Miért mennek el a férfiak a gyülekezetből? Mert már nem 1850-et írunk. 

Utazz vissza velem az időben a vidéki Iowa-ba (USA egyik tagállama - ford.). 1850-et írunk. Had mutassam be Clem-et , a szegény farmert, aki a drága földből kaparja össze a megélhetését 7 mérföldre nyugatra Cedar Rapids-tól (népesség 1700 fő). Clem heti 6 napot tölt a földeken, gondozva az állatait és javítgatva mindent, ami elromlik. Napi 13 órát dolgozik az agyzsibbasztó „menetrendben”, főleg egyedül a saját gondolataival. De vasárnap megváltozik a napi rutin. Magára ölti egyetlen öltönyét, befogja a legjobb lovát a szekér elé és elviszi a családját a faluban levő templomba.

Clem imádja a gyülekezetet, mivel annyira különbözik a mindennapi életétől. Egész héten csak ilyenkor hall zenét. A magányából végre kiléphet, amire kifejezetten szüksége van, hogy találkozzon a barátaival és üdvözölhessék egymást. 30 értékes percig hallgathatja a prédikációt - az egyetlen információforrást, amit hallhat egész héten.

Ahogy Clem visszatér a farmra, átbeszéli a családjával az istentiszteleten hallottakat. Egész héten a pásztor szavain töpreng. Amikor nem ezen elmélkedik, akkor himnuszokat hümmög, hogy kicsit feldobja a mindennapi taposómalmát. És a lelke is felderül, amikor felidézi magában a vasárnapi beszélgetéseket. A gyülekezet roppantul hatalmas erő Clem életében, mivel pont azt a 3 dolgot adja neki, amire szüksége van: zene, gondolatok (eszmék) és szocializáció - dolgok, amiket sehol máshol nem kaphat meg.

Most ugorjunk 2014-be

Clem ük-ük unokája Carl Des Moines-ben (népesség 206 ezer fő), Iowában lakik. Carl életét átmossa a zene, a gondolatok (eszmék) és a szocializáció. Carl mindenhol hallja a zenét - a szobájában, a kocsiban, a boltban, ez harsog a rádiójából, a TV-jéből, még a telefonján is. Zene az élete. Mindenhol és mindig zenét hall, ráadásul szinte ingyen.

Carl minden áldott nap újabb és újabb eszmékkel, gondolatokkal bombázzák a hirdetéseken és a médián keresztül. És ha ez nem volna elég, Carl az online újságok és magazinok millióit olvashatja és nézheti a megannyi órányi ingyen videót a Youtube-on. Carl-nak mondhatjuk, hogy több százezer információs csatorna áll a rendelkezésére és ez a szám naponta bővül.

Ráadásul sosincs elválasztva a barátaitól a közösségi médiáknak, a blogoknak, a Facebooknak, az Instagramnak köszönhető üzenetek miatt. Carl egész nap emberekkel van körül véve: a munkahelyén, vagy egy kávézóban, sporteseményen vagy egy bevásárló központban.

A nagyapa, Clem egy információs sivatagban élt. 1850-ben igen nagy erőfeszítésbe tellett hozzáférni a zenéhez, az új gondolatokhoz és a közösségi élethez. Ehhez képest Carl, az unoka egy információs és szocializációs esőerdőben él. Soha az életben nem lesz képes arra, hogy akár az 1%-át feldolgozza annak a zenének, gondolatnak és szociális lehetőségnek, ami a rendelkezésére áll.

Érdekes módon a gyülekezet nem veszi észre ezeket a változásokat. Közösségek úgy viselkednek, mintha az emberek még mindig egy információs és szociális sivatagban élnének. Összerakunk hetente egy előadást egy kis zenével, kis szellemi információval és egy kis könnyed beszélgetési lehetőséggel előtte és utána, majd azt mondjuk magunknak, hogy milyen jó munkát végeztünk.

Floppy lemezeket árulunk egy olyan korban, ahol 64Gbyte-os tabletek vannak. (ford.: a tabletek tároló kapacitása kb. 45-60 ezerszer nagyobb)

Néhány gyülekezet úgy reagált erre, hogy az „előadás” minőségét növelte. Jobb zenével, kifinomultabb megvilágítással és hangzással. Divatos és releváns prédikációkkal. Közösségi csoportokkal és Biblia tanulmányozással.

