A kitartó pásztorolásnak kézzelfogható hasznai vannak, nemcsak a gyülekezet, hanem a lelkipásztor számára is.

1.    A pásztorlás felkészíti a lelkipásztort az életre, hiszen amikor

• mások bűneivel foglalkozunk, egyre inkább tudatában leszünk a sajátjainknak.
• pásztoroljuk az önfejűt, meglátjuk saját makacsságunkat.
• pásztoroljuk az önzőt, meglátjuk saját önzőségünket.
• pásztoroljuk a megtörtet, elkerülhetetlenül észrevesszük saját megtörtségünk.
• látunk másokat engedelmeskedni, mi is engedelmeskedni akarunk.
• látunk másokat tálentumuk hatékony használatában, mi is hatékonyak szeretnénk lenni.

A Szentlélek felfedi a bűnt, megerősíti az engedelmességet és ajándékokat ad. Mind a görög és a héber szó a „lélekre” „levegőt”, vagy „lélegzetet” jelent (a ford. megjegyzése: ld. még: „pneuma”). Az angol szó a lélekre/szellemre („spirit”) a latin „spiritus” szóból jön, mely szintén „levegőt” vagy „lélegzetet” jelent. Innen vannak olyan szavaink, mint az angol „respiratory” (lélegzés) és az „expire” (lélegzés megszűnte; a ford. megjegyzése: a magyar „lélegzet” szó régebbi írásmódban „lélekzetként” jelenik meg, később veszi fel írásmódban is a zöngés mássalhangzó párt a teljes hasonulás miatt; közismert kifejezés a „kileheli a lelkét” összetétel is, mely szintén a lélek/szellem levegőszerű mivoltára utal). Innen vesszük az „inspirálni” szót is. Miként a Lélek/Szellem munkában van azokban, akiket tanácsadással látunk el, mi, lelkipásztorok inspirálva vagyunk arra,hogy megtérjünk, higgyünk és engedelmeskedjünk legjobb tálentumaink szerint.

2.    A pásztorlás felkészíti a lelkipásztort a prédikációra

Minél több időt töltünk mély pásztori törődésben a hét folyamán, annál jobban fogjuk tudni, hogyan helyezzük el megfelelő környezetben az üzenetet, hogyan címezzünk bizonyos bűnöket, hogyan ütközzünk meg az igazsággal való ellenállással, hogyan világítsunk rá kulturális bálványokra, és hogyan kérelmezzünk konkrét dolgokat vasárnap.

3.    A pásztorlás segíti prédikációd befolyását

A pásztorolás alázatossá tesz és megöli az önbíráskodást és büszkeséget mely megakadályozza az embereket attól, hogy befogadják az általunk közölni kívánt bizonyságot. Amikor minőségi időt töltünk valódi emberekkel, érzelmi kapcsolatot létesítünk hallgatóinkkal, mely beindítja eszüket és szívüket. Sok lelkipásztor olyan mint a bádogember: kemény külsejű szív nélkül. Amikor az emberek tudatában vannak, hogy nem csak az életük „hepi-hepi” oldaláról tudsz, hanem a sötétről is, hajlamosabbak elhinni amit mondasz. Talán még – csodák-csodája – fel is használják amit prédikálsz.

4.    A pásztorolás segít Jézushoz közel maradni

Van oka annak ami szükségessé teszi, hogy nagyon-nagyon közel maradjunk Istenhez, amikor emberek bűneinek töménytelen mennyiségével foglalkozunk. A prédikációban könnyebb elrejteni az Istennel való kapcsolat hiányát puszta képességek és alapos felkészülés útján. De a pásztorolási munka kiszámíthatatlansága és puszta érzelmi töltete szembesít a Megváltóra való saját szükségünkre. A prédikációban előre készülhetünk arra, mit fogunk mondani. A pásztorolásban nagy esély van a biztonságérzet elveszésére és az aggódásra miként embereink kérdéseivel, ellenkezéseivel és vitáival küszködünk valós időben – ez az Istenre való támaszkodáshoz vezet.

