Gyülekezetvezetés

Ha azt gondolod vezető vagy, és magad mögé nézve nem látsz senkit, csak sétára indultál.

John C. Maxwell: A 10-80-10 szabály: Hogyan hozzunk ki többet az időnkből és erőnkből

2016. február 16. 08:52 - Kereso75

Szokták kérdezni tőlem, hogyan tudok annyi mindent elintézni. Azt szoktam erre válaszolni, hogy főleg azért, mert üres a fejem, de tele vagyok energiával. Nem tudok ennél jobbat. De valójában nem ennek köszönhetem, miért tudok annyiféle célt megvalósítani. Ennek titka egy sok-sok éve folyamatosan alkalmazott gyakorlati szabály, melyet nem tanítottam olyan sokszor: a 10-80-10 szabály.

Aki ismer, tudja, előszeretettel delegálok feladatokat. Szinte minden feladatra találok embert. Persze ennek is megvan a célravezető és helytelen módja. Úgy gondolom, a 10-80-10 szabály alapján lehet legjobban feladatokat delegálni.

delegalas_jpg.jpg

Dióhéjban felvázolva, ha van egy nagy elérendő cél, akkor a teljes megvalósítási folyamatot (ami legyen 100%), az első 10%-ra, a középső 80%-ra és az utolsó 10%-ra osztom. Nekem az első és az utolsó 10%-ban van szerepem. A középső 80%-ot az általam összeállított munkatársi csapat végzi. Az első 10%-ba azért folyok bele, hogy a megvalósítás jó irányba induljon. Ekkor átadom a csapatnak a stafétabotot. Azért rá-rákérdezek dolgokra, de nem nagyon. Ebben a fázisban rajtuk áll minden. Aztán amikor a megvalósítás már a végéhez közeleg, újból jövök és segédkezek az utolsó 10%-nál.

Olyan ez, mint egy keret, vagy mint a repülőgépvezetés. A repülés két meghatározó része a fel- és leszállás. Ezek a legveszélyesebb és egyben a legbonyolultabb szakaszok. Ha a csapat munkájának ebben a két meghatározó részében részt veszek, akkor tudom őket a sikeres célbaérésben segíteni.

A mai bejegyzéshez írom le, mi az az öt dolog, amelyet az első 10%-ot jelentő szakaszban biztosan meg kell adnom a csapatnak. Legközelebb pedig arról az öt dologról írok, melyet az utolsó 10% során biztosítok nekik.

Tehát a megvalósítás első 10%-a során az alábbiakról gondoskodom számukra.

1. Az összkép

Gyakran mondom, hogy a vezetőnek nagyobb a rálátása, mint a csapattagoknak. A megvalósításnak a kezdetén osztom meg a csapattal, hogy pontosan mit látok, és pontosan milyen végeredményt szeretnék látni. Nem szeretném, ha a csapatom indulást követően elveszítse az utat, pedig ez nem ritkaság. Az emberek nekibuzdulnak, aztán nem tudják, hogyan tovább. Ez sokszor így van. Lelkes indulás, aztán jön az elbizonytalanodás, mert nincs rálátásuk, nem látják összképet. Tehát ekkor ragadom meg a lehetőséget, hogy biztosítsam, hogy mindenki azonos alapról induljon, és ugyanazokért a célokért küzdjön.

2. Célkitűzések

Ekkor van itt az ideje a nagy célt apróbb célkitűzésekre bontani. Csak négy-öt főbb célkitűzésre próbálok összpontosítani. Ebből adódik a „hogyan” kérdés. Hogyan érjük el a nagy átfogó célt? Tanácsos a lehető legegyszerűbben kitűzi a kisebb célokat, közérthető formába öntve, azért, hogy a csapat később is vissza tudjon ezekhez nyúlni, rögtön látni lehessen, hogy nem tértek-e el a céltól.

3. Iránymutatás

Ebben a szakaszban további részletekbe megyek, segítek abban, hogy a csapatban meghatározzuk, hogy pontosan ki miért felelős. Mindenkinek egyénileg szeretnék irányt mutatni, mert nem mindenki csinálja ugyanazt. Mindenkinek tisztában kell lennie saját beosztásával, hogy elkerüljük a későbbi összeütközéseket. Másrészről így hamarabb megvan a felelős.

4. Kisegítő erőforrások

Mindenki tudja, mit kell tennie a cél eléréséhez. De azt is tisztázni kell, hogy a megvalósítás érdekében milyen segítséget igényelnek tőlem. Mire van szükségük? Segítők kellenek? Kell egy hely, ahol dolgozhatnak? Pénzre van szükség? Azelőtt, hogy elvárnám másoktól, hogy megcsinálják, amit kérek, biztosítanom kell nekik azt, amire szükségük van a feladat elvégzéséhez.

5. Felelősség

Ez az a pont, ahol átadom a stafétabotot, és innen kezdve az ő irányításuk alatt van a munka következő 80%-a. Megadtam, amire az induláshoz szükségük volt, felkészítettem őket a sikeres megvalósításra. Azt akarom, hogy tudatosuljon bennük, hogy innen övüké az irányítás, és a megvalósítás végéig én nem nagyon fogok részt venni.
Ezen a ponton, amikor a csapatnak átadom a megvalósítás folyamatának következő 80%-át, elkezdhetek újabb tervek megvalósításával foglalkozni, vagy folytathatom saját teendőimet. Az ilyen feladatmegosztással egyszerre több terv egyidejű megvalósítását tudjuk biztosítani, mert azok 80%-át nem mi végezzük.

 

Igaz sokan osztanak meg így feladatokat, de az arány inkább 10:90. A vezető segít az első 10% során, aztán a megvalósítás többi része a csapatra marad. Szerintem jobb a 10-80-10 eloszlás. Ettől lesz a projekt sokkal kiválóbb, mert a vezető, aki az összképet adta, a végén is segít, hogy a csapat munkáját összekovácsolja.

A következő bejegyzésemben azt az öt dolgot osztom meg, amit a végén biztosítok a munkatársaimnak, amikor az utolsó 10% során újból segítek. Ha ezeket az elveket magunk is kipróbáljuk, sokkal hatékonyabb lesz az energiaráfordítás, és átütőbb a hatás.

Az eredeti angol cikk itt olvasható

Szólj hozzá!

Karl Vaters: Hívjunk másokat a gyülekezetbe és Jézushoz! De mi van, ha ez mégsem működik annyira?

2016. január 30. 09:50 - Kereso75

Egy gyülekezetbe az első alkalommal legnehezebb elmenni. De ez is mehet könnyebben, ha az alábbiakra odafigyelünk.

Akik nem járnak gyülekezetbe, nem is akarnak gyülekezetbe járni. Nehezen fér ez olyanoknak a fejébe, akik – mint én is – örömmel járnak gyülekezetbe. Emiatt néha a kevésbé fontos kerül az előtérbe.

Természetes következménye annak, amikor valaki elfogadja Jézust, hogy több időt szeretne olyan emberek társaságában tölteni, akik szintén szeretik Őt. Várjuk, hogy tanulhassunk, tanítványokká legyünk, és hogy mindinkább Jézusra hasonlítsunk. Ezt a szerepet tölti be a gyülekezet. Ha viszont a gyülekezetbe járást Jézus megismerése elé helyezzük, hacsak időbeli sorrendben is, akaratlanul is - tévesen - azt sugallhatjuk, az üdvösség a templomba járástól függ.

Ne tegyük azt, ami könnyű, az elé, ami viszont működik

Miért helyezzük mások gyülekezetbe hívását olyan előkelő helyre, amikor arról van szó, mi fontos az evangelizáció során? Mert könnyű. Könnyebb valakit elhívni egy gyülekezeti rendezvényre, mint megmutatni neki magamban a Krisztust.

Könnyebb valakit elhívni egy gyülekezeti rendezvényre, mint megmutatni neki magunkban a Krisztust

Ha az evangelizálás során elsődlegesen (vagy kizárólag) a "hívjunk el embereket a gyülekezetbe" a célunk, akkor könnyen abba sodródunk, hogy egy szórakoztató programot próbálunk a számukra szervezni. De az emberek nem látványos programokra vágynak elsősorban. És a gyülekezet egyébként sem szólhat erről.

Nagyon támogatom, hogy könnyítsük meg azok dolgát, akik életükben először jönnek gyülekezetbe. De nem annak a rovására, amit a gyülekezetben amúgy tennünk kell, amikor mint hívők összejövünk, tehát a dicsőítés, a tanítvánnyá képzés, a közösség gyakorlása vagy a szolgálatra felkészítés rovására.

hazajto.jpg

Israel Steinmetz a Sose hívjunk el valakit úgy a gyülekezetbe, amíg nem hívtuk meg magunkhoz című [angol nyelvű] cikkében egy egyszerű, és egyben mély meglátást fejez ki: “Tudod, mi tud nagyon szerencsétlennek érződni? Először menni egy gyülekezetbe. Mi lehet még ennél is rosszabb? Úgy menni, hogy nem ismersz ott senkit.”

