A fenti címmel írta meg tanulmányát Beke László e nagyon fontos témában:

 Az utóbbi években sajnos keresztyén közösségeken belül is hallhattunk arról, hogy a lelkipásztorok élete kikezdhető ezen a területen is. Hogy régebben is voltak gondok e téren, csak súlyosbítja a kérdést. Dolgozatomban egyrészt szeretném feltárni az okokat, másrészt gyakorlati módon keresni a megoldásokat. Tarthatatlannak látom azt a kijelentést, amelyet mosolyogva szoktak idősebb szolgatársaink mondogatni (néha az az érzésem, hogy szinte elfogadva, tudomásul véve ennek igazságtartalmát), miszerint a lelkipásztornak négy nagy ellensége van: hírnév, ital, pénz, „szoknya”.[2] Nem hiszem, hogy bele kellene ebbe nyugodni! Ellenségünk lehet, de nem olyan, amely legyőzhetne, gátolhatna szolgálatunkban. Mindenképpen helyénvaló itt a Szentírás azon gondolata, miszerint: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különböző kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája álhatatosságot eredményez.” (Jakab l, l-2)[3]

A teljes tanulmányt itt (Pünkösd Ma) olvashatod.

Sokszor panaszkodunk - joggal - a gyülekezeti szöcskékre (vagy inkább sáskák? :)), akik gyülekezetről gyülekezetre járnak és fogyasztanak, elégedetlenek, a legnagyobb kritikusok, és maguk után felperzselt földet hagynak. De mi a helyzet azzal, ha a pásztor vált gyülekezetet? Gary Johnsontól tanultam, hogy igazán mélyreható változásokat 5 év után tud egy új vezető elindítani egy gyülekezetben, mert ennyi időre van szükség, hogy felépüljön a kellő bizalom. Erről szól a következő cikk. (szerk.)

Foglalkozol a gondolattal, hogy másik gyülekezetbe menj? Mielőtt a gondolat cselekedetet szül, figyelmedbe ajánlom, hogy milyen előnyökkel jár, ha nem váltasz gyülekezetet.

Tizenöt évvel ezelőtt férficsoportunk először látogatott el Kolorádóba az „Ígéret megtartói” (Promise Keepers, a szerk.) elnevezésű rendezvényre. A záró alkalmon a lelkészeket kihívták a színpadhoz, ahol nagy tapsot kaptak. Ahogy visszaértem a helyemre, a gyülekezetembeli férfiak körém gyűltek. Imádkoztak, mely közben elmondták, Krisztust akarják követni, kifejezték elkötelezettségüket családom, és mellettem, mint lelkészük mellett. Mivel Isten úgy indított, hogy mindezt viszonozzam, a következő vasárnap kis gyülekezetünk elé álltam, és ezt az ígéretet tettem: addig nem megyek máshova az Intermountain baptista gyülekezetből, amíg ők vagy Isten félreérthetetlenül nem közlik velem, hogy menjek. Az elkövetkező években a rendezvényen velem együtt részvevő férfiak nagy része kitartott ígérete mellett. Isten kegyelméből megadta, hogy már huszonöt éve vagyok ugyanabban a gyülekezetben. Nem volt mindig könnyű. Párszor már a határán voltam annak, hogy meggyőzzem maga, hogy ideje távozni. 

Sok oka lehet a gyülekezetváltásnak: az a tudat, hogy Isten hív, konfliktus felmerülése, amatőr vezetők miatti elégedetlenség, úgy érezzük, hogy olyan a gyülekezet mint az állóvíz, nagyobb gyülekezetbe vágyunk, „jelentősebb” szolgálatot szeretnénk irányítani. Bármi is motiváljon, az elmúlt két évtizedben megtanultam, hogy sok érv van amellett is, hogy maradjunk. Az jár a fejünkben, hogy ideje lenne változtatni? Mielőtt lépnél, kérlek, gondold át, hogy milyen sok haszna van annak, ha maradsz!

1. Először is a gyülekezetünkkel maradás jól példázza a keresztényi elkötelezettséget 

Gyakorlatilag a mai társadalom nem, vagy csak alig becsüli az elkötelezettséget. Könnyű elválni. Vér szerinti apának és édesapának lenni gyakran két különböző dolog. Általános az esküvő nélküli együttélés. A főnökök alig éreznek felelősséget munkavállalóik jólétéért. Legtöbb munkavállaló nem tartja érdemesnek, hogy kitartson munkáltatója mellett. Sajnos az elkötelezettség társadalmi megbecsülésének hiánya már egyházainkat is megfertőzte. Mi, lelkészek elborzadunk a fogyasztás-központúságtól, „mit kaphatok itt?” felfogás miatt sokan egyik gyülekezetből a másikhoz csapódnak, keresve az „igazi dicsőítést”, jobb ifit, vagy ahol „jól lehet lakni” (bármit jelentsen is ez). De egy olyan korban, amikor a lelkészek magunk is átlagosan 5-8 évente gyülekezetet váltanak, lehet, hogy ők is ugyanettől a problémától szenvednek? Hol lássanak a hívők arra példát, hogy milyen a hosszú távú elkötelezettség, ha nem lelkészük életében?

Hiszem, hogy a lelkész elhívása arra, hogy krisztusi elkötelezettséget bemutassa, Jézus, a jó pásztor által adott példában gyökerezik. A Jn. 10:11-13-ban Jézus azt mondja: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem a tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.”

Jézus, a jó pásztor tanúbizonyságot tesz az elkötelezettségről. Van úgy, hogy az elkötelezettség azt jelenti, hogy személyes életünket – például álmainkat, becsvágyainkat vagy céljainkat – a juhok (gyülekezetünk tagjai) érdekében háttérbe szorítjuk. Ezzel szemben, akik béres lelkülettel szolgálnak gyorsan lelépnek egy másik gyülekezetbe, amikor nehézzé válik minden vagy „jobb ajánlat” jön. Nem azt akarom mondani, hogy Isten sosem vezet lelkészeket másik gyülekezetbe. Igenis vezet. De ettől függetlenül, ha sokat változtattunk már, sosem kötelezve el magunkat egyetlen gyülekezet mellett, akkor hogyan tudhatjuk mi magunk vagy a gyülekezetünk tagjai megtapasztalni, hogy milyen áldásokat rejteget a hosszú távú elkötelezettség?

2. A második haszna, ha nem váltunk gyülekezetet, különösen veszekedés esetén, a lelki növekedés

Jakab 1:2-4-ben ez áll: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül”.

Könnyű az állhatatosságról prédikálni, de sokkal nehezebb gyakorlatban megélni, amikor a gyülekezetben rosszra fordulnak a dolgok. De ettől függetlenül Jakab azt mondja, hogy az embert próbáló körülmények – többek között a gyülekezetben megtapasztalt nehézségek – közepette az állhatatosság gyümölcse a lelki érettség. Tehát mi történik akkor, ha rutinszerűen úgy reagálunk a gyülekezeti nézeteltérésekre, hogy lelépünk? Nem fosztjuk meg magunkat és gyülekezetünket a lelki növekedés lehetőségétől?

A Kol. 3:13-ban, Pál úgy szól a helyi gyülekezet vezetőihez: „viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is”. Lelkészként a helyi közösség tagjai vagyunk, amelyet szolgálunk. Mi is e parancs hatálya alá tartozunk. Amikor igazságtalanság ér bennünket, „viseljétek el egymást” nem azt jelenti, hogy elkezdjük az önéletrajzunkat küldözgetni. Csak a gyülekezet melletti kitartással és a konfliktus rendezésével tanulunk meg kitartani, és megbocsátani, ahogy az Úr is megbocsátott nekünk Krisztusban. Akármilyen fájdalmas is ez a folyamat, megalkuvás megfoszt bennünket a növekedés lehetőségétől.

3. A hosszú pályafutás segít a lelkésznek, hogy hatásosabban tudja hirdetni az igét

Haddon Robinson így írt: „Hosszú szolgálatnak az egyik előnye egyértelműen az, hogy a lelkész megítélése és a valóság közelebb áll egymáshoz. A régóta szolgáló lelkészt inkább a viselkedéséről, mint az általa egy adott alkalommal keltett benyomás alapján ítélik meg. Inkább ilyeneket mondanak róla, hogy „a lelkész nem csak prédikálja a szeretet, hanem tényleg szeretet van benne. Segített nekünk, amikor segítségre szorultunk, amikor a családban baj történt”. A mások iránt tanúsított gondoskodás, szeretet többet ér, mint sok, tökéletes prédikáció. Az egy gyülekezettel eltöltött huzamosabb idő elősegíti, hogy Krisztus bennünk végzett munkája az igehirdetés üzenetét nyomatékosabbá tegye.

