Rick Warren: Breaking through the attendance barrier

Ha a gyülekezetedbe több mint 200-an járnak, akkor benne vannak a abban a 15%-ban ahová az ennél nagyobb létszámú gyülekezetek tartoznak az Egyesült Államokban. Eddig úgy találtam, hogy ez a létszám (ez a határ Magyarországon valószínűleg még kisebb ford.) egy nehezen áttörhető határ minden gyülekezet számára, aki eléri ezt a létszámot. Bármilyen hihetetlen a mi gyülekezetünkben nehezebb volt átlépni ezt a határt, mint eljutni 1000-től 3000 tagig.

A következő hetekben arról fogok írni, hogyan lehet leküzdeni ezt a határt. Kezdésként szeretném elénk rajzolni a kis gyülekezetek néhány jellemzőjét. Ez segíteni fog, hogy felismerd azokat a dolgokat, amelyeket meg kell változtatnod, hogy tovább növekedhessetek. Kérlek, ne érts félre, nem akarom leszólni a kis gyülekezeteket, egyszerűen megosztom a megfigyeléseimet azzal kapcsolatban mi akadályozhatja a növekedést a kisebb közösségekben.

Erős az odatartozás érzése

A gyülekezetben gyakran a közösség fele is rokonságban áll egymással: nagybácsik, unokák, és testvérek. Ezek a családi kötelékek segítenek a gyülekezetet egyben tartani. Akik részei ennek a csoportnak egy nagyon erős odatartozási és kötődési érzéssel rendelkeznek, de a látogatók amint belépnek rögtön azt érzik: „Én nem tartozom ide”.

Peter Wagner azt mondja az ilyen gyülekezeteknek „koinitisze” van (szójáték, az egészséges koinonia beteges formája ford. ). A közösség annyira erős, hogy senki más nem tud „betörni” a gyülekezetbe.

„Ismerős idegenek”

Szociológiailag az emberek egy kis gyülekezetben nagyon sokat tudnak egymásról, mégis csak kevesen vannak igazán bensőséges kapcsolatban egymással. Habár rengeteg részletet és adatot tudnak egymásról a tagok, mégis ritka az igazi önfeltárás és nyitottság. Nem gyakori, hogy valaki feláll és azt mondja: „Ezzel és ezzel a kísértéssel vannak problémáim” vagy „Házassági problémáink vannak.” A legtöbb gyülekezetben az ilyen beszélgetések elképzelhetetlenek.

Irónikus, de pontosan azért mert kicsik – és nem látják a szükségét ennek –, a legtöbb kis gyülekezet soha nem alakítja úgy a struktúráját, hogy megvalósulhasson a bensőséges közösség. Ennek eredményeképpen pedig a bensőségességet nem is kezelik úgy mint egy kulcs értékét a gyülekezetnek. Az emberek ismerik egymást, de csak karnyújtásnyi távolságból.

Más szavakkal, a kis gyülekezet csak ritkán hoz létre kis csoportokat – amelyek arra lennének tervezve, hogy létrehozzák a bensőséges közösséget, és bátorítsák a tagokat, hogy megnyissák egymás számára mivel küszködnek – mert egyszerűen nem látszik, hogy szükség lenne rá (Végülis mindenki ismer mindenkit, nem?).

Éppen ezért a gyülekezetben működő vasárnap iskolai csoportokban - amelyek a kis gyülekezetek esetleges kiscsoportjai -  az egy órás időkereten belül, beleértve a bibliatanulmányozást is, vasárnap délelőtt, a gyülekezeti környezetben, az emberek csak nagyon ritkán tárják fel a legnagyobb, a legmélyebb és a legsötétebb problémáikat. Nem mondom, hogy soha nem fog előfordulni. Csak azt mondom, hogy megfigyelésem szerint (több ezer gyülekezet példája alapján), hogy a beszélgetés nagyobb része, a bibliatanulmányozáson túl, az időjárás, a sport vagy más hétköznapi dolgok irányába tendál, és nem arra, hogy egy házaspárnak problémája van azzal, hogy a házasságukat egyben tartsák...
 

(folytatjuk...)

A jó vezető ilyen alázattal tud imádkozni más vezetőkért:

Az imádság szövege:

Imádkozzunk!