Nekünk könnyű valakit elhívni a gyülekezetbe, de az illetőnek nehéz oda elmenni. Ellenben nehezünkre eshet valakit magunkhoz meghívni, viszont korántsem olyan nehéz egy ilyen meghívást elfogadni. Jézus sem választotta a könnyebbik utat. És Ő a mi példánk.

Tehát nyugodtan hívjunk el másokat a gyülekezetbe. De legyen ez egy lépés abban a folyamatban, ahogy Jézushoz vezetjük őket. Ez a folyamat rendszerint azzal kezdődik, hogy megismerjük őket, és engedjük, hogy meglássák, hogyan éljük meg őszintén hitünket.

Kellemes élmény olyan gyülekezetbe járni, amely a barátságával vesz bennünket körül. De még jobb a barátunkkal együtt menni a gyülekezetbe.

Az eredeti, angol nyelvű cikk

1 komment

A vezetés 5 szintje - Könyvajánló

2015. december 08. 19:25 - BenBacso

A napokban olvastam el John C. Maxwell A vezetés 5 szintje c. könyvét. Maxwell ma az egyik legismertebb vezetési szakértő, akinek érdemes odafigyelni a gondolataira. Sok gyakorlati példa, inspiráló idézet mellett a szerző egy vállalható fejlődési utat mutat meg. Ez az öt szint így néz ki:1069.jpg

1, Pozíció

Azért vagy vezető, mert mások láttak valamit benned és kineveztek, megválasztottak. Ilyenkor az emberek inkább csak azért követnek téged, mert követniük kell. A pozíciód adja a befolyásod. 

2, Engedély

Ez a szint a kapcsolatokon alapul. Itt azért követnek az emberek, mert már követni akarnak. Az egyik legfontosabb lépés ezen a szinten a bizalom építése. Ez az alapja, hogy szilárd és tartós kapcsolatokat építhess. Ez az, amit úgy szoktak nevezni, hogy a vezetés "légkörteremtést" is jelent.

3, Teljesítmény

Azok a vezetők, akik nem csak pozitív légkört akarnak teremteni, hanem eredményeket akarnak elérni, tartoznak ebbe a csoportba. Ezen a szinten a hitelességet a már elért teljesítmény és a produktivitás határozza meg. 

4, Az emberek fejlesztése

A vezetés következő lépése arról szól, ami egyfajta versenyelőnyt jelenthet, nehezebb kihívások és problémák megoldásához vezethet. "A fizikai tőkét bárki képes reprodukálni, azonban az egyetlen erőforrás, amelyet senki nem tud lemásolni az elkötelezettség, a csapatmunka és a vállalat munkavállalóinak jártassága." (193.old) Ez pedig az emberek fejlesztése révén érhető el! 

5, A csúcs

Ez a szint arról szól, hogy a legnagyobb vezetők, a követőket vezetőkké fejlesztik. Ez pedig olyan befolyást eredményez nekik, amelynek révén kiemelkedő hírnévre tesznek szert ezek a vezetők.

Ha szeretnéd tudni, hogy hogyan lehet a szinteken feljebb lépni, olvasd el bátran ezt a remek könyvet! 

4 komment

Miből derül ki, hogy tényleg vezető vagyok-e?

2015. december 01. 08:05 - Kereso75

Lehet vezetőnek választottak egy gyülekezetben, vagy éppen lelkésszé avattak. Esetleg vezető pozícióba kerültél egy más keresztény vagy éppen civil szervezetben. Ezzel vajon eldőlt a címben feltett kérdés? Szerintem nem. Van egy nagyon fontos szempont, ami  a valódi próbaköve annak, tényleg vezető vagy-e.

Van-e különbség aközött, hogy hatékony valaki vagy eredményes? Legtöbbször felületesen, szinonimaként használjuk a két szót. Pedig van egy olyan árnyalatuk, ami miatt nem ugyanezt jelentik, és vezetőként különösen fontos, hogy megértsük ezt a különbséget. Mit jelent ez a két kifejezés?

Eredményesség: Megfelelő arra, hogy betöltse a célját; a szándékolt eredményt hozva.
Hatékonyság: A lehető legjobb módon működni a lehető legkevesebb energiát és időt vesztegetve.

Meggyőződésem, hogy a vezetés elsősorban nem a hatékonyságról szól. Nem arról, hogy amit eddig csináltunk, megtanuljuk másfélszer gyorsabban és jobban csinálni. Vagy ha sokat gyakoroljuk, akár kétszer gyorsabban és hatékonyabban. Sokkal inkább arról, hogy az életünk eredményesebbé váljon. Be tudjuk tölteni mi magunk az életünk célját, és vezetőként tudjunk ugyanebben segíteni másokat is.

jo_dzsungel.jpg

Stephen Covey egy könyvében sokatmondó példát hoz. A sűrű trópusi dzsungelben haladt előre egy nagy csapat. Bozótvágó késekkel vágták maguk előtt az erdőt. Szerencsére voltak menedzserek, akik jól megszerveztek mindent. Külön ember volt arra, hogy folyamatosan élezze a késeket. Volt, aki a vízutánpótlásról gondoskodott, volt, aki őrködött, nehogy valami vadállat meglepje őket. Tulajdonképpen napról napra jobban is haladtak. Egyikük szépen fel is jegyezte a napi haladást, sőt Excelben diagramot is készített belőle. Tényleg minden a legnagyobb rendben ment, hiba nem volt benne. Egyre hatékonyabban haladtak előre. Mígnem egyszer csak felmászott valaki a közelben levő legmagasabb fára, körbenézett, aztán lejött, és azt mondta: "Nem is abban az erdőben vagyunk, amire gondoltunk. Rossz erdőben vagyunk, és rossz irányba is megyünk." A menedzserek közül azonban a legtöbben lehurrogták: "Kérlek, ne áruld el a többieknek: legalább haladunk."

Tudjátok ki mászott fel a fára? A vezető. Elsősorban ez a különbség menedzserek és a valódi vezetők között. A vezetők felmerik tenni a kérdést: Jó erdőben vagyunk? Egyáltalán azt kell csinálnunk, amit teszünk?

Te is vezető vagy. A saját életedet egészen biztos, hogy vezetned kell, de lehet még másokat is.  Nem biztos, hogy keményebben kell dolgoznod. Nem biztos, hogy többet kellene dolgoznod. Mi van, ha nem is elsősorban hatékonysági a problémád? Mert nem biztos, hogy hatékonyabbnak, hanem eredményesebbnek kellene lenned. Felmered tenni a kérdést: A jó dzsungelben vagyok? Randy Pausch azt mondja: "Sokkal fontosabb, hogy a fontos dolgokat csináld elég jól, mint feleslegeseket, nagyon hatékonyan."

1 komment

GLS konferencia 2015 Budapest I.rész

2015. október 19. 09:28 - BenBacso

Írok egy rövid beszámolót, pár gondolattal a GLS konferenciáról. Még frissek az élmények, így csak pár benyomásról tudok beszámolni. Először is számomra nagy fejlődés volt az elmúlt évhez képest a helyszín. Komfortos és kellemes volt. Aztán pedig kifejezetten alkalmas volt arra a rendezvény, hogy rég látott ismerősökkel találkozzunk és új ismeretségeket kössünk. Széles körű összefogás van az esemény mögött, amely jól tetten érhető volt a résztvevők tekintetében is. Jó volt találkozni ezzel a sokféle háttérből érkező emberrel! Ezt csak tetőzte, hogy nagyon inspiráló előadások hangzottak el. Gratulálunk a szervezőknek! 12002789_490550507784931_4700700138921116675_n.jpg

Szólj hozzá!

A "bulletinről" a gyülekezetben

2015. október 03. 16:20 - BenBacso

bgc-bulletin-header-images.pngEgyre több gyülekezetben találkozunk a bulletinnel, ami egy információkat tartalmazó, szórólap méretű, papírlap, amelyet minden héten kezéb adhatunk az istentisztelet látogatóinak. Talán éppen a ti gyülekezetetek is gondolkodik az indításán. Ezért osztom meg a következő vázlatot, (Thom S.Rainer írása szerint), aminek célszerű rajta lenni.

  1. Istentiszteleti időpont
  2. Gyülekezet címe
  3. Web és közösségi média elérhetőség
  4. Email és telefon kontakt
  5. Cím, amelyen imádságot kérhetnek
  6. A prédikáció jegyzete
  7. Jelentősebb események
  8. Missziós küldetés
  9. "Szolgálatok" sorrendje
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása