Gyülekezetvezetés

Ha azt gondolod vezető vagy, és magad mögé nézve nem látsz senkit, csak sétára indultál.

GLS Konferencia okt.6-7

2018. szeptember 28. 09:54 - BenBacso

Szólj hozzá!

5 dolog, amely meghatározza a "látogatók" visszatérését

2018. szeptember 27. 17:40 - BenBacso

Mi az ami egy látogatót újra arra ösztönöz, hogy visszatérjen a gyülekezetbe? Biztos benned is felmerült már a kérdés. Bennem is. Azt is megkérdeztem már, hogy miért nem akar valaki az adott gyülekezetbe járni! 

Az utóbbi időben többen jöttek a gyülekezetünkbe, akik végül maradtak is és tagokká váltak. Más gyülekezeti vezetőkkel és lelkészekkel beszélgetve, valamint egy cikket olvasva, fogalmazódott meg bennem ez az öt dolog, amely számít egy gyülekezet meglátogatásánál. 

photo-1516810714657-e654b97f1d80.jpg

1, Az üdvözléskor szerzett benyomás

A legtöbbször, akikkel beszélgettem egy-egy gyülekezetbe való beilleszkedésről, nem az üzenet biblikusságát, a dicsőítés szinvonalát emelték ki, hanem, hogy az alkalom előtt és után, mit tapasztaltak a gyülekezet tagjaitól. Volt e aki odament segíteni neki? Megkérdezte: "Hogyan érezted magad?" Segítette egy hirtelen felmerülő problémában (pl. gyors bevásárlás)? Vagy tippeket adott éppen egy költözés után a boltok, orvosok stb. ügyében. Ha az üdvözléskor és a távozáskor valaki nem érzi, hogy törődnek vele, miért is jönne vissza?

2, Releváns és világos üzenet 

A látogatók számára nem könnyen érthetők minden esetben a teológiai fogalmak (pl. megigazulás). Egyértelmű, hogy a biblikus és teológiailag is precíz üzenet rendkívül fontos, de a jól érthetőség is. 

3, Elérhető pásztor 

Sokak számára a lelkész vagy pásztor egy nehezen megközelíthető személy. Rendkívül sokat jelentenek az emberi gesztusok. Amikor a lelkész az alkalom után odamegy az új emberekhez, beszél velük stb. A közvetlenség csak erősíti a közösségről szerzett benyomást. 

4, Egészséges gyermek-misszió

Az az érzésem, hogy elmúltak azok az idők, amikor a szülők szinte mindenáron hozták magukkal a gyülekezetbe a gyermekeiket. Ma sokkal inkább jellemző az, hogy a szülők olyan gyülekezetbe akarnak járni, ahová a gyermekeik is szeretnek. Ellenkező esetben ők maguk is sokkal nehezebben csatlakoznak vagy otthon maradnak. Ez lelkes és felkészült tanítókat és gyermekmissziós munkatársakat igényel. 

5, Hiteles dicsőítés

Megértettem, és egyre inkább változok én is ezen a téren. Ha egy látogató azt látja, hogy a közösség nem énekel, hanem valami egyébbel van elfoglalva (például a telefonjával) akkor nem dicsőítésként, hanem egyszerűen éneklésként fogja csak átélni az Istent magasztaló dicsőítést. 

Tehát 5 dolog, amelyet tehetünk:

  1. Törődésről beszélő légkört alakítunk ki az üdvözlésnél!
  2. Világos és érthető, ugyanakkor praktikus, alkalmazható igehirdetést készítünk!
  3. A lelkész is megtestesíti a közvetlenséget és a személyességet a közösségben!
  4. Istenre mutató, ugyanakkor szórakoztató gyermekmunkát ajánlunk!
  5. Hiteles dicsőítést vezetünk!
Szólj hozzá!

Mit tanulhatunk John MacArthur prédikációs stílusából?

