Néhány hete gyermekbemutatás volt a gyülekezetünkben (egyszerűen a gyülekezet előtt imádkozunk a kicsikért). Gyakorlat az, hogy a szülők egy kis ajándékot, általában az örök klasszikust, pelenkát kapnak a gyülekezettől. Az egyik nagyon kreatív tagunk a képen látható ötlettel állt elő. A pelenkát így is, át lehet adni. Mennyire más, mennyivel többet fejez ez így ki, és még nevetett is egy jót a gyülekezet.

Az jutott eszembe erről, hogy milyen gyönyörű, amikor a gyülekezetben mindenki a saját adottságainak megfelelően hozzájárul annak működéséhez.

Egy férfi a benzinkútnál arra lett figyelmes tankolás közben, hogy két férfi szorgalmasan dolgozik az út szélén. Az első férfi ásott egy gödröt körülbelül öt méterenként, míg aztán jött a második, és akkurátusan betemette sorban utána. Nem akart hinni a szemének. Percekig figyelte őket, és nem bírta ki, hogy ne menjen oda hozzájuk. "Ne haragudjanak, de ekkora hülyeséget még nem láttam. Maga kiássa gödröt, a társa meg betemeti. Mi értelme ennek?" "Ja, Béla a harmadik tagja a brigádnak éppen beteg, ő szokta a csemetét beletenni."

Ha újabb és újabb emberek kapcsolódnak be a szolgálatba, nem csak az történik meg, hogy mennyiségileg többen lesznek a szolgálók. A minősége lesz egészen más, ha mindenki a képességeinek, ajándékainak megfelelően szolgálhat. Egyszerűen működni kezd.

Hadd biztassalak, amikor a jobb meggyőződésed ellenére, egy csalódásod után éppen megint elmegy a kedved attól, hogy újabb embereket próbálj bevonni a szolgálatba, ne add fel! Hosszú távon csak így működhet hatékonyan! A gyülekezet minősége új szintre léphet.