"A kereszténység mindig egy generációra volt a kihalástól." Ismeretlen szerző
Megjegyzés: Természetesen meg vagyok győződve, hogy a Jelenések könyve igaz, és Krisztus gyülekezete, még inkább a gyülekezet Krisztusa, győzni fog. Ez a rövid mondat inkább inspiráció akar lenni a számunkra, erősítve bennünk az odaszánást.
David Murrow provokatív kérdéssel lépett ki a keresztyén közélet elé: Miért utálnak a férfiak gyülekezetbe járni?
Murrow nem lelkész, nem teológus, de olyan keresztyén férfi, akire felfigyeltek teológusok és lelkészek egyaránt. Murrow szakmai pályafutása miatt (TV producer, író, politikai szóvivő) hozzászokott, hogy szembenézzen és felvessen olyan kérdéseket, amik meghívnak minket arra, hogy kegyes közhelyeket hátrahagyva nézzünk szembe a valósággal.
És tényleg… Mi történt? Ha lehántjuk Jézusról a jámbor vasárnapiiskolás vagy hittanos szetereotipiákat és az egyház különféle teológiai koncepcióit, az Újszövetségből egy férfi lép elénk, akiben a történelem legnagyobb csodáját szemlélhetjük: Isten emberré lett értünk. Bár a keresztyén hit centrumában egy olyan személy áll,
mégis, valahogy oda jutottunk, hogy mára a férfiak eltűntek az egyházakból. Miért? Mi ennek az oka? Újra kell-e gondolnunk azt, ahogy a keresztyén értékrendet, kultúrát, kommunikációt és közösségi gyakorlatot szemléljük és éljük?
Az Ige arra tanít bennünket, hogy „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.” (1Thesz 5:21-22) Olvassuk ezzel az igényességgel és felelősségtudattal, imádkozva és a minket körülvevő valóságot kutatva. Gondolkodjunk el Murrow által felvetett kérdéseken, vitatkozzunk vele ha nem értünk egyet vele, csak ne dobjuk félre öntelten, mondván, hogy mi csak az evangélium erejében bízunk. Ugyanis pont az olyan anomáliák mint a férfiak hiánya az egyházban, mutat rá arra, hogy az evangéliumhoz hozzá tettünk, vagy elvettünk valamit, amivel gyengévé tettük azt.
Ajánlom mindenkinek David Murrow könyvét, akik felelősséget éreznek az egyházak, gyülekezetek jelenéért és jövőjéért.
Heizer Tamás - lelkipásztor, a gyülekezeti vezetők képzésével foglalkozó Barnabás Csoport igazgatója
Ajánlom figyelmedbe gyülekezetünk, a Szeretetvár Baptista Gyülekezet által kiadottDavid Murrow: Hová tűntek a férfiak a gyülekezetből? ... avagy miért utálnak odajárni - című könyvét.A forditást a gyülekezetünkben nemrég megtért mű forditó Babits Péter végezte.A könyv megrendelhető a szeretetvar@freemail.hu e-mail címen. A könyv ára 1.300.-Ft + postaköltség.Szeretettel és Isten áldását kívánva:Gulyás Jánospásztor Szeretetvár gyülekezet
A Szabadság Krisztusban Tanítványképző Tanfolyam célja, hogy segítsen minden keresztény embernek rendezni a megoldatlan személyes és szellemi konfliktusait úgy, hogy őszinte bűnbánatot tart és megtér. Ezután sokkal könnyebben megértik, hogy kivé váltak Krisztusban és – a tapasztalatok szerint – sokkal gyorsabb tempóban haladnak az éretté válás útján, mint ahogy azt korábban lehetségesnek tartották.
Időpont: 2012. október 6. (szombat), 10-től 14 óráig
Helyszín: Budapest, Szabadkeresztyén Gyülekezet Imaháza
Cím: Budapest, 14. kerület, Szugló utca 57.
Előadók: Steve Goss és Geoff Loveys (Anglia)
Regisztráció:
Jelentkezési határidő: 2012. szeptember 30.
A következő statisztika nagyon erőteljesen befolyásolja a szolgálatunk módját: „A Rensselaer Főiskola tudósai kimutatták, hogy ha a népesség akár a 10%-ának szilárd hite van, a hitüket a társadalom többsége rendszerint átveszi.” (Science Daily, 2011. július 26-i száma)
Csak nézzünk végig a történelmen a közelmúlttól a régmúltig. Azt láthatjuk, nem a 90% volt az, aki a körülöttük lévő kultúrát megváltoztatta, hanem a teljesen elkötelezett 10% változtatott meg mindent.
Mindegyik kérdésre az a válasz, hogy a „radikális 10%”.
Ennek a statisztikának elképesztően erőteljes kihatása van a szolgálatunk módjára. Szolgálatvezetőként leginkább arra tanítanak bennünket, hogy minden áron tömegeket érjünk el. De ez épp szembe megy azzal, ahogy Jézus végezte szolgálatát. Igen, szolgált a tömegek felé, de egy apostoloknak nevezett kis csoportot „radikalizált”, és miután felment a mennybe, ők radikalizálták a többieket. Nem érdekes, hogy a felső szobában lévő százhúsz emberből tizenkettő apostol volt? Épp 10%.
Emlékszem, amikor ennek az elvnek az erejét fiatal gyülekezetplántálóként megtapasztaltam. Nagyon fiatal gyülekezetplántáló csapatunknak a célja az volt, hogy összeállítsunk vezetőkből egy kis csapatot, akiknek az ügyért ég a szívük. Kiképeztük, felkészítettük őket, találkoztunk velük, megbeszéltük a stratégiát és imádkoztunk velük, amíg a szívünkben lobogó forradalom lelküket magával nem ragadta. Ennek volt köszönhető, hogy a gyülekezetünk végül lelkileg és létszámban is hatalmasat lépett előre.
Sem Ricknek (gyülekezetplántáló barátom, és ennek a huszonhárom éves gyülekezetnek a jelenlegi lelkipásztora) sem nekem nincs teológiai végzettségem, sem nem voltunk kiemelkedő stratégiai tervezők. Épp ellenkezőleg rengeteg buta hibát követtünk el a Grace Church plántálásának első éveiben. De a szenvedély a kezdeti nehézségeken és a gyülekezetvezetés rögös útjain is átsegített. Amikor gyülekezetünk 10 százalékában ott lobogott az Isten által gyújtott tűz, akkor ez a gyülekezetben a többiekre is átterjedt.
Ha ez az elv már akkor is működött, amikor két húszas éveik elején járó képzetlen barát gyülekezetet plántált, és rád is igaz, legyél akár gyülekezetetvezető, ifjúsági csoportvezetők vagy vasárnapi iskolai tanító.
Gypsy Smitht, a nagy megújulási mozgalmi vezetőt egyszer megkérdezte egy fiatal lelkipásztor arról, hogyan indíthatna be a gyülekezetében megújulást. Az evangelista csak annyit mondott, hogy menjen haza, rajzoljon krétával a padlóra egy kört, és térdeljen bele. Majd azt mondta, hogy imádkozzon mindenkiért, aki a körön belül van, és ezt követően kezdi majd a körön kívül is látni a megújulást.
Vegyünk a kezünkbe egy darab krétát, rajzoljunk egy kört, és térdeljünk bele. Legyünk mi az elsők, akik a 10%-hoz csatlakozunk.
Az igehirdető számára a személyes alkalmazás könnyen kényelmetlenné válhat. Ha életváltozásról beszélsz, sok kritikát fogsz kapni. Az emberek nem szeretik hallgatni, hogy változniuk kellene. Inkább beszéljen a prédikátor arról, hogy kik a jebuzeusok, mi a fenevad száma, vagy hogyan (esetleg mikor :o)) fog történni az elragadtatás. Menjünk végig a Jelenéseken, de ne beszéljünk a megkötözöttségeimről, ne beszélj az adakozásról, vagy konkrét problémákról az életemben. Pedig az alkalmazás az igehirdetés, anélkül halott. D.L Moody mondta: „A Biblia nem azért adatott, hogy a tudásunkat tegye teljesebbé, hanem az életünket tegye azzá.”
Sokszor kritizáljuk a hallgatóságot, de azt kell mondjam, nekünk igehirdetőknek is változnunk kell. Nem csak a hallgatók hibája, ha csak hallgatói az igének, de az életük nem változik meg. Egy ismerősöm gyerekkori emléke a lelkipásztor, aki igehirdetésében Jézus jeruzsálemi bevonulása kapcsán az idő felében arról beszélt, hogyan vonultak be az első században a győztes hadvezérek. Igaz volt az igehirdetés? Igen. Fontos volt? Volt bármilyen hatása a hallgatók életére? Egyáltalán nem.
