Emberek összhangba hozása alapvető fontosságú vezetői készség. Enélkül nem fogja a szervezeted (gyülekezet, cég, vagy más szervezet) elérni a teljes potenciálját. Minél inkább összhangban van a csapatod, annál inkább valószínű, hogy azt az eredményt fogják létrehozni, amit szeretnél. Mint vezető három kulcsfontosságú gyakorlattal tudod ezt segíteni:

Találkozás

Nem tudod a csapatodat összhangba hozni (és abban is tartani), ha nem találkozol velük rendszeresen. Abból próbálják a legjobbat kihozni, amit adsz nekik. Ha nem töltesz időt velük, elkerülhetetlen, hogy olyan döntéseket hozzanak, amivel nem leszel elégedett. A te felelősséged, hogy ezeket a találkozásokat kezdeményezd. Megvalósíthatod személyes találkozókon, csoportos összejöveteleken, vagy csak azzal, hogy körbe jársz közöttük (ez utóbbi inkább a vállalati környezetről szól szerk.).

Kommunikáció

A találkozás még nem elég. Kommunikálnod kell. Nem tudják olvasni a gondolataidat. Tudniuk kell, mit vársz tőlük. Meg kell, hogy értsék a szervezet misszióját és látását egyaránt. Szóban el kell mondanod nekik. Újra és újra. Ezen felül, ha nem tetszik valami, meg kell mondanod. Még azelőtt, hogy valamilyen nagyobb jelentőségű szituációban élesben jön elő a probléma.

Kapcsolódás

Még a kommunikáció sem elég. Az igazi összhanghoz, az embereid kell, hogy ismerjék a szíved legmélyét, és kell, hogy bízzanak benned. El kell, hogy kötelezzék magukat a csapat sikere érdekében. Lehet arra gondolsz, hogy ez a fajta elkötelezettség már attól létezik, hogy te vagy a munkaadójuk (megint inkább vállalati környezet szerk.), de nem így van. Meg kell dolgoznod érte. Csak úgy tudsz igazán kapcsolatba lépni velük - létrehozva ezzel az összhangot is - ha beengeded őket a szívedbe, közel engeded őket magadhoz.

A téma egy angolul hallgatható podcast (mp3) keretében bővebben is meghallgatható.

„Nem elég ha a holnap lelkészei és szolgálattevői erkölcsös, képzett, emberbarát, és korunk szükségei dolgában találékony emberek. Ez mind nemes és lényeges dolog, de ezektől az ember még nem lesz keresztény vezető.

A központi kérdés az, hogy a holnap vezetői valóban Isten emberei-e, olyanok, akikben izzik a vágy aziránt, hogy Isten jelenlétében lakjanak, és Isten hangját hallgassák. … Hogy aztán minden egyes szavuk, minden tanácsuk és kidolgozott stratégiájuk egy olyan szívből fakadhasson, mely Istent bensőségesen ismeri… A keresztény vezetőktől több kívántatik meg, mint csupán az, hogy korunk égető kérdéseiben jól informáltak és napra készek legyenek… Vezetői munkájuk tekintetében állandó és bensőséges kapcsolatban kell, hogy álljanak a megtestesült Igével, Jézussal. Szavaik, tanácsaik és útmutatásuk mind ebből a forrásból kell, hogy táplálkozzanak.”

Henry Nouwen: Jézus nevében című könyvéből

Feltetted már magadnak a kérdést, miért nem jönnek el az önkéntes szolgálóid a megbeszélésekre? Volt már, hogy megvettél 3 kiló sajtospogácsát, 100 százalékos részvételre számítva, amiből aztán 2,5 kiló meg is maradt? Velem már megtörtént.

Mit szoktunk ilyenkor tenni? Hibáztatjuk az embereket, akiket meghívtunk. A módszert, ahogy meghívtuk őket, vagy a pogácsát, de ritkán nézzük meg magának a találkozónak a tartalmát.

Tapasztalataim szerint a legtöbb megbeszélést az önkéntesek számára akkor hívják össze, amikor már sok fontos információ összegyűlt, amit el kellene nekik mondani. Szóval vasárnap este felhívsz mindenkit, hogy két órás hasonló tartalmú megbeszélésetek lenne. Az első nagy hiba, amit elkövetünk, hogy azt hisszük a többieket is annyira érdeklik az információk, mint minket. Tévedünk.

