A növekedni nem akaró gyülekezet azt mondja a világnak: "Mehettek a pokolba."

Forrás: RWToolbox

Az alábbi videó egy fontos tanulsággal szolgálhat arról, hogy hogyan alakul egy furcsa viselkedés mozgalommá. A képsor alatti szöveget a videó alatt elolvashatod magyarul. (A videót, és a szöveget is köszönjük a reklámtorta blognak.)

Szerző: Derek Sivers

Ha eleget tanultál arról, hogyan kell vezetni az embereket, és motiválni egy mozgalom létrejöttét, akkor nézd meg, hogyan alakul valójában egy mozgalom, a kezdetektől egészen a végéig, kevesebb, mint három perc alatt.

A vezetőnek elég bátornak kell lennie ahhoz, hogy kiálljon az emberek elé, még akkor is, ha nevetségesnek fog tűnni. Hihetetlenül egyszerű, amit tesz, akár azt is mondhatnánk, hogy ez egy kézikönyv. Ez egy mozgalom megalakulásának kulcsa – egyszerűnek kell lennie, hogy könnyű legyen lemásolni.

Új bizalmas érkezik, akinek kulcsszerepet szánnak: bemutatja, hogyan kell követni. Figyeljük meg, hogy a vezető egyenértékű partnerként fogadta őt el, úgyhogy itt már nem csak a vezetőről van szó, itt már róluk is szó van, így, többes számban. Figyeld meg, hogy barátokat hív, hogy ők is csatlakozzanak. Nagyfokú bátorságról tesz tanúbizonyságot az, aki elsőként csatlakozik. Húzd ki magad, lépj az emberek szeme elé, még akkor is, ha ez nevetségessé tesz. Az első követő gyakran alárendelt pozícióba sodorja magát. Az első követő az, aki a magányos bolondot vezetővé változtatja. Ha a vezető a gyufa, akkor az első csatlakozó az, aki meggyújtja a tüzet.

A második követő kiegyenesíti az utat: bebizonyítja, hogy az első helyesen járt el. Most már nem egy magányos bolondról van szó, nem is két bolondról. Hárman már tömeget jelentenek, és a tömeg az újdonságot jelenti.

A mozgalomnak mindig nyilvánosnak kell lennie. Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy a nyilvánosság ne csak a vezetőt lássa belőle. Mindenkinek látnia kell azokat is, akik követik a vezetőt, mert éppen ők azok, akik újabb tagokat toboroznak, és nem pedig a vezető.

Így, és újabb ketten csatlakoznak, majd további hárman. Szépen beindult a toborzás. Így alakult meg a mozgalom.

Minél több ember jön, annál kisebb kockázatot vállalnak azok, akik csatlakozni szeretnének. Ha előtte még hezitáltak, most már erre nincs szükség. Nem fogják őket kinevetni, nem fognak kitűnni a tömegből, a tömeg részei lesznek – elég, ha igyekeznek. A következő percben meglátod, hogyan csatlakozik a maradék, akik jobban szeretik, ha egy tömeg részesei, hiszen rövidesen éppen akkor lesznek nevetségesek, ha nem csatlakoznak.

Hölgyeim és Uraim, ez annak a módja, hogyan alakul egy mozgalom. Ismételjük át, mit tanultunk ma:

Ha a magad nemében egy trikó nélkül táncoló fiú vagy, teljesen egyedül, fontold meg, hogy az első követőhöz egyenrangú társként kell viszonyulnod, úgy, mintha a sorstársad lenne. Tudasd vele, hogy az egész a mozgalomról szól, nem pedig rólad.

Ne feledd, hogy a nagyközönség előtt is be kell mutatkoznod. És lehetőséget kell adnod az embereknek, hogy kövessenek.

De mi a legnagyobb tanulság – észrevetted?

A vezetői szerep túl van dimenzionálva. Igen, minden azzal a trikó nélkül táncoló fiúval kezdődött, és ő ezért minden tiszteletet megérdemel, de te is láthatod, mi is történt valójában. Éppen az első követő volt az, aki a magányos bolondból vezetőt faragott.

