A http://www.morethandodgeball.com/ közöl egy érdekes statisztikát az USA-ból, ami megdöbbentett. Érdemes végiggondolni, mit lehet tenni, hogy jobb legyen a helyzet?

1) 57%-a (több, mint a fele) a pásztoroknak mondta azt, hogy elhagynák a szolgálatot, ha lenne jobb hely ahova menni tudnának.

2) 81%-a mondta a pásztoroknak, hogy a tanítványozásra nincs sem tervük, sem programjuk.

3) 75%- a pásztoroknak nem érzi magát eléggé kvalifikáltnak a pozíciójához

4) a pásztorok 71% érzi kiégettnek és depressziósnak magát.

5) a pásztorok 77% mondta azt, hogy nem jó a házassága.

Magyarországról ismerünk hasonló felmérést?

Megjelent a Szeretetvár Baptista Gyülekezet kiadásában a nagy sikerű „A hová tűntek a férfiak a gyülekezetből” című könyv szerzőjének újabb könyve.

Tényleg ismered a férjedet? A férjed korán megtanulja, hogyan fojtsa el az érzéseit- és hallgassa el legalapvetőbb igényeit. A legtöbb férfi bensőségesebb kapcsolatra vágyik a feleségével, egyszerűen csak nem tudja, hogy érje el.

A sikeres szerző, David Murrow megtöri a hallgatást, és felfedi hitvesed szívének legbelső, legféltettebb titkait is. Elmondja, amit a férfiak Ádám óta éreznek, épp csak vonakodnak vagy képtelenek elmondani.

Ha igazán tudni akarod, mi rejtőzik a férjed szívében, feltétlenül olvasd el ezt a könyvet. Nemcsak megérteni fogod őt jobban, de szeretni és tisztelni is.

Megrendelhető a konyv@szeretetvar.hu e-mail címen.

A könyv ára 1.500.-FT.

A Nemzetközi Vezetői Csúcskonferencia (GLS – Global Leadership Summit) egy felekezetek közötti szerveződés, amelyben a kis- és nagyegyházak is együttműködnek. Ezen a kétnapos, világszínvonalú vezetői eseményen mára már több mint 170 000 jelenlegi és jövőbeli vezető vett részt szerte a világon, több mint 14 000 gyülekezetet képviselve. 2014. október 3-4-én, most először Magyarországon is megrendezésre került

A Chicago melletti, Bill Hybels által vezetett Willow Creek Community Gyülekezet ad otthont minden év augusztusában az eseménynek, ahonnan élő közvetítéssel jut el a többi amerikai helyszínre a program. Ezt követően, ősszel pedig 300-nál is több helyszínen, 92 országban – 42 nyelvre történő fordítást követően – tartanak Csúcskonferenciákat felvételről. Az esemény létrejöttének fő célja, hogy a helyi gyülekezet átalakulását segítse látás, vezetői készségfejlesztési eszközök és inspiráció (át)adása révén.

Miért jött létre a Csúcskonferencia?

Meggyőződéssel állítható, hogy az egyház és a gyülekezet életereje, életképessége szempontjából kritikus kérdés a vezetés. Egy gyülekezet hatékonysága abban, hogy kövesse az Isten által kapott misszióját, nagyban múlik a központi vezetés jellemén, odaszántságán és készségén – legyen az akár formális vagy informális, alkalmazott vagy önkéntes, egyházi vagy laikus vezetés.

Az egyház illetve a gyülekezet befolyása és hatása akkor érezhető leginkább, ha Krisztus központú vezetők járnak legelöl abban, hogy jól vezetett helyi gyülekezeteket és szervezeteket hoznak létre és építenek.

Az egyház és a gyülekezet akkor működik a legjobban, ha Isten szeretete, törődése elkerülhetetlenül kiárad a környékünkre (falvainkra, városainkra) a szeretet, az igazságosság, a könyörületesség, a szolgálat és a helyreállítás látható és megtapasztalható cselekedetei által. Ezek voltak a fő okai annak, hogy a Nemzetközi Vezetői Csúcskonferencia elindult és létrejött.

