Gyülekezetvezetés

Ha azt gondolod vezető vagy, és magad mögé nézve nem látsz senkit, csak sétára indultál.

Karl Vaters: Hívjunk másokat a gyülekezetbe és Jézushoz! De mi van, ha ez mégsem működik annyira?

2016. január 30. 09:50 - Kereso75

Egy gyülekezetbe az első alkalommal legnehezebb elmenni. De ez is mehet könnyebben, ha az alábbiakra odafigyelünk.

Akik nem járnak gyülekezetbe, nem is akarnak gyülekezetbe járni. Nehezen fér ez olyanoknak a fejébe, akik – mint én is – örömmel járnak gyülekezetbe. Emiatt néha a kevésbé fontos kerül az előtérbe.

Természetes következménye annak, amikor valaki elfogadja Jézust, hogy több időt szeretne olyan emberek társaságában tölteni, akik szintén szeretik Őt. Várjuk, hogy tanulhassunk, tanítványokká legyünk, és hogy mindinkább Jézusra hasonlítsunk. Ezt a szerepet tölti be a gyülekezet. Ha viszont a gyülekezetbe járást Jézus megismerése elé helyezzük, hacsak időbeli sorrendben is, akaratlanul is - tévesen - azt sugallhatjuk, az üdvösség a templomba járástól függ.

Ne tegyük azt, ami könnyű, az elé, ami viszont működik

Miért helyezzük mások gyülekezetbe hívását olyan előkelő helyre, amikor arról van szó, mi fontos az evangelizáció során? Mert könnyű. Könnyebb valakit elhívni egy gyülekezeti rendezvényre, mint megmutatni neki magamban a Krisztust.

Könnyebb valakit elhívni egy gyülekezeti rendezvényre, mint megmutatni neki magunkban a Krisztust

Ha az evangelizálás során elsődlegesen (vagy kizárólag) a "hívjunk el embereket a gyülekezetbe" a célunk, akkor könnyen abba sodródunk, hogy egy szórakoztató programot próbálunk a számukra szervezni. De az emberek nem látványos programokra vágynak elsősorban. És a gyülekezet egyébként sem szólhat erről.

Nagyon támogatom, hogy könnyítsük meg azok dolgát, akik életükben először jönnek gyülekezetbe. De nem annak a rovására, amit a gyülekezetben amúgy tennünk kell, amikor mint hívők összejövünk, tehát a dicsőítés, a tanítvánnyá képzés, a közösség gyakorlása vagy a szolgálatra felkészítés rovására.

hazajto.jpg

Israel Steinmetz a Sose hívjunk el valakit úgy a gyülekezetbe, amíg nem hívtuk meg magunkhoz című [angol nyelvű] cikkében egy egyszerű, és egyben mély meglátást fejez ki: “Tudod, mi tud nagyon szerencsétlennek érződni? Először menni egy gyülekezetbe. Mi lehet még ennél is rosszabb? Úgy menni, hogy nem ismersz ott senkit.”

Nekünk könnyű valakit elhívni a gyülekezetbe, de az illetőnek nehéz oda elmenni. Ellenben nehezünkre eshet valakit magunkhoz meghívni, viszont korántsem olyan nehéz egy ilyen meghívást elfogadni. Jézus sem választotta a könnyebbik utat. És Ő a mi példánk.

Tehát nyugodtan hívjunk el másokat a gyülekezetbe. De legyen ez egy lépés abban a folyamatban, ahogy Jézushoz vezetjük őket. Ez a folyamat rendszerint azzal kezdődik, hogy megismerjük őket, és engedjük, hogy meglássák, hogyan éljük meg őszintén hitünket.

Kellemes élmény olyan gyülekezetbe járni, amely a barátságával vesz bennünket körül. De még jobb a barátunkkal együtt menni a gyülekezetbe.

Az eredeti, angol nyelvű cikk

1 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mi Minden teológia · http://mimindenteologia.blogspot.ro/ 2017.06.14. 22:51:21

Valóban "egyszerű" gyülekezeti tagként ez a feladatunk. Krisztus követésére csak úgy lehet elhívni az embereket ha megmutatjuk nekik, hogy mi is a Krisztus követés, elsősorban a mi életünkben, saját életünk példájával. Számomra nagy kérdés az, hogy hogyan működik és hogyan működhet ez nagyban? Keresztyén közösségként, egyházként, hogyan evangélizáljuk a világot? Isten az aki "magának örök életre elválasztott sereget gyűjt", de sokszor úgy néz ki, hogy mégis ott buknak el a dolgok, amikor mi (egyházi) emberek nem tesszük a dolgunkat, hogy "elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket".