Az évek során belebotlok emberekbe, akik mindig hatalmas izgalommal vetik magukat a Biblia tanulmányozásába, azonban sokkal kevésbé lelkesíti őket a testvéreivel való kapcsolata. Ezek olyan emberek akik nagy magabiztossággal lapozgatják a Bibliájukat, viszont a cselekedeteik terén híján vannak. Nem akarnak folyamatosan visszatérni az Isten beszédeinek alapelemeinek tanításához, hiszen ők Szentírási húsevők, ilyen falatok után kutatnak.

Egyszer egy gyülekezeti tag arról panaszkodott mennyire unja már, hogy a tanulmányozó vezérfonal kérdései mindig olyan alapvetőek és a "keresők" szintjén vannak megfogalmazva. Ezek után a Zsidókhoz írt levélből idézte a 13-14. verseket: "Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére". Mondtam neki, hogy ez az igevers nem erről szól.

A zsidókhoz írt levelet zsidókeresztyéneknek írták, akik azt fontolgatták, hogy a keresztyénséggel felhagyva visszatérnek a Judaizmushoz. Az "Isten beszédeinek alapelemei" és a "tej" az Ószövetségre utalnak. A "kemény eledel" pedig az Újszövetségre és a Krisztusban való életre utal.

Befejezésül annyit mondott, élvezte a társalgást. Mélyen szántó volt. Ooh testvérem...

Legtöbben bibliatudósok egyet értünk abban, hogy a bálvány az bármi, amihez Isten helyett fordulunk. A zavar akkor áll be, amikor a bálvány Isten igéjének tanulmányozása lesz ahelyett, hogy egy valós Istenhez fordulás történne. Ez kissé szőrszálhasogatásnak tűnhet. Talán amiről szó van az a bibliaismeretünkre vonatkozó büszkeségünk. Emlékeznünk kell arra, hogy "az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít" (I Kor 8:1). Szóval akkor honnan tudhatod, hogy a Szentírás tanulmányozása bálványimádássá vált számodra?

1. A bibliatanulmány vezérfonala jobban érdekel, mint az emberek, akik a csoportodban vannak

A kiscsoport a bibliatanulmány köré épült közösség. Ha valamely irányba eltévelyednél, akkor talán nagyobb szükséged van a közösségre, mint a Biblia tanulmányozására. De ha huzamosan mellőzöd a Biblia tanulmányozását, az is probléma.

Amennyiben jobban foglalkoztat a tanulmányban való előrehaladás, mint maga a csoport, akkor elvétheted a célt. Bizonyára képes vagy memorizálni az Efézus 4:32-t, de meg is éled? Ha a kiscsoportos közösségi alkalomról bosszankodva jössz el, mert valaki túl hosszan beszélt élete egy nehéz időszakáról, ami miatt nem tudtatok haladni a témában, akkor talán túl magasra pozícionálod a Biblia tanulmányozásának jelentőségét.

2. Nem tudod tolerálni a "könnyű" kérdéseket.

A legtöbb bibliatanulmány egy olyan nyitó kérdéssel indul, amelyet mindenki meg tud válaszolni. Ezt követik a feltáró jellegű kérdések, amelyek megválaszolhatóak közvetlenül a Szentírási szakaszokból. A tanulmány későbbi szakaszában jönnek az értelmező és az alkalmazásról szól kérdések. Ha azon kapod magad, hogy irritálnak a "jégtörő" kérdések és untatnak a feltáró kérdések, akkor elképzelhető, hogy nem a megfelelő dologra koncentrálsz. Ha az, amit el akarsz mondani Isten igéjéről fontosabbá válik, mint az, amiről Isten igéje valójában szól, akkor a tanulmányból bálványt készítettél.

Mindig elcsodálkozom azon, hogy számos "érett" keresztyén mennyire kiakad olyan kérdésektől, amelyekre jól tudja a választ. Nincs türelmük segíteni az új hívőket a Szentírást megérteni. Figyelmük a saját intellektuális kivácsiságukra összpontosul. Az alkalomnak az ő érdeklődésüket kell kiszolgálni. Az én kérdésem az, hogy valójában mennyire is érettek?

