A gyülekezet vezetőinek egyik fő feladata a tanítás, ehhez kapcsolódik a Tonhal blog legújabb bejegyzése:
Spurgeon mondott valami olyasmit, hogy a felkészülésben az a legnehezebb, hogy megkapjuk, mire van szüksége a gyülekezetnek. Nem az a legnagyobb kérdés, hogy mi a jó recept, hanem hogy mit főzzünk?!
Egyrészt nagyon figyelni kell Isten vezetésére, mert az igehirdetés prófétai szolgálat: Isten üzenetét kell közvetítenünk.
2009 Legatum Prosperity Index szerint Magyarország több mint 100 ország közül, a szerintem előkelő 27 helyen végzett. A gazdasági, oktatási, demokrácia területeken mindenben az első harmadban vagyunk. Ugyanakkor a a legrosszabbak között az ún. social capital tekintetben:
“A magyaroknak kevesebb mint a negyede gondolja úgy, hogy megbízhat másokban, ami nagyon alacsony érték globális összehasonlításban. A vallási, művészeti, környezetvédelmi és sportszervezetekben való aktivitás mértéke mind nagyon alacsony, és Magyarország az utolsó harmadban van mind a négy változó területén. Csak 20% adott adományt karitatív szervezet részére, és kevesebb mint 10% vett részt önkéntesként ilyen munkában, ami a legutolsó 10(!) ország közé helyez el bennünket ilyen tekintetben.”
Ki fog ezen változtatni, ha nem a gyülekezet?
A Magyarországra vonatkozó teljes, angol nyelvű eredményt itt találod.
Ed Stetzer írja mai Twitter bejegyzésében:
In church life, the people that are rocking the boat are hardly ever the ones rowing it.
A gyülekezeti életben azok az emberek, akik rázzák a csónakot, a legritkább esetben azok, akik eveznek.
Ajánlom Ed Stetzer tweetjeit követésre.
Rick Warren mai egyik üzenete twitteren:
"Growing churches require growing leaders.The moment you stop growing,so does the church.Read to lead."
"A növekvő gyülekezeteknek növekvő vezetőkre van szükségük. Abban a pillanatban, amikor megállsz a növekedésben, a gyülekezeted is megáll. Olvass, hogy vezethess."
Ebben a szellemben ajánlanám a Theologion oldalát, ahol most már egy nagyon barátságos 1100 forintos havidíjért olvashatod többek között a legújabb cikkeket a vezetés témájában.
Image by Getty Images via Daylife
Michael Jordant és David Robinson az 1992-es Dream Team két meghatározó tagját idén választották be a kosárlabda Hallhatatlanok Csarnokába.
Chris Sheridan cikkében olvasom: "P.J. Carlesimo a Spurs segédedzője mondta el, hogy aznap reggel, amikor David Robinson bejelentette a visszavonulását a játékosok körbeadtak egy kalapot, hogy ajándékra gyűjtsenek: 100 ezer dollárt adtak össze a Robinson által alapított középiskola támogatására. Washingtonban Michael Jordan csapattársai még a gyűjtés ötletét is visszautasították, amikor számára visszavonulási ajándékra akartak gyűjteni."
Mi a tanulság? Két nagyszerű játékos. Az egyikük csak a világ valaha legjobb kosárlabdázója. A másik viszont vezető is volt. Micsoda különbség.
Minden vezetőnek az életében fontos feladat, hogy különféle megbeszéléseket vezessen. Guy Kawasaki írásából vettem ezeket a gondolatokat, aki üzleti területről ír elsősorban de sok minden alkalmazható a gyülekezeti, vezetői megbeszélések alkalmával is: