Eddigi szolgálatom során sokféle módon beosztottam már az időmet az igehirdetésre való felkészülés tekintetében. Eleinte több héttel, vagy akár egy hónappal előre is megszülettek már a jegyzeteim, így a vasárnapi igehirdetés előtt (jobb esetben szombaton) csak annyi dolgom akadt, hogy átolvassam, és felfrissítsem a témát az emlékezetemben.

Bob Hostelter, a Falling in Love With God (Beleszeretni Istenbe) című könyv szerzője egy cikkében azt ajánlja, hogy a prédikátor legalább két héttel a prédikáció elmondása előtt írja meg a vázlatát. Több szempontot is elmond, ami miatt szerinte érdemes ilyen hamar véglegesíteni a jegyzetünket:

A vázlat elkészülte, és a téma kikristályosodása után van lehetősége a dicsőítés-vezetőnek arra, hogy az aznapi dalokat a témához igazítsa. Az önkénteseknek, akik elkészítik a prezentációt és a kiosztandó jegyzeteket, egy-két napnál hosszabb időre lehet szüksége ahhoz, hogy feladatát elvégezze. Alapvetően igazat adok Hostelternek, amikor olyan szempontokat is figyelembe vesz, mint a váratlan események (pl. egy temetés), amelyek gátolhatnak abban, hogy a felkészülésre időt szakítsunk.

Azonban saját tapasztalatom szerint hatásosabb, ha ilyen korán nem vésem kőbe a prédikációk vázlatát és tartalmát. Megfigyeltem már, hogy a prédikáció tényleges elmondása előtt olyan hatások szoktak érni, melyek formálják az adott igeszakasszal kapcsolatos meglátásaimat, valamint azt, amit szeretnék kidomborítani a textusból. Mik lehetnek ezek a hatások?

1. Az előzetes olvasmányélményeim formálják a gondolkodásomat. Gyakran találok olyan idézeteket, melyek jól illusztrálják a témát. Ha ilyenre bukkanok, igyekszem rugalmas lenni, hogy bele tudjam foglalni a prédikációmba.

2. A személyes életemben, házasságomban, a szolgálatomban, a munkahelyemen gyakran történnek olyan események, amelyek szintén érdemesek rá, hogy az adott textussal kapcsolatban megemlítsem őket. Ezen persze nem lepődök meg, hisz tudom: az igeszakasz, melyet hirdetni készülök, megpróbál és megvizsgál engem is, hatással van az életemre és a kapcsolataimra. Nekem pedig nyitottnak kell lennem, hogy meglássam, ahogyan az igehirdetés elmondása előtt Isten élővé teszi a saját életemben a textust, hogy hitelesen tudjak róla beszélni. Néhány hónappal ezelőtt a szenvedésről kellett beszélnem, és a felkészülés időszaka alatt Isten megmutatta, hogyan állok valójában a témához. Így elérte, hogy ne csak lexikális tudás legyen az, amit átadok a gyülekezetnek, hanem egy személyes példa is, melyen magam is átmentem. Hogy őszinte legyek, azokból a prédikációkból épülök magam is a legtöbbet, melyet olyan igehirdetőktől hallok, akik élete alátámasztja a hirdetett üzenetet.

Hogyan érdemes felkészülni egy prédikációra?

Én a fejezetről fejezetre történő igehirdetést alkalmazom, és jelenleg épp az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvet tanítom. Számomra ezért adott, hogy melyik szakasz következik. Ha valaki más módszerrel szokott kiválasztani egy szakaszt, akkor minden azzal kezdődik, hogy megtaláljuk, „kiimádkozzuk”, kiválasszuk a textusunkat, mely az egész igehirdetés alappillére, központja és magva.

Ezt követi az olvasás: több fordításból, többször egymás után, nap nap után újra olvasva, figyelembe véve a szövegkörnyezetét. Ez az Ige befogadásának szakasza, amikor megfigyeljük, tanulmányozzuk a textust, és igyekszünk megtalálni a belső összefüggéseit. Ilyenkor már szoktam jegyzeteket készíteni, melyeket később a végleges vázlatomba belefoglalok.

