Ezt a kérdést tettük fel Kovács Dániel barátommal egy kérdőívben. Négy nap alatt 260 értékelhető válasz született. A kérdőív rendkívül egyszerű volt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a mai fiatalok (hiszen főleg őket céloztuk meg) miként gondolkodnak a lelkipásztorukról. Előre el kell mondani, hogy a válaszadók 85% kifejezetten szereti és tiszteli a lelkipásztorát. Ennek a számnak nagyon örültünk, mert éppen az egyik barátunk mondta, hogy "a lelkipásztorok általában a gyülekezet 10% miatt szoktak megterhelődni és kénytelenek váltani"- úgy látszik igaza volt. Milyen jó, hogy van 85% akik kérik és várják, hogy velük és értük dolgozzunk!

A válaszadók zömében 15-39 közöttiek így nem csoda, hogy nagyon sokra értékelték az online elérhetőséget a lelkipásztornál, meglepő módon azonban a közösségi média aktivitással kapcsolatban közömbösek. Nem tudták eldönteni, hogy fontos vagy sem mindössze 11% tartja nagyon fontosnak, hogy aktív legyen a közösségi médiában a lelkipásztor.

Az egyik legizgalmasabb kérdés, az volt, hogy "Szerinted mivel tölti a legtöbb időt a lelkészed munkája során?". A válaszadók közel 75% az igehirdetésre való felkészülést írta első helyen. Voltak néhányan akik megemlítették a családlátogatást, lelkigondozást, sőt igen sokan a szervezést, adminisztrálást is. Ez a kép azért érdekes, mert arra világít rá, mit látnak a gyülekezetünk tagjai a munkánkból. Ha összevetjük, hogy mit várnának el a lelkésztől, akkor pedig azt látjuk, hogy a legtöbb válaszadó szerint hangsúlyosabbá kellene tenni a lelkészi beszélgetéseket (egyéni, családi, házaspári) a "munkaidőben". 

A másik fontos kérdés a hitelességre vonatkozott. A válaszadók válaszai teljesen egybecsengnek az 1Tim 3, 2-7 és a Tit 1, 6-9 által megírtakkal. Rendkívül fontos nekik, a személyes példamutatás, 42% ezt jelölte meg első helyen. Meggyőzően sok szavazatot kapott a család és annak vezetése, mint a hitelesség kritériuma. 

Érdekelt bennünket, hogy a válaszadók mely tulajdonságokat látják jónak a lelkészükben. Igen nagy volt a szórás, de a következő tulajdonságokat igen sokan írták: kedves, türelmes, segítőkész, őszinte, megértő, humoros, közvetlen, nyitott. Amikor pedig azt kérdeztük, hogy mely tulajdonságban kellene fejlődnie a lelkészének, jóval egyértelműbben ezeket a területeket nevezték meg a válaszadók: vezetés, időbeosztás, kommunikáció, szervezés, pontosság, határozottság, lelkigondozás. 

Az eredmények elgondolkodtatóak! Köszönjük az őszinte válaszokat és reméljük, hogy hasznát veszik ezen összegzésnek lelkipásztorok, gyülekezetvezetők, elöljárók, presbiterek és gyülekezeti tagok!

Kiemelten fontos vezetői feladat gyülekezetben is, új és új vezetők megtalálása. Kérdés, hogyan ismerhetjük fel, kiből lehet jó vezető? John Maxwell Nevelj vezetőket (Bagolyvár, 2012) című könyvében megoszt néhány olyan vezetői vonást, melyeket keresnünk érdemes. Szeretném ezt a gyülekezet életére alkalmazni.

Pozitivitás: képesség a másokkal való együttműködésre, az emberek és helyzetek pozitív szemléletére. Én úgy mondanám a negatív dolgok felmutatására van éppen elég jelentkező. A vezető nem lehet negatív.

