falain kívül van helye. Sőt, pont az ellenkezője igaz. A Biblia sokkal nagyobb hatással van a vezetéselméletre, mint azt sokan gondolják. Sok vezetés elmélettel foglalkozó szakember élőhitű keresztyén, és ez felismerhető abból, ahogyan vezetői problémákat megközelítenek, amilyen eszközöket ajánlanak. Egy konkrét példa: a szolgáló vezetés, amit Jézus és az apostolok tanítottak, szinte minden sikeres szervezetnél megjelenik. Isten Igéje arra bátorít bennünket, hogy mindent vizsgáljunk meg, ami jó, azt tartsuk meg, ami rossz attól tartózkodjunk. Miért ne alkalmaznánk akkor a gyülekezetben mindazt, ami jó? Ha valaki bármilyen mesterséget, szakmát szeretne elsajátítani, iskolába jár, elméletet tanul, majd a gyakorlatban ellesi a fogásokat egy tapasztalt mester mellett. Majd elkezd dolgozni a keze alatt, amíg alkalmassá nem válik az önálló munkára. A tanulást és a folyamatos, tudatos fejlődést soha nem lehet abbahagyni, ha valaki egyről a kettőre akar jutni. Ugyanígy működik ez a gyülekezetben, és a vezetés területén is. Elméleti alapokra van szükség, amire aztán egy kipróbált vezető segítségével építkezni lehet. A sikeres gyakorlati munkában, szolgálatban pedig nagy segítség egy bátorító mentor, coach támogatása. A coach az a személy, aki segít átlendülni a holtpontokon. Külső szemlélőként képes más perspektívából látni és láttatni a dolgokat a mentorált személy számára. Elméleti tudása és tapasztalatai, személyisége, adottságai együttesen teszik alkalmassá arra, hogy a háttérből támogasson másokat.

- Mi kell ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen?

- A gyülekezetben az elhívás az origó. Emellett akkor tud valaki jó vezető lenni, ha szereti azokat, akiket vezet, és ért ahhoz, amit csinál. Ennek érdekében képeznie kell magát. Ugyanakkor nem elhanyagolható a személyiség, a jellem, a szív sem. A vezető a szolgálata során hatást gyakorol másokra. Fontos, hogy tisztában legyen a saját erősségeivel, gyengeségeivel, lehetőségeivel.

- Fel tudnál-e eleveníteni a közelmúltból egy „sikersztorit”, amikor a segítségetek, szolgálatotok fejlődést generált egy gyülekezet vagy egy vezető életében?

- Ez a szolgálat a diszkrécióra épül, ezért konkrétumot nem említhetek. Nagyon örülök annak, hogy a közelmúltban egy kis evangéliumi közösségben, ahol sok felgyülemlett probléma volt, olyan fejlődést, átalakulást tudtunk katalizálni, ami egészen új pályára állította a gyülekezetet. De van olyan nagy református gyülekezet is, ahol egy komplett egy éves vezetőfejlesztési programot csinálunk végig a presbitériummal. Több lelkipásztorral vagyunk mentori és coaching kapcsolatban. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a Barnabás Csoport egy olyan felekezetközi misszió, ami teológiailag megalapozott szolgálatot végez, de nem teológiai területen nyújt képzést. Elsősorban vezetői kompetenciákat fejlesztő tréningekkel segítünk.

- Milyen típusú programokkal tudtok segíteni egy gyülekezetnek, ha hozzátok fordul segítségért?

- Gyülekezetre és személyre, vezetői csoportra szabott programokat tudunk felkínálni. Ahhoz, hogy megértsük, miben tudunk segíteni, először egy igényfelmérésre van szükség, esetleg egy gyülekezeti diagnózisra. Fontos, hogy az eredményes munkához elkötelezettségre és időre van szükség. Havi 1-2 napot mindenképpen rá kell szánnia egy vezetőségnek, vagy egy mentorált személynek a közös munkára. De egy-egy alkalommal szükség lehet akár 3 napos, hosszú hétvégés tréningekre, elvonulásokra is.

Heizer Tamás – életút

Heizer Tamás 1994-től 2008-ig gyülekezetalapító lelkipásztorként szolgált. 2006-ban csatlakozott a Barnabás Csoporthoz, melynek 2010-től igazgatója.  A Baptista Teológiai Akadémián lelkész-teológus diplomát szerzett, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Vezetőképző Intézetében menedzsment tudományokat folytatott. 1989-ben házasodtak össze Zsófival, aki zongoratanár. Három gyermeket nevelnek: Balázst (1992), Blankát (1995), és Leventét (1997). Nagyon szeret olvasni, biciklizni, családjával „lötyögni”. Hisz abban, hogy a gyülekezetnek nincs alternatívája a Földön, mert JEL a társadalomban, ami bizonyítja, hogy Jézus Krisztus meghalt és feltámadt értünk emberekért. A keresztyénség pozitív társadalmi jelenléte viszont a vezetők egészségén múlik, ezért örömmel vesz részt vezetők képzésében, mentorlásában és támogatásában.

