Azt gondolom a legtöbb pásztor és gyülekezeti vezető a Biblia és saját tapasztalata alapján is meg van győződve a házicsoportok fontosságáról. Éppen ezért igyekszünk ilyen rendszert kiépíteni a gyülekezeteinkben, és próbáljuk is bevonni az embereket minél nagyobb számban. Kérdés, vajon mérhető, hogy valóban segít a házicsoport a lelki növekedésben, vagy csak sejtéseink lehetnek?

Ed Stetzer egyik legújabb könyve kapcsán végeztek kutatást, több mint 3000 protestáns gyülekezet bevonásával, melyből néhány érdekes eredményt emelnék ki (Forrás):

• a rendszeres házicsoport résztvevők 67 százaléka olvassa a Bibliát rendszeresen, szemben a nem csoport tagok 27 százalékos arányával
• a rendszeres házicsoport résztvevők 64 százaléka imádkozik a gyülekezetéért és vezetőiért. A csoportba nem járók 30 százaléka teszi ugyanezt
• házicsoport résztvevők 82 százaléka imádkozik hívő barátaiért, a csoportba nem járóknak 54 százaléka teszi ezt
• házicsoport résztvevők 79 százaléka szokta megvallani a bűneit Istennek, szemben a csoportba nem járók 54  százalékával

Természetesen felvethető, hogy a jelentős különbség egy része abból fakadhat, hogy kiscsoportba az egyébként is odaszántabb hívők járnak. Ezzel együtt is világos visszajelzés arról, hogy másképpen élnek azok a hívők, akik csoportba is járnak, mindez pedig természetesen hosszú távon kihat a lelki növekedésükre is.

Mit tehetünk azért, hogy jobban működjenek a csoportjaink, ha már ilyen fontosak és hatékonyak?

• Gondoljuk végig a vezetőkkel együtt, miért akarjuk a kiscsoportokat, hogyan illeszkedik a házicsoport a gyülekezet teljes tanítványozási stratégiájába
• Szánjunk több időt arra, hogy segítsük a csoportok vezetőit, megfelelő anyagokat találni a közös bibliatanulmányozáshoz, illetve a témaválasztásban is segítsük őket.
• Legyen egyértelmű és világos módja annak, hogyan tudnak új emberek a csoportokhoz kapcsolódni: kik a csoportvezetők, mikor és hol találkoznak

A Harvard Business Review rangos üzleti hetilap végzett a témában a közelmúltban egy felmérést, amit hasznos lehet megfontolni nekünk, gyülekezeti szolgálóknak is. Arra voltak kíváncsiak vajon vannak-e olyan tulajdonságok, amelyek a vezetés bármelyik szintjén szükségesek. Több mint 300 ezer vezetőnek, vezetőtársnak és beosztottnak tették fel az erre vonatkozó kérdéseket. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy a válaszadók hány százaléka emelte ki egy adott készség fontosságát.

A diagram kis betűi miatt felsorolásszerűen is:

• Inspirál és motivál másokat
• Magas fokú integritás és őszinteség jellemzi
• Képes problémákat megoldani és helyzeteket elemezni
• Eredménycentrikus
• Erőteljesen és hatékonyan kommunikál
• Együttműködik és támogatja a csapatmunkát
• Szakértője a szakmai területének
• Kapcsolatokat épít
• Stratégikusan képes gondolkozni
• Fejleszt másokat
• Kezdeményez
• Innovál
• Ünnepli a változást
• Összeköti a csoportot a külvilággal
• Nehéz célokat tűz ki
• Gyakorolja önmaga fejlesztését

Hadd fogalmazzak meg néhány lehetséges tanulságot. Először is vannak vezetői készségek, amelyek fejlesztésére, már a kezdetektől érdemes odafigyelned. Már akkor, amikor még nem annyira égetően fontosak, ugyanis amikor helyzetbe kerülsz, már bizonyos szempontból késő lesz elkezdeni ezeket kialakítanod magadban.