Mindenható Isten, Mennyei Atyánk, mindaz, amit látunk és mindaz, amit nem látunk, csakis általad létezik, Tőled származik, Hozzád tartozik és a Te dicsőségedet szolgálja.
A történelem a Te történeted. Az Írások ezt írják: „Halld meg, Izráel: az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr.”(5Móz 6:4) És Te Uram könyörületes és kegyelmes Isten vagy, és szeretettel fordulsz mindenki felé, akit teremtettél.

A mai napon nemcsak annak örvendezhetünk, hogy Amerikában a 44. alkalommal került sor békés hatalomátvételre, hanem egyben a történelem egyik fordulópontja is az, hogy az Amerikai Egyesült Államok élére először került afrikai amerikai elnök. Hálásak vagyunk, hogy ezen a földön élhetünk, a korlátlan lehetőségek hazájában, ahol egy afrikai bevándorló fia a legmagasabb vezetői széket foglalhatta el. És azt is tudjuk, hogy Martin Luther King és a bizonyságtevők nagy fellege most örvendezik a mennyben!

Adj Uram, új elnökünknek, Barack Obamának, bölcsességet, hogy alázattal vezessen minket, bátorságot, hogy tisztességgel vezessen minket, és együttérzést, hogy nemes lelkűen vezesse a népünket. Áldd meg és védd meg őt és családját, Biden alelnököt, a kormány tagjait és minden egyes szabadon választott vezetőt.

Segíts, Urunk, hogy emlékezzünk arra, hogy minket, amerikaiakat nem a faj, a vallás vagy a vér köt össze, hanem a mindenkit megillető szabadság és igazság eszméje. Bocsáss meg nekünk, amikor saját magunkra koncentrálunk, egymással harcolunk és elfelejtkezünk Rólad. Bocsáss meg nekünk, amikor azt hisszük, hogy a nagyságunk és jólétünk csak a miénk. Bocsáss meg, amikor embertársainkkal és a bolygónkkal nem az őket megillető tisztelettel bánunk. És most, amikor ilyen nehéz idők előtt állunk, hadd láthassuk ismét tisztán a céljainkat, hadd legyenek felelősségteljesek a cselekedeteink, hadd legyen alázat bennünk a problémák megközelítésében és hadd legyen előzékenység a viselkedésünkben még akkor is, ha különbözőek vagyunk.

Segíts, Uram, hogy a mindannyiunk számára közös jót megosszuk, szolgáljuk és keressük. Hadd fogjon össze ma minden jóakaratú ember egy igazságosabb, egészségesebb és virágzó nemzet és egy békésebb bolygó érdekében. És add, hogy soha ne felejtsük el, hogy egy napon az összes nemzetnek és minden embernek Eléd kell majd állnia a végső elszámolásra. Uram, most gondoskodó szeretetedbe ajánljuk új elnökünket, feleségét, Michelle-t és lányaikat, Maliát és Sashát.

Alázatosan kérem mindezt Yeshua, Isa, Jesus (spanyolul heszusz), Jézus nevében, aki megváltoztatta az életemet és aki így tanított minket imádkozni:

„Mi atyánk, aki a mennyekben vagy,
Szenteltessék meg a Te neved.
Jöjjön el a Te országod,
Legyen meg a te akaratod,
Amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
És bocsássd meg a mi vétkeinket,
miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
És ne vígy minket a kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól.
Mert tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség, mindörökkön-örökké. Ámen.

Szerző: Háló Gyula, lelkipásztor

Holisztikus misszió

A holisztikus megközelítés a missziót mint a keresztyén hit átadásának céltudatos tevékenységét egészében szemléli mint folyamatot és hatások összességét. A gyülekezetet egészében tartja a misszió részének. Minden tagot a misszió részeként fog fel. Minden tag minden helyzetben a misszió képviselője. Minden kultúrát, minden életkort el akar érni a szűkebb és tágabb környezetében. Földrajzilag sem húz tehát határt tevékenységének, hanem globálisan gondolkodik. Mindent missziós helyzetként értelmez. Minden eszközt és csatornát megragad célja érdekében. Az egész folyamat végső célja az érett hívő ember. Kijelenthetjük, hogy Jézus Krisztus missziós parancsa nyomán csak holisztikus misszió létezik.

Kinek a kultúrája szentebb?

Egy gyülekezetnek a szokása, nyelvhasználata, öltözete szentebb, mint a „világé". Mi alapján mondják vagy állítják egyesek? Vajon sok esetben „szent cselekedetet" a keresztyének nem tisztátalan szándékból tesznek? Vajon nem a szív állapotától, a szív tisztaságától, a szándék értékétől függ, hogy a tettünk szent-e? Miért kiáltanánk hát ki bármely szokást önmagában szentnek vagy világinak? Hát nem attól szent egy tett, hogy azt szent tette-e?

