Nemrégiben olvastam a Tudatos vezetés blogon, a Dunning - Kruger jelenségről, miszerint "a kevés tudással és/vagy gyakorlattal rendelkező személyek hajlamosak messze túlbecsülni a képességeik szintjét az adott tevékenységben egy kognitív torzításnak köszönhetően. Ahogy növekszik a tudás, egyre inkább rájönnek az emberek, milyen keveset tudnak, ezáltal a magabiztosságuk is erősen lecsökken.  Rengeteg tudásszerzés és gyakorlat után viszont újra elkezd emelkedni az önbizalom mértéke, de sose lesz olyan magas, mint az ostobáké. Ha volt már alkalmad professzorokkal, kiváló szenior menedzsment tagokkal vagy nagy gyakorlattal bíró orvosokkal beszélgetni, biztosan tapasztaltad a diagnózisaikkal és következtetéseikkel kapcsolatos óvatosságot." A teljes cikket itt olvashatjátok el.

Nem akarok nagyon ironizálni, de a cikkben szereplő ostobaság keresztény kiadásával is találkoztam már nem egyszer. Például a teológiai hallgatóval, aki egy félév elvégzése után már csalhatatlan önbizalommal nyilatkozik a legkomplexebb teológiai kérdésekről is.

És találkoztam a másik véglettel is. Paul Kissling, az egyik legnagyobb tudású teológiai tanárom, aki a Genezishez írt két kötetes kommentárt, azt mondta: "Emlékszem arra, amikor 20 évesen késhegyre menő vitákat folytattunk kérdésekről. És rettentő magabiztosak voltunk. Ma már sokkal kevesebb dologban vagyok biztos, de azokban egyre biztosabb vagyok."