Sok szó esik arról, hogy kezdeményezőbbnek kellene lennünk. Az alábbi videó is erre bíztat, miután bemutatja a szomorú magyarországi helyzetet. Mit gondolsz, mit tehetne ez ügyben egy gyülekezet, és annak vezetői?

Még mindig nem veszett ki sajnos a népszerű mítosz, hogy elegendő egy pár mondatos vázlat, és majd a többit az "Úr megadja igehirdetés közben".

Ilyenkor persze jönnek a jól bevált(?) panelek és generálszószok. Körülbelül olyan módon, mint amikor valakit megkérdeztek, miről szólt az igehirdetés: a bűnről. És konkrétabban? Hát ellene volt. Egy felületes szemlélőnek nem biztos, hogy feltűnik, de ettől még komoly probléma. Ugyanis az eredmény, illetve méginkább az eredménytelenség sajnos kézzel fogható, és mérhető is. Meg nem változó életek, gyümölcstelen keresztények, megtérések hiánya. Sajnos már jónéhány ilyen igehirdetést feszengtem én is végig keresztény életem során. Remélem kevés ilyet mondtam el :).

Amit most teszünk, szerintem nem elég. Gary Johnsontól tanultam, hogy ő egy igehirdetésre átlagosan 10 órát készül. Sajnos én még nem jutottam el idáig, de legalább az elégedetlenségig már igen. Szeretnék ebben is fejlődni.

Prédikálni elszánt imádkozás nélkül ateizmus, felkészülés nélkül pedig tiszteletlenség. Tényleg ez a helyzet, a kettő közül pedig a felkészültség hiányát könnyebb leleplezni.

Sytka írt blogján ebben a témában nagyon jó kérdéseket feszegetve. Olvasásra ajánlom.

Mielőtt megválaszolom a saját kérdésemet, gondoljon egy olyan előadóra, akit Ön nagyon szeret hallgatni, mert jó előadásokat tart! Gondolatban figyelje meg jobban ezt az embert! Mi teszi őt igazán jóvá, az előadását pedig élvezetessé?

A válasz nagyon egyszerű. Az, hogy szeret előadni! Nem menekül a feladat elöl, hanem élvezi, hogy kiállhat és beszélhet a közönségéhez. Ez az ember valószínűleg élvezi, hogy átadhatja a tudását és kommunikál a hallgatósággal.

Dr. Veress Dóra pszichológus tanácsait olvashatjuk az Elmedoktor blogon e témában.

Számomra ez a kép arról szól, mit jelent a szolgáló vezetés.

Ilyen vezető szeretnék lenni. Az a vágyam, hogy azok, akik majd követnek a szolgálatban, munkatársaim a vezetésben, még messzebb jussanak, mint én valaha is.

Ahogy az egyik Zsoltár hasonlítja a serdülő ifjakat a nyilakhoz. A nyílvessző olyan helyekre is eljut, ahová a nyilas soha sem.

Legyél te is ilyen vezető!

Érdemes végiggondolnunk egyszer-egyszer, hogy az általunk a gyülekezeti életben alkalmazott tanítási módszerek mennyire hatékonyak. Ez olyan szempontból is érdekes, hogy mi magunk milyen módon tanulunk, és hogyan akarunk aztán vezetőket képezni.

Ehhez fontos adalék a National Training Laboratories egy kutatása, amit a Figyelő eheti száma közöl (2010. 22. szám):

Angol nyelvű video, de a lejátszás gomb melletti "subtitles" feliratra kattintva magyar (hungarian) felirat is választható hozzá.

#1 – “Isten azért engedte felismerni ezt a problémát, hogy imádkozzak érte"

Az egyik dolog, ami nagyon zavar Krisztus testével kapcsolatban, milyen gyakran használják a keresztények az imádságot, mint kifogást arra, hogy ne csináljanak semmit. Ha imádkozunk valamiért, késznek kell lennünk arra, hogy az imádságunkkal összhangban cselekedjünk is.

Ha vezetők vagyunk, azt jelenti, hogy Jézus megadta nekünk a vezetés lelki ajándékát... HOGY VEZESSÜNK! Éppen ezért, ha enged felismerni dolgokat azért van, mert ajándékot adott, és megbízott bennünket azzal, hogy ÁTVEZESSÜK az embereket az adott helyzeten, és ne legyünk passzívak.

#2 – “Mindenre tudnom kell a választ.”

 A vezető aki ebben hisz kifogja meríteni saját magát, és az aggódás (és/vagy a büszkeség) fogja uralni az életét.

A vezetőknek NINCS meg az összes megoldásuk és válaszuk a kérdésekre. Elhiheted... Minnél hosszabb ideje vezetek, annál kevésbé tudom, hogy pontosan mit is kell csinálnom. Ez elvezett bennünket a következő hazugsághoz...

#3 – “Nem kérhetek senkitől sem segítséget, mert ezzel gyengének fogom láttatni magamat.”

Valójában éppen az ellenkezője az igaz. Ha csak a saját erőforrásaidra támaszkodva ugyan, de folyamatosan buta döntéseket hozol, ez az ami gyengének fogja láttatni a vezetőt! Isten azért helyezett az életünkbe más embereket, hogy SEGÍTSENEK nekünk.

Amikor segítséget kérünk tőlük, akkor nemhogy elveszítenénk a tiszteletüket, valójában méginkább tisztelni fognak bennünket. Egyébként pedig sokkal inkább magukévá fognak tudni tenni döntéseket, amelyek meghozatalához ők is hozzájárultak.

#4 – “Nem tehetem meg, hogy lelassítsak”

Jézus azt kéri, hogy adjuk neki a tőlünk telhető legjobbat... de nem azt, hogy közben égjünk is ki.

Egy lelkigondozó nemrégiben ezt mondta nekem: "A Bibliában Isten a dolgozni nem akarókat lustának nevezi, de azokat akik pedig nem pihennek, ENGEDETLENNEK." Mellbe vágott...

Végső soron a vezetőnek FEL KELL ISMERNIE ez az igazságot: mi nem tudjuk előidézni, hogy Isten bármit is tegyen. Annyiszor megpróbáljuk... és sokszor azon kapjuk magunkat, hogy a szolgálat miatt, már nincs is időnk arra, hogy igazán együtt járjunk vele.

Ha úgy érzed, hogy nem tudsz lelassítani, és nem tudsz szabadságra menni, akkor tulajdonképpen azt mondod, hogy nagyobbra értékeled magadat, mint Isten természetfölötti hatalmát. Vegyél egy nagy levegőt és ismerd el: Ő az aki, uralkodik!

#5 – “Minnél régebb óta csinálom, annál könnyebb lesz”

Számomra a gyülekezetvezetésben a legkönnyebb napom a 2000. január 16-a volt (Szerk. akkor alapította a gyülekezetet, ahol szolgál)... azóta egyre nagyobb kihívásaim vannak.

Volt, amikor azt gondoltam, eljön majd a nap, amikor majd végre a vezetési döntéseket küzdelem nélkül tudom majd meghozni. Volt, amikor azt gondoltam, túl fogok jutni a saját magammal kapcsolatos bizonytalanságaimon. Volt, amikor azt gondoltam, eljön a nap, hogy már nem fogok felébredni soha éjszaka, hogy rágódjak egy döntéssel kapcsolatban, amit hoztam...

TÉVEDTEM....

Minnél régebb óta vezetünk, annál inkább kétségbeesetten Istenre kell hagyatkoznunk... mert egyre inkább nyilvánvaló lesz, hogy nem vagyunk olyan jók, mint ahogy gondolnánk, és Ő pedig SOKKAL JOBB, mint ahogy elbírtuk is képzelni valaha!

Forrás: Perry Noble: Leadership, Vision & Creativity