2018. július 07. 14:07 - BenBacso

Mindenkitől van mit tanulni! Különösen is igaz ez akkor, ha valaki hosszú időt tölt el egy gyülekezetben és hűségesen szolgál ott. John MacArthur az elmúlt időszakban sokféle vitába keveredett, de van mit tanulnunk tőle. A napokban hallgattam meg Tim Challies egyik videóját arról, hogy John MacArthur prédikációi miért egyediek és mit tanulhatunk belőlük. Három dolgot említ, amely minden igehirdetőnek hasznos lehet. 

mac1.jpg

1, Az Írás szenteli meg a gyülekezetet

MacArthur első meggyőződése, hogy az Isten Igéje az, ami elkülöníti, megszenteli a gyülekezetet. Ebből fakad, hogy szóról szóra, mondatról mondatra, versről verse haladt és több tucat könyvet írt, amelynek jelentős része írásmagyarázat. Így tud hatással lenni a gyülekezet (szentek közössége) arra a világra, amelyben él.

2, A textus határozza meg a vázlatot

Azt mondják, hogy az elmúlt időszak legjobb írásmagyarázóinak egyike, de kifejezetten nehezen követhető egy-egy igehirdetés (Tim Challies). Ennek oka, hogy a textus szabja meg a vázlatot, erre épít. Sok kereszthivatkozást használ és kevés anekdotát.

3, Isten Igéjét a reflektorfényben tartja és nem "magára"vonja a figyelmet

Amikor bemutatkozott a Grace Community Church-ben egy óra húsz percet beszélt. Nem történetekre és anekdotákra épített, hanem a textust igyekezett érthetővé tenni és kontextusba helyezni.  

 

Ha szeretnéd te is megnézni, akkor itt tudod megtenni! 

 

1 komment

Hogyan lehet az Y-generációt motiválni a gyülekezetben?

2018. május 14. 21:07 - BenBacso

A generáció elméletek izgalmasak. A gyülekezetekkel kapcsolatban is sokat megmutathatnak, de sokmindent el is rejthetnek. Már írtunk errről, amit meg tudsz nézni.y-generacio-new-850x320.jpg

Az Y generáció ma egyre meghatározóbb a helyi gyülekezetekben. Lelkészként, vezetőként szeretnénk ha ők is szolgálnának és ebben örömöt találnának. Mit tehetünk? Hogyan tudjuk őket ösztönözni? 

Nem régen a személyes benyomásaim miatt elkezdtem ezzel a témával foglalkozni egy kicsit. Különféle kutatásokat találtam, elsősorban más szervezetekkel kapcsolatban. Amikor a tapasztalatom és ezeket a kutatásokat összevetettem, ezt a hat dolgot találtam a legfontossabbnak. 

1, Önállóság 

A motiváció hosszú távon való megtartása a megfelelő keretek kijelölése, a célok világos kommunikálása és a döntésekben meghagyott szabadság. Ezek között ott az önállóság. Egy-egy gyülekezetben szolgáló y generációs fiatal számára, igen fontos, hogy önállóan tudja elvégezni az adott feladatot. Egy lelkész ebben sokat segíthet! Célszerű figyelni arra, hogy a feladat kihívást jelentsen és ne pánikot keltsen! :) 

2, Gyülekezeti légkör

Egyes generációknál a gyülekezeti hűség szinte mindent felül írt. Ha "óriási balhék" voltak is egy-egy gyülekezetben ők kitartottak. Ma a gyülekezet befogadó és nyitott légköre nagyban meghatározza, hogy ez a generáció ott marad e az adott gyülekezetben. Azt gondolom, hogy egy vezető vagy lelkész legfontosabb feladat a légkör teremtés. 

3, Vezető személye

A települések sőt, országok közötti mobilizáció még inkább előtérbe helyezi egy adott közösség vezetőjét. Mennyire elérhető? Mennyire nyitott? Mennyire hiteles? 

4, Megbecsülés kifejezése

Bizonyára ismerjük azt a generációt, amely egy-egy szolgálat után, még a neve említését sem igényelte. Egyszerűen elvégezte az adott feladatot, nem várt érte dicséretet vagy különösebb megbecsülést. Tudatában voltak annak, hogy Isten meg fogja őket jutalmazni. Azt gondolom, hogy az Y generációhoz tartozók is tudatában vannak ennek. A megbecsülés kifejezését sokkal inkább visszajelzésként igénylik. Lelkészként vagy vezetőként ezen a területen van mit behoznunk. 

5, Önmegvalósítás 

Nagyon gondolkoztam, hogy ez maradjon vagy ne legyen itt. Végül azért döntöttem a mellett, hogy legyen itt, mert nem csak munkahelyi, önkéntes közösségekben fontos, hogy egy ember azt érezze, hogy a képességeit ki tudja vonatkoztatni, hanem egy gyülekezetben is. Az ajándékai, adottságai, képességei szerint tudjon valaki  a szolgálatban részt venni. Hosszú távon ennek nagyon komoyl jelentőssége van, nem csak a kiégés megelőzése szempontjából! 

6, Biztonság 

Az egyik gyülekzetben azt mondtam az önkéntes vezetőknek, hogy "szabad hibázni" miközben egy jelentős feladatot megoldunk. Amikor a kiértékelésre került sor, azt mondták, hogy ez a mondat valóságosan felszabadította őket és biztonságban érezték magukat. 

elte1.jpg

Ezen kívül még jónéhány dolog volt, amelyre érdemes lenne felhívni a figyelmet. A különféle kutatások viszont azt erősítik meg, hogy erre a 6 dologra érdemes nagyon is odafigyelni egy-egy adott gyülekezetben is. Jó volna, ha lelkes önkéntesek átélnék, hogy Isten dicsőségére és az emberek javára élnek, de közben megélik, hogy a szolgálatban nem csak nehézségek, kihívások, hanem örömök is vannak! Vezetőként kicsit jobban odafigyelve, segíthetjük őket! 

Szólj hozzá!

Az ostobák magabiztossága

2018. március 23. 17:53 - kereso

Nemrégiben olvastam a Tudatos vezetés blogon, a Dunning - Kruger jelenségről, miszerint "a kevés tudással és/vagy gyakorlattal rendelkező személyek hajlamosak messze túlbecsülni a képességeik szintjét az adott tevékenységben egy kognitív torzításnak köszönhetően. Ahogy növekszik a tudás, egyre inkább rájönnek az emberek, milyen keveset tudnak, ezáltal a magabiztosságuk is erősen lecsökken.  Rengeteg tudásszerzés és gyakorlat után viszont újra elkezd emelkedni az önbizalom mértéke, de sose lesz olyan magas, mint az ostobáké. Ha volt már alkalmad professzorokkal, kiváló szenior menedzsment tagokkal vagy nagy gyakorlattal bíró orvosokkal beszélgetni, biztosan tapasztaltad a diagnózisaikkal és következtetéseikkel kapcsolatos óvatosságot." A teljes cikket itt olvashatjátok el.

dunning_kruger_jelenseg.jpg

Nem akarok nagyon ironizálni, de a cikkben szereplő ostobaság keresztény kiadásával is találkoztam már nem egyszer. Például a teológiai hallgatóval, aki egy félév elvégzése után már csalhatatlan önbizalommal nyilatkozik a legkomplexebb teológiai kérdésekről is.

És találkoztam a másik véglettel is. Paul Kissling, az egyik legnagyobb tudású teológiai tanárom, aki a Genezishez írt két kötetes kommentárt, azt mondta: "Emlékszem arra, amikor 20 évesen késhegyre menő vitákat folytattunk kérdésekről. És rettentő magabiztosak voltunk. Ma már sokkal kevesebb dologban vagyok biztos, de azokban egyre biztosabb vagyok."

Szólj hozzá!

Ki fizeti meg a vezetés árát?

2018. február 13. 11:05 - BenBacso

Mi ez a cím? Miféle árról van szó? Amikor a vezetésről gondolkodunk inkább ezek a szavak jutnak eszünkbe: befolyás, hatalom, hatás. A vezetésnek az egyházban is, van egy árnyoldala. Erről keveset beszélünk. A lelkészek, presbiterek, vezetők, elöljárók vagy bárhogyan is nevezzük őket, azt gondolom és remélem, hogy sokat tesznek a helyi gyülekezetért. Ennek azonban ára van. Benne van a lemondás olykor, máskor pedig álmatlan éjszakák egy-egy gond miatt. Még mielőtt félreértés történne, nem vagyok pesszimista a vezetést illetően az egyházban. Sokkal inkább realistán optimistának mondanám magam. A valósághoz azonban ez is hozzátartozik. A kérdés, tehát így adódik: Ki fizeti meg a vezetés árát? 

leadership.jpgA vezető...

Kétségtelen, hogy aki vezető lesz, annak nem csak a jó dolgokból jut, hanem a nehézségekből is. Nem csak magáért lesz felelős, hanem a rábízottakért. Tehát neki is meg kell fizetnie a vezetés árát. Nagyon inspiráló, amikor látjuk, hogy a sokféle nehézség közepette egyes vezetők nem feladják, hanem kitartanak, a kudarcokból tanulnak, a sikereket nem sajátítják ki. 

A vezető családja...

Erre nem szoktunk gondolni. A vezetés árát bizony a család is megfizeti. Ahhoz, hogy vezetőként szolgálhassunk, elengedhetetlen. Mennyi házasság, család esett áldozatul annak, hogy nem voltak tisztában vele, amikor belevágtak! Egy gyülekezeti közösségben pedig még fokozottabban így van. Ahol a család bevonódik erre fel kell készülni! Márpedig egy gyülekezet ilyen hely! Érdemes elolvasni Oswald Sanders, Lelki vezetés c. könyvét. 

Szólj hozzá!

Olvasol?

2018. január 21. 18:00 - kereso

Néhány évvel ezelőtt hallottam John Maxwell egy előadásában az öt csapás törvényéről, ami paradigma váltás erejű gondolat volt a számomra. A lényege ez: mi az az öt dolog, amit mindennap hűségesen tenni fogsz? Ugyanis legtöbbször alul becsüljük, hogy mit érhetünk el hosszú távon, ha valamit kitartóan mindennap teszünk. Hoztam akkor egy döntést, minimum napi 15 percet szeretnék olvasni.

Kevesen sorolnának egy ilyen apróságot életük legjelentősebb döntései közé. Mindaddig, amíg meg nem szorzod a 15 percet 365 nappal, mert akkor ez már 5475 percet jelent, ami nekem évente több mint 5000 oldal elolvasását teszi lehetővé. Ha pedig egy mai átlagos 250 oldalnál nem hosszabb könyvre lefordítod, akkor ez kb 20 könyv elolvasásáról szól. Így azért már mindjárt más, nem? Pláne, ha mindezt évtizedeken keresztül hűségesen gyakorlod. 

A másik erős indíttatást az olvasásra Gary Johnson tanárom megjegyzése adta, miszerint egy vezető megszűnik vezetőnek lenni, ha már nem tanul. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne szánjak időt a tanulásra, az inspirálódásra a megújulásra. 

A harmadik, ami miatt írok, hogy nemrégiben egy lelkésztalálkozón, mondjuk így megmosolyogták azt a lelkésztársunkat, aki azt mondta, hogy ő igyekszik naponta 1,5 órát rászánni az olvasásra. Egyébként, ha meghallgatom az igehirdetéseit, azt mondanám, hallatszik is rajta...

Szóval remélem te is érzed és tudod, fontos, hogy olvassunk! De mit olvass, hogyan válassz? Pár szempont, ami alapján én döntök:

1. Olvass a vezetésről

A lelkészi munka egy jelentős része vezetés. Sajnos pont erre nem igazán készítenek viszont fel a jelenlegi lelkészképző intézmények. Két ok miatt is így van. Egyrészt jellemzően még ma is az igehirdetésre való felkészítés adja a tananyag túlnyomó részét. Másrészt a teológiai tanárok egy jelentős része is elsősorban a teológiában járatos, és kevésbé van komolyabb gyakorlati vezetői tapasztalata. Márpedig a személyes tapasztalatom és véleményem is az, hogy vezetést, leginkább attól tudsz tanulni, aki maga is jó vezető.

Sok jó keresztény könyv is van már a vezetésről, még több elérhető, ha angolul is olvasol. Emellett én azt is ajánlanám, bátran olvass el nem keresztény könyveket is a témában. Meglepően sok minden hasonlóan működik egy gyülekezetben, mint más szervezetekben. Nekem ez személyes tapasztalatom is, mint aki gyülekezeti vezetőként, és cégvezetőként is tevékenykedem. Ahhoz persze bölcsesség kell, hogy megszűrd, mi az amit érdemes alkalmazni, és mit nem ajánlott, vagy éppen nem is szabad.

2. Olvass szépirodalmat

Egyrészt fontos ez amiatt, hogy tényleg ki is tudj kapcsolódni az olvasással. Nem kell, hogy az olvasás mindig a képzésről szóljon, bátran lazíts az olvasás közben is. Ez magamnak is szól, hiszen ha például az elmúlt évben elolvasott könyveket nézem, nálam ez most háttérbe szorult.

Másrészt az igényesebb igehirdetésben is segít, ha folyamatosan fejleszted a fogalmazási készségedet. Az igehirdetésben például fontos lehet, hogy jól és érdekesen tudj történeteket elmondani, amit jól lehet tanulni íróktól. Az is megtörténik, hogy igazán jó illusztrációkra is találhatunk ilyen módon.

3. Olvass olyan könyveket is, amik a teológiai látásod körén kívül vannak

Itt is igaz az mondás, hogy sok könyvet el kell ahhoz olvasni, hogy rájöjj milyen keveset tudsz. Komoly kincsekre lelhetsz, ha kilépsz az általad megszokott és ismert körödből. Ilyen módon olvastam el például pár éve Richard Rohr, katolikus ferences rendi szerzetes A férfi útja című könyvét, ami az elmúlt éveim egyik meghatározó felismerésének alapját adta arról, mi is az életem célja. Kár lett volna, ha amiatt kihagytam volna, hogy teológiailag sok mindennel nem értek egyet, amit a katolikusok képviselnek.

A keresztény teológián belül pedig már csak azért is érdemes többféle felekezeti hátterű szerzőtől olvasnod, mert valljuk be, meg is vannak ilyen módon is az erősségei és gyengeségei, elhanyagolt, vagy éppen túlhangsúlyozott témái mindegyik felekezetnek. 

4. Olvass olyan könyveket, amiket a mentorod ajánl

Ennek persze egy előfeltétele, hogy legyen mentorod. Ha még nincs, keress! Nézz körül a környezetedben elérhető vezetők, lelkészek között, akiknek az élete, munkája, szolgálata, családja azt mutatja, hogy érdemes tőlük tanulni. Lehet nem tudják vállalni, hogy rendszeresen foglalkozzanak veled, de készek arra, hogy bizonyos időközönként elküldjék neked, milyen jó könyveket olvastak az elmúlt időszakban. 

A kommentekben szívesen elolvasnánk a te gondolataidat, te hogyan olvasol.

 

És végül csak példaként, tavaly én ezeket a könyveket olvastam:

2017_olvasmanyok.jpg

Szólj hozzá!