5.    A pásztorolás hitünk valódiságát teszteli

A pásztorolási munka lángoló kemencéje leégetheti személyiségünk durva széleit és egészséges finomodást, növekedést eredményezhet. A pásztori munka – az emberekkel való mindennapi küszködés leglényege – többet tesz azért, hogy alázatossá és próbára tegye a szolgáló szellemiségét, mint amelyre bármilyen mennyiségű tanulás képes lenne. Hallottam Tim Kellert arról beszélni, hogy a prédikáció olyan, mint a tüzelő tüzérség – relatíve biztonságos és tisztamunka, mert a jó lövészeket ki lehet venni a frontvonalból. De a pásztori munka olyan mint a gyalogság. Test-test elleni, szemtől-szembe küzdelem. Ha jó prédikátorok vagyunk, attól vagy jobb lelkipásztorok leszünk, vagy nem, de ha jó lelkipásztorok vagyunk, biztosan jobb prédikátorok is leszünk.

Darron Patrick: „Church Planter: The Man, the Message, the Mission” könyve nyomán (fordította: Vajda Gábor)

Tim Stevens írása:

Ha írok egy kommentet (twitteren) arról, hogy több egymást követő megbeszélésem lesz, az emberektől részvétnyilvánításokat kapok, mintha csak egy barátomat kellett volna temetnem. De én nem így nézem a megbeszéléseket.

Sokszor úgy találom, hogy a heteim legproduktívabb pillanatai. Időt ad arra, hogy olyan emberekkel beszélhessek, akiket szeretek, méghozzá olyan dolgokról, amik lázba hoznak. És előre haladjunk, valós hatást gyakorolva valós emberekre. 

Néhány tanács ahhoz, hogyan lehetnek produktív megbeszéléseink:

* Ne tervezd túl a napirendet, és ne becsüld alá a kapcsolatok építésére fordított idő fontosságát. Azt gondolom, hogy az egészséges csapatok alkalomszerűen készek arra, hogy a megbeszélések oldalvágányra is fussanak, észrevéve, hogy az aktuális pillanatban a közösség megtapasztalása a legfontosabb prioritás.

* Azok a legproduktívabb megbeszélések, ahol egyértelmű ki vezeti, és az is, hogy mit akartok elérni a megbeszélés végére. Írjátok le mindezt a napirend elejére. Nemrégiben egy 13 órás vezetői megbeszélésünkön írtam le a célokat az első nap kezdetén. Egyikünk sem gondolta, hogy valóban végére tudunk érni két nap alatt. Mégis azáltal, hogy végig előttünk voltak a célok, és néhány óránként átnéztük őket... megtartottuk a fókuszt, elkerültük a vakvágányokat, és végül minden egyes célunkat elértük a második nap végére.

* Amikor csak lehetséges küldd ki a napirendet már előre. Ezzel adsz esélyt arra az embereknek, hogy valóban hozzá tudjanak járulni magához a napirendhez is.  Ha ezt nem tették meg előre, akkor helyben már ne adj erre lehetőséget. Ha van ilyen, akkor egyszerűen mondd azt: "Ez egy nagyon jó téma. Beszéljük meg a találkozón kívül, és gondoljuk meg, hogy felvegyük a jövő heti napirendre.”

* Fejezd be a megbeszélést, egy "KI, MIT, MIKOR listával", amit ossz is ki rögtön a megbeszélés után. Ezzel a kinyomtatott listával kezdjétek a következő találkozót.

* Próbáld meg egy-egy napba sűríteni a találkozóidat. Én keddre és szerdára próbálom rakni az összes megbeszélést. Ezeken a napokon nem kell aggódnom a teendőim listájára gondolva, hiszen azokon majd hétfőn és pénteken fogok tudni majd haladni.

* Ha úgy találod, hogy egy találkozó elvesztegett idő, akkor segíts be a vezetésébe, még akkor is, ha nem te vagy a vezetője. Sokszor kerültem már ilyen helyzetbe, és engedélyt kértem arra, hogy a vezetőjét segítsem felkészülni a találkozóra, meghatározva a napirendet, vagy vezetve a beszélgetést, hogy a találkozó produktív maradhasson.

* A nagy köveket tedd be először. Legyél bizonyos abban, hogy a legfontosabb találkozók mindenképpen benne legyenek a naptáradban. Ha vannak más találkozók, amik beférnek a nagy kövek mellé - nagyszerű. Ha nem, akkor kihagyhatod őket.

Végül pedig: ha olyan a gyülekezeti kultúra, hogy a megbeszéléseket időpazarlásnak érzitek, akkor változtassátok meg a kultúrátokat.

Perry Noble a NewSpring gyülekezet vezető pásztorának írása:

1.  Nem utána járni a teljes történetnek, mielőtt valakivel konfrontálódtam egy-egy ügyben, amire mások felhívták a figyelmemet. A vezető, aki mindig elhiszi a legrosszabbat is az emberekről, akiket vezet, jó ha komoly önvizsgálatot tart először.

2. Megengedni, hogy az érzelmeim eluralkodjanak rajtam, és túl hamar lezárni egy beszélgetést akkor, amikor még aktívan hallgatnom kellett volna. Vezetőként sokkal inkább bízni fognak benned az emberek, ha azt érzik, hogy VALÓBAN meghallgatod őket.

3. A "nyilvánvalót" választani ahelyett, hogy a Szentlélekre figyeltem volna.

4. Nem megengedni embereknek, akiket a leginkább érint egy döntés, hogy igazán hozzá tehessenek ahhoz a döntéshez.

5. Azt feltételezni, hogy minden munkatárs és a gyülekezet is rögtön elfogad egy döntést, aminek a meghozatala hónapokig tartott. Az embereknek időre van szükségük, hogy feldolgozzák, és kérdéseket tehessenek fel. Bár ezt egyes vezetők "hűtlenségnek" bélyegzik, én inkább úgy látom, hogy a munkatársak még inkább hűségesek próbálnak lenni azzal, hogy teljesen meg akarják érteni, hogy mivel is jár egy döntés.

6. Nem konfrontálódni személyekkel, akikről tudom, hogy nem értenek egyet egy döntéssel. Vannak emberek, akiket úgy kell beleerőltetni egy konfliktusba. Egy vezető mindig veszíteni fog, amikor lát egy embert, aki nem ért vele egyet, de azért nem húzza ki belőle a problémát, mert csak a békességet próbálja megőrizni.

Rick Warren által kidolgozott Céltudatos gyülekezet program három éves képzési tervét elindítottuk Magyarországon is, egy felekezet közötti oktatási program által.

Értesítünk, hogy ennek első találkozója 2010. október 12-13-án lesz Fóton.

Terveink szerint az első napon lesz részletesebb képzés, a második napon csoportos műhelymunkával és interaktív beszélgetésekkel mélyítenénk el a tanultakat. Arra biztatunk mindenkit, hogy mindkét napon vegyünk részt, de lehetséges az is, hogy valaki a körülményei miatt csak az első napot tölti velünk.

Részletek és jelentkezés a celtudatos.hu oldalon

Napokban volt hír a floridai lelkész tervezett Korán égetése, amitől szerencsére végül elállt.

Egy mohamedán férfi számomra sokat mondó megjegyzése a Twitteren:

"Szeretnék visszavágni azzal, hogy elégetek egy könyvet (book), ami nektek Amerikaiknak fontos, de az egyetlen könyv, amivel ti törődtök az a Facebook"

Nekünk mennyire fontos A könyv?

Órákat készülünk a prédikációnkra (remélem szerk.). Különösen arra, hogy megragadjuk a hallgatóság figyelmét a kezdetén. Mégis sokan közülünk botladozunk a végén. Nem próbáljuk a hallgatóságat döntésre bírni. Egy prédikáció végkövetkeztetés nélkül céltalan.