Amit nem veszünk észre, hogy hiába fejlesztjük a modellünket, ha az még így is Clem nagypapa szükségleteire válaszol. 1850-ben a termékünk teljesen egyedi volt. Senki más nem kínálta azt, amit a gyülekezet adott. De 2014-ben mindenki ugyanazokat a dolgokat ajánlja, mint mi csak jobban, gyorsabban és olcsóbban.

Monológ prédikációkat adunk egy olyan világban, ami át van itatva a multimédiával. Heti egy énekelgetést ajánlunk egy olyan világban, ami mindenhol professzionális zenét nyújt. Könnyed és felületes beszélgetéseket adunk egy olyan világban, ami több millió üzenetet és posztot ( ford.: rövid szöveges bejegyzés) kínál minden héten.

Ráadásul még nehezen elérhetővé is tesszük a termékünket. Ugyanis vasárnap délelőttönként találkozunk, a férfiaknak az egész hétvégéjüket fel kell adni, hogy elmenjenek egy épületbe, hogy megkapják, amit mi ajánlunk nekik. Közben a konkurencia 24 órában kínálja a zenét, gondolatokat és a közösséget, mindezt csak pár koppintásra egy érintőképernyőn.

A férfiak nagyon praktikus teremtmények. A szükségleteinket a legegyszerűbb módon töltjük be, a legkényelmesebb módon. Ha a srácok megkaphatják úgy a zenéjüket és a többi dolgot anélkül, hogy elmenjenek egy heti alkalomra, akkor azt fogják tenni.

MÉG MINDIG SZÜKSÉG VAN A GYÜLEKEZETEKRE?

A gyülekezetnek van még valamije, amit tud ajánlani a mai világban élő férfiak számára? Igen.

A férfiaknak még mindig szükségük van Jézusra. Még mindig szükségük van szeretetre, törődésre, megbocsátásra, üdvösségre és békességre. Szükségük van rá, hogy meghallgassák és megértsék őket. Szükségük van rá, hogy elfogadják őket, hogy aztán igazi kihívásokkal kerüljenek szembe.

Még mindig nálunk van az, amiért a világ áhítozik. De az, ahogyan a Jó hírt eljuttatjuk hozzájuk változnia kell.

A kérdés az, hogyan tudják a mostani közösségek a fókuszpontjukat áttenni az információ átadásról arra, hogy szeressék az embereket? Hogyan tud a gyülekezet új, hatékonyabb módokon megnyilvánulni, hogy szeresse az embereket?

Az angol eredeti itt olvasható. Fordítás: Jóföldi Barna

Megpróbáltam! Sóhajtanak fel sokan fáradtan és megtörten, amikor a változásról kezdünk beszélgetni. A változás ugyanis nehéz dolog. Még nehezebb egy olyan közösségben, szervezetben, amelynek már kialakult szokásai, jelentős és sikeres múltja van. Ilyenkor merül fel a kérdés: Kell egyáltalán változtatni?

A változásnak a célja nem önmagában van. Nem azért változtatunk, hogy változtassunk! A cél, hogy eredményesebbek és hatékonyabbak legyünk, azaz a helyes célokat tűzzük ki és azokat valósítsuk meg! Biztos hallottuk már: "Nincs értelmetlenebb dolog, mint hatékonyan csinálni olyasmit, amit egyáltalán nem kellene csinálni." (P. Drucker) Mégis sokan megteszik! A változás abban segít, hogy tudatosabban végezhessük ami a dolgunk! Akkor mégis mi a baj a változással? Nem akarunk eredményesebbek, tudatosabbak, hatékonyabbak lenni? Szerintem egy közösség, gyülekezet tagjai szeretnék a tudatosságot, az eredményességet, a hatékonyságot! Akkor, mi a baj?

Először is be kell látni, hogy ha sokba került, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk, akkor senki sem akarja azt hallani, hogy: "Gyerünk! Indulás tovább!".

Másodszor a változással szembeni ellenállásnak vannak nagyon is személyes okai. A kényelem, a megszokás, a rutin, igen nagy úr! A változás pedig bizonytalansággal, kényelmetlenséggel jár. Olykor bizonyos embereket azzal fenyeget, hogy háttérbe szorulnak.

Harmadszor ott van az, amikor a közösség nagy része nem érzi, hogy változtatni kell, mert nem érzik a "saját bőrükön" a problémát.

Látva, értve ezeket a problémákat, adódik a kérdés: akkor hogyan vigyek véghez változást? Erről írok jövő héten!

Egy fiatal vezetők számára szervezett képzésen vettem részt, ahol feltették a kérdést, mi a vezetés? Sok ötlet után eljutottunk oda, a vezetés nem más, mint a kapcsolatokon keresztül hatással lenni a másik emberre. Azonban valaki a vezetést úgy definiálta: teher...Biztos, hogy van benne igazság! Mi a vezetésben a teher? Tegyük fel a kérdést! A választ pedig keressük a döntések környékén...

Nem azért hozol döntéseket, mert könnyűek

Azt hiszik az emberek, hogy vezetőnek lenni könnyű. Aztán amikor döntéseket kell hozni és azokat végrehajtani vagy éppen kiállni értük, akkor rádöbbennek: a vezetői döntések nehezek! Nem véletlen, hogy a vezetést tanulni kell! A tapasztalat és a tanulás kombinációja pedig segít, hogy jobb döntéseket hozzunk! A jobb, nem jelenti, hogy könnyebb! Csak valahogy gyorsabban rátalálsz a helyes útra!

Nem azért hozol döntéseket, mert olcsók

Vannak vezetők, akik igyekeznek elkerülni a kemény áldozatokkal járó döntéseket! Azt mondják, egy vezető fejlődését azzal lehet lemérni, hogy milyen feladatokkal néz szembe. Aki mindig olcsó döntéseket hoz, nem fog fejlődni! Az a döntés, ami nem kerül semmibe, könnyen meghozható, de valószínűleg  nem eredményez fejlődést, sem a vezetőnek, sem a vezetetteknek...

Nem azért hozol döntéseket, mert népszerűek

Meg kellett tanulnom vezetőként, nem minden döntés népszerű. A vezető is ember, akinek szüksége van pozitív visszajelzésre, elismerésre. Nem könnyű olyan döntéseket hozni, amelyek szembe mennek az emberek gondolataival, terveivel. A vezetőnek azonban ezt be kell vállalnia, nem maga miatt, hanem éppen a szervezet, közösség érdekében! A legjobb vezetők nem mindenki előtt népszerűek. El kell fogadni!

Hanem azért hozol döntéseket, mert helyesek

Azért kell a vezetőnek döntést hozni, mert helyes. Vannak nehéz, népszerűtlen, kényelmetlen döntések, de ha helyes, megéri meghozni. Vezetőként erre kell törekedni! Ebben pedig nem nélkülözhetjük Isten vezetését.

Azt remélem lesznek olyan vezetők, akik a népszerű, olcsó, kényelmes, könnyű döntések helyett mernek majd, őszinte, kemény, nehéz, mégis helyes döntéseket meghozni!

Nem régen Nagyváradon voltam egy temetésen, ahol egy lelkipásztorral találkoztam, aki egész lelkipásztorsága alatt egy szolgálati helyen volt. Elgondolkodtatott! Lehetséges? Normális? Jó? Azután miközben ezen gondolkodtam találkoztam egy másik lelkipásztorral, aki 6-8 évet töltött egy helyen, aztán mindig egy másik gyülekezetben folytatta a szolgálatot. Ez így normális? Jó?

"A kérdés nyilván összetett. Gary Johnson mondta, hogy meggyőződése, komolyabb változást egy gyülekezetben az első öt évben elindítani sem lehet. A valódi bizalom és tekintély kialakulásához sok idő szükséges. Meggyőződésem, hogy nem fognak előre haladni gyülekezetek olyan pásztorok vezetésével, akik a gyülekezetre, és a pásztori szolgálatra, mint csupán munkahelyre tekintenek, és kicsit is komolyabb krízis esetén a legegyszerűbb megoldásként inkább váltanak. Ugyanakkor annak sincs sok értelme, ha valahol stagnál vagy hanyatlik egy gyülekezet már évtizedek óta, mégis kitartanak gyülekezet és vezető egymás mellett. Szerintem ez a pásztor számára is nagyon demotiváló állapot.Ugyanígy nem elvárható, hogy valaki csupán hűségből egész életén át tűrje egy változni nem akaró gyülekezet mérgező légkörét. Az is ok lehet a költözésre, váltásra, ha egy gyülekezet növekedése során olyan méretűvé válik, ami az adott vezető vezetői képességeit meghaladja, és nem tud, vagy nem akar fejlődni" - írja Jóföldi Endre.

