Amikor valakiből vezető lesz, nem feltétlenül megy végig ezeken a lépcsőkön, de bizonyára vannak akik magukra ismernek. Akik pedig nem régen lettek vezetők, biztos tanulhatnak ebből. A kérdés az, hogy a tanácshoz való hozzáállás mennyire tükrözi jól a fejlődést?

• Nem akarok tanácsot kérni 

Vezetőként nagyobb lehetőséghez jutva könnyen jön a kísértés: "Na majd én megmutatom!". Felmerül a gondolat, hogy végre egy hozzáértő ember került a "pozícióba" és könnyen gondolhatjuk, hogy elődeink kevésbé voltak kompetensek mint mi. Nagyon kijózanítóan hatnak az első nehézségek. Ilyenkor rájön az ember, hogy bizony jól jön egy-egy tanács.

• Nem ellenzem ha valaki tanácsot ad

Amikor valaki megosztja a látását, véleményét, ötletét, már nem kapásból vetem el, hanem egy-egy gondolat áttöri a magabiztosság páncélját. Nem ellenzed már, ha valaki tanácsot ad. Sőt a következő lépés az első jó tanács után egy új szintre léptet.

• Örömmel veszem a tanácsot

Amikor rájössz, hogy nem vagy mindentudó és másnak is vannak jó meglátásai elkezdünk másként tekinteni a bölcs tanácsokra. Egy-egy jó tanács pedig fokozza azt az érzést, hogy nem vagy egyedül a problémával és a megoldás keresésével. A tanács már nem nyűg, nem "beleszólás a dolgaimba" hanem egy előremozdító segítség.

• Aktívan keresem a tanácsot

Egy másik szint, amikor aktívan keressük a tanácsot. Tudom, hogy nem csak engem érdekel vagy éppen szeretném, ha mások is gondolkodnának a megoldáson és már keressük, hogy kit tudnánk bevonni a megoldásba. 

• Gyakran követem a tanácsot

Vezetőként nem csak a tanács kikérése, meghallgatása hasznos, hanem éppen a megvalósítás iránt elkötelezettség is. Nem a gyengeség jele, hogy mások ötletét is valóra váltjuk. Valahol ott van ebben a másik gondolatainak, ötleteinek elismerése is és a növekedésből fakadó bölcsesség: érdemes hallgatni másokra is.