Szintén érdemes ezt a listát megfontolnod, amikor potenciális vezetőket szeretnél észrevenni a gyülekezetben. Ha ezeket a készségek, tulajdonságokat meglátod, akár csírájában is valakiben, gyanakodhatsz arra, talán vezetői ajándéka van.

Végül pedig, ha a 16 készséget olvasva hozzám hasonlóan te is azt érzed, ez így egyben úgy sincs meg senkiben, jó nyomon jársz. Meggyőződésem, hogy vezetni a leghatékonyabban vezetőtársakkal együtt lehet (lásd Efézus 4).

Te mit gondolsz?

Eckhard J. Schnabel írja Pál a misszionárius című könyvében:

Nem könnyű a Szentírást, a hagyományt, az értelmet és a tapasztalatot a megfelelő fajta egyensúlyban tartani. A 16. század reformátorai a Szentírás hagyományok szembeni elsődleges tekintélyéért harcoltak. A 17. és 18. század ortodox teológusai az Igének az értelem fölötti tekintélyéért harcoltak. A 20. század evangéliumi teológusai a Szentírás tapasztalatok feletti tekintélyéért szálltak síkra, mely harc úgy tűnik a 21. század elején is folytatódik.

Neked mi az első?

Szerettettel meghívjuk Önt az első magyarországi Nemzetközi Vezetői Csúcskonferenciára mely 2014. október 3-4-én kerül megrendezésre Budapesten!

MI AZ A NEMZETKÖZI VEZETŐI CSÚCSKONFERENCIA?

A GLS Nemzetközi Vezetői Csúcskonferencia (GLS – Global Leadership Summit) egy minden év augusztusában Chicago mellett megrendezésre kerülő világszínvonalú vezetői esemény, melyen már már több mint 170 000 jelenlegi és jövőbeli vezető vett részt szerte a világon.

Az 1992-ben alapított Willow Creek Társaság (Willow Creek Association - WCA) szervezésében megvalósuló rendezvény élő közvetítéssel jut el több amerikai helyszínre ezt követően, pedig ősszel 92 országban, 300-nál is több helyszínen, 42 nyelvre történő fordításban kerülnek megrendezésre a helyi csúcskonferenciák videó kivetítéssel és élő helyszíni moderálással.

GLS DE MIÉRT?

Meggyőződésünk, hogy minden szervezet - legyen szó az üzleti, a közszolgálati, vagy az oktatási és civil szféráról - életereje, életképessége szempontjából fontos és kritikus kérdés a vezetés minősége, céltudatossága. Ezért elsődleges célunk a vezetői készség szintjének emelése illetve a vezetők inspirálása a jövőre nézve.

Az idei évben az alábbi világszinten elismert előadók osztják meg tapasztalatukat és tudásukat a konferencia résztvevőivel:

• Bill Hybels - a Willow Creek Community gyülekezet alapítója és vezető lelkésze,
• Patrick Lencioni – a The Table Group alapítója, elnöke, sikerkönyvszerző,
• Dr. Henry Cloud - klinikai szakpszichológus, vezetési tanácsadó,
• Liz Wiseman – a Wiseman csoport elnöke, sikerkönyvszerző,
• Colin Powell – volt amerikai külügyminiszter,
• Bono – a U2 énekese és zeneszerző;
• továbbá hazai előadóként Dr. Velkey György kórházigazgató, a Magyar Kórházszövetség elnöke

Amennyiben felkeltettük érdeklődését kérjük látogasson el weblapunkra a www.glshungary.org oldalra és tudjon meg többet a konferenciáról illetve az idei év előadóiról.

Figyelmébe ajánljuk továbbá a korlátozott ideig érvényes kedvezményes regisztrációs időszakot, illetve a csoportos regisztrációs opciót mely lehetőséget ad arra is, hogy akár egész vezetői csapatával részt vehessen a konferencián.

