A címben szereplő kérdés 2017-ben többször előkerült a szolgálatomban. Nem csak amikor én készültem vagy éppen terveztem az igehirdetői sorozatot vagy éppen beszéltem azokkal, akik Igével szolgálnak, hanem gyülekezeti tagokkal folytatott beszélgetésben is. Az Igehirdetésnek többnek kell lennie, mint "motivációs beszéd"; többnek kell lennie, mint "tanítás", amely sokszor puszta ismeretközlést jelent. Az igehirdetés célja, mint a lelkipásztor többi tevékenységénél is, a lelki érettség, a lelki fejlődés elősegítése.
Milyen a lelki fejlődés érdekében végzett tanítás? Nekem sokat segített ennek a végiggondolásában Perry G. Down könyve. A tanítás a lelki fejlődés érdekében c. munka nem csak a vasárnapi iskolában, ifjúsági munkában, hanem a gyülekezeti szolgálatban is igen hasznos alapelveket tartalmaz.
1, Meg kell őrizni a Biblia központi szerepét
Szerintem is nagyon fontosak az inspiráló történetek, de amikor azok pusztán érzelmi hatásfokozóként vagy pusztán a történetért magáért vannak elmondva, akkor eltévesztjük a lényeget: az Ige közlését, jobb megértését. "Az elképzelhető, hogy ismerjük a Bibliát, de nem vagyunk lelkileg érettek, az viszont lehetetlen, hogy úgy legyünk lelkileg érettek, hogy nem ismerjük Isten Igéjét. A lelki érettség a Biblia ismeretével kezdődik." hívja fel a figyelmet Perry G. Down
2, A Biblia igazságát úgy kell tanítani, hogy ezt nem "csak tudni kell" vagyis egyszerűen elméleti ismeretként bevésni, hanem meg kell élni. Vonzó keresztény élet az, amelyik többet megél a Bibliából!
3, A légkör megteremtése
A Biblia beszél arról, hogy Krisztus követőit arról lesznek felismerhetők, hogy "szeretik egymást". A kegyelem légköre ahogyan Kovács Géza beszél róla elválaszthatatlan az egészséges, "szülőképes" gyülekezettől. Az elmúlt hetekben 7-e csatlakoztak a gyülekezethez, amelynek a lelkipásztora vagyok. A bizonyságtételekben egyértelműen előkerült, hogy azért maradtak velünk, mert "szeretettel fogadtak bennünket", "barátságosak voltak velem". A lelki fejlődés érdekében végzett igehirdetői tevékenység nem választható el a gyülekezetben lévő légkörtől.
4, Az emberek különböző módon fejlődnek
Ezt figyelembe kell venni. Más-más életszakaszban a témákra való fogékonyság, a befogadás is eltérő lehet. A lelki fejlődés érdekében végzett szolgálatnál ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ráadásul a fejldődés nem csak életszakaszonként változik, hanem az üteme is eltér. Míg egyesek sokkal gyorsabban jutnak el egy-egy éretsségi szintre, addig némelyek igen lassan fejldőnek. Azt tapasztalom, hogy az ismétlés itt is sokat segíthet.
5, Az egész emberre hat
A tanításnak, igehirdetésnek az egész emberre kell hatnia. Tapasztalom, hogy kevés az amikor csak az értelemre akarunk hatni, de ugyan így kevés, ha csak az érzelemre hat. Az egész embert magában kell foglalni a lelki fejlődés érdekében végzett tanításnak. Vagyis az ember akarati, érzelmi és értelmi részére is. vagy másképpen mondva az agyra és a szívre egyszerre.
6, Isten hatása nem nélkülözhető
Valószínúleg ezzel kellett volna kezdenem! Meggyőződésem, hogy Isten munkája nem nélkülözhető ebben a folyamatban. A Lelke/Szelleme által tudja személyessé tenni az üzenetet és az alkalmazását is segíteni. Isten hatását pedig nem tudjuk emberi módon pótolni. Szükségünk van arra, hogy az Ő Igéje ma is élő és ható legyen.
Paul Bryant legendás amerikai foci edző volt. Egy kemény szombati vereség utáni hétfőn, Bryant edző fodrászhoz ment. A fodrász pár percig némán dolgozott, míg aztán nem bírta tovább, és elég keményen beszólt az edzőnek: "Én egészen biztos nem cseréltem volna be azt a fiatal hátvédet, csak azért mert a kezdőjátékosnak nem ment annyira jól. A fiatal srác eladott labdái miatt vesztettük el a meccset." Bryant edző nem állt neki vitatkozni, csak ennyit mondott: "Az az igazság, ha hétfő reggelig várhattam volna a döntéssel, azt hiszem én sem cseréltem volna be."
Vannak helyzetek, amikor döntést kell hozni. Még egy rossz döntés is lehet jobb egy pillanatban, mint ha egyáltalán nem döntünk. Mert abban a helyzetben nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne csináljunk semmit. Ha így áll, akkor dönts bátran!
2017. szeptember 16-án a 34 éves Nabeel Qureshi belépett Jézus Krisztusnak, az ő mesterének örömébe, miután egy éven át harcolt a rákkal. Justin Taylor írását az életéről tegnap este olvastam. Annyira inspiráló és felkavaró volt, hogy úgy éreztem magyarul is olvashatóvá kell tennem.
Az iszlám volt minden
Nabeel Kaliforniában született pakisztáni bevándorlók gyermekeként, akik vallási üldöztetés miatt menekültek el otthonról, amit más muszlimoktól szenvedtek el. A szülei odaszánt tagjai voltak az iszlám ahmadi csoportjának, amely különbözik az ortodox iszlámtól néhány kisebb dologban, de osztozik annak 6 alaptételében (egyistenhit, próféták, kinyilatkoztatott könyvek, angyalok és dzsinnek, végső nap, elrendelés), és öt alappillérében (hitvallás, ima, adakozás, böjt, mekkai zarándoklat) is.
Nabeel egy nagyon szerető és összetartó családban nőtt fel, amelynek a középpontjában az iszlám hit állt. Ez vált az életének meghatározó alapjává. Anyja előbb tanította meg neki az urdu és az arab nyelvet is, mint mielőtt 4 évesen angolul is megtanult volna. Öt éves korára, már elolvasta a teljes Koránt, és több fejezetet kívülről is tudott belőle. Szülei hitvédelemre is tanították, hogy ne csak iszlám hívő legyen, de megtudja is azt védeni más vallásokkal, például a kereszténységgel szemben.
Találkozás Krisztus kijelentéseivel
2001 augusztusában az Old Dominion University diákjaként Nabeel észrevette, hogy egy iskolatársa, David Wood szabadidejében a Bibliát olvassa. Nabeel is rendszeresen olvasta a Koránt, de meglepte, hogy vannak olyan keresztények is, akik maguktól olvassák a Bibliát. Nabeel betámadta Dávidot a hite kapcsán, ott kezdve, hogy a Bibliát megváltoztatták a történelem során. Nabeel és Wood, aki keresztyén hitvédelemmel szeretett volna foglalkozni, hamarosan összebarátkoztak, és éveken át vitáztak egymással a hittel kapcsolatban. Végig elemezve Dávid érveit és megvizsgálva a bizonyítékokat Nabeel végül meggyőződött az Újszövetség hitelességéről. Azután azt az ellenvetést tette, hogy Jézus soha sem vallotta magát Istennek. Miután kiderült a számára, hogy ez nem igaz, azt vitatta hogy Jézus soha nem is halt meg a kereszten. Ebben az esetben is, miután újra megvizsgálta a bizonyítékokat, Nabeel megváltoztatta a véleményét.
Két és fél év után Nabeel feltette a kérdést, ami számára a legnagyobb nehézséget okozta a kereszténység elfogadásával kapcsolatban: hogy hallhat meg egy ember, valaki más bűneiért? És hogyan lehet az egyetlen igaz Isten Szentháromság? Saját maga olvasta már a Bibliát és találkozott Jézus Krisztus kijelentéseivel.