4. A személyesebb segítségnyújtás lehetősége

Mások irányában személyesen szinten kizárólag „meghívásos alapon” nyílhat meg a szolgálat lehetősége. A hívők is alig hajlandóak mélyebb lelki gondjaikról beszélni – legyen ez a lelki terror, zaklatás, agresszió, kihasználás okozta mély sebek, pornográfiával folytatott küzdelem, homoszexuális késztetés, széteső házasság vagy saját hitükkel szembeni kételyek – kivéve, ha úgy gondolják, hogy ezt nyugodtan, kockázatmentesen megtehetik. A nyugalom érzéséhez bizalom szükséges. A bizalom pedig csak idővel alakul ki. Ezért az egy gyülekezetben eltöltött hosszú szolgálat szinte mindig nagyobb lehetőséget enged arra, hogy másoknak személyesebben, személyre szabottabban tudjunk segíteni.

5. Megláthatjuk, hogyan formál Isten családokat a generációk során 

Amikor Salt Lake Citybe költöztünk, hogy megalapítsuk az Intermountain baptista gyülekezetet, Isten elhívta az ingatlanügynököt és családját. Olyan jó látni, hogy a legidősebb fia, felesége és két gyerekük Jézust követik és szolgálják a gyülekezetben. Az öccse a hadseregben szolgál, és azt fontolgatja, hogy főállásban lelki munkát vállaljon. Van úgy, hogy felhív, hogy bátorítson, és személyesen megköszönje lelkipásztori munkámat.

A gyülekezet másik oldalán egy fiatal házaspár ül. A nő egy összetört családi háttérből jön, még fiatal tiniként lett hívő. Most ő és férje a gyerekeiket az Úr útmutatása szerint nevelik. Az egyik legnagyobb áldás számomra látni, ahogy Isten családokat generációk során formál. Ha nem maradtam volna az Intermountain gyülekezetben, sosem láthattam volna, ahogy hívők gyerekei nevelik hitre saját gyerekeiket. Ezt az örömöt nem cserélném el egy „nagyobb” vagy „jobb” gyülekezetre.

6. Megtanuljuk, elkerülni a semmibe vevő hozzáállást. Ha maradunk, több lehet a reménységünk a számadáskor

A Zsidók 13:17-ben a hívők utasítást kapnak, hogy „bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak”. Ha felelősséggel tartozunk azok lelki állapotáért, akiket pásztorolunk, akkor az ő öröklétüket a saját kívánságaink vagy „karriercéljaink” elé kell helyeznünk. Mikor felmerül bennünk a költözés gondolata, mérjük fel, hogy milyen hatással lesz távozásunk a jelenlegi gyülekezetünkre. Kérdezzük meg magunktól, az általunk vezetett nyáj számára végeredményben előnyös vagy káros lesz-e távozásunk.

Ismét hangsúlyoznám, hogy ez nem azt jelenti, hogy sosem távozhatunk egy gyülekezetből egy másik kedvéért, hanem azt jelenti, hogy ezt ne hamarkodjuk el. Mivel felelősségünk van Isten népének lelki jólétéért, azért a sok ima és motivációink őszinte megvizsgálása előfeltétele a gyülekezetváltásnak. Ha Isten népének kárt okozunk egy meggondolatlan vagy önző váltással, számon fogja tőlünk ezt kérni. Amikor a maradásról vagy távozásról gondolkodunk, az örökkévalóságot tartsuk szem előtt.

Sok oka lehet a gyülekezetváltásnak. Vannak dicséretreméltó és nem helyeslendő okok is. Mielőtt lépnénk, mindenképpen ne csak a távozásunk, hanem maradásunk előnyeit is vegyük észre. 

A cikk angolul a Sermon Central oldalon olvasható. 

A lelki gondozóm egy döbbenetes statisztikára hívta fel figyelmemet, a főállású lelki munkával foglalkozók 90%-a nem erről a pályáról megy nyugdíjba. Vagy pályát váltanak vagy valamiféle erkölcsi botlás miatt távozniuk kell.

Jézus nem erre hívott el bennünket, és nem ezt akarja az életünkben. Mégis sok gyülekezeti vezető küszködik e területen. Rendszerint csak belül, mert ha lelki haldoklásunkról őszintén vallanánk, akkor mások szemében gyenge jelleműnek látszanánk.