"Mindezzel együtt számomra forradalmi volt, amikor 1997-ben először olvastam Rick Warren Céltudatos gyülekezet című könyvét. Nem más volt rám a legnagyobb hatással, mint az a mondata, hogy odaszánta az életét arra, hogy Isten általa egyetlen gyülekezetet építsen. Én korábban ilyen gondolattal sem találkoztam. Akkor bennem is megszületett egy hasonló döntés a mi kis vidéki gyülekezetünkkel kapcsolatban. Sok haszna van annak, ha egy pásztor hosszú időn keresztül szolgál egy gyülekezetben."

A témában írt egy bejegyzést Dr. Ronnie Floyd, ami igen elgondolkodtató. Leír néhány dolgot, hogy neki mi segített, hogy ennyi időt egy helyen tudjon tölteni. Azt írja, hogy a személyes Krisztussal járás az alap, amin a szolgálat nyugodott. Erről nem is kell sokat beszélni. Olyan egyértelműnek tűnik! Egy másik magától értetődő, de elhanyagolt szempont, hogy igyekezett erős házasságot építeni. Érdekes módon vannak akik elhanyagolják ezt a szempontot. Nem régen itt is közzétettem egy érdekes adatsort. Sokszor éppen a legnyilvánvalóbb dolgokra nem gondolunk! Ez a cikk pedig ilyen nyilvánvaló dolgokat ír le, csak egyet említek ha valaki emberekkel foglalkozik megtapasztalja, hogy fájdalmat okoznak neki, elhagyják, ezeknek meg kell bocsátani, írja a cikk szerzője. Valószínűleg könnyebb leírni, mint megtenni! Érdemes elolvasni, nem csak annak aki hosszú ideig szeretne egy helyen szolgálni!

Maradni vagy menni? Meddig maradni és mikor menni? Hatalmas kérdések ezek egy vezetőnek, lelkipásztornak.

Mi a vélemény erről?

"Érts, hogy értsenek!" hangzik az egyik legfontosabb elv, amit vezetőként megtanultam. Azt is tudom már, hogy az elméletek nem mindenhatók és lagalább annyi dolgot elrejtenek, mint amennyit megmutatnak. Mégis érdemes egy közösségben, egy szervezetben vagy akár egy gyülekezetben, ezzel is foglalkozni.

Generációs különbségek nem csak a 21.században léteznek, de talán napjainkban éljük át, hogy ezek között a generációk között lényeges különbségek vannak akár az értékeket, gondolkodásmódot, viselkedést tekintjük. Ennek oka lehet az a változás, amely az elmúlt évtizedekben végbement. Az ipari társadalmat felváltotta az információs társadalom, majd pedig jött a tudásalapú társadalom. Megváltozott a munkához, a karrierhez, a kommunikációhoz való hozzáállás. Biztosan érezzük, hogy a kommunikáció egy jelentős része ma már az internet segítségével bonyolódik. Nem véletlen, hogy a mai fiatalokat úgy is emlegetik, mint digitális bennszülöttek. Az internethez való hozzáállás pedig tovább erősítette a szakadékot sok tekintetben. Nézzük meg milyen generációk vannak:

Veteránok (lásd a képen)

1925-1945 között születtek. Jellemzően már nem aktívak a munkaerőpiacon. Túléltek világháborút, rendszerváltásokat. Már életkorukból és átéleseikből is fakad, hogy nagyra becsülik a stabilitást. A kutatások azt mutatják, hogy olyan vezetőket keresnek akik erélyesen, autoriter módon vezetnek. Óriási tapasztalattal rendelkeznek. Tisztelik és becsülik a kétkezi munkát.

Baby boom generáció (BB-vel jelölve a képen)

1946-1964 között születtek. Úgy jellemzik őket, mint akik a fegyelmezettek, tisztelettudók és kitartók. A hagyományok erősen hatnak rájuk. Életük derekán találkoztak a digitális világgal, éppen ezért sokszor még idegenkedve, de már használják. A tanulási lehetőségeik jóval szélesebbek voltak, mint az előző generációé. Információra, cselekvésre vágynak. Olyan vezetőben gondolkodnak, aki gondolkodó és gondolkodtató, de mégis határozott, "utasító".