Ha azt akarod, hogy eljöjjenek a megbeszélésekre, ezt kell tenned:

• Kezd és fejezd is be a meghirdetett időben. Értékeled az idejüket!
• 30% Közösség és kapcsolatok
• 60% Inspiráció / Látás / Értékek átadása
• 10% Információk - valamilyen más módon oszd meg velük a szükséges információkat - email, facebook vagy telefonon
• Kösd össze a megbeszéléseket valami olyan eseménnyel, amin már egyébként is részt vesznek, hogy ne kelljen még egyszer eljönniük.
• A legtöbb vezető fejlődni, növekedni szeretne. A megbeszélések szóljanak a vezetésbeli növekedésről, nem a triviális tényekről.

Ha tudni fogják, hogy valóban kapni fognak és kihívások elé lesznek állítva, vissza fognak jönni. Tegyél nekik és a szolgálatodnak is egy szívességet. Beszélj sokkal inkább a látásról és az értékekről, mint sem arról, hogyan lehetne elérni, hogy végre rend legyen a gyerektermekben.

A cikk eredetije itt olvasható.

Sam Luce már több mint 23 éve áll a gyerekszolgálatban, ismert blogger és konferencia előadó a témában.

John Piper írta le tanácsait az ige megértésével, tanulmányozásával kapcsolatban. Ebből idézek egy számomra új, és nagyon hasznos gondolatot:

Egy másik dolog amit teszek az Ige egy-egy részével, ha hosszabb ideig tanulmányozom, hogy kézzel lassan leírom egy jegyzettömbbe. Ezt szinte minden egyes alkalommal megteszem, amikor prédikálok. Nem teljesen értem, de szinte szemei vannak a tollamnak. Olyan dolgokat látok meg miközben lassan leírom a textust, amit más úton nem láttam meg. Egy másik előnye ennek, hogy bekarikázhatok szavakat, amelyek ismételve vannak. Aláhúzhatok kifejezéseket és összeköthetem őket más kifejezésekkel. Segít a szakaszban levő kapcsolódások felismerésében, márpedig a kapcsolódások sokszor kulcsfontosságúak a jelentés megtalálása szempontjából.

"Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban." ApCsel 2:41-43

Gyakran megkérdezik tőlem, hogy Saddlebackben a kiscsoportok nyáron is találkoznak-e. Hadd válaszoljak a kérdésre egy ennél alapvetőbb kérdéssel: „Mi miatt jó nekünk a kiscsoport?” Ha a válasz csak annyi, hogy az „ismerősök” miatt, akkor jobb, ha a csoportunk bizonyos időszakok között működik. De mi Saddlebackben, többet próbálunk elérni, mint csupán „ismerősöket”. Csoportjaink a gyülekezet egészséges működésének és növekedésének alapjai. Itt központosul a tanítványképzés, a szolgálatunk a kiscsoportokra épül, innen indul az evangelizáció, a dicsőítés sokszínűsége, és a kiscsoportok adják közösségünk hálózatát. 

A kiscsoportokat nem a találkozásaik rendszeressége (működési időszakuk), hanem életképességük alapján irányítjuk, kezeljük. Ehhez az általunk kidolgozott „életképesség-felmérést és tervezőt ” és a vezetőképző  anyagunkat használjuk.

Amikor a kiscsoportunknak megmondjuk, hogy mikor találkozzunk (melyik nap, milyen időpontban), mikor legyen szünet, akkor azt fejezzük ki tulajdonképpen, hogy ennyit várunk tőlük. A csoport ezt el is fogadja. Ha a csoportunknak azt mondjuk, hogy nyárra szüneteljünk, akkor szünetelnek függetlenül attól, hogy ez jó-e a csoportnak. Inkább fektessünk hangsúlyt az életképességre, és döntse el a csoport maga, hogy milyen gyakran találkozik.

Nyáron egyedül a gyerekek szabadok. A felnőtteknek általában két-három hét szabadságunk van. Tehát miért kellene a kiscsoportunknak nyáron szünetelnie? A csoportunkban a legtöbb gyerekes házaspárnak a nyári időszak lazább, mint a tanítási időszak. Miért? Mert a gyerekeknek nem kell házit csinálni, és nem kell őket külön sportprogramokra, foglalkozásra vinni. Az én kiscsoportom nagyon szeret nyáron találkozni, mivel a gyerekeknek nincs teletömve programmal a délutánjuk. Ha nyáron szünetelnénk, a legkellemesebb időtől fosztanánk meg magunkat.