Tíz jel, amely arról árulkodik, hogy közel a kiégés, kifáradás

• Kezdünk másokat lenézni, megvetni, és ahelyett, hogy azonosulni tudnánk velük, erősen apad bennünk az együttérzés.
• Egyre gyakrabban jut eszünkbe, hogy mást kellene a szolgálat helyett csinálni. Nem az tölti be leginkább a szívünket, hogy Istent tiszteljük, és az embertársainknak segítsünk, hanem legfőbb vágyunk, hogy megszabaduljunk mindattól a feszültségtől, ami naponta bennünk gyűl.
• Már nem is emlékszünk, hogy mikor volt utoljára, amikor a családunk és barátaink körében élveztük a velük eltöltött időt, társaságukat. Az öröm – bár beszédtémánk – mégsem napi élményünk.
• Az otthoniakkal felületes a kapcsolat. Ha otthon vagyunk, nem kívánunk házastársunk, gyermekeink dolgaival foglalkozni, nem tud örömet jelenteni, ha velük vagyunk. Több időt töltünk az interneten, mint családunkkal. Állandóan gyötör a kialvatlanság.
• Mindig azt mondjuk magunknak, meg családunknak is: „most ennyire sok minden van, de hamarosan nyugisabb lesz”. Azonban az igazság az, hogy évek óta ezt ismételgetjük!
• Folyamatosan az foglalkoztat, hogy ki mit mond rólunk, egyetlen negatív megjegyzés is teljesen ki tud borítani bennünket, teljes reménytelenségbe taszít.
• Jellemzően inkább a könnyebb lehetőséget választjuk, mint jól döntünk, mert a jó döntéshez túl sok fáradság kell.
• Tulajdonképpen lelkünkben nincs remény, sőt kétségek töltik be életünket. Többször gondolunk már a halálra, sőt öngyilkosság is megfordult a fejünkben.
• Ok nélkül gyötör a depresszió, aggodalom. Pánikszerűen ránk tör az idegesség, aminek igazán oka sincs.
• Egyre inkább elhúzódunk a családunktól és barátainktól.

Igen, az én életem!

Hogyan sikerült ezt a listát összeállítanom? Igen egyszerűen. Visszamentem időben 2007 januárjáig, és összeszedtem, hogy akkor mi jellemezte leginkább az életemet. Igen, az én életemet! Életemnek abban a szakaszában nagyon rám tört a depressziót és az aggodalom. Talán a legtalálóbban úgy jellemezhetném, hogy életemnek „sötét” szakaszán mentem át.

Isten arra hívott el bennünket, hogy sok-sok dolgot megtegyünk érte, de arra nem, hogy kiégjünk, elveszítsük hitelünket vagy „eltűnjünk a süllyesztőben”.

Aztán félretéve a büszkeséget, segítséget kértem, csodálatos feleségem, nagyszerű barátaim támogatását, és egy kiváló lelki tanácsadót is felkerestem. Isten végtelen kegyelméből idén januárban sikerült kikerülnöm a sötétségből. Természetesen még mindig kell küzdenem ellene – gyakrabban, mint szeretném – de szinte el sem tudom mondani, milyen hihetetlen az a szabadság és öröm, ami hosszú évek óta januártól újból az enyém is.

Isten arra hívott el bennünket, hogy sok-sok dolgot megtegyünk érte, és nem arra, hogy kiégjünk, elveszítsük hitelünket vagy „eltűnjünk a süllyesztőben”. Azt szeretném, ha mindannyiunkra igaz lenne, amiről Pál is bizonyságot tett a 2. Tim. 4:7-ben, hogy mindenki jól fejezze be.

A cikk eredetije itt olvasható

Kedves Pásztorok, Vezetők és a misszióban elkötelezett Testvéreink!

Értesítünk, hogy a Céltudatos Gyülekezet három éves képzésének következő találkozója 2012. február 28-29-én lesz Fóton. Szeretettel hívunk, és mint legutóbb említettük, lehetőség van újak bekapcsolódására, illetve arra is biztatunk, hogy most több embert hozz magaddal a gyülekezetedből a téma miatt. A kiscsoportok, házi közösségek kérdését fogjuk részletesen megtárgyalni.

Helyszín: Fóti Baptista Imaház, Fót, Deák F. u. 3.

Nemrégiben egy kora reggeli telefonhívásban kellett elismernem egy melléfogásomat. Nem a legjobb ha így kezdődik a napod. Ha valaha is hibáztál már, mint vezető, akkor tudod, hogy az ilyen beszélgetések sosem élvezetesek. Alázatban tartanak.

A legjobb vezetők elszámoltatják és számon kérik a vezetettjeiket. De a mi vezetésünk alá tartozóknak azt is látniuk kell, hogy mi is elszámoltathatóak vagyunk. Ha azt várjuk, hogy vállalják fel a hibáikat, ha elkövetik, akkor ezt nekünk is be kell mutatnunk.

5 alapelvet adnék ehhez:

• Reagálj azonnal. Ha felismerted, hogy hibáztál, mihamarabb ismerd el, mindenki előtt, akit csak érint. Ha késlelteted, akkor kísértést fogsz érezni arra, hogy racionalizálni próbáld, hogy nem is olyan nagy dolog, amiről szó van, talán jobb is nem felhozni. Ha a vezetői csapattársaid azt látják, hogy nem vállalod fel a hibáidat, amikor azok napvilágra kerülnek, jogosan fogják megkérdőjelezni a megbízhatóságodat.
• Legyél kristálytiszta. Tisztán és direkt módon beszélj a hibádról. Ha rossznak nevezhető az elszámoltathatóság elkerülése, akkor ehhez képest még szánalmasabb félig-meddig, kifogásokba becsomagolva felvállalni. Ne kerülgesd a forró kását. Világosan azonosítsd a hibát, és a következményeit. Ez segíteni fog abban, megnyerd a támogatásukat a továbbiakhoz.
• Oszd meg mit tanultál belőle. A hibát elvesztegetjük, hogy ha nem tanulunk belőle. A személyes tanulság is nagyon nagyon hasznos, de másokat is tanítani általa, még jobb. Alázatra lesz szükség a részedről, de a nagy formátumú vezetők tudják, hogy sokkal hatékonyabban lehet vezetni a sebezhetőségünket elismerve, mint megpróbálni a tökéletes vezető hamis látszatát fenntartani.
• Légy kész a visszajelzésekre. Az hogy felvállaltad a felelősséget, nem jelenti azt, hogy az emberek nem akarják feldolgozni a továbbiakban, hogy mi is történt. Légy kész arra, hogy visszajelzéseket fognak adni. Állj ellen a védekezés késztetésének! Egy nagyszerű ige a Példabeszédekben azt mondja a "szelíd válasz elfordítja a haragot". Nehéz olyan emberre haragudni, aki alázatosan reagál a visszajelzésekre.
• Haladj tovább. Ha vezető vagy, hibázni is fogsz, nincs mese. Ez a munkaköri leírásodhoz tartozik. Szedd össze magad, és haladj tovább. A vezetői pályám elején teljesen megbénított, ha hibáztam. Sokszor napokba került, hogy visszanyerjem a lelki egyensúlyomat. A komoly kaliberű vezetőknek, nincs idejük arra, hogy saját magukat blamálják. Tartsd észben, hogy példát is mutatsz, hogyan lehet hibázni, abból tanulni, és aztán tovább lépni.

A szomorú valóság az, hogy sok vezető elmenekül a hibáinak elismerése elöl, mert nem akar gyengének látszani. A helyzet iróniája az, hogy az elszámoltathatóság visszautasítása, pontosan a gyengeségről tanúskodik. A vezető ereje minden szinten a jellem integritásából származik. Legyen része a hibáid elismerése a vezetői tárházadnak, és te és a vezetői csapatod is jobban jár majd így.

A cikk eredeti angol verzióját Michael Hyatt blogján találod meg.

Újra eltelt egy év, így érdemes visszatekinteni mely cikkeket olvastak a legtöbben a blog látogatói közül. Reméljük blogunk is segítség lehetett abban, hogy kitarts abban az elhívásban, amit hiszem te is Istentől kaptál: Építsük Jézus Krisztus gyülekezetét!

1.  Az új reformáció: Házi gyülekezetek I. rész

2. Mark Gungor: Az apák fontossága

3. Az új reformáció: Házi gyülekezetek III. rész

4. Rick warren: A házasságból nincs vészkijárat

5. Amerikában jártunk, a gyülekezetépítésről tanultunk

6. David Murrow: A rövid prédikációk dicsérete

7. Az új reformáció: Házi gyülekezetek II. rész

8. Michael Hyatt: Mit teszel, hogy megóvd a házasságod?

9. Az egyszerű gyülekezet

10. Rick Warren: A szervezés 7 alapelve