Dávid is kezdte megkérdőjelezni Nabeel magabiztosságát az iszlám hit kijelentéseiben. Nabeel szubjektív okok miatt is hitt, mint például, hogy milyen életet termett a benne hívőkben. De tárgyilagosan azért ragaszkodott az iszlámhoz, mert Mohamed volt Isten igaz prófétája. Miután tanulmányozta az eredeti forrásokat és életrajzokat Nabeel meg kellett győződjön arról, hogy ehhez a kijelentéshez, miszerint Mohamed volt a legnagyobb próféta és a történelem legtökéletesebb embere, racionálisan nem lehet ragaszkodni.
2004 december és 2005 áprilisa között, Nabeel három nagyon erőteljes álmot is látott, amiből azt az üzenetet vette, hogy a kereszténység az igazság és Krisztust kell követnie. Még ugyanebben az évben Washingtonba, Kanadába és Angliába is elutazott, hogy komoly muszlim tudósokkal találkozzon, mert meg akarta nekik mutatni az ellenérveket, amelyeket az iszlámmal szemben talált.
Sokféle választ kaptam, amelyek a kevéssé meggyőzőtől a meglehetősen innovatívig helyezkedtek el a skálán, az emberekkel együtt, akik között voltak őszintének látszók és olyanok is akik csak lazán tartották meg az iszlámot, mint szokásokat. A kutatásom végén még mindig billegett a mérleg az iszlám mellett és ellene szóló érvek között, de egy dolog teljesen világossá vált a számomra: meg sem közelítették a kereszténység mellett szóló érvek erejét.
Krisztus minden
Orvosi tanulmányai alatt történt Krisztushoz történő végső megtérését, és annak hatását, amit ez a saját világára gyakorolt így írja le:
Már előre szomorkodtam annak a döntésnek a hatása miatt, amit meg kellett, hogy hozzak. Az orvosi iskola második évfolyamának első napján történt, hogy már nem tudtam hordozni mindezt. Vigasztalásra várva, úgy döntöttem, hogy kihagyom az iskolát aznap. Visszamentem az albérletembe és kitettem a Koránt és a Bibliát magam elé. Kinyitottam a Koránt, de nem találtam benne vigaszt. Életemben először úgy tűnt ez a könyv teljesen lényegtelennek tűnt a szenvedésemmel kapcsolatban. Úgy éreztem halott könyv. Nem marad más út, mint kinyitottam az Újszövetséget, és olvasni kezdtem. Hamarosan ehhez a részhez értem: "Boldogok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak." Áramütés-szerűen megráztak ezek a szavak, és felkavarták a szívemet. Nem tudtam letenni a Bibliát és tovább olvastam. Elértem a Máté 10:37-hez, ami azt tanította nekem, hogy Isten jobban kell szeretnem, mint az apámat és anyámat. "De Jézus", mondtam, "ezt elfogadni olyan lenne, mint ha meg kellene halnom. Mindent fel kell majd adnom"
A következő vers megint megszólított: "Aki nem veszi fel az ő keresztjét és nem követ engem, nem méltó énhozzám. Aki meg akarja tartani az életét elveszíti azt, aki pedig odaadja az életét énértem megtalálja azt." Jézus nagyon őszinte volt. A muszlimok számára az evangélium követése sokkal több, mint felhívás egy imádság elmondására. Ez egy felhívás a halálra.
Letérdeltem az ágyam végénél, és feladtam az életemet.
Pár nappal később a két embert, akiket a legjobban szerettem ezen a világon teljesen összetörte az árulásom. Mind a mai napig a családom meg van törve a döntésem miatt, és mindig fájdalmas, ha látom, milyen árat kellett fizetnem.
De Jézus a megváltás Istene. A bűnösöket a halála váltja meg az életre, és új értelmet adott a kivégzés szimbólumának, hogy a megváltás céljára használja fel. Megváltotta a szenvedésemet is, hogy benne bízzak még jobban minden pillanatban, és maga felé fordítsa a szívemet. Ott a fájdalmamban ismertem meg Őt még bensőségesebben. Felém hajolt álmokban és látomásokban, és imára hívott a szenvedésben. Ott találtam meg Jézust. Mindent megéri feladni, hogy követhessem őt.
Egy másik helyen felidézi milyen hihetetlen fájdalmat okozott ez a családjában:
A családom többé nem volt ugyanolyan, miután kiderült a számukra, hogy megtértem.
Anyámnak mindig könnyes a szeme, bármikor találkozom vele, és remeg a hangja, ahogy hallom, és állandóan szomorú. Nem találkoztam még ilyen anyával, aki ennyire odaszánt lett volna a gyermekei számára, és mindezt hogyan háláltam meg? Az ő fejében az évtizedes érzelmi és fizikai befektetésének vége az lett, hogy a fia olyan nézeteket fogadott el, amely teljesen ellentétben áll mindennel, amit ő csak fontosnak tart.
Az apámat, ez a nagyszívű, szerető, gyengéd embert, akinek minden lelkiereje megvan, ami csak egy a katonaságban 24 éven át szolgáló veteránnak meglehet, életemben először láttam összetörten. Nem egyszerű azzal együtt élni, hogy én vagyok az oka az egyetlen könnynek, amit valaha láttam a szemében. Tőle hallanom - az embertől, aki születésem óta az erő és az apa archetípusa a számomra -, hogy mindez olyan neki, mintha a hátulról a gerincét tépték volna ki, olyan mint egy apagyilkosság.
Ekkor volt az, hogy azon gondolkoztam, miért hagyott Isten egyáltalán tovább élni. Miért nem emelt egyszerűen magához, miután megismertem az igazságot? Miért kell ilyen nagy fájdalmat okoznom a családomnak, azoknak, akik mindenkinél jobban szeretnek?
Isten szavában kerestem, és találtam meg a választ. Miután elfogadtam az a kötelességem, hogy neki dolgozzak és kövessem őt. Mostanra a veszteségemben az Ő szavai vigasztaltak, amit a Márk 10:29-30-ban olvasunk:
"Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet."
Nagykövet és hitvédő
Nabeel a Biola Egyetemre ment keresztény hitvédelmet tanulni, és ott szerzett diplomát 2008-ban, de közben orvosi diplomát is szerzett 2009-ben egy másik egyetemen. 2012-ben a Duke Egyetemen fejezett be egy újabb MA képzést vallástudomány területén, majd Oxfordban kezdett el egy doktori programot. 2013-tól a hitvédelemmel foglalkozó Ravi Zacharias Ministries keretében már gyakori előadó lett.
A harmadik könyve kiadásának napján, Nabeel a facebookon tette közzé, hogy előre haladott gyomorrákot diagnosztizáltak a szervezetében:
Kedved Barátaim és Családom!
Ez egy olyan bejelentés, amit soha nem vártam, hogy meg kell tenne, de Isten az ő végtelen szuverén bölcsességében kiválasztott, hogy tovább finomítsa az életemet. És azért imádkozom, hogy Ő legyen megdicsőítve a testemben és lelkemben. A családommal azt a hírt kaptuk, hogy előre haladott gyomorrákom van, és a klinikai előrejelzés elég sötét. Ettől függetlenül erőteljesen keressük a gyógyulást, mind orvosi mind csoda útján, bízva Istenben és a tényben, hogy ő mérhetetlenül többre képes, mint amit mi kérni tudunk tőle.
Az elmúlt néhány napban nagy magasságokat és mélységeket jártam meg a lelkemben, keresve az Úr akaratát és meggondolva, hogy mi lehet a jövő, de egyszer sem vontam kétségbe: Jézus a Úr, és z ő vére kifizette a váltságomat, és az ő sebeiben gyógyultam meg. Biztos hitem van, hogy a lelkem meg van mentve a Szentháromság Isten kegyelméből, és nem a saját eredményeim miatt. Hálás vagyok, hogy az Atya gyermeke vagyok, megváltva a Fiú által, és elpecsételve a Szentlélektől. Nem kell a viharban sem aggódnom az üdvösségem miatt, és ezért dicsérlek Istenem...
Barátaim és családom, kérhetem azt, hogy buzgón imádkozzatok a gyógyulásomért? Nem tudom azt mondani, hogy tudom Isten akaratát, de sok közeli barátom és bizalmasom meg van győződve arról, hogy ez a próba, amin keresztül az Isten még jobban meg akar eleveníteni. Legyen meg az Ő akarta, és kérlek buzgón imádkozzatok értem a térdeiteken, a Gyógyító Istent kérve a Jézus nevében.