Mire vagyunk beállítódva?

Bár a Mindenható könyörülne rajtunk, hogy a mi jellemzőnkké is válna az emberek iránti könyörü-let! Miért nem látjuk be, hogy a hívők közössége nem magukért van, hanem azokért, akik többnyire a gyülekezeten kívül élnek? Miért van az, hogy a gyülekezetek a lakótérségükben élők legnagyobb részének lelki szükségleteivel nem törődnek? Ki törődjön az emberek lelkével, ha a keresztyének nem? Mondjátok meg, ki? Nem lenne szabad ennyire félnünk az együttérzéstől! És személy szerint? Vajon nem tragikus, ha egy hívő hitéletét nagyrészt kitölti a gyülekezet és a család? Vajon nem tragikus, ha egy hívő nem keresi a környezetével való mély dialógust? Vajon nem tragikus, ha egy hívő nem érzi annak felelősségét, hogy hitét megossza? Vajon nem tragikus, ahogy tudomásul veszi azt, hogy egyeseknek el kell kárhozni? Tudunk-e helyénvaló magyarázatot adni arra a kérdésre, miért nem érdekel bennünket jobban az emberek lelki sorsa?

(Folytatjuk...)

Szerző: Rick Warren

5. Program központú gondolkodás, folyamat központúság helyett

Nagyon impresszív lehet a sok program, de ha nincs határozott tervetek arra, hogyan segítitek tagjaitokat a növekedésben, akkor csak annyi fog történni, hogy sok dologban vesznek részt. Úgy hiszem részben ez az oka annak, hogy sokan vannak a gyülekezeteinkben, akik már évek óta tagok, mégis csak nagyok kevés gyümölcs látszik az életükben.

Ellenszer: fejlesszétek egy élet fejlesztő folyamatot (life development process – nem találtam igazán jó szót), ahhoz hasonlóan, amit mi a Saddleback (Rick Warren gyülekezete) alkalmazunk. Négy lépéses ábrán illusztrálható a folyamat, ahogy a tagjaink növekednek a hitükben, és bátorítjuk, hogy mindig lépjenek tovább az egyre teljesebb érettség felé. 

6. Az összejövetelek hangsúlyozása a szolgálat helyett

Véleményem szerint hibázol, ha az első számú mérési módszerre az alkalmak látogatottságát teszed. Ha mindig ez az amiről beszéltek, akkor könnyen „találkozás” központú” gyülekezet lesztek. Igen, a látogatottság egyike a sok szempontnak, amit figyelembe kell vennünk, SOHASEM lehet ez az egyetlen szempont. Egy nagy veszélye van annak, ha az összejövetelekre koncentrálunk, hogy akaratlanul is passzív megfigyelőket „termelünk” ki, akiknek nincs idejük a szolgálatra.

Ellenszer: Formáljátok a tagjaitokat szolgálókká. Nem több alkalomra van szükségünk, hanem arra, hogy több szükséget töltsünk be!

7. Tanítás alkalmazás nélkül

A tanítás alkalmazás nélkül nem változtat meg senkit, csak információt ad.

Ellenszere, amit én „életmód”  (vagy viselkedés – behavioral) prédikációnak nevezek. Ez a prédikáció az engedelmességre fókuszál.  A Biblia azt mondja, hogy legyünk az Ige cselekvői, nem csak hallgatói. Minden hétvégi prédikációban, minden Bibliatanulmányozó csoportban, a vasárnapi iskolában, mindig ott kell legyen a cél, hogy az embereket a szolgálatra motiváljuk – amit csinálunk annak az eredménye lesz, amit hallunk.

8. Nincs bizalom a vezetőkben

Ha az emberek nem bíznak a vezetésben, akkor nem sok mindent fogtok elérni. Bizalmat kell építeni, hogy megnyerjétek a jogot a vezetésre.

Ellenszer erre a korlátra a hiteles vezetőség. Olyan vezetés, ami alázatos, kitartó, kész kockáztatni, és kész hinni Istenben, aki nagy dolgokat tesz.

9. Törvényeskedés elismerése

A törvénykezés sok gyülekezet növekedését és egészségét gátolja. Vannak gyülekezetek, akiket jobban érdekel a szabályok megtartása, mint hogy embereket nyerjenek meg Krisztusnak. Törvényszerűen meg fog ölni mindenféle növekedést.