Szolgálatkészség: hajlandóság önmagunk alávetésére, a csapatjátékra és a vezető követésére. A vezető maga is kész kell, hogy legyen arra, hogy vezessék. Önfejú emberekből nem lesz jó vezető. A tanításra alkalmasság a Timóteus levele alapján nem csak azt kell jelentse, mint vezetői tulajdonság, hogy valaki tud tanítani, hanem képes másoktól elfogadni a tanítást.

Növekedési potenciál: éhség a személyes épülésre és fejlődésre, képesség a feladattal együtt való továbbfejlődésre. Nem könnyű felismerni, és összefügg a taníthatósággal.

Kitartás: elszántság a feladat következetes és maradéktalan végrehajtására. A Pál által említett kipróbáltság kérdése itt megkerülhetetlen, hiszen ez csak hosszabb távon derül ki egy vezetőről.

Lojalitás: készség arra, hogy a vezetőt és a szervezetet mindig saját vágyaink fölé helyezzük. Azokból az emberekből, akik a gyülekezetre, mint az önmegvalósítás terepére tekintenek nem lesz jó vezető. Jézus Krisztus szolgáló vezetésre hív, aki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.

Rugalmasság: képesség a gyors változtatásra problémák felmerülése esetén. Vezetőket semmiképpen sem azok között keressél, akik minden változás első ellenzői szoktak lenni. Az ő jelszavuk: "Nem tudom miről van szó, de ellene vagyok." A vezetéshez ennél sokkal nyitottabb gondolkodás szükséges.

Tisztesség: szavahihető és állhatatos jellem, szóban-tettben következetesség.

Áttekintőképesség: az egész szervezet és valamennyi szükséglet egyidejű átlátásának képessége. Egy jó vezető képes időben felismerni a gyülekezetben zajló folyamatokat, jelenségeket, nem csak akkor, amikor már megoldhatatlanná válnak. Képesek különbséget tenni lényeges és kevésbé lényeges dolgok között.

Fegyelem: készség a követelmények betartására, pillanatnyi hangulatunktól függetlenül. Bár bibliai vezetők között is találhatunk olyanokat, például Illést, akik prófétaként, mondjuk úgy hangulatemberek voltak, de általánosságban nagyon megnehezíti a vezetőként való hosszútávú működést, ha valaki hangulatember. Az érzelmi stabilitás fontos vezetői vonás.

Hála: készség a köszönet átérzésére és kinyilvánítására, amely azután életformává válik.

Természetesen mindezek teljes mértékben egy vezetőben sincsenek meg. Tekintsd úgy ezt a listát, mint olyan jellemvonásokat, amelyekről gyanút foghatsz: Ebből az emberből még lehet vezető!

Ezeket látom én:

• A szabályok megváltoztak
• Az élet felgyorsult
• A változások egyre erősödnek
• Az elvásások fokozatosan nőnek
• A kultúránk erkölcsi válságban van
• A szolgálva vezetés teher
• Belső erőforrásaink korlátozottak
• A vezetés kimerítő dolog
• A több, nem mindig jelent megoldást

Mivel folytatnád a sort?

Ezek a pontok és a többi felvetés adja a kérdést:

Mit tehet a gyülekezet? Mit tehet egy vezető?

Közgazdászoknak tanítják az egyetemeken a SWOT analízist, azonban lelkészeknek is nagyan hasznos lehet. Bizonyára többen találkoztak már vele. Az elmúlt egy-két évben a személyes életemben is hasznosítottam, sőt, nem is olyan régen ifivezetőknek is tanítottam ezt a módszert és aztán használták is. Ezen pozitív visszajelzések miatt gondoltam, hogy itt is megosztom.

A stratégiaalkotásnál jól használható, mivel segít meglátni az összefüggéseket abban, hogy egyes tényezők milyen hatással vannak a stratégiára. A fő célja az, hogy feltárja a belső erőforrásokban és a külső környezetben rejlő lehetőségeket. 

SWOT-ról röviden

Strengths- Erősségek

Tulajdonképpen arra a kérdésre keressük a választ, hogy "Mi az amit jól csinálok/csinálunk?" Sokféle területet meg lehet vizsgálni: humánerőforrás, pénzügyek, technológia.

Weaknesses- Gyengeségek

"Mi az amit rosszul csinálunk?" Tulajdonképpen azok a területek, amelyek hátráltathatnak, hogy elérjük a kitűzött célt.

Opportunities- Lehetőségek

"Hol vannak a jó lehetőségek?" Ehhez ismerni kell a külső környezetet, a leghasználhatóbb módszereket.

Threats- Veszélyek

"Milyen külső akadályokkal kell szembenézni?" Kifejezetten hátráltathatják a cél elérését.

A SWOT analízis során így néz ki a táblázat:

A SWOT analízis előnyei, hátrányai

Legfontosabb előnyei: gyorsan elkészíthető; nem igényel nagy beruházást, sok eszközt; gyakran felülvizsgálható;

Legfontosabb hátrányai: eléggé szubjektív; sok esetben csak lista készítést eredményez

Ha bővebben érdekel javaslom a Stratégiai trevezés és vezetés c. könyvet.

Vezetőktől nem áll messze a perfekcionizmus. Vannak, akik már felkiáltottak: „Segítség perfekcionista vagyok!” és vannak, akik még mindig görcsösen tökéletesek akarnak lenni és mindent tökéletesen csinálni. A valóság azonban sokszor nagyon messze van a tökéletességtől, mert a kapcsolatainkban, a megjelenésünkben, a teljesítményünkbe hibák csúsznak, vagy csak egyszerűen „nem tökéletes” a kivitelezés.

A vezetőjétől mindenki a legjobbat várja el! Sőt, a vezető is a legjobbat várja magától, így könnyen érezheti minden olyan alkalommal, amikor nem sikerül a legjobbat adni, hogy kudarcot vallott. Isten azonban nem úgy tekint rád, mind egy csődtömegre, hanem tanulóként lát. Tudsz e te is így tekinteni magadra? Tanulóként nyilván igyekszel a legjobbat adni, de előfordul, hogy nem sikerül. Ne felejtsd el: jobb úgy elbukni, hogy a legjobbat próbáltad tenni, mint a legjobbnak lenni a semmittevésben!

Jó vezetőnek lenni azt jelenti, hogy a nehézségekből, a kudarcokból tanulsz, fejlődsz: „A siker bukások sorozata, a lelkesedés elvesztése nélkül.” mondja Abraham Lincoln. A legjobb tanulók megtartják a lelkesedést, sőt ha elbuknak előjön a bennük rejlő „csak azért is felállok” magatartás. Kitartanak, keresik a megoldást!

A tanuló vezetőt szerintem az alábbi idézet írja le a legjobban:

Minden hegy, amit megmásztam
Minden kő, amely felhorzsolta lábam
minden vércsepp, izzadság és küszködés
minden vakító vihar és égő tűz
hálaéneket ébreszt a szívemben
mert erőssé tett engem.”

James Casey: Megmászni a meredeket)

A tanulás, a viselkedés tartós megváltoztatását jelenti. Képessé tesz megszabadulni a régi beidegződésektől, amelyek ma már haszontalanok. Új látásmód elsajátítására, új jártasságok és készségek megszerzésére tesz képessé. A tanuló vezető kész változni és változtatni! Sok ilyen vezetőre van szükség ma az egyházban!

Amikor valakiből vezető lesz, nem feltétlenül megy végig ezeken a lépcsőkön, de bizonyára vannak akik magukra ismernek. Akik pedig nem régen lettek vezetők, biztos tanulhatnak ebből. A kérdés az, hogy a tanácshoz való hozzáállás mennyire tükrözi jól a fejlődést?

• Nem akarok tanácsot kérni 

Vezetőként nagyobb lehetőséghez jutva könnyen jön a kísértés: "Na majd én megmutatom!". Felmerül a gondolat, hogy végre egy hozzáértő ember került a "pozícióba" és könnyen gondolhatjuk, hogy elődeink kevésbé voltak kompetensek mint mi. Nagyon kijózanítóan hatnak az első nehézségek. Ilyenkor rájön az ember, hogy bizony jól jön egy-egy tanács.

