Mire gondolunk, amikor meghalljuk a „világ” kifejezést? Pozitív vagy negatív reakciót vált ki? Az Igének sok mondanivalója van a „világról”, melyek a felületes olvasó számára ellentmondásosak lehetnek.

Nézzük meg, pl. János mit mond a 3:16-ban „Mert Isten úgy szerette a világot…”, hogy aztán azt mondja első levelének 2. fejezetének 15. versébeben: „Ne szeressétek a világot, se azt ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.” Feljegyzi Jézus szavait a János 12:47-ben: „Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem”, de megemlíti Jézus intését is a 15:19-ben: „Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ”.

Szeressük vagy gyűlöljük?

Úgy tűnik, szegény János nem tud dűlőre jutni a „világgal” kapcsolatban, nem tudja megmondani, szeressük vagy gyűlöljük.

Természetesen János nem volt zavarodott. Az Írás különbséget tesz a világban élő emberek és az elbukott, Isten elleni lázadásra szító eszmerendszerek ellen. Ebben az értelemben egyszerre szeretjük és gyűlöljük a világot (Péld. 8:13). Ez részben azt jelenti, éljünk a világban (jelenlevőnek és tevékenynek lenni ott, ahová Isten helyezett), de ne világiak legyünk (az Isten ellen lázadó rendszer hatása alá kerüljünk és elfogadjuk azt). Sok keresztény annyira fél a világiasságtól, hogy teljesen elzárják magukat mindentől ami a világban van. „Elkülönülés” címszó alatt elvonulnak, eltűnnek a tekintetek elől. Nem így lenne szabad élnünk Isten királyságának polgáraiként, ugyanakkor szembemegy az egyház missziós természetével is.

Mi mit jelent?

Talán némi fogalomváltoztatás segít letisztázni az ügyet. Egy perc erejéig használjuk „a „világra” a világban élő ember” (ahol élünk) és a „magatartás, mely elutasítja Isten szeretetét, törvényét és vezetését” (annak bukott rendszerét) kifejezéseket. Most helyettesítsük be őket: „Legyetek a világban élő emberek között, de ne essetek abba a magatartásba, mely elutasítja Isten szeretetét, törvényét és vezetését”. Ez az egyszerű ellentétpár nagyban le kellene hogy tisztázza az esetlegesen zavaros gondolatmenetet. Most olvassuk el a János 3:16-ot: „Mert Isten úgy szerette a világban élő embereket…” És az 1János 2:15-öt: „Ne szeressétek a magatartást, mely elutasítja Isten szeretetét, törvényét és vezetését, se azokat a dolgokat, melyek Isten szeretete, törvénye és vezetése elé kerülnek. Aki szereti azt a magatartást, mely elutasítja Isten szeretetét, törvényét és vezetését, abban nincs meg az Atya szeretete”. Nyilvánvalóvá válik, hogy János és az újszövetségi írók két különböző problémával foglalkoztak: egy lakóhellyel és a benne tartózkodó emberekkel, valamint egy Istent ellenző állapottal.

A világban, de nem a világból

A Biblia kifejezetten arra hív el minket, hogy a „világi” emberek között éljünk. Ez az ami Jézust mindig bajba sodorta: részegekkel, bűnösőkkel, prostituáltakkal töltötte idejét, egyszóval a „rossz” emberekkel. Pál ugyanezt hangsúlyozza a korintusi gyülekezetnek. Ez a gyülekezet összezavarodott pár, korábban hallott tanításban. Ennek következtében elkezdték magukat függetleníteni az őket körülvevő emberektől. De Pál azt akarta velük megértetni, hogy a problémáikra – melyből elég sok volt nekik – nem megoldás a környezetükben élő emberektől való elvonulás.

Melyik világtól kell félni?

"Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek." (1 Kor. 5:9-11)

Pál szavai két dolgot nagyon világossá tesznek. Először is, abszolút nincs szándékában elválasztani a keresztényeket a nem-keresztényektől. Számára az elképzelés nevetséges, mert ellentétes lenne mindazzal, ami miatt a keresztények a világon élnek. Másodszor, aki Krisztus nevét hirdeti, annak rendkívül magas mércének kell megfelelni. Ha egy ilyen ember elfelejti, kinek szolgál hűséggel és felvesz egy Isten szeretetével, törvényével és vezetésével ellentétes magatartást, Krisztus hű követőinek el kell határolódnia tőle. Választaniuk kell. Ez, történetesen a Biblia elkülönüléssel kapcsolatos tanainak egy elfelejtett része. Nem arra utasít, hogy az elveszettektől határolódjunk el, hanem azoktól a gyülekezeti tagoktól, akik kicsaponganak, és elmerülnek mély elfajultságukban, egészen addig, amíg bizonyítékkal nem szolgálnak bűnbánatukról.