X-generáció

Ennek a generációnak a tagjai 1965-1979 között születtek. "Az X-generáció most van a teljesítőképessége csúcsán. Tudásuk, tapasztalatuk, bölcsességük, munkafegyelmük és lojalitásuk olyan érték, amely bármilyen és bármekkora közösséget a legjobbak közé emelhet." Egyes kutatók pedig ezt mondják róluk: "Az első generáció, akik már kamaszként is találkoztak számítógépekkel, a technológiai fejlesztések begyűrűztek életükbe, ők pedig - lassan vagy gyorsabban - meg tanulták kezelni azokat. Munkába állásukkor a munkaerőpiacon versenyképes fizetést kínáló, újonnan betelepült multinacionális vállalatok várták őket, akikkel együtt azonban megérkezett a korlátlan munkaidő és a korátlan munkahelyi stressz is." A munkájukért hajlandóak a magánéletüket is feláldozni, talán ezért is olyan nagy a válások száma a generáció tagjai között. Koordináló, együttműködő vezetőben gondolkodnak.

Y-generáció

1980-1994 között születettek tartoznak ebbe a generációba. A számítógépekkel együtt nőttek fel, igen gyakorlatiasak, és remekül eligazodnak az interneten. Az Y-generáció már maga alakítja, formálja a munkahelyet a saját képére. "Az ezredfordulós generáció élvezni akarja a munkahelyet: legyen az modern, a hagyományostól eltérő, nagy tág terekkel, és közös étkezésre, beszélgetésre lehetőséget adó konyhával." Valószínűleg ugyan ilyen gyülekezetre vágynak! Érdemes megnézni Nemes Orsolya y-generációról készült prezentációját. Kiemelten fontos számunkra a munka és a magánélet egyensúlya, szabadidejük érték számukra. Ez a generáció gyermekként élte át azt, hogy szüleik a munka oltárán hogyan képesek feláldozni a magánéletet, hogyan mennek a családok tönkre a munkahelyi leterheltség és a szabadidő hiánya miatt. Több nyelvet beszélnek, az ország határai nem kötik őket, nem mindent tudnak fejből, de pontosan tudják, hol keressék. Keresik a lehetőségeket, bevethető tudás elsajátítására törekszenek és gyors előrehaladást igényelnek. Az ezredforduló generációja a szüleinél érzékenyebb a közös gondokra, észleli a hibákat és megoldásokat keres rájuk. Olyan vezetőket keresnek, akik szeretik és gyakorolják a felhatalmazó vezetést!

Z-generáció

Az 1996 és 2010 között született Z generáció tagjai töltik a legtöbb időt az oktatásban, már idősebbek lesznek, amikor végre belépnek a munkaerőpiacra, azonban ilyenkor már nehezebb a szocializáció, nehezebben szokják meg a munkát, a kötelezettségeket. A mai gyerekek nem kedvelik a formalitásokat. Beleszülettek a digitális világba, és ez az ingergazdag környezet megosztott figyelmet, innovatív, kreatív gondolkodást idézett elő náluk. Ezeket érdemes figyelembe venni minden vezetőnek!

Alfa- generáció

A 2010 után születetteket már ebbe a generációba sorolják és igen optimistán ezt mondják róluk: "Ügyesebbek, gazdagabbak, egészségesebbek és magányosabbak lesznek a legfiatalabb generáció tagjai."

Született egy bejegyzés arról, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézni egy vezetőnek, a változás és felgyorsult életritmus pedig a gyülekezetek vezetőit és a gyülekezetbe járó vezetőket sem kíméli. Éppen ezért gondoltam, hogy összegyűjtök pár nagyon hasznos ötletet, amely meg tudja könnyíteni a munkát.

1. google apps

Biztos, hogy van aki használja. A google drive sokat tud segíteni abban, hogy megosszunk dokumentumokat vagy éppen közösen hozzuk azokat létre. A google calendar pedig egy praktikus eszköz a naptárak vezetéséhez. Könnyen kezelhető és szinkronizálható. Próbáltam más feladatkezelőket, mint pl. rememberthemilk vagy simpleology, de végül a google task-nél maradtam. Egyszerű, nem a legjobb, de nekem egyenlőre több oknál fogva is praktikus.

2, evernote

Általában jegyzetelésre és vázlatok írására használom. Nagyon könnyen kezelhető, jól átlátható. Vannak akik ezt használják arra, hogy a teendőiket vezessék. Sok funkcióval bővíthető, vannak kész sablonok, ha éppen arra lenne szüksége valakinek.