• Nem ellenzem ha valaki tanácsot ad

Amikor valaki megosztja a látását, véleményét, ötletét, már nem kapásból vetem el, hanem egy-egy gondolat áttöri a magabiztosság páncélját. Nem ellenzed már, ha valaki tanácsot ad. Sőt a következő lépés az első jó tanács után egy új szintre léptet.

• Örömmel veszem a tanácsot

Amikor rájössz, hogy nem vagy mindentudó és másnak is vannak jó meglátásai elkezdünk másként tekinteni a bölcs tanácsokra. Egy-egy jó tanács pedig fokozza azt az érzést, hogy nem vagy egyedül a problémával és a megoldás keresésével. A tanács már nem nyűg, nem "beleszólás a dolgaimba" hanem egy előremozdító segítség.

• Aktívan keresem a tanácsot

Egy másik szint, amikor aktívan keressük a tanácsot. Tudom, hogy nem csak engem érdekel vagy éppen szeretném, ha mások is gondolkodnának a megoldáson és már keressük, hogy kit tudnánk bevonni a megoldásba. 

• Gyakran követem a tanácsot

Vezetőként nem csak a tanács kikérése, meghallgatása hasznos, hanem éppen a megvalósítás iránt elkötelezettség is. Nem a gyengeség jele, hogy mások ötletét is valóra váltjuk. Valahol ott van ebben a másik gondolatainak, ötleteinek elismerése is és a növekedésből fakadó bölcsesség: érdemes hallgatni másokra is.

Mindannyian ültünk már gyülekezeti vezetői megbeszéléseken, ahol valamit terveznünk kellett volna. Hosszan beszélgettünk, sok minden szóba jött, aztán mégis elégedetlenül, hiányérzettel álltunk fel az asztal mellől, mert úgy éreztük valami kimaradt, illetve sok minden még mindig nem világos. Sőt mi több, valahogy azt éreztük túl hamar elmerültünk a részletekben, és a lényeg, mintha kimaradt volna. Lehetne tervszerűbben tervezni?

David Allen: Intézzünk el mindent című könyvében nagyon egyszerű és jól használható mintát és lépéssorozatot ad, természetes tervezés címszóval. Tervezhetünk a segítségével eseményeket, programokat, akár nagyobb feladatokat, projekteket. Az alábbi öt lépés segít abban, hogy ne merüljünk el a részletekben túl korán, ugyanakkor minél több jó ötlet előkerüljön, és aztán a végcél meg is valósuljon.

1. 1. Célok és elvek meghatározása: Mielőtt a részletekbe merülnénk fontos tisztáznunk a miértet? Miért tesszük azt, amire készülünk? Mi a célja? Milyen elvekből nem szabad engednünk a megvalósítás során?
   2. Eredmény elképzelése: Még mindig a konkrét teendők előtt vagyunk, és fontos még megfogalmaznunk, mit szeretnénk elérni. Mikor fogjuk tudni azt mondani, sikerrel jártunk?
   3. Ötletbörze: Gyűjtsünk össze minél több ötletet. Ebben a fázisban ne válogassunk az ötletek, javaslatok megvalósíthatósága, vagy egyéb nehézségei alapján. Ne is minősítsük vagy osztályozzuk őket.
   4. Rendszerezés: El kell döntenünk ezek közül mik megvalósíthatóak, illetve rendszereznünk kell az ötleteket, összefüggéseik alapján.
   5. Konkrét következő lépések: Nem szabad úgy felállni az asztaltól, hogy ne tisztáztuk volna a konkrét következő feladatokat, illetve azok felelősét és határidejét.

Ne feledd: Példabeszédek 20,18: "Tanácsadás erősíti meg a terveket, és irányítás kell a hadviseléshez."