Hogyan tehetjük hatékonyabbá az igehirdetéseink befejezését?

• Mindig mutass Krisztusra. Adj lehetőséget arra, hogy az emberek Krisztushoz forduljanak, és várd is, hogy reagálni fognak.
• Magas érzelmi hőfokon fejezd be. Prédikálj a fejtől a szívig. Miután informáltad az agyukat, meg kell, hogy érintsd az érzelmeiket, és döntésre kell szólítanod az akaratukat, valamilyen konkrét feladatot adva. A befejezés kell, hogy legyen az igehirdetés érzelmi csúcspontja.
• Kérj, konkrét választ. Semmi sem erőteljes addig, amíg nem konkrét. Az igehirdetés célja, hogy megrohamozzuk az akarat várát, és elfoglaljuk Jézus Krisztusért. Hogy teheted meg ezt:
  • Érvelj. Számíts a hallgatóság ellenvetéseire és logikusan válaszold meg őket.
  • Figyelmeztess. Emlékeztesd őket az engedetlenség következményeire.
  • Használj indirekt meggyőzést. Egy jó példa erre amit Nátán próféta tesz Dáviddal (2 Sámuel 12).
  • Használd fel az együttérzést. Fejezd ki Isten szeretetét feléjük és mások felé.
  • Használd a látást. Fess egy képet arról, mi történhet, ha engedelmeskednek Istennek. Segítsd őket, hogy hitet kaphassanak.
  • Bátoríts. Mondd el nekik, hogy Isten erejével képesek megtenni.
  • Tedd személyessé. A hallgatónak úgy kell éreznie, hogy csak hozzá beszélsz.
  • Erőteljesen fejezd ki újra a fő pontjaidat. Megerősítheted az igazságot azzall, hogy összefoglalod.
  • Használj magával ragadó illusztrációkat. Segít megjegyezhetővé tenni az üzenetet.
  • Használj éles kérdéseket. Ez segíti az embereket bekapcsolódni és feldolgozni az üzenetet.
  • Lepd meg őket. A legjobb befejezések, amelyek meglepik a gyülekezett és nem nyilvánvalóak és várhatóak.

Kerüld el ezeket a gyakori hibákat:

• Ne vezess be új témát, gondolatot a befejezésben. Akkor sem, ha véletlenül valamit kihagytál a prédikációban. Csak összezavarod az embereket.
• Ne csak összefoglaló legyen. A befejezés több, mint összefoglaló. Ez az a pont, amikor kihívást intézel a gyülekezet felé, hogy alkalmazzák az üzenetet.
• Ne hivatkozz az órára, amikor befejezed az igehirdetést.
• NE MOND, hogy befejezésül, ha csak nem tényleg komolyan gondolod.

Írd újra az igehirdetés befejezését, miután először elmondtad. A több istentiszteletes gyülekezetek egyik előnye lehet ez. Jobban fogod érzékelni az első igehirdetés után, hogy esetleg erőteljesebbé kell tenned a befejezést. Ne változtasd meg az üzenetet, de írd újra a befejezést.

Gondold végig a záróimádságot. A befejező imádságaim mindig alkalmazzák az igehirdetés fő pontjait. Ne feledd, lassan mond el a záróimádságot.

Rick Warren

Érdekes gondolatok a mai kor kultúrájáról. Érdemes elgondolkozni, mit mond ez azzal kapcsolatban, hogyan kell formálni például az istentiszteletünk felépítését:

".... a mai világban egyre inkább a folyamatos audiovizuális stimulusok hatása alatt vagyunk, és nyomban unatkozni kezdünk, ha nincs valami, amivel éppen foglalkozni lehet. A mai fiatalok sokszor már 30 másodperc tétlenség után is unják magukat, és sok felnőtt is így van vele, ezzel szemben 50 éve az emberek jellemzően csak 2 óra tétlenség után érezték úgy, hogy unatkoznak."

Teljes cikk az agyvihar blog oldalán