“De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat” - olvassuk a Máté 16,18-ban. Ezen igevers magyarázatát általában arra élezik ki sokan, hogy azt vizsgálják, mennyire Péterre épül az egyház. Ez valóban fontos kérdés, de van itt más, lényeges mondanivaló is. Az Úr Jézus ígérete szerint ugyanis az Ő egyháza mindig és minden körülmények között meg fog állni, ki fog tartani, és győzedelmes lesz. Rendíthetetlen.

Ezt az egyházat nem tudja legyőzni a korszellem, a társadalmi változások, az Isten nélkül élő emberek sokasága, a hitnek nem kedvező globális trendek, a divatok változása, de még a mi gyengeségünk sem, akik alkotjuk az egyházat.

Melyek azok az gyakorlati alapok, amelyeken az ilyen, rendíthetetlen, és Megváltónk számára kedves gyülekezet áll?

A rendíthetetlen gyülekezet funkciójában, működésében biblikus

Azaz a Szentírás határozza meg azt, hogy az a közösség, amely Jézusról nevezi magát, milyen célok szerint, és hogyan szolgál. Nem is tehet mást egy bibliai alapokon nyugvó gyülekezet, mint hogy betölti azokat a célokat, amelyeket Isten a Szentírásban megnevezett az Ő népe számára: az Isten imádni, embereket Őhozzá vezetni, testvéri közösségben élni, az Ő Igéjét magyarázva tanítvánnyá tenni embereket, és szolgálni a rászorulók felé.

A rendíthetetlen gyülekezet evangéliumi, kegyelem-központú

Az Úr nem arra hívott el bennünket, hogy törvényeket hirdessünk. Jézus nekünk a kegyelmet hozta el. Legyünk hát megbocsátó, elengedő, nem szabályok által vezérelt, törvények és elvárások által behatárolt emberek! Ján 1,16-17-ben így biztat bennünket az ige: “Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.” Ennek a kegyelemnek a fényében kell hirdetnünk az életszentséget is, amelyre az Úr hívott bennünket.

A rendíthetetlen gyülekezet struktúrájában pásztori vezetésű, és tagok által munkálkodó

Dr. John Turner testvér, a TCMI professzora fogalmazott így: “a vezetést a pásztor végzi, a szolgálatot pedig a tagok.”  Isten népe ugyanis olyan egyénekből, értékes presbiter testvérekből, diakónusokból, gyülekezeti tagokból áll, akiket Isten használni szeretne, és használni tud. Azaz a gyülekezeti szolgálattevők és tagok képesek Isten vezetése alapján a szolgálatokat elvégezni.

Úgy is nevezhetjük ezt, hogy ez a régi-új gyülekezet. Régi-új, mert így volt ez a múltban is, és lehet így ma is. A posztmodern világban ugyanezen alapelvek fognak bennünket áldott gyülekezeti működéshez és gyümölcstermő misszióhoz vezetni, mint a múltban.

Az ilyen gyülekezet mindig felismerhető is lesz. Felismerhető már kívülről is, híréből is, de amikor belépsz egy ilyen gyülekezetbe, akkor tapasztalhatod meg magad is ezt igazán. Nézzük hát ezeket az ismertetőjegyeket, a teljesség igénye nélkül.

A rendíthetetlen gyülekezet befogadó közösség

Az egyik legerőteljesebb tulajdonsága az elfogadás és a befogadás. Ez a kegyelem lelkületének megnyilvánulása, hiszen mindenki, aki a gyülekezet környékére kerül, más ember, mint mi. Róm 14,1 és Róm 15,5-7 így utasít: “A hitben erőtlent fogadjátok be anélkül, hogy vélekedéseit ítélgetnétek”,  “Az állhatatosság és vigasztalás Istene pedig adja nektek, hogy teljes egyetértés legyen közöttetek Krisztus Jézus szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.”  Milyen jó megtapasztalás is volt az számunkra, hogy amikor mi jöttünk még megtéretlenül, vagy hitben fiatal hívőként a gyülekezetbe, nem kivetettek bennünket, hanem felkaroltak. Hasonlóan cselekedjünk mi is: a tőlünk különbözőt, a nálunk gyengébbet, tapasztalatlanabbat, vagy a másként vélekedőt fogadjuk be szeretettel, és azután kezdjük tanítani, segíteni az érésre.

A rendíthetetlen gyülekezet szent közösség

Egymást arra biztatják a tagok, hogy szentül éljenek. Nem csak kritizálnak, ha valaki még nem jár a hitélet vagy életszentség magas fokán - hanem inkább elsegítik erre: “mert ez Isten akarata, a ti megszentelődésetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok, hogy mindegyikőtök szentül és tisztán őrizze meg testét” (1Thesz 4,3-4).

A rendíthetetlen gyülekezet az igazságot felvállaló és hirdető közösség

Ha mi Isten szentségét hirdetjük, akkor a teljes szentírási üzenetet is hirdetnünk kell. A teljes igazságot akarjuk átadni a posztmodern emberek, még ha sokan elutasítják is emiatt a közeledésünket. Pál így ír erről: “hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak” (2Tim 4,2-4). Határozottan kell hát hirdetnünk az igazságot, de mindenkor kedvesen és szeretettel. Nem szeretetlenül odavágva, hiszen a határozott fellépés is lehet szeretetteljes: “bölcsen viselkedjetek a kívül lévők irányában, a kedvező alkalmakat áron is megvegyétek. Beszédetek mindenkor kellemes, sóval fűszerezett legyen, hogy tudjátok, kinek milyen választ adjatok” (Kol 4,5-6).

