Vezetőktől nem áll messze a perfekcionizmus. Vannak, akik már felkiáltottak: „Segítség perfekcionista vagyok!” és vannak, akik még mindig görcsösen tökéletesek akarnak lenni és mindent tökéletesen csinálni. A valóság azonban sokszor nagyon messze van a tökéletességtől, mert a kapcsolatainkban, a megjelenésünkben, a teljesítményünkbe hibák csúsznak, vagy csak egyszerűen „nem tökéletes” a kivitelezés.
A vezetőjétől mindenki a legjobbat várja el! Sőt, a vezető is a legjobbat várja magától, így könnyen érezheti minden olyan alkalommal, amikor nem sikerül a legjobbat adni, hogy kudarcot vallott. Isten azonban nem úgy tekint rád, mind egy csődtömegre, hanem tanulóként lát. Tudsz e te is így tekinteni magadra? Tanulóként nyilván igyekszel a legjobbat adni, de előfordul, hogy nem sikerül. Ne felejtsd el: jobb úgy elbukni, hogy a legjobbat próbáltad tenni, mint a legjobbnak lenni a semmittevésben!
Jó vezetőnek lenni azt jelenti, hogy a nehézségekből, a kudarcokból tanulsz, fejlődsz: „A siker bukások sorozata, a lelkesedés elvesztése nélkül.” mondja Abraham Lincoln. A legjobb tanulók megtartják a lelkesedést, sőt ha elbuknak előjön a bennük rejlő „csak azért is felállok” magatartás. Kitartanak, keresik a megoldást!
A tanuló vezetőt szerintem az alábbi idézet írja le a legjobban:
Minden hegy, amit megmásztam
Minden kő, amely felhorzsolta lábam
minden vércsepp, izzadság és küszködés
minden vakító vihar és égő tűz
hálaéneket ébreszt a szívemben
mert erőssé tett engem.”
James Casey: Megmászni a meredeket)
A tanulás, a viselkedés tartós megváltoztatását jelenti. Képessé tesz megszabadulni a régi beidegződésektől, amelyek ma már haszontalanok. Új látásmód elsajátítására, új jártasságok és készségek megszerzésére tesz képessé. A tanuló vezető kész változni és változtatni! Sok ilyen vezetőre van szükség ma az egyházban!