Nyáron te is vakációra vonulsz? És a házastársad? És közeli barátaid? Én nem. A barátaim közül sokan a kiscsoportomba is járnak. Nem szeretnék máshol, és nem velük lenni. Ha a kiscsoportunkba olyanok járnak, akikkel nem szívesen osztjuk meg életünket, akkor változtassunk, és inkább a barátainkkal legyünk kapcsolatban. A nyár az új élmények szerzésére is nagyszerű lehetőséget nyújt, legyen a csoportunk akár új, akár régebbi alapítású. A csoporton belül kapcsolatmélyítéshez hasznosak a különböző tevékenységek. Ennek következtében a közösség mélyülhet, ezenkívül a tagok jobban átláthatják a csoport működését, így hatékonyabbá válik a tanítványképzés és jobb az elszámolás a felelősségi körökkel. Nyáron sok szolgálati és missziós lehetőség is nyílik.

Miért hagynánk ki a legjobb időszakot arra, hogy kiscsoportunk előtt egy új világ nyíljon meg?

Ha már erről van szó, akkor most kezdődik a nyár! Változik a napi időbeosztás, a szabadságot megtervezzük, és a nyári programokat is intézzük. Bár a nyár ideális arra, hogy kipihenjük az iskolát és egyéb elfoglaltságainkat, de a barátságok és közösség elmélyítésére is használható. Megosztok pár javaslatot arra, hogy lehet megőrizni a rendszerességet, új élményekre szert tenni, és hogyan pezsdíthetjük fel a kiscsoportunk életét. Osszuk meg ezeket az ötleteket mindenkivel a kiscsoportban.

Rendszeresség fenntartása: továbbra is a szokott időben találkozzunk

Ha valamelyik család, házaspár vagy tag a szabadsága miatt vagy egyéb okból nem tud eljönni, ne vegyük ezt személyes sértésnek, azzal találkozzunk, aki ráér. Ha úgy alakul, hogy csak páran érnek rá, akkor is legyen kiscsoport. Ez jó lehetőség arra, hogy személyesebben beszélgethessünk, és csodálatos, hogy mennyivel jobban el tud így mélyülni a néhány jelenlévő között a kapcsolat.

Fordítsuk figyelmünket a környezetünkben egy vagy több embertársunkra

A „missziós” út nem szükségszerűen vezet messzi tájakra. Nem kell mindig nemzetközi méretekben gondolkodni, amikor helyileg is lehet! Gondolkodjunk el, hogy a kiscsoportunk kit vagy kiket segíthet a környezetünkben. Például fel lehetne keresni valamelyik idősek otthonát. Lehet, hogy az emeletes házunkban is van gyámolításra szoruló megözvegyült néni? Ismerünk olyan idősebb embert, akinek egy kis segítség jól jönne az udvarában? A kiscsoportunk akár a helyi nevelőintézetben, iskolában, gyülekezeti nyári táborban vagy a börtönben is ajánlkozhat önkéntes munkára.

Iktassunk be más jellegű együttléteket

Legyen kerti parti, csak lányoknak / fiúknak közös esti kiruccanás. Lehet, hogy valakinek van a kertjében medence (az eredeti cikk írója Kaliforniában él :)), trambulin vagy kosárlabdapalánk, ahol jót lehet játszani, kikapcsolódni. Vagy menjen el a kiscsoport a strandra, parkba vagy ki a tóhoz. Együtt lehetünk lelki közösségben, akár egy rövidebb dicsőítést is beiktatva, aztán pedig kezdődhet a kikapcsolódás. A mi kiscsoportunk többször tartott úszóalkalmakat, kerti sütögetést a gyerekek bevonásával, a párok is szoktak maguknak alkalmat szervezni, ahol jobban megismerhetik egymást.

Tervezzük meg, hogy miben nőjünk lelkileg

Mi szükséges ahhoz, hogy nyári lelki fejlődésünk biztosított legyen? A kiscsoportos alkalmak fenntartása kiváló lehetőség, és ha naponta tartunk csendességet, azt tudom mondani, hogy csak így tovább. A lelki érés sem nélkülözi a tervezést … hogy napi teendőink közé betervezzük, hogy mikor jövünk Isten elé imában, tanulmányozzuk igéjét és mikor elmélkedjünk azon. Naponta rengeteg információ áraszt el bennünket, muszáj szívünket és gondolatainkat megvédeni. Lelki fegyverekre van szükségünk ahhoz, hogy megvédjük magunkat attól, amivel eláraszt bennünket a világ.

