Mi ez a cím? Miféle árról van szó? Amikor a vezetésről gondolkodunk inkább ezek a szavak jutnak eszünkbe: befolyás, hatalom, hatás. A vezetésnek az egyházban is, van egy árnyoldala. Erről keveset beszélünk. A lelkészek, presbiterek, vezetők, elöljárók vagy bárhogyan is nevezzük őket, azt gondolom és remélem, hogy sokat tesznek a helyi gyülekezetért. Ennek azonban ára van. Benne van a lemondás olykor, máskor pedig álmatlan éjszakák egy-egy gond miatt. Még mielőtt félreértés történne, nem vagyok pesszimista a vezetést illetően az egyházban. Sokkal inkább realistán optimistának mondanám magam. A valósághoz azonban ez is hozzátartozik. A kérdés, tehát így adódik: Ki fizeti meg a vezetés árát?
A vezető...
Kétségtelen, hogy aki vezető lesz, annak nem csak a jó dolgokból jut, hanem a nehézségekből is. Nem csak magáért lesz felelős, hanem a rábízottakért. Tehát neki is meg kell fizetnie a vezetés árát. Nagyon inspiráló, amikor látjuk, hogy a sokféle nehézség közepette egyes vezetők nem feladják, hanem kitartanak, a kudarcokból tanulnak, a sikereket nem sajátítják ki.
A vezető családja...
Erre nem szoktunk gondolni. A vezetés árát bizony a család is megfizeti. Ahhoz, hogy vezetőként szolgálhassunk, elengedhetetlen. Mennyi házasság, család esett áldozatul annak, hogy nem voltak tisztában vele, amikor belevágtak! Egy gyülekezeti közösségben pedig még fokozottabban így van. Ahol a család bevonódik erre fel kell készülni! Márpedig egy gyülekezet ilyen hely! Érdemes elolvasni Oswald Sanders, Lelki vezetés c. könyvét.