Keresztény buborék

Némelyikünk azt fogja választani, hogy nem veszünk részt tovább a világ rendszerében, és úgy dönt, hogy elzárjuk magunkat egy mesterséges keresztény buborékban, egy mesterkélt életben, melyet azért hoztunk létre, hogy úgy élhessük napjainkat, hogy még véletlenül se futhassunk bele olyan emberbe, aki nem azt hiszi, vagy nem úgy él mint mi. Biztonságban elszigetelve a külső, szellemi pestistől, tündökölhetünk a keresztény óvodától a másoddiplomáig, a keresztény zenében, keresztény romantikus regényekben, keresztény vezetői könyvekben, még a keresztény Halloween cukorkákban is. Hála Istennek a Keresztény Arany Oldalakért!

Az egyetlen dolog, ami nem lesz, az igének személyes hatása azokra, akik nem ismerik Krisztust. Nehéz tanítvánnyá tenni olyan embereket, akikkel nem is beszélünk. Az Úr akaratának kifacsarodásában sok keresztény igazából világivá válik egyfajta álszent imitáció útján, de nem lesz a világban élővé.

Könnyű számunkra eltéveszteni mindkét határvonalat. Az életünk Krisztus-követőként sokszor semmiben sem különbözik a világiakétól. Túl gyakran alkuszunk meg egy megcsonkított szentségben, aminek van egy keresztény szellemiségű fényes máza, de a legtöbb esetben nem ellenkezik a világgal. Elnézi az irigységet, arroganciát és igazságtalanságot.

János a világ rendszerét – a magatartásét, mely elutasítja Isten szeretetét, törvényét és vezetését – nagyon világosan írja le. Miután könyörög, hogy ne szeressük ezt a magatartást, az 1János 2:15-ben, folytatja (behelyettesítve): „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés nem az Atyától, hanem a magatartásból van, mely elutasítja az Isten szeretetét, törvényét és vezetését”. A 17. versben pedig megerősíti az örök ellentétet: „A magatartás, mely elutasítja Isten szeretetét, törvényét és vezetését, pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké”.

Hogyan jön be a világ a gyülekezetbe?

De ebben a „világ kontra világ” furcsa ellentétben találunk egy finomságot, mely gyakran elvakítja a keresztényeket. Az átlag vasárnap reggelen pont annyi világiasság van a templom falain belül, mint amennyi világ azokon kívül. Miért? Mert a világiasság nem Tennessee-ben, Kanadában vagy Oroszországban lakozik – azaz a Földön - , hanem az emberi szívben és magatartásban – mind a hívőkében és a nem-hívőkében világszerte. Ezért a világtól való elhatárolódás nem az emberek elkerülését jelenti, hanem a bennünk dúló állandó harcot az ellen a magatartás ellen, mely meg akar arról bizonyosodni, hogy elutasítjuk Isten szeretetét, törvényét és vezetését életünkben.

Mi a megoldás?

Mint Isten által küldött gyülekezetnek, Krisztus szeretetével kell szeretnünk a világon élő embereket. Szavakkal és tettekkel kifejezve, miközben gyűlöljük a világ Isten Királysága ellen hadakozó megtört és bűnös rendszerét.

Ez fontos megkülönböztetéssé válik amikor az evangélium kontextualizációjáról beszélünk. A kontextualizáció emlékeztet minket, hogy eredendően a világBAN kell lennünk, de ne éljünk világi értékrend szerint.

Ezt biblikusan hűséges, kulturálisan mai, ellenkulturális közösségeknek írnám le a Királyság hasznára. Tehát mi:

• biblikus hűség (az Írás által vezetett)
• kulturálisan mai (a világban és a benne élő emberek között élve, a ma nyelvén beszélve)
• ellenkulturális közösségi (nem a világ rendszerének, értékeinek vagy erkölcsének része)
• Isten Királyságért vagyunk.

Amint az kiderült, János egyáltalán nem zavarodott össze, ellentétben a mai egyházzal.

Írta: Ed Stetzer (fordította: Vajda Gábor)

Szerkesztő megjegyzése: A gyülekezet olyan, mint egy tengeralattjáró. Nem akkor van baj, ha belemerült a vízbe, hanem ha a víz bekerült a tengeralattjáróba.