Véleményem szerint a felkészülés legfontosabb szakasza az, melyre a Mt 7:24-27 és a Jak 1:22-25 utal – ez nem más, mint a megértett igazságok alkalmazása a saját életünkben. Jó időt hagyni magunknak arra, hogy a hétköznapi életünkben gyakorlattá váljon mindaz, amit a Szentírásból nyertünk. Sokkal hitelesebben és gyakorlatiasabban tudjuk majd üzenetünket átadni, ha a textus nem csak értelmünk, hanem az életünk szűrőjén is keresztülmegy.

Mintegy kétezer évvel ezelőtt Péter elmondott egyetlen igehirdetést Pünkösdkor, és megtért háromezer ember. Ma elmondunk háromezer igehirdetést, és örülünk, ha egy valaki megtér. A probléma sok esetben az, hogy az igehirdetők olyasmiről beszélnek, amit maguk nem éltek még meg a gyakorlatban. Ha hatékony igehirdető szeretnél lenni, akkor olvasd el és tanulmányozd a textust, utána pedig mielőtt bármit is kőbe vésnél, kinyomtatnál, prezentációban rögzítenél, kezdd el megélni, átültetni a gyakorlatba, és figyelni, ahogyan Isten megeleveníti a saját életedben az adott textust. Figyeld meg, hogy az ilyen felkészüléssel mennyire másként fogadja majd a gyülekezet a szolgálatodat.

A szerző, az infaustus blog írója, a Miskolci Keresztény Gyülekezet pásztora

Ha szívesen megosztanád a tapasztalataidat arról, te hogyan készülsz az igehirdetésre, jó lenne olvasni a kommentek között! Szerintem te is tudnál hasznos tanácsokat, ötleteket adni! (A szerk)

A TCMI Teológia professzora vezetés és prédikálás tárgyakban, az indianapolisi The Creek gyülekezet vezető pásztora, dr. Gary Johnson volt a vendégünk Kaposváron a nyár folyamán.Ő az, akinek gyülekezetében két évvel ezelőtt személyesen is járhattunk, melyről e blogon is beszámoltam.

A szeminárium témái

Az évek során belebotlok emberekbe, akik mindig hatalmas izgalommal vetik magukat a Biblia tanulmányozásába, azonban sokkal kevésbé lelkesíti őket a testvéreivel való kapcsolata. Ezek olyan emberek akik nagy magabiztossággal lapozgatják a Bibliájukat, viszont a cselekedeteik terén híján vannak. Nem akarnak folyamatosan visszatérni az Isten beszédeinek alapelemeinek tanításához, hiszen ők Szentírási húsevők, ilyen falatok után kutatnak.

Egyszer egy gyülekezeti tag arról panaszkodott mennyire unja már, hogy a tanulmányozó vezérfonal kérdései mindig olyan alapvetőek és a "keresők" szintjén vannak megfogalmazva. Ezek után a Zsidókhoz írt levélből idézte a 13-14. verseket: "Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére". Mondtam neki, hogy ez az igevers nem erről szól.

A zsidókhoz írt levelet zsidókeresztyéneknek írták, akik azt fontolgatták, hogy a keresztyénséggel felhagyva visszatérnek a Judaizmushoz. Az "Isten beszédeinek alapelemei" és a "tej" az Ószövetségre utalnak. A "kemény eledel" pedig az Újszövetségre és a Krisztusban való életre utal.

Befejezésül annyit mondott, élvezte a társalgást. Mélyen szántó volt. Ooh testvérem...

Legtöbben bibliatudósok egyet értünk abban, hogy a bálvány az bármi, amihez Isten helyett fordulunk. A zavar akkor áll be, amikor a bálvány Isten igéjének tanulmányozása lesz ahelyett, hogy egy valós Istenhez fordulás történne. Ez kissé szőrszálhasogatásnak tűnhet. Talán amiről szó van az a bibliaismeretünkre vonatkozó büszkeségünk. Emlékeznünk kell arra, hogy "az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít" (I Kor 8:1). Szóval akkor honnan tudhatod, hogy a Szentírás tanulmányozása bálványimádássá vált számodra?

1. A bibliatanulmány vezérfonala jobban érdekel, mint az emberek, akik a csoportodban vannak

A kiscsoport a bibliatanulmány köré épült közösség. Ha valamely irányba eltévelyednél, akkor talán nagyobb szükséged van a közösségre, mint a Biblia tanulmányozására. De ha huzamosan mellőzöd a Biblia tanulmányozását, az is probléma.

Amennyiben jobban foglalkoztat a tanulmányban való előrehaladás, mint maga a csoport, akkor elvétheted a célt. Bizonyára képes vagy memorizálni az Efézus 4:32-t, de meg is éled? Ha a kiscsoportos közösségi alkalomról bosszankodva jössz el, mert valaki túl hosszan beszélt élete egy nehéz időszakáról, ami miatt nem tudtatok haladni a témában, akkor talán túl magasra pozícionálod a Biblia tanulmányozásának jelentőségét.

2. Nem tudod tolerálni a "könnyű" kérdéseket.

A legtöbb bibliatanulmány egy olyan nyitó kérdéssel indul, amelyet mindenki meg tud válaszolni. Ezt követik a feltáró jellegű kérdések, amelyek megválaszolhatóak közvetlenül a Szentírási szakaszokból. A tanulmány későbbi szakaszában jönnek az értelmező és az alkalmazásról szól kérdések. Ha azon kapod magad, hogy irritálnak a "jégtörő" kérdések és untatnak a feltáró kérdések, akkor elképzelhető, hogy nem a megfelelő dologra koncentrálsz. Ha az, amit el akarsz mondani Isten igéjéről fontosabbá válik, mint az, amiről Isten igéje valójában szól, akkor a tanulmányból bálványt készítettél.

Mindig elcsodálkozom azon, hogy számos "érett" keresztyén mennyire kiakad olyan kérdésektől, amelyekre jól tudja a választ. Nincs türelmük segíteni az új hívőket a Szentírást megérteni. Figyelmük a saját intellektuális kivácsiságukra összpontosul. Az alkalomnak az ő érdeklődésüket kell kiszolgálni. Az én kérdésem az, hogy valójában mennyire is érettek?

3. Úgy érzed az imakérések és a személyes beszámolók elpocsékolják a Biblia tanulmányozásának értékes perceit

Ha a biblia-tanulmányozást szereted, de az emberek nem érdekelnek, eltévesztetted a célt. A Szentírás ismeretének mélyíteni kellene Isten és az emberek felé irányuló szeretetünket. Ha inkább elemezgetnél görög igéket, minthogy rendíthetetlenül kitartasz a veled egy csoportban levőkért imádságban, akkor keress egy hermeneutikai továbbképzést, ahol saját örömödre elemezgethetsz.

Azt értsd meg kérlek, hogy semmiképpen nem bátorítanék egy közösségi csoportot sem, hogy elhanyagolják a Biblia tanulmányozását. Azonban ha a Biblia tanulmányozása nem növeli az egymás iránti könyörületet, akkor ott valami baj van, hiszen a kegyelem nélküli tudás a törvényeskedéshez vezet.

4. Fejből tudsz szakaszokat idézni, amelyeknek soha nem szándékoztál engedelmeskedni

Francis Chan tette fel ezt a kérdést: "Ha megkérem a gyermekeimet, hogy takarítsák ki a szobájukat és ők szó szerint megjegyzik a kérésemet, az elég lenne? Mindannyiunknak be kel ismerni, hogy sokkal könnyebb megtanulni az igeverseket, mint megcselekedni. Mégis a Biblia azt mondja, hogy a hitünk a cselekedetek nélkül halott.

Az egyházban túl messze mentünk a hit ismerettel való helyettesítésében. Gyakran mentegetjük cselekedeteink hiányát azzal, hogy ismeretben még nem vagyunk kellőképpen felkészültek. "Még nem tehetek bizonyságot a szomszédomnak, mivel még nem tudok mindenre megfelelően válaszolni." De hát ismerjük Jézust is. Hát nem ő a válasz? Nem az apologetikai vitáink fogják az embereket Isten királyságának megnyerni. Az üdvösség kegyelemből van hit által (Efézus 2:8-9), nem igaz?

Ha abbahagynánk a Biblia tanulmányozását addig, amíg meg nem tudjuk élni azokat a parancsokat, amiket már ismerünk, vajon a kezünkbe vennénk még a Bibliánkat valaha? Ugyanakkor mindannyiunknak szüksége van a Szentírás bátorítására. Azonban, ahogy Howard Kendricks mondta: "A legtöbb keresztyén műveltsége máris túlhaladta az engedelmességét".

5. A biblia-tanulmányozás a való élettől meneküléssé vált

Szeretem Isten igéjét.Talán jobban szeretem, mint az embereket. Elvégre inkább cselekszem azt, amit Isten igéje mond, mint amit az emberek mondanak. Mégis, van egy határvonal, amit át lehet lépni Isten igéjének szeretetében -  lehetséges azt jobban szeretni, mint magát Istent? Meg tudjuk tanulni a parancsolatait, mégsem engedelmeskedni azoknak. Fejből sorolhatjuk a Szentírás rejtett igazságait, azonban megtesszük azt a bizonyos mérföldet, hogy segítsünk másoknak?

Igen, Isten igéjéhez kell fordulnunk vigasztalásért. De még fontosabb, hogy Istenhez kell fordulnunk. Örömünket kell lelni abban, hogy másoknak segítünk felfedezni Isten igéjének igazságát. A Szentírás mélyebb jelentése cselekvésre kell, hogy késztessen - nem titkos, rejtett jelentés - az igazságok alkalmazására és megélésére a mindennapi életben. Az Isten igéje aktív, nem pedig passzív. A dícséretünk Istent illeti, nem pedig az Ő igéjét.

(Fordította: Hégely Sándor)

John Maxwell széles körben elismert író és előadó vezetés témában, mind keresztény, mind üzleti körökben. Nagyszerű hír, hogy ez év november 9-én, szombaton hazánkba látogat, és délelőtt keresztény vezetőknek, délután általánosabb, üzleti megközelítésben fog előadni a témában.

Az alábbi képre kattintva minden szükséges információt megkaphatsz az eseményről:

A százfős gyülekezet, amit most pásztorolok, annyi munkát igényel, amit három nap alatt el is tudok végezni hetente. Meglátogatok mindenkit, akit kell, felkészülök az igehirdetésre, vezetőkkel találkozunk ha olyan a helyzet. L.D. Campbell a TCMI teológia tanára beszélt így szolgálatáról, amit nyugdíjba vonulása után félállásban vállalt.

Előtte egy közel 3000 fős gyülekezet vezető pásztora volt, több mint 25 éven keresztül, miközben a gyülekezet 200 főről növekedett meg. Miért van, hogy eközben ennél kisebb, vagy hasonló méretű magyar evangéliumi gyülekezetek pásztorai állandóan túlterheltek, és alig győzik elvégezni a felmerülő feladatokat? Természetesen L.D. nem átlagos képességű, de meggyőződésem, hogy a választ nem feltétlenül itt kell keresni. Sokkal inkább a delegálási csapdahelyzetben, amiben sok pásztort látok vergődni.

Hogyan kerülheted el a csapdahelyzetet, amikor egy feladat elvégzése kevesebb energiát, és több érzelmi nyereséget jelent, mint ha tovább adnád? Könnyebb megcsinálni, mint továbbadni, illetve közben még jól is érezheted magadat, mert learatod mások elismerését, milyen odaszánt és szorgalmas szolgáló vagy.

Ugrás a sötétbe

A növekedés akadálya sok esetben összefügg a kontroll kérdésével, amit Rick Warren úgy fogalmaz meg: "A növekedés érdekében a pásztornak és az embereknek is fel kell adniuk a kontrollból. A gyülekezetnek csökkenteniük kell a kontrollt a vezetők felett, a pásztornak pedig fel kell adni a szolgálatok feletti kontrollból."

Nem egy pásztortól hallottam már, azért nem kezdenek házicsoportokat, mert nem lehet őket kontrollálni. Ez kétségtelenül így van, ugyanakkor ez lényege a házicsoportoknak. Nem kontrollálnod, hanem vezetned kell a házicsoport vezetőket. Támogatást, erőforrásokat nyújtva nekik, segítve őket problémáikban. Adott esetben felismerve, kik azok, akik mégsem alkalmasak az elkezdett csoport vezetésére, és hagyni (vagy egy kicsit segíteni) egy-egy csoportot megszűnni is. Vezetők semmiképpen sem tudnak felnőni, ha felelősséget nem merünk rájuk bízni.