Néhány szó a WCA-ról…

A Nemzetközi Vezetői Csúcskonferencia mögött az 1992-ben alapított Willow Creek Társaság (Willow Creek Association - WCA) szervezete áll, amely szerte a világon úttörő munkát végző pásztorok és vezetők szolgálatára jött létre. Célja, hogy felekezettől függetlenül inspiráló vezetést, tudatos készségfejlesztést és olyan  tapasztalatokat biztosítson számukra, melyek segítik a helyi gyülekezetek növekedését.

Jelenleg a WCA 7 000 gyülekezeti tagja több mint 90 felekezetet és hálózatot képvisel a világ 90 országából. Az elmúlt évek során 18 000 gyülekezet kötelezte el magát a látásnak, és kapcsolódott be a tréningekbe, használta fel a rendelkezésre álló képzési anyagokat.

Magyarországi tervek, jelenlegi helyzet

2014. október 3-4-én szeretnénk megtartani az első magyarországi Nemzetközi Vezetői Csúcskonferenciát Budapesten, a Pestszentimrei Sportkastélyban.

A szervezést irányító – felekezetközi – vezetői testület már idén ősszel megalakult. Mivel fontosnak tartjuk, hogy a tervezés, előkészítés, lebonyolítás itthon is felekezetközi módon tudjon megvalósulni, törekszünk arra, hogy a magyarországi egyházak vezetőit, képviselőit is megnyerjük támogatóként. Ha felkeltette az érdeklődését, kérem, jelezze felénk, szeretettel látjuk csapatunkban, hogy együtt szolgáljunk Isten dicsőségére!

Fővédnök: Magyar Evangéliumi Aliansz és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa.

Támogató szervezetek: Magyarországi Baptista Egyház, Magyarországi Evangélikus Egyház, Magyar Pünkösdi Egyház, Alpha Alapítvány, Arteries Studio, Barnabás Csoport, KEVE Társaság, Új Remény Alapítvány, xpand Magyarország Kft

Ősszel nem szokás a megújulásról beszélni, mégis az év végi hajtás előtt néhány gondolat, ötlet, amely hasznos lehet akár most, akár a következő évi tervezésnél. Nekünk is aktuális lehet, hogy "változzatok meg értelmetek megújulásával" (Rm 12,2). Hadd ültessek el, néhány gondolati magot, amely a következő évben szárba szökkenhet!

1. Ismeretek bővítése

Azok az ismeretek, amelyeket megszerzünk hatással vannak, a gondolkodásunkra, szemléletünkre, viselkedésünkre. Ezt a folyamatot nevezik tanulásnak. Nekünk pedig szükségünk van erre. El kell fogadnunk, amit Rick Warren mondott, hogy "addig vagyunk vezetők, amíg tanulunk". Ma már számtalan lehetőség áll a rendelkezésünkre honlapok, konferenciák és egyéb képzések. Érdemes jól megfontolni, mit választunk!

2. Betekintés mások szolgálatába

Friss lendületet adhat a munkának, ha egy "sikeres" szolgálatot jobban megismerhetünk. Amikor valaki őszintén megosztja velem a tapasztalatát, akkor nem csak a sikerekről akarok hallani, hanem arról is, hogy miben hibázott, hogyan dolgozta fel. Ebből lehet erőt meríteni, bátorítást kapni.

3. Egyedül töltött idő

Aki emberekkel foglalkozik tudja, hogy néha kifejezetten jó egyedül lenni. Ilyenkor tud feltöltődni az ember és figyelmes hallgatóvá válni újra. Kell, hogy legyen ilyen idő, amikor átgondoljuk az időbeosztásunk, a múltat, a jelent és a jövőt. Értékelünk, tervezünk, gondolkodunk.

4. "Szakértők" segítsége

Az üzleti életben bevett dolog, hogy ha valaki elakadt egy kérdéssel segítséget hív. Keresztyén vezetőként is be kell látnunk, nem értünk mindenhez, vannak területek, ahol érdemes specialistákhoz fordulni. 

Hasznos lehet, ha a következő éven gondolkodva eltökéljük magunkat egy mélyről jövő megújulás mellett.

A Biblia szerint a már meglévő vezetők feladata, hogy új munkatársakat és lelki vezetőket neveljenek a gyülekezetben: „Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” (2Tim 2:1-2). Itt négy generációt láthatunk a gyülekezet vezetésében és tanításában: 1. Pál, 2. Timóteus, 3. „megbízható emberek”, 4. akik „másokat” tanítanak. Bár számos teológián és bibliaiskolában folyik lelkipásztor-képzés, a meglévő vezetők mégsem adhatják ki teljesen a kezükből az új vezetői- és munkatársi generáció képzésének kiváltságát.

Az alábbi szempontok segíthetnek abban, hogy a saját gyülekezetünkben kialakítsuk a saját stratégiánkat arra nézve, hogyan vonjunk be másokat a munkatársi körbe, és hogyan bízzunk rájuk egyre több felelősséget. És abban is segíthetnek, hogy egy napon, amikor ideje lesz „nyugdíjba vonulnunk”, hogyan adjuk át a stafétát olyan „megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek”.

1. Adjunk nekik lehetőséget

A gyülekezetben ott vannak a potenciális vezetők! Egy ideig türelmesen várnak arra, hogy felfedezzék őket. Azonban ha ez nem történik meg, akkor távoznak, és keresnek olyan helyet, ahol szolgálhatnak. Ajándékot kaptak Istentől a szolgálatra és elhívást a munkára. Ezért nem tudnak egy helyben ülni.

A vezetők időnként abba a hibába esnek, hogy mindent ők maguk akarnak megcsinálni. Talán attól félnek, hogy feleslegessé válnak, vagy veszítenek a tekintélyükből, ha másokat is bevonnak a munkába. Ez a rossz hozzáállás vezetett ahhoz, hogy sok gyülekezetből távoztak a tehetséges, tettre kész fiatal szolgálók, és missziós szervezeteknél vagy egyéb keresztény közösségekben kerestek helyet, hogy szolgálhassanak. Később pedig a gyülekezet szomorkodhat, hogy nincsenek olyan megbízható szolgák, akik a munkát tovább tudnák folytatni.

Mit kellene tennünk? Kiengedni a kezünkből bizonyos dolgokat. Miért? Két okból: 1. Sokkal könnyebb lesz a saját szolgálatunk, ha nem mindent nekünk magunknak kell megcsinálni. 2. Ha szolgálati lehetőséget adunk azoknak az elhívással rendelkező embereknek, akiket felfedeztünk a gyülekezetünkben, nem kell attól félnünk, hogy munkalehetőség hiányában távozni fognak. Elfoglalják magukat Isten munkájában, és a helyi gyülekezetük épülésén fognak munkálkodni.

Ha lelkipásztor vagy, merj kiadni bizonyos dolgokat a kezedből. Ha lehetőség van rá a gyülekezetedben, vond be a férfiakat és nőket a nekik megfelelő szolgálatokba. Gondolj arra, hogy neked is milyen jól esett, amikor kezdő szolgálóként lehetőséget kaptál, hogy a tapasztalt „vén rókák” mellett dolgozhass.

Ha pedig olyan személy vagy, aki tudod, hogy több van benned annál, mint hogy tétlenül üldögélj, keresd a tanulás és a szolgálat lehetőségét. Beszélj a gyülekezeted vezetőjével, vezetőivel. Kérdezd őket, tanulj tőlük, kérd őket, hogy adjanak lehetőséget a szolgálatban való fejlődésre.

2. Osszuk meg velük a tapasztalatainkat

Amit vezetőként megtanultunk, ne tekintsük úgy, mint valami titkos tudást, melyet meg kellene tartanunk magunknak. Osszuk azt meg másokkal is, hogy könnyebb legyen a munkájuk. A városunkban a különféle gyülekezetek vezetői rendszeresen összejönnek, és megbeszélik a tapasztalataikat, készek tanulni egymástól, és imádkoznak együtt, egymásért. Ugyanez működhetne a gyülekezetekben is. Osszuk meg a tapasztalatainkat azokkal, akiket magunk mellé veszünk, és igyekszünk bevonni a szolgálatba.

3. Engedjük, hogy hibázzanak

Senki sem tökéletes. Bizonyos dolgokat csak a saját hibánkból tanulunk meg. Korábban több esetben is figyelmeztettek a testvérek bizonyos veszélyekre a szolgálatban, de csak legyintettem. A vezetőm megengedte, hogy bizonyos hibákat elkövessek, és tanuljak belőle. Az elkövetett hibák hatékonyabb tanítómestereim voltak, mint a meghallgatott igehirdetések, a kapott jó tanácsok vagy az elolvasott könyvek. Mivel mi sem vagyunk hibátlan szolgálók, ne várjuk ezt el azoktól sem, akik csak most kezdik. Ne ültessük le őket az első hiba után, hanem gondoljunk saját magunkra, és azokra a banális dolgokra, melyeket elkövettünk. Legyünk hálásak azért, hogy velünk akkor türelmes volt a gyülekezet, a vezetők és Isten. Legyünk ugyanilyen türelmesek másokkal szemben mi is.

4. Legyünk mi magunk is nyitottak a változásra

Ami nincs kőbe vésve – vagy ha úgy jobban tetszik: leírva a Bibliában –, az változhat. Ha a fiatalabb generáció tagjait bevonjuk magunk mellett a munkába, ők más szemmel nézhetik majd a gyülekezetet, mint mi. Lehet nekik a miénktől eltérő látása. Ne vessük el rögtön, és ne gondoljuk azt, hogy csak az lehet a jó, ahogy mi elképzeljük a dolgokat. Legyünk nyitottak arra, hogy tanuljunk tőlük.

5. Emeljük magasra az elvárásokat

Ez nem mond ellent annak, hogy hagyjuk őket hibázni. Akkor hibáznak az emberek, ha elég magasak az elvárások ahhoz, hogy ne rutinból és könnyedén végezzék el a rájuk bízott feladatokat. A gyülekezet vezetése, tanítása, pásztorlása nagy kiváltság és embert próbáló feladat. Nem elég hobbiból gyakorolni, az egész életünket arra kell feltenni, hogy szolgálunk és mások javát keressük. Az új vezetőkkel és munkatársakkal kapcsolatban is ez legyen az elvárásunk. Ajánljunk nekik olyan könyveket, melyek jobb kereszténnyé, jobb vezetővé, jobb lelki munkássá tehetik őket. Utána pedig kérdezzük meg, hogy mit tanultak, miben változott a látásuk a hatásukra. Mondjuk el nekik biblikus elvárásainkat, és ösztönözzük őket arra, hogy igyekezzenek megfelelni – nem nekünk, hanem a Szentírásnak.

6. Bátorítsuk őket

A kezdeti lépések nehezek lehetnek. Kaphatnak negatív visszajelzéseket a gyülekezettől. De mi bátorítsuk őket, mert szükségük van az elismerésre, a dicséretre is. Ebből látják, hogy a munkájuk nem hiába való. Ne fukarkodjunk az elismeréssel és a köszönettel, ha valami jót veszünk észre ezekben a testvérekben. Figyeljük meg, milyen jó hatással lesz ez rájuk, és hogyan ad nekik szárnyakat Isten munkájában.

7. Adjunk építő visszajelzéseket

Nem csak dicséretekre és bátorításra, hanem építő jellegű kritikára is szükségük van a munkatársaknak a fejlődéshez. Az „építő kritika” sok gyülekezetben egy lelki értelemben vett pofon szinonimája lett. Hallottunk már ilyet: „Testvér, nem szeretnélek megbántani, csak építő jelleggel elmondani, hogy amit csináltál, az…”? És következik egy hosszú monológ arról, hogy mennyire rosszak vagyunk, és mennyire kevés az, amit tenni tudunk. Ez nem építő jellegű kritika, hanem leszólás. Amikor valakit tényleg építeni szeretnénk, akkor kritikánkat így építsük fel:

• Dicséret, bátorítás
• Kritika
• Tanács
• Dicséret, bátorítás

Nem elég azt elmondani, hogy mi nem volt jó. Abban is segítenünk kell a másiknak, hogyan fejlődhet azon a területen. Tudatosan figyeljünk arra, hogyan osztjuk meg visszajelzéseinket a szolgáló testvérekkel. Ne csak annyit mondjunk, hogy a szolgálata jó volt, de… Hanem a kritika megfogalmazása után igyekezzünk gyakorlati tanácsokat adni, melyek segíthetik őt a fejlődésben.

A gyülekezet vezetése és szolgálata nemes feladat, mely időnként meghaladja az erőnket. Hálás vagyok azért, mert megértettem, nem kell egyedül vagy csak a presbiterekkel együtt végeznem a munkám. Adjon nekünk Isten látó szemeket, hogy észre vegyük a potenciális munkatársakat, akik minden vasárnap ott ülnek a székeken vagy a padokban, és várják, hogy felfedezzük őket. Lássuk meg őket minél hamarabb, és vonjuk be magunk mellett a szolgálatba őket, mielőtt új helyet keresnek, ahol értékelik őket.

A szerző az Infaustus blog írója, a miskolci Keresztény Gyülekezet pásztora.

Hogyan tehetnék többet? Ez a gondolat foglalkoztat egy ideje. Olyan sok vágy van a szívemben és ötlet a fejemben. A valóság azonban az, hogy a legtöbb ötlet, álom sohasem valósul meg. A gyülekezetben hány és hány olyan látás,ötlet alakult ki, jelent meg, amiből nem lett semmi? A kérdés az, hogyan lehet változtatni? Hogyan lehet az Istentől kapott látásból valóság?

A sikeres látásmegvalósítás képlete:

sikeres látás megvalósítás = látás + vezetés + szervezés (és cselekvés) + közösség

1, Látás

Ez ma igen sokszor használt fogalom, sokan sok mindent értenek alatta. Most jelentse csak azt, amit Istentől kaptam (cél, ötlet, terv, feladat stb.).

2,Vezetés

A vezetés először önmagunk vezetését jelenti. Éppen ezért tisztában kell lennünk, hogy az egyik legnagyobb akadályt személyes gyengeségeink jelentik. Először ezeket kell legyőznünk. Ha ezen túl vagyunk akkor egy olyan jutalmazási rendszert kell kidolgoznunk amely erősíti a motivációt. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a „boldogság lehet fizetőeszköz” és jó ha tudjuk, hogy az elismerés is rendkívül hatásos.

3, Szervezés (és cselekvés)

Az az igazság, hogy túlságosan kevés súlyt fektetünk a megvalósításra. Pedig a teendőinket menedzselni kell, a projektjeinket alkotó elemeire bontani, a feladatainkat rangsorolni, delagálni ahhoz, hogy a látás valóra váljon. El kell mondani, hogy ez munka, mégpedig izzadságos munka, ahol elhatározásra és fegyelemre van szükség!

4, Közösség

Rá kell jönnünk, hogy ritka a magányos siker. A legtöbbször ahhoz, hogy valamit sikerre vigyünk csapatra, közösségre van szükségünk. A közösségben olyan erő van, amely képes a határokat kitágítani. Fontos megjegyezni, hogy a transzparencia az egyik legjobb módszer, hogy fokozzuk a közösségben rejlő erőt.

(A gyülekezetvezetés bloghoz új szerző csatlakozott Bacsó Benjámin személyében, aki debreceni baptista pásztor. Ezentúl az ő irásait is is olvashatjátok. A szerk.)

Andy Stanley: A jó vezető bátor arra, hogy maradjon, amikor minden amellett szólna, hogy menjen, és menjen, amikor minden amellett szólna, hogy maradjon.

Sok vezető, pásztor lelép egy gyülekezetből, amikor összeomlani látszanak éppen a dolgok. Nehéz kitartani és maradni, ha nagy nehézségekkel kerülünk szembe, vagy valamilyen súlyos személyes konfliktus történt. Ha pedig nagyon jól mennek a dolgok, és kényelmesen működtethető minden, nehéz elindulni, vállalva Isten elhívásának a bizonytalanságát. A jó vezető nem a nehézségek elől menekül, és nem akar beülni a kényelmesbe.

Isten tudja, neked most melyik szól, de légy bátor!