Ellenszere az elfogadás légköre, ami ott fogadja el az embereket, ahol vannak. Azáltal, hogy ott találkozunk velük ahol vannak, végül afelé vezetjük őket ahol lenniük kellene.

10. Nem megfelelő struktúra (szervezet): a cél az irányítás, nem a növekedés

Sok gyülekezet túlszervezett, túl sok programjuk van, és végül ez okozza a halálukat.

Ellenszer: tartsuk a struktúrát egyszerűen rugalmasan, és készen a változásokra, amit a jövő tartogat.

Szerző: Rick Warren

Már több mint húsz éve tanulmányozom a gyülekezetnövekedés területét és 10 akadályozó tényezőt figyeltem meg, amelyek az egészséges, élő gyülekezet létrehozásának útjában állnak. 

1.  Nem hozunk barátokat a gyülekezetbe

Imádkozunk, kérjük, próbálunk nyomást gyakorolni, motiválunk, kihangsúlyozzuk, de a tagok mégsem hívják el a barátaikat a gyülekezetbe. Miért? Gyakran az igazság, hogy szégyellik. Ösztönösen érzik, hogy a gyülekezeti alkalmak nem keresőknek, nem a nemhívőknek, nem azoknak szól, akiket a munkahelyükről ismernek. Azt gondolják, a hétvégi istentiszteletek betöltik az én szükségleteimet, de nem a szomszédomét, szóval nem is fogom kérni, hogy jöjjön el velem.

Az ellenszer: legyen legalább egy olyan alkalom a hétvégén, amit úgy tervezünk, hogy figyelembe vesszük a gyülekezetbe még nem járók szempontjait.

2.  Félelem, hogy a növekedés tönkre fogja tenni a közösséget

Lehet, hogy a gyülekezeted tagja nem mondják ki ezt, mégis vannak köztük, akik akaratlanul is harcolnak az ellen, hogy a gyülekezet növekedjen, mert attól félnek, ahogy a gyülekezet növekedni fog, már nem fognak mindenkit ismerni. Azt mondják: “Jó ez nekem így, ismerek mindenkit. Ha többen lennénk, attól félek, csak egy leszek a sok közül.”

Az ellenszer erre a félelemre, hogy bátorító csoportokat, kiscsoportokat hozunk létre a gyülekezetben. Gyülekezetünkben azt mondjuk, hogy mi egyszerre leszünk nagyobbak és kisebbek.

3. Mereven ragaszkodunk hagyományokhoz (szokásainkhoz)

A hagyományok a sikerekben gyökereznek. Elsősorban azért válhat valami hagyománnyá, mert működik. Mivel működik, elkezdjük ismételgetni, újra és újra.

Sajnos, a hagyomány kezd irányítani bennünket. Két veszélye van az ilyen gondolkodásnak. Az első, hogy szentnek fogjuk tartani a módszereket. A második pedig, hogy elfelejtjük, hogy miért is csinálunk valamit.

Az ellenszer: Legyünk célorientáltak. A gyülekezet céljai sohasem változnak, ezek a célok örökkévalók. A módszereknek viszont állandóan változniuk kell.

Javaslom, hogy időközönként – legalább egyszer egy évben – vizsgáljátok meg a gyülekezet  összes programját, és soroljátok be a következő három csoport valamelyikébe:

1. Megerősíteni – igen, még mindig jól működik.
2. Finomítani – módosítani, hangolni kell rajta, hogy hatékonyabb legyen.
3. Kicserélni – nem használhatjuk a tegnap eszközeit, a mai szolgálatban, hogy megfelejünk a holnap kihívásainak.

4. Megpróbálunk megfelelni mindenki igényeinek

Nem imponálhatunk mindenkinek. Egyszerűen ez nem működik. Ha lenne egy rádióállomás a környéken ami egy Bach darab után, egy Beatles számot játszana, amit egy Polka dal követ, az vajon mindenkinek tetszene, vagy talán sokkal inkább senkinek? A rádióállomások azért sikeresek, mert megértették, hogy az emberek különféle stílusra fogékonyak.

Nem arról beszélek, hogy más Evangéliumot kellene hirdetni. Azt mondom, hogy határozzátok meg a célcsoportotokat (célotokat), és aztán mindent tegyetek meg azért, hogy elérjétek őket.

(folytatása következik)