Személyes vallomás Rick Warrentől

Ahelyett, hogy rejtegetnénk vagy tagadnánk a gyengeségeinket, meg kell tanulnunk felismerni őket. Ha ez megtörtént, akkor ezután meg kell tudnunk osztani ezeket másokkal, végül pedig meg kell tanulnunk hálát is adni értük.

Van egy fogyatékosságom, amivel egész életemben folyamatosan küszködtem. Ez egy velem született agyi rendellenesség, ami a nyilvános beszédet gyötrelmesen nehézzé teszi számomra. Gyakran rettenetesen fáj a fejem, hőhullámaim vannak vagy irracionális félelem fog el, amikor nyilvánosan kell beszélnem. Ez egy genetikai probléma, és nem használt rá semmilyen gyógyszer. Ha az orvosok meg tudnák gyógyítani ezt a betegséget, már évekkel ezelőtt megtették volna.

Természetesen ez tüske volt a pásztori szolgálatomban egész életem folyamán. Minden pásztor és prédikátor tudja, hogy az adrenalin a legjobb barátod. Ha nincs adrenalin, unalmas vagy. Hétvégenként hat istentiszteleten prédikáltam éveken keresztül, amihez szükségem volt az adrenalinra ahhoz, hogy egyáltalán végig tudjam csinálni. Mégis az adrenalin – ahelyett, hogy segítene nekem – inkább teljesen elviselhetetlenné tesz. Az a dolog, ami a legtöbb pásztornak segít, az én testemnek sokkal inkább méreg.

Néha megkérdeznek emberek, hogy amikor a Saddleback gyülekezetben prédikálok, büszke vagyok-e arra, hogy olyan sok embernek beszélhetek. Őszintén szólva, ez a legutolsó dolog, ami eszembe jut. Inkább az van bennem: „Istenem, segíts most még egyszer át ezen”. Ha nem lennék meggyőződve arról, hogy Isten hívott el prédikálni, és ő ajándékozott és áldott meg erre, akkor már régen valamilyen könnyebb útját válaszottam volna a megélhetésnek.

Már több mint 30 éve vagyok a szolgálatban. Minden lehetséges módját megpróbáltam, hogy megoldjam ezt a problémámat. Imádkoztam érte. Végül már napokon keresztül böjtöltem ezért. Elmentem a legjobb orvosokhoz és lelkigondozókhoz, elolvastam a legjobb könyveket. Mégis, Isten ennek ellenére úgy döntött, hogy nem gyógyít meg ebből a rendellenességből, habár továbbra is imádságban kitartóan fogom kérni erre.
Mi a tanulság?

Isten gyenge embereket használ.

Miért teszi ezt? Pál azt mondja a 2. Korintusiakhoz írott levelében: „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2 Kor 4:5-7)

Isten cserépedényeket használ, – gyenge embereket, mint mi – hogy a dicsőség az övé legyen. Isten engem használt a Saddleback Gyülekezet felépítésére, de az erő tőle van. Gyönyörködöm abban a tényben, hogy Isten valaki olyat választott ki arra, hogy több mint 20000 embernek beszéljen egy átlagos hétvégén, akinek a gyengesége pontosan a nyilvános beszéd. Isten ilyen.

Ha a fogyatékosságomról írt őszinte szavaim hatására abbahagyod a kifogások keresését, akkor elértem a célomat. Az egyik életigém a 2 Krónika 16:9 „Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.”

Isten keresi azokat az embereket, akiket használhat

Régebben azt hittem, hogy Istennek kedvencei vannak. Úgy gondoltam, hogy Isten letekint az embekre, és azt mondja: „Használni foglak téged, és még téged is. És hát a többieknek pedig sok sikert”. De a Biblia azt mondja, hogy Isten keresi azokat az embereket, akiket használhat. És ha használható leszel, akkor használni fog.

Úgy hiszem, hogy Isten azért használta az én szolgálatomat, mert azt mondtam neki, hogy megteszem azt, ami a legfájdalmasabb a számomra. Azért, hogy így a legtöbb dicsőséget hozhassam a Neki.

Válaszok a kifogásainkra

Azt mondod: „Isten nem tud engem így használni”. Egyáltalán nincs igazad. Mi a kifogásod, miért nem adsz oda 100 százalékot Jézus Krisztusnak? Mindannyian visszatartunk dolgokat. Én is, Te is. Visszatartjuk a gyengeségeinket, mert nem akarjuk, hogy valaki meglássa azokat. Elrejtjük, vagy éppen letagadjuk őket, ahelyett, hogy engednénk, hogy Isten dicsőüljön meg bennük, és használja ezeket a hibáinkat. Bedugjuk egy szekrénybe, és úgy teszünk, mintha nem is léteznének.

Talán azt mondod: „Rick, nem tudod, hogy nekem milyen a hátterem”. Isten használni akarja a hátteredet. Vagy így sóhajtasz fel: „Óriási fájdalom van az életemben.” Isten használni akarja azt a fájdalmat. Esetleg így mentegetőzöl: „Rick, én félek”. Isten használni akarja ezt a félelmedet.

Hosszútávon megmaradó szolgálat

Melyek azok a szolgálatok, munkák, amelyek hosszú távon megmaradnak? Azok, amelyeket valódi, autentikus, őszinte vezetők vezetnek. Olyanok, akik nem képmutatók, és nem rejtegetik a gyengeségeiket, hanem készek mások elé tárni azokat.

Sok pásztorral találkoztam, akik nagyon szerették deklarálni a magas fokú spiritualitásukat, de kevés olyat ismerek, akik megosztották másokkal az emberi gyengeségeiket. Mi el akarjuk rejteni ezeket. Ez a rejtegetés azonban nem csak neked, hanem a gyülekezetednek is a kárára van. Valójában úgy gondolom: az emberi gyengeségünk az egyik legnagyobb erősségünk lehet a szolgálatban.

Értsd meg: Isten a legnagyobb ajándékait egyszerű cserépedényekbe tette, hogy az övé legyen a dicsőség.