Rick Warren: Breaking through the attendance barrier

Azonosságukat a múlt alapján határozzák meg

Nem szükségszerű, hogy gondolkozzanak a jövőn. Sokan közülük a lehető legkésőbb változtatnak, fent akarják tartani az erőegyensúlyt. Gyakran a legutolsóként alkalmazkodnak a lakókörnyezetük szociális, életmódbeli változásaihoz. Ez nem az Úrnak való odaszánásukat kérdőjelezi meg, egyszerűen az ilyen méretű csoport szociális tendenciáiról beszél.

Hajlamosak magukat tekinteni a végcélnak

60-80 fős gyülekezetekben, a test nem egy cél érdekében létezik. Önmagáért van. Nincs szükségük a Misszióparancsra, és nincs szükségük új emberekre. “Jövök és itt vagyok. Ha te jössz, te is itt vagy” Nem igazán számít, hogy jönnek-e még mások is a gyülekezetbe.

Hajlamosak létesítmény központúak lenni

Az azonosságukat nem az odajáró emberekben, hanem a gyülekezeti épületben látják. Nagyon erős a tulajdon érzete az épületnek, és a termeknek. Csak próbálj megváltoztatni egy termet, és meglátod, hogy mi fog történni! Az emberek szeretnének mindent a kontrolljuk alatt tartani, ami abban az épületben folyik, ami az övék.

Általában erősek és öngyógyítóak (ford. rugalmasak – visszaállnak az eredeti állapotukba)

Szinte lehetetlen „meggyilkolni” egy kis gyülekezetet. Tolerálhatnak egy erkölcstelen pásztort, aki elmenekül a gyülekezetből, túl fognak élni szakadásokat, túllépnek a pénzügyi krízishelyzeteken is. Még az épület is leéghet, az sem fogja megölni a gyülekezetet. Éppen ezért is van olyan sok kis gyülekezet – hihetetlenül erősek és öngyógyítóak. Nem lehet csak úgy elsöpörni őket.

Hajlamosak ellenállni a változásoknak

A természetüknél fogva az ilyen gyülekezetek nehezen növekszenek. Ha bemész egy gyülekezetbe, aminek 60-80 tagja van, fel kell ismernek, hogy az emberek - akik már egy jó ideje együtt vannak, és bizonyos módon gyakorolnak dolgokat  - sok esetben harcolni fognak azokkal a változásokkal szemben, amelyeket úgy érzed, hogy meg kell tenned. Megérzik, hogy az élet olyan formája, amit ismernek, megfog szűnni, és a gyülekezet, amit olyan jól ismernek, megfog változni. Szóval ellen fognak állnak a változásoknak, amiket hozni szeretnél.

Mielőtt felismertem ezt a szociológiai tényt, sokat tűnődtem, hogy miért hullámzik gyülekezetek létszáma ezen a határon. Felszaporodnak 200-ig (ford. Magyarországon ez a határ inkább 80-100 fő körül van), aztán visszaesnek, elérik a 300-at, és aztán megint csökkenés következik.  Ez az ilyen méretű csoportok rugalmasságát (az előbb meghatározott értelemben) mutatja. Követik a pásztort egy darabig, és eljutnak egy bizonyos méretig, talán 200 főig is, de aztán 3-4 év után, kiteszik a pásztort, és újra lecsökken a létszám arra a szintre, amit úgy megszoktak. 

Újra mondom, hogy ez nem mond semmit az Istennek való odaszánásuk fokáról, egyszerűen a szociológiai tendenciái az ilyen méretű csoportoknak. Ösztönösen tudják, hogy  ha megengedik, hogy a gyülekezet úgy nőjjön, ahogy a pásztor akarja, akkor minden amit olyan jól ismernek ki fog halni. A pásztor jön: „Megfogunk változtatni dolgokat a növekedés érdekében! a gyülekezet pedig azt gondolja: "Csak a holttestemen keresztül! Ha új emberek kerülnek ide még elveszítem a helyemet!" 

A tény az, hogy meglevő 60-80 tagú gyülekezetek nem tudnak önmagukban növekedni. Természetes módon, nem fog ez megtörténni. Új egységeket, csoportokat, osztályokat, sejteket, istentiszteleteket, és új lehetőségeket kell létrehoznod, hogy új emberek jöhessenek be. 

A fő oka annak, hogy a kis gyülekezetek vitatkoznak azzal, hogy kezdjenek el egy 2. alkalmat is vasárnap (amerikában a legtöbb gyülekezetben csak délelőtt van istentisztelet), maga az, hogy egy másik alkalmat akarsz kezdeni. Azt mondják: „Mi fog történni, ha két alkalom lesz? Többé már nem fogok mindenkit ismerni!” És pontosan ezért fontos egy másik alkalmat kezdeni, hogy új egységeket hozz létre, hogy megengedd a növekedést.