Sytka írja blogján: "A legtipikusabb prédikátorbetegségek egyike - azt hiszem ezzel már sokan szembesültünk - amikor az igehirdetés vége felé közeledve elhangzik a mondat: "befejezésül még egy dolgot szeretnék mondani". Mindnyájan tudjuk, hogy egy ilyen szöveg után milyen messze van még a valódi befejezés... Egy "igazi" szpíkernek nem az a kihívás ha egy órát kell beszélnie, hanem ha öt percben limitálják az erre fordítható időt."

Olvasd el a teljes cikket itt

"A látás arra irányul, ami lehetne, nem arra, ami már létezik. Sajnálatos módon, úgy tűnik, nincs elég olyan vezető a mai gyülekezetekben, akiknek ilyen látásuk lenne. Elismerem, vannak ilyen álmodó, jövő orientált vezetők minden felekezetben, de kicsi a számuk. Az ilyen látástkereső istenfélő férfiak és nők nélkül a gyülekezetek és a felekezetek a biztonságos gyakorlataik ismétlésébe csúsznak vissza. Ez jólesik a tagoknak, mert megmaradhat a kényelemérzetük, és elkerülhetők vele a növekedés kockázatai is."

Forrás: Campbell Johnson, Ben. Beyond the ordinary: Spirituality for church leaders

Ha gyülekezetet akarsz alapítani, vagy a meglévőt továbbépíteni, vannak dolgok, amelyekkel feltétlenül tisztában kell lenned:

1.    Kultúra: Milyen kultúrába mész? Milyenek az emberek? A politikai határok nem fedik le a valódi határokat. Ugyanabban az országban, városban sokféle embercsoport élhet. Közös nyelv, és közös kultúra ad egy csoportot. Akár egy nyelven belül is lehet többféle kultúra. Meg kell ismerned a nyelvüket (ne csak az alapnyelvre gondolj), de azt is, hogyan kommunikálnak. Mik az értékeik? Mi a legfontosabb a számukra? Mi az ami elfogadhatatlan, mi offenzív? Mik a társadalmi struktúrájuk: indvidualista, családi, klán vagy törzsi. Milyen szükségleteik vannak? Mik lehetnének a kapcsolódási pontok?

2.    Történelem: Ismerned kell a nép és kultúra történetét. Annak a közösségnek a történetét. A gyülekezetek történetét. Más misszióknak a történetét. Ha volt ott egy misszió pl 10 éve, akik mindenkit megsértettek, akkor annak nyoma lesz. Pláne, ha nem túl nagy a település.

Kutass, olvass, beszélgess, kérdezz!

Egy kiinduló pont a KSH helységnévtára, ahol minden magyarországi település alapadait megtalálhatjuk.

Nagyszerű bibliatanulmányozási és bibliaolvasási erőforrást tett elérhetővé a Jezusert.com csapata. Önkéntes munkájukért ezúton is elismerést érdemelnek.

A következő fordítások elérhetőek keresésre. Külön öröm, hogy szótöves módon is lehet keresni, ami a ragozott alakok megtalálását teszi lehetővé:

• Károli Gáspár
• Magyar Biblia Tanács
• Káldi Neovulgáta
• Káldi Biblia
• Békés-Dallos
• Csia Lajos Újszövetség (2005) /új/
• Görög Újszövetség
• Egyszerű fordítású Újszövetség (2003)
• Vida Sándor Újszövetség
• Ravasz László revideált Károli Újszövetség
• Raffay Sándor Újszövetség
• Masznyik Endre Újszövetség
• Czeglédy Sándor Újszövetség
• Dr. Budai Gergely Újszövetség /új/
• Kecskeméthy Ó és Újszövetség /új/

Ezen kívül a lap lehetőséget nyújt fordítások párhuzamos olvasására és a bibliaolvasásunk nyomonk követésére azzal, hogy egy eszközt ad arra, hogy online olvassuk a Bibliát és jelöljük benne az előrehaladásunkat is.

A növekedni nem akaró gyülekezet azt mondja a világnak: "Mehettek a pokolba."

Forrás: RWToolbox

Az alábbi videó egy fontos tanulsággal szolgálhat arról, hogy hogyan alakul egy furcsa viselkedés mozgalommá. A képsor alatti szöveget a videó alatt elolvashatod magyarul. (A videót, és a szöveget is köszönjük a reklámtorta blognak.)