És ahogy böjtöltök és imádkoztok, "Sőt még inkább örülni fogok, mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok." (Filippi 1:18b-20)
Az Ő dicsőségére:
Nabeel
2016 októberében felesége, Michelle vetélést szenvedett el, majd 2017 májusában Nabeel bejelentette, hogy a sugárterápia nem működött és a rák a mellkasába is átterjedt. 2017 szeptemberében az orvosai úgy döntöttek, hogy már csak fájdalomcsillapító kezelést kap, mert nincsen már semmilyen orvosi lehetőség.
Mint keresztény hitvédelemmel foglalkozó előadót, aki kifejezetten az iszlám vallásra szakosodott, gyakran úgy mutatták be, mint volt muszlim hívőt. Eléggé ellentmondásosnak érezte ezt a megnevezést, mondván, hogy vajon mindig így fogják emlegetni:
Nem úgy azonosítunk más hívőket sem, mint volt parázna, volt önimádó stb. Krisztusban új teremtés lettem (2Kor 5:17), és minden nap azért élek, hogy letegyem a régi és felvegyem az újat (Efézus 4:22-24), visszatükrözve hogy fentről születtem (János 3:3).
Nagyon örülnék, ha soha többé nem kellene az iszlámról beszélnem, és inkább Isten megtestesülésének és feltámadásának elképesztő erejéről beszélhetnék mindenütt!
De hozzá tette:
Amíg csak vannak muszlimok, lesznek keresztények, akiket fel kell készíteni arra, hogy meggyőző elszántsággal osszák meg velük az Evangéliumot. Amíg ez a helyzet, megtiszteltetésnek érzem, hogy beszélhetek korábbi életemről ilyen módon építve Krisztus testét.
Dicsőség és öröm
Ma Nabeel Qureshi Megváltójával szemtől szemben vallhatja meg:
A nemes harcot megharcoltam,
Futásomat elvégeztem,
A hitet megtartottam,
Végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését. (2Tim 4:7-8)
Belépve Mestere örömébe kétség kívül hallhatja a szavakat: "Jól van, jó és hű szolgám!"
Végül, ha tudsz angolul érdemes meghallgatni a Biola Egyetem diplomaosztóján tavaly elmondott felkavaró erejű beszédét:
Biztosan nem csak velem történt már meg prédikálás közben: A hallgatóság láthatóan nem túl élénk, nem mondható feszültnek a figyelem, míg nem egy történet mesélésbe kezdek és hirtelen mintegy varázsütésre minden megváltozik.
A fejek felemelkednek, érdeklődő szempárok szegeződnek rám, és ha jó a történet érzelmileg is láthatóan bevonódnak. Mosoly, nevetés vagy éppen fátyolossá váló tekintetek. Miért működnek a történetek? Miért érdemes a tanításban is alkalmazni?
Természetesen önmagában Jézus példája is elegendő lehetne ehhez minden igehirdető számára. Ő szinte csak történetekben - példázatokban - tanított, amit persze volt, hogy meg is okolt. Vagy lehet, hogy az evangéliumok írói már csak ezeket tudták leírni, mert erre tudtak az emberek visszaemlékezni leginkább a tanításaiból? Kétségtelen, hogy pici gyerekkorunktól magukkal ragadnak bennünket a történetek és ez az érdeklődés egész életünkben meg is marad.
Paul Bryant legendás amerikai foci edző volt. Egy kemény szombati vereség utáni hétfőn, Bryant edző fodrászhoz ment. A fodrász pár percig némán dolgozott, míg aztán nem bírta tovább, és elég keményen beszólt az edzőnek: "Én egészen biztos nem cseréltem volna be azt a fiatal hátvédet, csak azért mert a kezdőjátékosnak nem ment annyira jól. A fiatal srác eladott labdái miatt vesztettük el a meccset." Bryant edző nem állt neki vitatkozni, csak ennyit mondott: "Az az igazság, ha hétfő reggelig várhattam volna a döntéssel, azt hiszem én sem cseréltem volna be." 