A rendíthetetlen gyülekezet bátorító közösség

Az ilyen gyülekezetben a tagok nem elbátortalanítják, rossz kedvre hangolják, kritizálják egymást, hanem éppen ellenkezőleg: egymást építik fel. Zsid 10,24 írja: “legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre”. Ez a legfőbb eszközünk: a bátorítás, a buzdítás. Az ilyen közösségben valóban nevetnek és sírnak egymással a tagok, imádkoznak egymásért, szeretik egymást, egymás terheit kölcsönösen hordozzák.
A rendíthetetlen gyülekezet  hatásosan misszionáló közösség. Bátran lép a misszió útjára - és ennek természetszerűleg jönnek is a gyümölcsei: az új megtérők és a hitben felépülő emberek.

A rendíthetetlen gyülekezetben vibráló közösségi élet zajlik 

A tagok alig tudják kivárni, hogy ismét együtt lehessenek. A vasárnapi találkozás a hét fénypontja. Az alkalom vége után még órákkal is sokakat találsz együtt. Nem unják meg egymás közösségét a testvérek. Sokan a hét során is összefutnak, nem csak bibliatanulmányozásra, imaórára, hanem sok területen “együtt élve az életet”. A rendíthetetlen gyülekezetben konzervatív teológiai alapokon nyugvó tanítvánnyá-tétel folyik. Az ilyen gyülekezetek a tiszta, evangéliumi hitelveikben meg nem alkusznak, a tiszta evangélium józanságát nélkülöző új és múló áramlatokkal szemben ellenállnak. A fő szempontok között van az, hogy a megtért emberek a Biblia több ezer éves igazságaival táplálkozva növekedjenek fel az érett tanítványi állapotra.

A rendíthetetlen gyülekezetben áldozatot vállaló szolgálat folyik

A testvérek megosztják erőforrásaikat és életüket egymással. Senkinek nem kell elveszettnek éreznie magát, mert a gyülekezet testvérisége mint egy biztonsági háló ügyel minden tagra. Emellett a gyülekezet kifelé is szolgál jelentős módon a rászorulók felé.

A rendíthetetlen gyülekezet előretolt bástyaként funkcionál

A 21. században a gyülekezet már nem az nyugodt, a hátországban álló vár, mint a korábbi évszázadokban volt, amikor a keresztyénség az úgynevezett “keresztény országokban” virágzott. Jelen korunkban sokkal közelebb vagyunk az ősgyülekezet környezetéhez, mint a száz évvel ezelőtti Európához. A gyülekezet ma már az ellenség területén gyorsan felépülő előretolt bástyához hasonlatos. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Például azt, hogy a “papos” lelkipásztor ideje lejárt, és a misszionárius lelkipásztor ideje jött el. A belterjes egyházi kultúra ideje lejárt, a missziói mezőben élő gyülekezetek ideje érkezett el. Egy más képet használva azt mondhatjuk, hogy nem kórház ma már a gyülekezet, hanem mentős rohamcsapat, amelyben a kreativitás, és a helyszínen történő ellátás képessége minden résztevevő alaptulajdonsága. Nem egy álló, vagy lassan mozduló test, hanem mobil, mozgékony bevetési egység. Ez megköveteli tőlünk azt, hogy másképp gondolkozzon magáról a gyülekezet, és  ennek megfelelően másképp is cselekedjen.

A missziói előretolt bástyaként jellemezhető helyi gyülekezet ugyanis sokkal inkább kapcsolati, mint intézményi. Mindig az erőforrásai határán mozog, semmiből nincs elég a felvállalt munkákra, mégis végezni kell azt. A pásztorok és a vezetők a világban is megélik küldetésüket, mert ott vannak a megmentendő emberek. Ezért nem félnek a világban, ahová Isten hívta őket - ugyanakkor nagyon vigyáznak arra, hogy ők maguk ne kerüljenek bűnbe.

Ezekben a forradalmian új időkben Isten forradalmian újat tervez nekünk. Ézs 43,19 szavaival: “Íme, én újat cselekszem. Most készül, hát nem tudjátok még? Igen, utat  készítek a pusztában, és folyóvizeket fakasztok a kietlenben.”

Lesz ebben az új korszakban is gyümölcs a szolgálataink által, de ehhez át kell venni az újat, amelyet Isten készít. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha felfogásukban, szolgálatukban megújulnak közösségeink, gyülekezeteink, és az eltérő időkben képesek leszünk megújult eszközökkel szolgálni.

Ha ezek szerint tudunk élni, akkor azt is megtapasztaljuk, amit az ősgyülekezetről jegyzett fel a Szentírás: “dicsőítették az Istent és az egész nép előtt kedvességet találtak. Az Úr pedig naponta szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel” (Csel 2,47). Legyen így velünk is!

Steiner József lelkipásztor
A Baptista Szeretetszolgálat Misszióigazgatója, a Tahitótfalui baptista gyülekezet lelkipásztora