3. Úgy érzed az imakérések és a személyes beszámolók elpocsékolják a Biblia tanulmányozásának értékes perceit

Ha a biblia-tanulmányozást szereted, de az emberek nem érdekelnek, eltévesztetted a célt. A Szentírás ismeretének mélyíteni kellene Isten és az emberek felé irányuló szeretetünket. Ha inkább elemezgetnél görög igéket, minthogy rendíthetetlenül kitartasz a veled egy csoportban levőkért imádságban, akkor keress egy hermeneutikai továbbképzést, ahol saját örömödre elemezgethetsz.

Azt értsd meg kérlek, hogy semmiképpen nem bátorítanék egy közösségi csoportot sem, hogy elhanyagolják a Biblia tanulmányozását. Azonban ha a Biblia tanulmányozása nem növeli az egymás iránti könyörületet, akkor ott valami baj van, hiszen a kegyelem nélküli tudás a törvényeskedéshez vezet.

4. Fejből tudsz szakaszokat idézni, amelyeknek soha nem szándékoztál engedelmeskedni

Francis Chan tette fel ezt a kérdést: "Ha megkérem a gyermekeimet, hogy takarítsák ki a szobájukat és ők szó szerint megjegyzik a kérésemet, az elég lenne? Mindannyiunknak be kel ismerni, hogy sokkal könnyebb megtanulni az igeverseket, mint megcselekedni. Mégis a Biblia azt mondja, hogy a hitünk a cselekedetek nélkül halott.

Az egyházban túl messze mentünk a hit ismerettel való helyettesítésében. Gyakran mentegetjük cselekedeteink hiányát azzal, hogy ismeretben még nem vagyunk kellőképpen felkészültek. "Még nem tehetek bizonyságot a szomszédomnak, mivel még nem tudok mindenre megfelelően válaszolni." De hát ismerjük Jézust is. Hát nem ő a válasz? Nem az apologetikai vitáink fogják az embereket Isten királyságának megnyerni. Az üdvösség kegyelemből van hit által (Efézus 2:8-9), nem igaz?

Ha abbahagynánk a Biblia tanulmányozását addig, amíg meg nem tudjuk élni azokat a parancsokat, amiket már ismerünk, vajon a kezünkbe vennénk még a Bibliánkat valaha? Ugyanakkor mindannyiunknak szüksége van a Szentírás bátorítására. Azonban, ahogy Howard Kendricks mondta: "A legtöbb keresztyén műveltsége máris túlhaladta az engedelmességét".

5. A biblia-tanulmányozás a való élettől meneküléssé vált

Szeretem Isten igéjét.Talán jobban szeretem, mint az embereket. Elvégre inkább cselekszem azt, amit Isten igéje mond, mint amit az emberek mondanak. Mégis, van egy határvonal, amit át lehet lépni Isten igéjének szeretetében -  lehetséges azt jobban szeretni, mint magát Istent? Meg tudjuk tanulni a parancsolatait, mégsem engedelmeskedni azoknak. Fejből sorolhatjuk a Szentírás rejtett igazságait, azonban megtesszük azt a bizonyos mérföldet, hogy segítsünk másoknak?

Igen, Isten igéjéhez kell fordulnunk vigasztalásért. De még fontosabb, hogy Istenhez kell fordulnunk. Örömünket kell lelni abban, hogy másoknak segítünk felfedezni Isten igéjének igazságát. A Szentírás mélyebb jelentése cselekvésre kell, hogy késztessen - nem titkos, rejtett jelentés - az igazságok alkalmazására és megélésére a mindennapi életben. Az Isten igéje aktív, nem pedig passzív. A dícséretünk Istent illeti, nem pedig az Ő igéjét.

(Fordította: Hégely Sándor)