Ma reggel az MR1 rádióban hallottam a történetet Kányádi Sándorról, erdélyi költőnkről. Egy íróolvasó találkozón a tanárnő kérdésére, miszerint mi a vers, egy kisdiák felelt ezzel: "A vers az, amit mondani kell." Mindenki nevetett. Kányádi így írt később erről:

Csak mi ketten álltunk megilletődve. Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen. A vers az, amit mondani kell.

Az Ige az, amit mondani kell. Ha mondani kell, hát mondjad! Ne hagyd abba!