A Barnabás Csoport főbb szolgálati területei

• Keresztyén vezetés kurzus  (megérteni és újragondolni a keresztyén vezetés lényegét).
• Céltudatos vezető kurzus (visszatalálni személyes elhívásunk lényegéhez,  és megfogalmazni Istentől kapott látásunkat szolgálatunkkal kapcsolatban).
• Céltudatos gyülekezet kurzus (visszatalálni a gyülekezet küldetésének szívéhez,   újrafogalmazni a látást, és kialakítani egy ennek megfelelő stratégiát).
• A vezető lelki formálódása (előmozdítani, hogy miközben vezetők másokat szolgálnak, Krisztusban maradjanak, és maguk is folyamatosan formálódjanak).
• Egészséges vezetői csapat (csapatépítő tréning).
• Mentori kapcsolatok (segíteni vezetőket abban, hogy az Istentől kapott látásuk irányába fejlődjenek ők is és gyülekezeteik is).
• Gyülekezeti diagnózis (átfogó kép a gyülekezet erősségeiről és gyengeségeiről, hogy előmozdíthassuk annak  egészségesebb  és gyümölcsözőbb életét).
• Felekezeti szintű stratégiai tanácsadás (segíteni felekezeti vezetőket abban, hogy megfogalmazzák Istentől kapott látásukat, kiértékeljék közösségük jelenlegi helyzetét, és megfogalmazzák stratégiai terveiket, hogy az általuk vezetett felekezet elérje Isten céljait a mai társadalomban).
• Gyülekezetalapítók képzése
• Posztmodern világ (gyülekezeti élet és evangélizáció posztmodern kultúrában).

Mórocz Milán

Bővebb információ: http://www.barnabascsoport.hu

"Keresztény főiskolára járok, bibliai tanulmányokat és ifjúsági szolgálatot hallgatok, miközben vezetőségben van szogálatom. [szerk: nem egyértelmű, hogy vezető, vagy szolgálata van azzal kapcsolatban]  A középisola vége felé éreztem Isten elhívását a szolgálatra, de nem vagyok biztos benne, hogy nekem erre van ajándékom. Hogyan lehetek jobb ebben? –Seth"

Kedves Seth,

Borzasztó nagy megtiszteltetés az Úr igéjét tanítani bárki számára. Köszönöm, hogy figyelembe vetted ajándékaid, és hogy komolyan vetted ennek felelősségét!

Mielőtt részletekbe mennék, bátorítani szeretnélek. Nem gondolnám, hogy én vagyok a világ legjobb prédikátora, mert tudom hogy még sokat kell tanulnom, és én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa. Őszintén szólva veled együtt járom ezt az utat. Sok nyilvános beszédet tartottam nagyobb csoportoknak középiskolában nem keresztényként és diákelnökként. Főiskolán kommunikációból diplomáztam, kifejezetten beszédre szakosodva az USA egyik legkiemelkedőbb kommunikációs karán.

Bár ezek a tapasztalatok sok mindenben segítettek, semmi nem készített fel az Ige tanítására.

Karrierem elején sokat küszködtem, jobb napjaimon néhány tucatnyi embernek prédikáltam és tanítottam. Nem tudtam hogyan vezessem ez embereket lelkiekben, nem tudtam hogyan támaszkodjak a Szentlélekre a prédikációkra való felkészülésben pillanatról pillanatra, nem tudtam mit hagyjak meg vagy ki az üzenetből, stb. Röviden szólva rázós volt az első pár év. Nagyon rázós. Kezdeti prédikációim nem is elérhetők az interneten, mert vagy nem is lettek rögzítve (hála Istennek!), mások pedig egyszerűen nem jók.

A mai napig követek el hibákat. Néhány hete egy vicces illusztrácóról azt hittem, működni fog az igehirdetésben, de az első alkalaom után ki kellett hagynom, mert nem nagyon ült. Szintén nemrég tartottam egy 80 perces alkalmat. Rettenetesen hosszú volt, még számomra is, ami szerintem sokat elmond (Mark Driscoll min 45 perceket prédikál a szerk.). Nem fókuszáltam eléggé a tanítást, túl sok mindent akartam belezsúfolni.

Mindezt leszögezve álljon itt pár tanács egy hozzád hasonlótól, aki keményen dolgozik azon, hogy jobb legyen az Ige tanításában, Isten kegyelméből.

Első lépés: Dolgozz keményebben!

Pál apostol beszél azokról, akik "tanításban és prédikálásban munkálkodnak". Vannak akik azért szeretnének lelkipásztorok lenni, mert kvázi irodai munka, és sokat lehet vendégségbe járni, de igazából ez is egy munka. Mint minden más területen, dolgozni kell rajta, gürizni, és fejlődni benne.

A jó humorérzék, barátságos természet, vagy jó eladókészség önmagában még nem elég, hogy valakiből életreszóló tanító legyen, vagy hogy Isten igazságának a növekedését megindítsa az emberekben. Keményen kell dolgoznod azért, hogy bűnbánó ember, növekvő keresztény, elkötelezett Biblia-tanulmányozó, felkészült tanár, stb. legyél. Dolgozz keményen, hogy megtaláld azt, ami a leginkább működik számodra. Mindez Isten megerősítő irgalmából.

Második lépés: Fektesd bele az időd!

Malcolm Gladwell azt mondja, hozzávetőlegesen tízezer óra szükséges ahhoz, hogy világszínvonalú legyen valaki valamiben. Ez lehet hegedülés, csavart labda visszaütése, vagy a Rómaiakhoz írt levél tanítása. Tehát valahogy csak bele kell fektetni az idődet. Akár kicsi, nagy, hivatalos, kötetlen, idős, fiatal, keresztény, vagy nem keresztény csoportot tanítasz, egyszerűen bele kell tenni az órákat! A tízezer órát harmincas éveim derekára értem el. Tantottam és prédikáltam bárkinek és mindenkinek, bárhol és mindenhol. Ragadj meg minden adódó lehetőséget! A te feladatod összegyűjteni az embereket tanításra vagy prédikációra. Senki nem tartozik neked semmivel. Ha beszélni akarsz emberekhez, szeresd és gyűjtsd össze őket! Ne várd senkitől, hogy közönséget verbuváljon neked!

Harmadik lépés: Többször mond el az igehirdetésed!

Ugyanazt az igehirdetést többször megtartani hatalmas áldás. Akár egymást követő vasárnapi alkalmakról, akár különböző korcsoportokra szabott tanításokról van szó, ugyanannak az üzenetnek többszöri előadása rettentő hasznos. Lehetővé teszi, hogy megfigyeld az emberek reakcióját, felismerd az érzelmi görbét, megfigyeld hol működött és hol nem, és hogy javíts rajta alkalomról alkalomra.

Negyedik lépés: Ne hagyd el a helyszínt miután befejezted a prédikációt!

Miután befejezted a tanításod, helyezkedj úgy, hogy mindenki számára elérhető legyél kérdésekkel. Társalogj az emberekkel! Maradj helyben egy darabig. A korai időszakban ez nagy áldás volt számomra. Ha az embereknek kérdésük van, segítenek abban, hogy észrevedd mit hagytál ki az idehirdetésből. Ha még nem hívő emberek akarnak az üzenetről társalogni, megtanítanak evangelizálni. Ha az emberek összezavarodtak, megtanítanak tisztábban kommunikálni. Ha az embereknek imára van szükségük, megtanítanak helyesen szeretni. Ha kritizálnak, segítenek megalázkodni. Ha dicsérnek, bátorítani fog.

Ne hadakozz és ne mentegesd magad, hanem legyél alázatos és ragadj meg minden igehirdetés utáni alkalmat a tanulásra és növekedésre, még ha beszélgetőpartnered gonosz lelkületű és igazságtalan is. Számíts ellenállásra! Ez része Isten Igéjének tanításának és prédikálásának.

Ötödik lépés: Legyél önmagad megszentelt változata!

Ne kedvenc prédikátorod nyomaiban járj, legyél önmagad! Legyél megszentelt, növekvő verziója önmagadnak, aki egyre közelebb kerül Jézushoz! A Bibliát különböző emberek írták a Szentlélek által vezetve, de személyiségük nem maradt rejtve a lejegyzett szövegben. Ugyanígy van az igehirdetőkkel is bizonyos szempontból.

Ha idősebb vagy, inkább a szülői éned szól belőled, ha fiatalabb, van motiváló energiád. Ha vicces vagy, átjön az üzeneted, és könnyebben megkedvelteted magad az emberekkel. Ha evangelizáló vagy, tisztább lesz elhívó üzeneted a megváltásra. Ha "agyas" keresztény vagy aki odavan a lábjegyzetekért és a halott teológusokért, inkább professzornak fogsz tűnni.

Bárki is vagy, legyél önmagad megszentelt verziója, csináld amiben jó vagy! Ne másokat utánozz, hanem tanulj más tanítóktól, prédikátoroktól, értékeld, tiszteld, élvezd őket, de ne próbálj ők lenni! Legyél magad! Vannak olyanok, akik úgy fogják hallani tőled Isten igéjét, mint senki mástól, így tehát örvendj, hogy szolgálhatod őket!

Mark Driscoll (Seattle Mars Hill gyülekezet)

fordította Vajda Gábor