Sok ember sétál úgy ki a gyülekezetekből vasárnap, hogy informálva lett, de nem lett transzformálva. Nem hallott konkrét felhívást arra nézve, hogy bárminek változnia kellene az életében. Nem úgy tanították, hogy lenne bármi ami megtehető. Bátorítalak téged is, alkalmazzuk az igét!
Karrierem elején marketing igazgatója lettem egy könyvkiadónak. A nagy munkaterhelés és a folyamatos eredményességi kényszer nyomása alatt hamarosan kezdtem összeomlani. Biztos voltam benne, csak idő kérdése, hogy a főnököm észreveszi, összecsaptak a hullámok a fejem fölött.
Mindez bizonytalanságot eredményezett bennem. Nem mertem cselekedni. Helyette aggódtam, és nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy végiggondoltam, mi a legrosszabb ami történhet - ez olyasvalami amiben egyébként elég jó vagyok.
Végül ebben a frusztrált állapotomban elmentem egy idősebb kollégához és kiöntöttem neki a szívemet. Türelmesen meghallgatott, és aztán valami olyat mondott, amit soha nem fogok elfelejteni:
“Mike, csak tedd meg a következő helyes dolgot.”
“Ennyi?” - kérdeztem.
“Ja. Ennyi,” - válaszolt - “Túlzásba viszed a gondolkodást. Csak tedd meg a következő lépést. És rendben lesz.”
Ez az egyszerű alapelv egyszerre jelentett megkönnyebbülést és adott világosságot. Újra és újra használtam olyankor, amikor túlterheltnek és bizonytalannak éreztem magam.
Mindez 3 lépésből áll a számomra.
Tehát, ha most olyan helyzetben vagy, hogy túlterheltnek érzed magad, és nem tudod merre menjél, csak tedd meg a következő helyes lépést.
A cikk eredetije itt olvasható
Michael Hyatt, a világ legnagyobb keresztény könyvkiadójának az elnöke. Vezetési konferenciák előadója, 33 éve házas, 5 lánygyermek édesapja. 25 éve diakónus egy ortodox gyülekezetben.
Emberek összhangba hozása alapvető fontosságú vezetői készség. Enélkül nem fogja a szervezeted (gyülekezet, cég, vagy más szervezet) elérni a teljes potenciálját. Minél inkább összhangban van a csapatod, annál inkább valószínű, hogy azt az eredményt fogják létrehozni, amit szeretnél. Mint vezető három kulcsfontosságú gyakorlattal tudod ezt segíteni:
Nem tudod a csapatodat összhangba hozni (és abban is tartani), ha nem találkozol velük rendszeresen. Abból próbálják a legjobbat kihozni, amit adsz nekik. Ha nem töltesz időt velük, elkerülhetetlen, hogy olyan döntéseket hozzanak, amivel nem leszel elégedett. A te felelősséged, hogy ezeket a találkozásokat kezdeményezd. Megvalósíthatod személyes találkozókon, csoportos összejöveteleken, vagy csak azzal, hogy körbe jársz közöttük (ez utóbbi inkább a vállalati környezetről szól szerk.).
A találkozás még nem elég. Kommunikálnod kell. Nem tudják olvasni a gondolataidat. Tudniuk kell, mit vársz tőlük. Meg kell, hogy értsék a szervezet misszióját és látását egyaránt. Szóban el kell mondanod nekik. Újra és újra. Ezen felül, ha nem tetszik valami, meg kell mondanod. Még azelőtt, hogy valamilyen nagyobb jelentőségű szituációban élesben jön elő a probléma.
Még a kommunikáció sem elég. Az igazi összhanghoz, az embereid kell, hogy ismerjék a szíved legmélyét, és kell, hogy bízzanak benned. El kell, hogy kötelezzék magukat a csapat sikere érdekében. Lehet arra gondolsz, hogy ez a fajta elkötelezettség már attól létezik, hogy te vagy a munkaadójuk (megint inkább vállalati környezet szerk.), de nem így van. Meg kell dolgoznod érte. Csak úgy tudsz igazán kapcsolatba lépni velük - létrehozva ezzel az összhangot is - ha beengeded őket a szívedbe, közel engeded őket magadhoz.
A téma egy angolul hallgatható podcast (mp3) keretében bővebben is meghallgatható.