3, picadilo

Szerintem az egyik legjobb online ingyenes képszerkesztő program. Egy-egy prezentációhoz szépen szerkeszthetjük a képeinket. Az effektek tárháza meglepően bőséges és a betűtípusok tucatjaiból is könnyen választhatunk.

4, dropbox

Biztos, hogy ezt is többen használják vagy használták. A google drive vetélytársa, de én is használom mind a kettőt. Ha szeretnél egy összehasonlítást olvasni, akkor itt megteheted.

5, powtoon

Ezen az oldalon olyan videót lehet csinálni, ami igen egyszerű, de stílusos. Nem kell hozzá nagy informatikai tudás, vagy mély designer ismeret. Még csak néhányszor használtam. De tudom ajánlani! :)

6, haikudeck

Prezentációk készítéséhez ajánlom, rendkívül egyszerű használni és igen látványos megoldásokat produkálhatunk vele. A legnagyobb előnyei az egyszerűség és az ingyenesség, de azért nem egy prezi. Természetesen ennek is van fizetős része.

7, feedly

Ez pedig egy olyan program, amely arra jó, hogy a kedvenc oldalainkat összegyűjtsük és egy helyen olvassuk őket!

Várom, ha vannak egyéb ötletek!

Ezt a kérdést tettük fel Kovács Dániel barátommal egy kérdőívben. Négy nap alatt 260 értékelhető válasz született. A kérdőív rendkívül egyszerű volt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a mai fiatalok (hiszen főleg őket céloztuk meg) miként gondolkodnak a lelkipásztorukról. Előre el kell mondani, hogy a válaszadók 85% kifejezetten szereti és tiszteli a lelkipásztorát. Ennek a számnak nagyon örültünk, mert éppen az egyik barátunk mondta, hogy "a lelkipásztorok általában a gyülekezet 10% miatt szoktak megterhelődni és kénytelenek váltani"- úgy látszik igaza volt. Milyen jó, hogy van 85% akik kérik és várják, hogy velük és értük dolgozzunk!

A válaszadók zömében 15-39 közöttiek így nem csoda, hogy nagyon sokra értékelték az online elérhetőséget a lelkipásztornál, meglepő módon azonban a közösségi média aktivitással kapcsolatban közömbösek. Nem tudták eldönteni, hogy fontos vagy sem mindössze 11% tartja nagyon fontosnak, hogy aktív legyen a közösségi médiában a lelkipásztor.

Az egyik legizgalmasabb kérdés, az volt, hogy "Szerinted mivel tölti a legtöbb időt a lelkészed munkája során?". A válaszadók közel 75% az igehirdetésre való felkészülést írta első helyen. Voltak néhányan akik megemlítették a családlátogatást, lelkigondozást, sőt igen sokan a szervezést, adminisztrálást is. Ez a kép azért érdekes, mert arra világít rá, mit látnak a gyülekezetünk tagjai a munkánkból. Ha összevetjük, hogy mit várnának el a lelkésztől, akkor pedig azt látjuk, hogy a legtöbb válaszadó szerint hangsúlyosabbá kellene tenni a lelkészi beszélgetéseket (egyéni, családi, házaspári) a "munkaidőben". 

A másik fontos kérdés a hitelességre vonatkozott. A válaszadók válaszai teljesen egybecsengnek az 1Tim 3, 2-7 és a Tit 1, 6-9 által megírtakkal. Rendkívül fontos nekik, a személyes példamutatás, 42% ezt jelölte meg első helyen. Meggyőzően sok szavazatot kapott a család és annak vezetése, mint a hitelesség kritériuma. 

Érdekelt bennünket, hogy a válaszadók mely tulajdonságokat látják jónak a lelkészükben. Igen nagy volt a szórás, de a következő tulajdonságokat igen sokan írták: kedves, türelmes, segítőkész, őszinte, megértő, humoros, közvetlen, nyitott. Amikor pedig azt kérdeztük, hogy mely tulajdonságban kellene fejlődnie a lelkészének, jóval egyértelműbben ezeket a területeket nevezték meg a válaszadók: vezetés, időbeosztás, kommunikáció, szervezés, pontosság, határozottság, lelkigondozás. 

Az eredmények elgondolkodtatóak! Köszönjük az őszinte válaszokat és reméljük, hogy hasznát veszik ezen összegzésnek lelkipásztorok, gyülekezetvezetők, elöljárók, presbiterek és gyülekezeti tagok!