Vonjunk be új vezetőket és otthonokat

Tartsuk meg elkötelezetten az alkalmakat még akkor is, ha csak ketten-hárman jönnek. Ha a vezető nem érne rá, megkérhet valakit, hogy tartsa meg magánál az alkalmat. Ez nagyszerű módszer arra, hogy megosszuk a vezetés feladatát, ha ezt még nem tettük volna meg.

Értékeljünk újra

A nyár nagyszerű lehetőség arra, hogy a kiscsoportunk megbeszéljen pár irányelvét. Mindenkinek jó az alkalom napja/időpontja? Lesz az ősszel valami megbeszélnivaló változás? Toborozzunk új tagokat?
Milyen fajta bibliatanulmányozást akarunk csinálni? Ne féljünk attól, hogy ezeket a kérdéseket a csoportunkban felvessük. Egy nagy családban élük, ne csak akkor legyünk aktívak, amikor nekünk van ötletünk.

Próbáljunk ki másfajta bibliatanulmányozást is:

•    Vitassuk meg a prédikáció során készített jegyzeteket, ami igen élénk beszélgetésekhez vezet.
•    A csoport együtt olvasson át bizonyos fejezeteket a Bibliából. Válasszuk ki a Biblia egy könyvét (az egyik levelet), mindenki olvasson egy fejezetet a hét során, és tegyen fel legalább egy kérdést, amit a csoport megválaszol. Segítségképpen adjunk közre kommentárokat, bibliamagyarázatokat, tanulmányokat.
•    Hetente osszunk meg valamit a napi csöndességből.
•    Látogassunk el egy másik kiscsoportba, hogy lássuk, mit tanulmányoznak. Előfordulhat, hogy lesz valami frappáns ötletük a következő igetanulmányozásunkhoz.

Ruccanjunk ki egy teljes hétvégére

Keressünk egy táborhelyet, szervezzünk meg egy kétnapos együttlétet, üljünk le este a tábortűz körül, együnk, énekeljünk, tartsunk áhítatot. Meglátjuk, hogy egy kétnapos együttlét felér fél évnyi kiscsoportos találkozással.

Szolgáljunk együtt, keressünk hozzá konkrét teendőt!

Kiváló lehetőség, hogy a gyülekezetben segítsünk, az egyik tag otthonát rendbe rakjuk, a kerti munkákat elvégezzük egy betegeskedő embertársunknak, az egyik vasárnap délelőtt a gyülekezetben segítsünk.

Rendezzünk dicsőítő estet!

Kérjünk meg mindenkit, hogy adja meg két legkedvesebb dicsőítő énekét. Zenéljük el mindegyiket, és ossza meg mindenki személyesen, miért kedves neki az ének. Ha a gyülekezet hozzájárul, a dicsőítés végződhet úrvacsorával.

Gondolkodjunk el az alábbi versről: Saját gyülekezetünket (a közösséggel való találkozást a szerk.) ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. Zsid. 10:25

Szóval folytassuk a találkozást, és élvezzük a N Y A R A T együtt!

A cikk eredetije itt olvasható

Az elmúlt időszakban több gyülekezet vezetőjével beszélgettem arról, hogy gyülekezete missziójának komoly korlátjává vált, hogy a gyülekezetben felnövő fiatal generáció nagy többsége (min 70 százaléka) Budapest környékére vagy éppen külföldre költözik. Az éveken át virágzó ifjúsági munka gyümölcse nem náluk jelentkezik. Ilyen jelenséget kisebb falusi gyülekezetek nyilván sokkal erőteljesebben, a nagyobbak a már említett 70 százalékos mértékben tapasztalják meg.

Természetesen ez közvetlenül összefügg a társadalmi méretekben is tapasztalható elvándorlással, melyről az alábbi képen láthattok Magyarországi közelmúltbeli adatokat. (A képre kattintva nagyobb méretben is látható).

Mit lehet tenni a kesergésen túl? 

Gondoljátok végig, hogy a gyülekezetetek tudna-e más korosztályok felé is jobban nyitni! Mire gondolok? Ilyen módon jutott el például a mi gyülekezetünk arra, hogy óvodát indít. Azokat a fiatal családokat érhetjük ugyanis így el, akik már a településünkön maradás mellett döntöttek.