Azt mondják, mindegyikünknek vezetőnek kellene lennie. De ez nem lenne hatékony. A legjobb módszer arra, hogyan hozzunk létre egy mozgalmat, hogy szégyen nélkül csatlakozunk valakihez, és megmutatjuk a többieknek, hogyan kövessenek.

Ha egy magányos bolonddal találkozol, aki valami csodálatosat tesz, legyen elég bátorságod ahhoz, hogy az első légy, aki követi őt.”

Ez a kulcsmozzanat egyébként megtalálható egy híres filmben is (2:32-nél):

Sokak szemében Jézus is egy különc őrült volt. A legtöbb élő keresztyén mozgalom is úgy jött létre, hogy új módon állt Jézus mögé valaki (például gondoljunk Assisi Szent Ferencre vgay Lutherre). Ha szeretnénk, hogy az intézményesültté vált gyülekezetünk mozgalmi jelleget ölthessen, nekünk is ezt kell tennünk!

Sok szó esik arról, hogy kezdeményezőbbnek kellene lennünk. Az alábbi videó is erre bíztat, miután bemutatja a szomorú magyarországi helyzetet. Mit gondolsz, mit tehetne ez ügyben egy gyülekezet, és annak vezetői?

Még mindig nem veszett ki sajnos a népszerű mítosz, hogy elegendő egy pár mondatos vázlat, és majd a többit az "Úr megadja igehirdetés közben".

Ilyenkor persze jönnek a jól bevált(?) panelek és generálszószok. Körülbelül olyan módon, mint amikor valakit megkérdeztek, miről szólt az igehirdetés: a bűnről. És konkrétabban? Hát ellene volt. Egy felületes szemlélőnek nem biztos, hogy feltűnik, de ettől még komoly probléma. Ugyanis az eredmény, illetve méginkább az eredménytelenség sajnos kézzel fogható, és mérhető is. Meg nem változó életek, gyümölcstelen keresztények, megtérések hiánya. Sajnos már jónéhány ilyen igehirdetést feszengtem én is végig keresztény életem során. Remélem kevés ilyet mondtam el :).

Amit most teszünk, szerintem nem elég. Gary Johnsontól tanultam, hogy ő egy igehirdetésre átlagosan 10 órát készül. Sajnos én még nem jutottam el idáig, de legalább az elégedetlenségig már igen. Szeretnék ebben is fejlődni.

Prédikálni elszánt imádkozás nélkül ateizmus, felkészülés nélkül pedig tiszteletlenség. Tényleg ez a helyzet, a kettő közül pedig a felkészültség hiányát könnyebb leleplezni.

Sytka írt blogján ebben a témában nagyon jó kérdéseket feszegetve. Olvasásra ajánlom.

Mielőtt megválaszolom a saját kérdésemet, gondoljon egy olyan előadóra, akit Ön nagyon szeret hallgatni, mert jó előadásokat tart! Gondolatban figyelje meg jobban ezt az embert! Mi teszi őt igazán jóvá, az előadását pedig élvezetessé?

A válasz nagyon egyszerű. Az, hogy szeret előadni! Nem menekül a feladat elöl, hanem élvezi, hogy kiállhat és beszélhet a közönségéhez. Ez az ember valószínűleg élvezi, hogy átadhatja a tudását és kommunikál a hallgatósággal.

Dr. Veress Dóra pszichológus tanácsait olvashatjuk az Elmedoktor blogon e témában.

Számomra ez a kép arról szól, mit jelent a szolgáló vezetés.

Ilyen vezető szeretnék lenni. Az a vágyam, hogy azok, akik majd követnek a szolgálatban, munkatársaim a vezetésben, még messzebb jussanak, mint én valaha is.

Ahogy az egyik Zsoltár hasonlítja a serdülő ifjakat a nyilakhoz. A nyílvessző olyan helyekre is eljut, ahová a nyilas soha sem.

Legyél te is ilyen vezető!

Érdemes végiggondolnunk egyszer-egyszer, hogy az általunk a gyülekezeti életben alkalmazott tanítási módszerek mennyire hatékonyak. Ez olyan szempontból is érdekes, hogy mi magunk milyen módon tanulunk, és hogyan akarunk aztán vezetőket képezni.

Ehhez fontos adalék a National Training Laboratories egy kutatása, amit a Figyelő eheti száma közöl (2010. 22. szám):