Amikor 1+1, több mint 2

Egy férfi megállt tankolni az útszéli benzinkútnál. Tankolás közben megdöbbentő látvány tárult elé. Két munkás dolgozott szorgalmasan az út szélén. Egyikük gödröket ásott, egymástól 6 méterre, míg a másik rögtön utána be is temette ezeket. Nem bírta ki, hogy oda ne menjen hozzájuk. "Ne haragudjanak, de ilyen értelmetlen munkát még soha sem láttam. Mi értelme ennek?" A válasz mellbevágó volt: "Ja, a brigádunk harmadik tagja, János szokta beletenni a fát a gödörbe, de ő ma beteget jelentett, és mi azért dolgozni akartunk."

Hogy hányan szolgálnak a gyülekezetben nem csupán számbeli kérdés. Mondhatnánk, ha most tízen szolgálnak, jobb lenne ha húszan lennének, hiszen kétszer annyi dolgot tudnánk megtenni. Nem csupán ennyi a különbség. Minőségileg lesz más a szolgálat. Megsokszorozódik a hatékonysága. Amikor visszajön a harmadik ember a brigádba, végre lesz értelme a munkának.

Mit ér az evangélista munkája, ha utána nincs aki tanítsa az embereket (Efézus 4:11-13)? Vagy nincs, aki együtt érezne velük nehéz helyzetekben, aki bátorítaná őket? Ha valakinek levágják az egyik kezét, nem az történik, hogy fele annyit tud elvégezni egy kézzel. Lesz egy csomó dolog, amit egyáltalán nem tud elvégezni! A gyülekezetnek egészen más lesz a minősége, sokkal inkább be tudja tölteni a célját, ha egyre többen és többen állnak be a helyükre. Arra a helyre, amit Isten eltervezett.

Add tovább tehát a szolgálatot azért is, hogy jobb legyen az elvégzett munka minősége. Paradox módon itt nehezebb helyzetben vannak azok, akiknek jók és széleskörűek a képességeik. Könnyen érezhetik úgy, hogy a zenéléstől, a gyerekeken keresztül az idősek között végzett szolgálatig tulajdonképpen egészen jól megállják a helyüket. Ne hagyd magadat meggyőzni a kedves, jószándékú testvérek által! Ha igaz az Ige, márpedig igaz, akkor mindezek egészen biztos, hogy nem a te feladataid. 

Pár éve magam is ebben a helyzetben voltam. Úgy alakult, hogy miközben nem főállású vezetőként rendszeresen prédikáltam, vezettem a dicsőítő csoportot, az ifjúságot, és egy házicsoportot is. Ezen kívül a gyülekezet vezetői csoportjának is vezetője voltam. Mára van két dicsőítésvezetőnk, ifjúsági vezetőnk, illetve a műszaki feladatok vezetésére is sikerült alkalmas embert találni. Nem csupán kevesebb feladatom lett, de őszintén szólva jobb lett mindezek minősége is. Ma az egyik legfontosabb feladatomnak a havi egyszeri vezetőképzőt tartom. Érdemes elindulni ezen az úton!

Klaus Douglas így fogalmazta ezt meg: "A lelkészek központi szerepüket, arra kell, hogy használják, hogy ezt a központi szerepüket megszüntessék." Mi az, amit a szolgálat továbbadásáért, meg tudsz tenni? Az általános szabály, ha valamilyen megbeszélésen, csoportban, szolgálatban nem elengedhetetlen, hogy benne legyél, ne legyél benne. Inkább támogasd, segítsd a vezetőjét! Annál is inkább, mert az ApCsel 6 szerint van egy elhívásunk, az imádság és az ige szolgálata, amibe viszont ideje lenne még többet fektetnünk.

További ajánlott olvasmányok a témában:  Klaus Douglas: Az új reformáció, John Maxwell vezetés témájú könyvei.