INFORMÁCIÓ

Időpont: 2014. október 3-4. (péntek, szombat)

Helyszín: H-1188 Budapest, Sportkastély Kisfaludy u. 33/C

A konferencia szórólapját ide kattintva töltheti le illetve nyomtathatja ki!

www.glshungary.org

Miért mennek el a férfiak a gyülekezetből? Mert már nem 1850-et írunk. 

Utazz vissza velem az időben a vidéki Iowa-ba (USA egyik tagállama - ford.). 1850-et írunk. Had mutassam be Clem-et , a szegény farmert, aki a drága földből kaparja össze a megélhetését 7 mérföldre nyugatra Cedar Rapids-tól (népesség 1700 fő). Clem heti 6 napot tölt a földeken, gondozva az állatait és javítgatva mindent, ami elromlik. Napi 13 órát dolgozik az agyzsibbasztó „menetrendben”, főleg egyedül a saját gondolataival. De vasárnap megváltozik a napi rutin. Magára ölti egyetlen öltönyét, befogja a legjobb lovát a szekér elé és elviszi a családját a faluban levő templomba.

Clem imádja a gyülekezetet, mivel annyira különbözik a mindennapi életétől. Egész héten csak ilyenkor hall zenét. A magányából végre kiléphet, amire kifejezetten szüksége van, hogy találkozzon a barátaival és üdvözölhessék egymást. 30 értékes percig hallgathatja a prédikációt - az egyetlen információforrást, amit hallhat egész héten.

Ahogy Clem visszatér a farmra, átbeszéli a családjával az istentiszteleten hallottakat. Egész héten a pásztor szavain töpreng. Amikor nem ezen elmélkedik, akkor himnuszokat hümmög, hogy kicsit feldobja a mindennapi taposómalmát. És a lelke is felderül, amikor felidézi magában a vasárnapi beszélgetéseket. A gyülekezet roppantul hatalmas erő Clem életében, mivel pont azt a 3 dolgot adja neki, amire szüksége van: zene, gondolatok (eszmék) és szocializáció - dolgok, amiket sehol máshol nem kaphat meg.

Most ugorjunk 2014-be

Clem ük-ük unokája Carl Des Moines-ben (népesség 206 ezer fő), Iowában lakik. Carl életét átmossa a zene, a gondolatok (eszmék) és a szocializáció. Carl mindenhol hallja a zenét - a szobájában, a kocsiban, a boltban, ez harsog a rádiójából, a TV-jéből, még a telefonján is. Zene az élete. Mindenhol és mindig zenét hall, ráadásul szinte ingyen.

Carl minden áldott nap újabb és újabb eszmékkel, gondolatokkal bombázzák a hirdetéseken és a médián keresztül. És ha ez nem volna elég, Carl az online újságok és magazinok millióit olvashatja és nézheti a megannyi órányi ingyen videót a Youtube-on. Carl-nak mondhatjuk, hogy több százezer információs csatorna áll a rendelkezésére és ez a szám naponta bővül.

Ráadásul sosincs elválasztva a barátaitól a közösségi médiáknak, a blogoknak, a Facebooknak, az Instagramnak köszönhető üzenetek miatt. Carl egész nap emberekkel van körül véve: a munkahelyén, vagy egy kávézóban, sporteseményen vagy egy bevásárló központban.

A nagyapa, Clem egy információs sivatagban élt. 1850-ben igen nagy erőfeszítésbe tellett hozzáférni a zenéhez, az új gondolatokhoz és a közösségi élethez. Ehhez képest Carl, az unoka egy információs és szocializációs esőerdőben él. Soha az életben nem lesz képes arra, hogy akár az 1%-át feldolgozza annak a zenének, gondolatnak és szociális lehetőségnek, ami a rendelkezésére áll.

Érdekes módon a gyülekezet nem veszi észre ezeket a változásokat. Közösségek úgy viselkednek, mintha az emberek még mindig egy információs és szociális sivatagban élnének. Összerakunk hetente egy előadást egy kis zenével, kis szellemi információval és egy kis könnyed beszélgetési lehetőséggel előtte és utána, majd azt mondjuk magunknak, hogy milyen jó munkát végeztünk.

Floppy lemezeket árulunk egy olyan korban, ahol 64Gbyte-os tabletek vannak. (ford.: a tabletek tároló kapacitása kb. 45-60 ezerszer nagyobb)

Néhány gyülekezet úgy reagált erre, hogy az „előadás” minőségét növelte. Jobb zenével, kifinomultabb megvilágítással és hangzással. Divatos és releváns prédikációkkal. Közösségi csoportokkal és Biblia tanulmányozással.

Amit nem veszünk észre, hogy hiába fejlesztjük a modellünket, ha az még így is Clem nagypapa szükségleteire válaszol. 1850-ben a termékünk teljesen egyedi volt. Senki más nem kínálta azt, amit a gyülekezet adott. De 2014-ben mindenki ugyanazokat a dolgokat ajánlja, mint mi csak jobban, gyorsabban és olcsóbban.

Monológ prédikációkat adunk egy olyan világban, ami át van itatva a multimédiával. Heti egy énekelgetést ajánlunk egy olyan világban, ami mindenhol professzionális zenét nyújt. Könnyed és felületes beszélgetéseket adunk egy olyan világban, ami több millió üzenetet és posztot ( ford.: rövid szöveges bejegyzés) kínál minden héten.

Ráadásul még nehezen elérhetővé is tesszük a termékünket. Ugyanis vasárnap délelőttönként találkozunk, a férfiaknak az egész hétvégéjüket fel kell adni, hogy elmenjenek egy épületbe, hogy megkapják, amit mi ajánlunk nekik. Közben a konkurencia 24 órában kínálja a zenét, gondolatokat és a közösséget, mindezt csak pár koppintásra egy érintőképernyőn.

A férfiak nagyon praktikus teremtmények. A szükségleteinket a legegyszerűbb módon töltjük be, a legkényelmesebb módon. Ha a srácok megkaphatják úgy a zenéjüket és a többi dolgot anélkül, hogy elmenjenek egy heti alkalomra, akkor azt fogják tenni.

MÉG MINDIG SZÜKSÉG VAN A GYÜLEKEZETEKRE?

A gyülekezetnek van még valamije, amit tud ajánlani a mai világban élő férfiak számára? Igen.

A férfiaknak még mindig szükségük van Jézusra. Még mindig szükségük van szeretetre, törődésre, megbocsátásra, üdvösségre és békességre. Szükségük van rá, hogy meghallgassák és megértsék őket. Szükségük van rá, hogy elfogadják őket, hogy aztán igazi kihívásokkal kerüljenek szembe.

Még mindig nálunk van az, amiért a világ áhítozik. De az, ahogyan a Jó hírt eljuttatjuk hozzájuk változnia kell.

A kérdés az, hogyan tudják a mostani közösségek a fókuszpontjukat áttenni az információ átadásról arra, hogy szeressék az embereket? Hogyan tud a gyülekezet új, hatékonyabb módokon megnyilvánulni, hogy szeresse az embereket?

Az angol eredeti itt olvasható. Fordítás: Jóföldi Barna

Megpróbáltam! Sóhajtanak fel sokan fáradtan és megtörten, amikor a változásról kezdünk beszélgetni. A változás ugyanis nehéz dolog. Még nehezebb egy olyan közösségben, szervezetben, amelynek már kialakult szokásai, jelentős és sikeres múltja van. Ilyenkor merül fel a kérdés: Kell egyáltalán változtatni?

A változásnak a célja nem önmagában van. Nem azért változtatunk, hogy változtassunk! A cél, hogy eredményesebbek és hatékonyabbak legyünk, azaz a helyes célokat tűzzük ki és azokat valósítsuk meg! Biztos hallottuk már: "Nincs értelmetlenebb dolog, mint hatékonyan csinálni olyasmit, amit egyáltalán nem kellene csinálni." (P. Drucker) Mégis sokan megteszik! A változás abban segít, hogy tudatosabban végezhessük ami a dolgunk! Akkor mégis mi a baj a változással? Nem akarunk eredményesebbek, tudatosabbak, hatékonyabbak lenni? Szerintem egy közösség, gyülekezet tagjai szeretnék a tudatosságot, az eredményességet, a hatékonyságot! Akkor, mi a baj?

Először is be kell látni, hogy ha sokba került, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk, akkor senki sem akarja azt hallani, hogy: "Gyerünk! Indulás tovább!".

Másodszor a változással szembeni ellenállásnak vannak nagyon is személyes okai. A kényelem, a megszokás, a rutin, igen nagy úr! A változás pedig bizonytalansággal, kényelmetlenséggel jár. Olykor bizonyos embereket azzal fenyeget, hogy háttérbe szorulnak.

Harmadszor ott van az, amikor a közösség nagy része nem érzi, hogy változtatni kell, mert nem érzik a "saját bőrükön" a problémát.

Látva, értve ezeket a problémákat, adódik a kérdés: akkor hogyan vigyek véghez változást? Erről írok jövő héten!

Egy fiatal vezetők számára szervezett képzésen vettem részt, ahol feltették a kérdést, mi a vezetés? Sok ötlet után eljutottunk oda, a vezetés nem más, mint a kapcsolatokon keresztül hatással lenni a másik emberre. Azonban valaki a vezetést úgy definiálta: teher...Biztos, hogy van benne igazság! Mi a vezetésben a teher? Tegyük fel a kérdést! A választ pedig keressük a döntések környékén...

Nem azért hozol döntéseket, mert könnyűek

Azt hiszik az emberek, hogy vezetőnek lenni könnyű. Aztán amikor döntéseket kell hozni és azokat végrehajtani vagy éppen kiállni értük, akkor rádöbbennek: a vezetői döntések nehezek! Nem véletlen, hogy a vezetést tanulni kell! A tapasztalat és a tanulás kombinációja pedig segít, hogy jobb döntéseket hozzunk! A jobb, nem jelenti, hogy könnyebb! Csak valahogy gyorsabban rátalálsz a helyes útra!

Nem azért hozol döntéseket, mert olcsók

Vannak vezetők, akik igyekeznek elkerülni a kemény áldozatokkal járó döntéseket! Azt mondják, egy vezető fejlődését azzal lehet lemérni, hogy milyen feladatokkal néz szembe. Aki mindig olcsó döntéseket hoz, nem fog fejlődni! Az a döntés, ami nem kerül semmibe, könnyen meghozható, de valószínűleg  nem eredményez fejlődést, sem a vezetőnek, sem a vezetetteknek...

Nem azért hozol döntéseket, mert népszerűek

Meg kellett tanulnom vezetőként, nem minden döntés népszerű. A vezető is ember, akinek szüksége van pozitív visszajelzésre, elismerésre. Nem könnyű olyan döntéseket hozni, amelyek szembe mennek az emberek gondolataival, terveivel. A vezetőnek azonban ezt be kell vállalnia, nem maga miatt, hanem éppen a szervezet, közösség érdekében! A legjobb vezetők nem mindenki előtt népszerűek. El kell fogadni!

Hanem azért hozol döntéseket, mert helyesek

Azért kell a vezetőnek döntést hozni, mert helyes. Vannak nehéz, népszerűtlen, kényelmetlen döntések, de ha helyes, megéri meghozni. Vezetőként erre kell törekedni! Ebben pedig nem nélkülözhetjük Isten vezetését.

Azt remélem lesznek olyan vezetők, akik a népszerű, olcsó, kényelmes, könnyű döntések helyett mernek majd, őszinte, kemény, nehéz, mégis helyes döntéseket meghozni!