Biztosan ismered már ezt a történetet:
- Lehangoltnak tűnsz, mi aggaszt, barátom?
- A jövőm!
- És mitől látszik a jövőd annyira reménytelennek?
- A múltam miatt! - érkezik a válasz.
Az utóbbi időben foglalkoztat, hogy a múltunkat hogyan értelmezzük. Mi az amit meg kell és mi az amit nem kell megtartani belőle? Hogyan lehet egyáltalán ezeket a dolgokat kiválogatni? Kinek a feladata meghatározni, hogyan tekintsünk a múltra?
Wessely Anna írja, hogy: "a hagyatékból tehát szelekció eredményeként jön létre az, amit belőle birtokba veszünk és örökségnek nevezünk."
A gyülekezetben az emlékezet nagyon szelektív és nagyon sokféleképpen tekinthetünk az örökségre. Azt vettem észre, hogy a jelenlegi szituáció nagyon meghatározza, sőt nagyon leegyszerűsíti, hogyan tekintünk a múltunkra, az örökségünkre és ennek folytán a jövőnkre. Egyesek dicső múltról beszélnek és jobb napokat, tehetségesebb lelkészeket emlegetnek. Mások a sérelmeiken keresztül látják a múltat és határozzák meg a jövőt. A múltból a gyülekezetben sokan inkább csak a nyomást érzik éppen ezért lázadnak ellene vagy nem törődnek vele.
Nehéz helyzetben hajlamosak vagyunk éppen a múlt miatt, reménytelennek látni a jövőt. Ha pedig reménytelenek vagyunk, akkor nagyon hamar fellép az energiahiány! Nem lesz erőnk a jövőért dolgozni. Vezetőként pedig a remény hiánya közömbössé tesz. Ha pedig egy vezető közömbös, akkor mi mást várhat a gyülekezetétől?
Az az irány, amely remélem egyre jellemzőbb ma, - hogy vállaljuk a hibáinkat, tanulunk belőlük és tovább lépünk,- azt hordozza magában, hogy van jövőnk! Amennyiben tudunk és akarunk szembenézni a hibáinkkal tudunk tanulni belőlük. A feldolgozott, tapasztalattá formált események pedig, igen is "reményteljes jövőt" adhatnak.
A kiértékelt, helyén kezelt múlt pedig nem nyomást, hanem példát és erőforrást jelenthet! A kérdés csak az, hogy tekintünk rá és mit látunk belőle?! Vezetőként pedig egy-egy gyülekezet életében ebben a szelekcióban fontos szerepünk van. Arról ugyanis már írtam, hogy a vezető egyik legfontosabb feladata, hogy jól határozza meg a valóságot.