Szerző: Derek Sivers

Ha eleget tanultál arról, hogyan kell vezetni az embereket, és motiválni egy mozgalom létrejöttét, akkor nézd meg, hogyan alakul valójában egy mozgalom, a kezdetektől egészen a végéig, kevesebb, mint három perc alatt.

A vezetőnek elég bátornak kell lennie ahhoz, hogy kiálljon az emberek elé, még akkor is, ha nevetségesnek fog tűnni. Hihetetlenül egyszerű, amit tesz, akár azt is mondhatnánk, hogy ez egy kézikönyv. Ez egy mozgalom megalakulásának kulcsa – egyszerűnek kell lennie, hogy könnyű legyen lemásolni.

Új bizalmas érkezik, akinek kulcsszerepet szánnak: bemutatja, hogyan kell követni. Figyeljük meg, hogy a vezető egyenértékű partnerként fogadta őt el, úgyhogy itt már nem csak a vezetőről van szó, itt már róluk is szó van, így, többes számban. Figyeld meg, hogy barátokat hív, hogy ők is csatlakozzanak. Nagyfokú bátorságról tesz tanúbizonyságot az, aki elsőként csatlakozik. Húzd ki magad, lépj az emberek szeme elé, még akkor is, ha ez nevetségessé tesz. Az első követő gyakran alárendelt pozícióba sodorja magát. Az első követő az, aki a magányos bolondot vezetővé változtatja. Ha a vezető a gyufa, akkor az első csatlakozó az, aki meggyújtja a tüzet.

A második követő kiegyenesíti az utat: bebizonyítja, hogy az első helyesen járt el. Most már nem egy magányos bolondról van szó, nem is két bolondról. Hárman már tömeget jelentenek, és a tömeg az újdonságot jelenti.

A mozgalomnak mindig nyilvánosnak kell lennie. Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy a nyilvánosság ne csak a vezetőt lássa belőle. Mindenkinek látnia kell azokat is, akik követik a vezetőt, mert éppen ők azok, akik újabb tagokat toboroznak, és nem pedig a vezető.

Így, és újabb ketten csatlakoznak, majd további hárman. Szépen beindult a toborzás. Így alakult meg a mozgalom.

Minél több ember jön, annál kisebb kockázatot vállalnak azok, akik csatlakozni szeretnének. Ha előtte még hezitáltak, most már erre nincs szükség. Nem fogják őket kinevetni, nem fognak kitűnni a tömegből, a tömeg részei lesznek – elég, ha igyekeznek. A következő percben meglátod, hogyan csatlakozik a maradék, akik jobban szeretik, ha egy tömeg részesei, hiszen rövidesen éppen akkor lesznek nevetségesek, ha nem csatlakoznak.

Hölgyeim és Uraim, ez annak a módja, hogyan alakul egy mozgalom. Ismételjük át, mit tanultunk ma:

Ha a magad nemében egy trikó nélkül táncoló fiú vagy, teljesen egyedül, fontold meg, hogy az első követőhöz egyenrangú társként kell viszonyulnod, úgy, mintha a sorstársad lenne. Tudasd vele, hogy az egész a mozgalomról szól, nem pedig rólad.

Ne feledd, hogy a nagyközönség előtt is be kell mutatkoznod. És lehetőséget kell adnod az embereknek, hogy kövessenek.

De mi a legnagyobb tanulság – észrevetted?

A vezetői szerep túl van dimenzionálva. Igen, minden azzal a trikó nélkül táncoló fiúval kezdődött, és ő ezért minden tiszteletet megérdemel, de te is láthatod, mi is történt valójában. Éppen az első követő volt az, aki a magányos bolondból vezetőt faragott.

Azt mondják, mindegyikünknek vezetőnek kellene lennie. De ez nem lenne hatékony. A legjobb módszer arra, hogyan hozzunk létre egy mozgalmat, hogy szégyen nélkül csatlakozunk valakihez, és megmutatjuk a többieknek, hogyan kövessenek.

Ha egy magányos bolonddal találkozol, aki valami csodálatosat tesz, legyen elég bátorságod ahhoz, hogy az első légy, aki követi őt.”

Ez a kulcsmozzanat egyébként megtalálható egy híres filmben is (2:32-nél):

Sokak szemében Jézus is egy különc őrült volt. A legtöbb élő keresztyén mozgalom is úgy jött létre, hogy új módon állt Jézus mögé valaki (például gondoljunk Assisi Szent Ferencre vgay Lutherre). Ha szeretnénk, hogy az intézményesültté vált gyülekezetünk mozgalmi jelleget ölthessen, nekünk is ezt kell tennünk!