A következő statisztika nagyon erőteljesen befolyásolja a szolgálatunk módját: „A Rensselaer Főiskola tudósai kimutatták, hogy ha a népesség akár a 10%-ának szilárd hite van, a hitüket a társadalom többsége rendszerint átveszi.” (Science Daily, 2011. július 26-i száma)
Csak nézzünk végig a történelmen a közelmúlttól a régmúltig. Azt láthatjuk, nem a 90% volt az, aki a körülöttük lévő kultúrát megváltoztatta, hanem a teljesen elkötelezett 10% változtatott meg mindent.
- Hogyan lehet, hogy aktivisták aránylag kis létszámú csoportja olyan hangosan és büszkén hirdeti Amerikában toleranciát, hogy a homoszexualitásról alkotott nézeteik az amerikaiak nagy többségét befolyásolja?
- Hogyan tudott radikális politikai nézeteket vallók kis elszigetelt csoportja egy jelentéktelen pártból kiemelkedni, és Európa uralkodó erejévé válni úgy, hogy nem csupán magához ragadta a hatalmat és rabul ejtette Németországot, hanem elindította a II. világháborút és a zsidó népirtást?
- Hogyan tudott két, George Whitefield és John Wesley nevű kemény evangéliumi hívő prédikációinak az ereje együttesen megindítani egy olyan mozgalmat, amely Amerikát és Angliát az evangéliummal teljesen a feje tetejére állította?
- Hogyan tudta főleg zsidó hívők maroknyi csoportja Jeruzsálemből Rómába vinni az evangéliumot nem egészen harminc év alatt, amikor még nem volt Twitter, email, mobiltelefon, www.theapostlejohn.com vagy repülők, vonatok és autók?
Mindegyik kérdésre az a válasz, hogy a „radikális 10%”.
Ennek a statisztikának elképesztően erőteljes kihatása van a szolgálatunk módjára. Szolgálatvezetőként leginkább arra tanítanak bennünket, hogy minden áron tömegeket érjünk el. De ez épp szembe megy azzal, ahogy Jézus végezte szolgálatát. Igen, szolgált a tömegek felé, de egy apostoloknak nevezett kis csoportot „radikalizált”, és miután felment a mennybe, ők radikalizálták a többieket. Nem érdekes, hogy a felső szobában lévő százhúsz emberből tizenkettő apostol volt? Épp 10%.
Emlékszem, amikor ennek az elvnek az erejét fiatal gyülekezetplántálóként megtapasztaltam. Nagyon fiatal gyülekezetplántáló csapatunknak a célja az volt, hogy összeállítsunk vezetőkből egy kis csapatot, akiknek az ügyért ég a szívük. Kiképeztük, felkészítettük őket, találkoztunk velük, megbeszéltük a stratégiát és imádkoztunk velük, amíg a szívünkben lobogó forradalom lelküket magával nem ragadta. Ennek volt köszönhető, hogy a gyülekezetünk végül lelkileg és létszámban is hatalmasat lépett előre.
Sem Ricknek (gyülekezetplántáló barátom, és ennek a huszonhárom éves gyülekezetnek a jelenlegi lelkipásztora) sem nekem nincs teológiai végzettségem, sem nem voltunk kiemelkedő stratégiai tervezők. Épp ellenkezőleg rengeteg buta hibát követtünk el a Grace Church plántálásának első éveiben. De a szenvedély a kezdeti nehézségeken és a gyülekezetvezetés rögös útjain is átsegített. Amikor gyülekezetünk 10 százalékában ott lobogott az Isten által gyújtott tűz, akkor ez a gyülekezetben a többiekre is átterjedt.
Ha ez az elv már akkor is működött, amikor két húszas éveik elején járó képzetlen barát gyülekezetet plántált, és rád is igaz, legyél akár gyülekezetetvezető, ifjúsági csoportvezetők vagy vasárnapi iskolai tanító.
A 10% veled kezdődik.
Gypsy Smitht, a nagy megújulási mozgalmi vezetőt egyszer megkérdezte egy fiatal lelkipásztor arról, hogyan indíthatna be a gyülekezetében megújulást. Az evangelista csak annyit mondott, hogy menjen haza, rajzoljon krétával a padlóra egy kört, és térdeljen bele. Majd azt mondta, hogy imádkozzon mindenkiért, aki a körön belül van, és ezt követően kezdi majd a körön kívül is látni a megújulást.
Vegyünk a kezünkbe egy darab krétát, rajzoljunk egy kört, és térdeljünk bele. Legyünk mi az elsők, akik a 10%-hoz csatlakozunk.