Erről a témáról Megmondom blog is írt a Lelkipásztor központúság felszámolása címmel.

Óriási lépés, ha valaki először belép egy imaházba, istentiszteletre, vagy éppen elmegy egy házicsoportba. Ezért fontos, hogy az első benyomása jó legyen, különben lehet, többet nem jön el. Ezért is fontos barátságosabbak lenni. Kifejezni azt, örülünk mindenkinek, aki csak eljött. Beszélj erről, de legelőször is adj is példát a gyülekezetedben!

Fontos a mosoly, a kedves üdvözlés: egyszerűen a barátságosság. Szeretnénk, ha mindenki tudná, nem kell különleges ruhát felvenni, vagy bármilyen más extra kívánalomnak megfelelni, hogy eljöjjön. Egy tanító ezt írta az elsős kisfiú üzenőfüzetébe: "Gyermekük csúnyán ír, rosszul olvas, számolásban is sok hibát vét." A szülő csak ennyit válaszolt: "Ezért járatjuk iskolába." Fontos elmondani és kifejezni, nem kell semmilyen mércét megugrania egy látogatónak, hogy Jézushoz jöhessen! Legyen világos és érthető üzenetünk: Gyere úgy, ahogy vagy! Nem a gyülekezetbe járás szokása, hanem a majd átélt megtérés és újjászületés által tud elindulni a megszentelődés útján bárki is.

Szeretném nagyon konkrétan alkalmazni, amiről itt szó van: Biztasd őket, vegyék észre egymást. Különösen az új arcokat. Fejezzük ki azt a látogatók felé: örülök, hogy eljöttél. Két nagyon egyszerű javaslatom van. Egyrészt bátorítsunk mindenkit, hogy jöjjenek 10 perccel korábban az istentiszteletre, hogy legyen idejük kicsit beszélgetni emberekkel, üdvözölni másokat. Nem az a jó készülés a gyülekezeti alkalomra, hogy ülök a helyemen és nézek előre. Biztasd őket, menjenek oda bátran másokhoz, beszélgessenek egymással. Másrészt az istentisztelet végén az első 5 percben ne azokkal beszéljenek, akikkel mindig is szoktak, hanem valaki mással. Keressenek valakit, akit talán egyáltalán nem ismernek még.

Fontos hogy a gyülekezet minden tagja egyre inkább ilyen legyen, hogy egyre barátságosabbá váljunk. Persze van, akinek ez könnyebben megy a természetéből adódóan, van akinek nehezebben. De mindannyian fejlődhetünk. Hidd el, mindez nagyon fontos, mert a legtöbb ember végül akkor, és azért marad ott egy gyülekezetben, mert úgy érzi, szívesen látják.

Egy vezetőképző tréningen dr. Margitay Tihamér, a BME Filozófia tanszékének vezetője beszélt a jó döntésekről. Ennek kapcsán osztotta meg személyes példaként az életéből, hogy szeret motorozni. Többször közlekedik motorral városon belül is, pedig sajnos már volt egy elég súlyos motoros balesete korábban.

Fontos tudni, hogy ha a zsúfolt városi forgalomban autóval próbálunk sietni, igazán sok időt nem lehet nyerni. Ha viszont motorral indulunk útnak, tényleg gyorsabban lehet haladni. Egy baj van ezzel - mondta - ha motorral sietünk, előbb-utóbb hibázni fogunk. Márpedig egy kis hiba is könnyen halálos balesetté válik a kétkerekűn. Éppen ezért meghoztam egy nagyon fontos döntést, tette hozzá:

Ha késésben vagyok, soha nem megyek motorral.

Óriási tanulság van ebben a látszólag ésszerűtlen a mondatban. Pontosan akkor kellene elméletileg motorral menni, ha nagyon kellen sietnünk. Csakhogy ez túl nagy kockázattal jár. Vannak tehát olyan döntések, amiket előre meg kell hoznod. Tudnod kell ugyanis, hogy a pillanat hevében, felfokozott érzelmi állapotodban szinte biztos, csak rosszul tudnál majd dönteni.

Éppen ezért hozd meg ezeket a döntéseidet jó előre, és aztán tartsd magad hozzájuk!