Mire gondolunk, amikor meghalljuk a „világ” kifejezést? Pozitív vagy negatív reakciót vált ki? Az Igének sok mondanivalója van a „világról”, melyek a felületes olvasó számára ellentmondásosak lehetnek.

Nézzük meg, pl. János mit mond a 3:16-ban „Mert Isten úgy szerette a világot…”, hogy aztán azt mondja első levelének 2. fejezetének 15. versébeben: „Ne szeressétek a világot, se azt ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.” Feljegyzi Jézus szavait a János 12:47-ben: „Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem”, de megemlíti Jézus intését is a 15:19-ben: „Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ”.

Szeressük vagy gyűlöljük?

Úgy tűnik, szegény János nem tud dűlőre jutni a „világgal” kapcsolatban, nem tudja megmondani, szeressük vagy gyűlöljük.

Természetesen János nem volt zavarodott. Az Írás különbséget tesz a világban élő emberek és az elbukott, Isten elleni lázadásra szító eszmerendszerek ellen. Ebben az értelemben egyszerre szeretjük és gyűlöljük a világot (Péld. 8:13). Ez részben azt jelenti, éljünk a világban (jelenlevőnek és tevékenynek lenni ott, ahová Isten helyezett), de ne világiak legyünk (az Isten ellen lázadó rendszer hatása alá kerüljünk és elfogadjuk azt). Sok keresztény annyira fél a világiasságtól, hogy teljesen elzárják magukat mindentől ami a világban van. „Elkülönülés” címszó alatt elvonulnak, eltűnnek a tekintetek elől. Nem így lenne szabad élnünk Isten királyságának polgáraiként, ugyanakkor szembemegy az egyház missziós természetével is.

Mi mit jelent?

Talán némi fogalomváltoztatás segít letisztázni az ügyet. Egy perc erejéig használjuk „a „világra” a világban élő ember” (ahol élünk) és a „magatartás, mely elutasítja Isten szeretetét, törvényét és vezetését” (annak bukott rendszerét) kifejezéseket. Most helyettesítsük be őket: „Legyetek a világban élő emberek között, de ne essetek abba a magatartásba, mely elutasítja Isten szeretetét, törvényét és vezetését”. Ez az egyszerű ellentétpár nagyban le kellene hogy tisztázza az esetlegesen zavaros gondolatmenetet. Most olvassuk el a János 3:16-ot: „Mert Isten úgy szerette a világban élő embereket…” És az 1János 2:15-öt: „Ne szeressétek a magatartást, mely elutasítja Isten szeretetét, törvényét és vezetését, se azokat a dolgokat, melyek Isten szeretete, törvénye és vezetése elé kerülnek. Aki szereti azt a magatartást, mely elutasítja Isten szeretetét, törvényét és vezetését, abban nincs meg az Atya szeretete”. Nyilvánvalóvá válik, hogy János és az újszövetségi írók két különböző problémával foglalkoztak: egy lakóhellyel és a benne tartózkodó emberekkel, valamint egy Istent ellenző állapottal.

A világban, de nem a világból

A Biblia kifejezetten arra hív el minket, hogy a „világi” emberek között éljünk. Ez az ami Jézust mindig bajba sodorta: részegekkel, bűnösőkkel, prostituáltakkal töltötte idejét, egyszóval a „rossz” emberekkel. Pál ugyanezt hangsúlyozza a korintusi gyülekezetnek. Ez a gyülekezet összezavarodott pár, korábban hallott tanításban. Ennek következtében elkezdték magukat függetleníteni az őket körülvevő emberektől. De Pál azt akarta velük megértetni, hogy a problémáikra – melyből elég sok volt nekik – nem megoldás a környezetükben élő emberektől való elvonulás.

Melyik világtól kell félni?

"Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek." (1 Kor. 5:9-11)

Pál szavai két dolgot nagyon világossá tesznek. Először is, abszolút nincs szándékában elválasztani a keresztényeket a nem-keresztényektől. Számára az elképzelés nevetséges, mert ellentétes lenne mindazzal, ami miatt a keresztények a világon élnek. Másodszor, aki Krisztus nevét hirdeti, annak rendkívül magas mércének kell megfelelni. Ha egy ilyen ember elfelejti, kinek szolgál hűséggel és felvesz egy Isten szeretetével, törvényével és vezetésével ellentétes magatartást, Krisztus hű követőinek el kell határolódnia tőle. Választaniuk kell. Ez, történetesen a Biblia elkülönüléssel kapcsolatos tanainak egy elfelejtett része. Nem arra utasít, hogy az elveszettektől határolódjunk el, hanem azoktól a gyülekezeti tagoktól, akik kicsaponganak, és elmerülnek mély elfajultságukban, egészen addig, amíg bizonyítékkal nem szolgálnak bűnbánatukról.

Keresztény buborék

Némelyikünk azt fogja választani, hogy nem veszünk részt tovább a világ rendszerében, és úgy dönt, hogy elzárjuk magunkat egy mesterséges keresztény buborékban, egy mesterkélt életben, melyet azért hoztunk létre, hogy úgy élhessük napjainkat, hogy még véletlenül se futhassunk bele olyan emberbe, aki nem azt hiszi, vagy nem úgy él mint mi. Biztonságban elszigetelve a külső, szellemi pestistől, tündökölhetünk a keresztény óvodától a másoddiplomáig, a keresztény zenében, keresztény romantikus regényekben, keresztény vezetői könyvekben, még a keresztény Halloween cukorkákban is. Hála Istennek a Keresztény Arany Oldalakért!

Az egyetlen dolog, ami nem lesz, az igének személyes hatása azokra, akik nem ismerik Krisztust. Nehéz tanítvánnyá tenni olyan embereket, akikkel nem is beszélünk. Az Úr akaratának kifacsarodásában sok keresztény igazából világivá válik egyfajta álszent imitáció útján, de nem lesz a világban élővé.

Könnyű számunkra eltéveszteni mindkét határvonalat. Az életünk Krisztus-követőként sokszor semmiben sem különbözik a világiakétól. Túl gyakran alkuszunk meg egy megcsonkított szentségben, aminek van egy keresztény szellemiségű fényes máza, de a legtöbb esetben nem ellenkezik a világgal. Elnézi az irigységet, arroganciát és igazságtalanságot.

János a világ rendszerét – a magatartásét, mely elutasítja Isten szeretetét, törvényét és vezetését – nagyon világosan írja le. Miután könyörög, hogy ne szeressük ezt a magatartást, az 1János 2:15-ben, folytatja (behelyettesítve): „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés nem az Atyától, hanem a magatartásból van, mely elutasítja az Isten szeretetét, törvényét és vezetését”. A 17. versben pedig megerősíti az örök ellentétet: „A magatartás, mely elutasítja Isten szeretetét, törvényét és vezetését, pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké”.

Hogyan jön be a világ a gyülekezetbe?

De ebben a „világ kontra világ” furcsa ellentétben találunk egy finomságot, mely gyakran elvakítja a keresztényeket. Az átlag vasárnap reggelen pont annyi világiasság van a templom falain belül, mint amennyi világ azokon kívül. Miért? Mert a világiasság nem Tennessee-ben, Kanadában vagy Oroszországban lakozik – azaz a Földön - , hanem az emberi szívben és magatartásban – mind a hívőkében és a nem-hívőkében világszerte. Ezért a világtól való elhatárolódás nem az emberek elkerülését jelenti, hanem a bennünk dúló állandó harcot az ellen a magatartás ellen, mely meg akar arról bizonyosodni, hogy elutasítjuk Isten szeretetét, törvényét és vezetését életünkben.

Mi a megoldás?

Mint Isten által küldött gyülekezetnek, Krisztus szeretetével kell szeretnünk a világon élő embereket. Szavakkal és tettekkel kifejezve, miközben gyűlöljük a világ Isten Királysága ellen hadakozó megtört és bűnös rendszerét.

Ez fontos megkülönböztetéssé válik amikor az evangélium kontextualizációjáról beszélünk. A kontextualizáció emlékeztet minket, hogy eredendően a világBAN kell lennünk, de ne éljünk világi értékrend szerint.

Ezt biblikusan hűséges, kulturálisan mai, ellenkulturális közösségeknek írnám le a Királyság hasznára. Tehát mi:

• biblikus hűség (az Írás által vezetett)
• kulturálisan mai (a világban és a benne élő emberek között élve, a ma nyelvén beszélve)
• ellenkulturális közösségi (nem a világ rendszerének, értékeinek vagy erkölcsének része)
• Isten Királyságért vagyunk.

Amint az kiderült, János egyáltalán nem zavarodott össze, ellentétben a mai egyházzal.

Írta: Ed Stetzer (fordította: Vajda Gábor)

Szerkesztő megjegyzése: A gyülekezet olyan, mint egy tengeralattjáró. Nem akkor van baj, ha belemerült a vízbe, hanem ha a víz bekerült a tengeralattjáróba.