Gyülekezetvezetés

Ha azt gondolod vezető vagy, és magad mögé nézve nem látsz senkit, csak sétára indultál.

Peyton Jones: Hozd ki a fényre a gyülekezeted!

2015. február 06. 10:15 - Jóföldi Endre

Ha látni akarod, mit tesz Isten, ki kell mozdulj a gyülekezeti házból. A legtöbb gyülekezet nagyszerűen érzi magát a saját otthonában. De nem mi. A mi otthonunk csak kényszermegoldás volt.

Az etnikailag sokszínű belvárosi gyülekezetünk a kezdetekkor gyakran egy iskolaudvaron, ebédlőasztalok körül jött össze. Az iskola a környéken legszegényebb volt. Az érdeklődők pedig közvetlenül az utcáról estek be, együtt ebédeltünk és a gyülekezeti alkalmakat is a szabad ég alatt tartottuk meg.

mit_tesz_isten.jpg

Egyszer egy közelben lakó elkezdett panaszkodó leveleket irogatni az általunk okozott zaj miatt. Mi pedig elnézést kértünk, csökkentettük a hangerőt és imádkoztunk. Néhány vasárnappal később, ugyanez az ember épen a kukáját vitte ki, amikor a Róma levél 8. részéről szóló prédikációt megütötte a fülét. Megállt és a kuka mellett a szűk sikátorban az egészet végighallgatta. Aztán befordult a sarkon és nekünk csak annyit mondott, meghallotta, amint Isten szól hozzá.

Néhány héttel ezután miközben prédikáltam, valaki átkiabált a falon, hogy túl hangosak vagyunk. Később egy hölgy az Istentisztelet alatt kezdett el reklamálni, ő volt a következő. Elnézést kértem a zajért amit okozunk és intettem a technikusunknak, de a prédikációmat megtartottam. Mindezek ellenére másnap, az iskola igazgatójától kaptunk egy üzenetet, hogy jobb lenne, ha inkább az iskola nagy előadótermét használnák, pont azt, amiért addig imádkoztunk. De még nagyon messze voltunk attól, hogy mindenféle bérlemények helyett saját otthonunk legyen.

Nyitott égbolt

Egyszer feljött bennem a gondolat, hogy ha továbbra is felvállaljuk a nyilvános helyeken való összejöveteleket, szektásoknak és őrülteknek fognak bennünket tartani. Sohasem töltött el lelkesedéssel a gondolat, hogy a keresztényeket még hülyébbnek nézzék, mint egyébként is, így féltem kimozdítani a gyülekezetet a négy fal közül. De végül aztán mégiscsak eldöntöttem, ahelyett, hogy a gyülekezetnek legyen „kifele történő szolgálata”, magának a szolgálatnak kell nyilvánosnak lennie. Persze tudom, hogy ez radikális és kockázatos lépés, viszont hatékony, és ez által lettem az elmúlt 20 évben az, aki vagyok.

Európát kell hibáztatnom miatta. 15 éve ellátogattam ide mint gyülekezet alapító misszionárius. A szabadtéri szolgálatról itt kaptam először ízelítőt, amikor Martyn-Lloyd Jones's legendás gyülekezetében evangélistaként szolgáltam. Az idősebb keresztények rávettek, hogy vasárnap reggelenként egy téren prédikálják. Kezdetben elég kínosnak találtam, de az olyan emberek meggyőződését nem rázhattam le csak úgy magamról mint Wesley, Whitefield és William Booth. Úgy gondoltam, a mi időnkben is kell legyen valami, ami közelebb hozza a gyülekezetet az emberekhez, ahelyett, hogy csak elvárjuk tőlük, hogy meglátogassanak bennünket. Ettől a ponttól fogva szereztem tapasztalatot a nyilvános és csoportos beszélgetésekről, melyek egyetemeken és kocsmákban zajlottak. Tulajdonképpen a Starbucksban indult el egy gyülekezet.

A posztmodern és a kereszténységből kiábrándult Európában való szolgálat az apostolok cselekedetét elevenítette meg számomra. Az ok egyszerű: A kereszténységből kiábrándult világ nagyon hasonlít a kereszténység előtti világra. Az apostolok cselekedetei 5:42-ben azt olvassuk, hogy „találkoztak a templomban illetve házról-házra jártak.” Sokan tévesen azt gondolják, hogy a „templom udvara” a gyülekezeti épület egy szinonimája. Pedig egy messze nyilvánosabb helyet jelent.

A templom udvarában prédikálva, az apostolok a mára már elveszett nyilvános helyen vagy tereken való szolgálatot gyakorolták. Ahogy olvastam az Apostolok cselekedeteit, feltettem magamnak a kérdést, teljes idejű szolgálóként miért nem teszem azt, amit Pál és az apostolok tettek? A vezetők eljárnak szemináriumokra, teológiát tanulnak, eredetiben tanulmányozzák a Szentírást, igehirdetéseket szerkesztenek, tudományos címeket szereznek, mégsem képesek arra, amire az apostolok képesek voltak, az evangélium üzenetét megosztani a szélesebb rétegekkel. Számosan telve vannak közülük félelemmel és szenvednek, ha emberekhez kell szólni a gyülekezet parkolójának kerítésén kívül.

Vissza a jövőbe

Miután visszatértem Európából Amerikába, hogy itt folytassam a szolgálatomat, úgy éreztem, mintha egy időgépből szálltam volna ki. Anglia Amerikához képest úgy 60-70 évvel előrébb jár a „kereszténység utáni” korszakban. Talán ez az egyik oka annak, hogy C.S Lewis szavai annyira aktuálisak a mostani amerikai keresztényeknek. Lewis azt állítja, hogy mi Amerikában a spirituális romlásnak ugyanazt a kulturális atmoszféráját lélegezzük be, ami a XX. század közepén Angliában uralkodott. Lewis arról a keresztény világról írt, amely elveszett, a gyülekezetek megindultak a romlás útján és az embereket újra meg kell győzni, hogy higgyenek.

Én arra tanítom a gyülekezet plántálókat, hogy nyilvános helyeken szolgáljanak, mert így felkészülhetnek a jövőre, mivel meggyőződésem, hogy a hagyományos egyházmodellnek le fog áldozni. Egyre kevesebb ember hajlandó belépni egy gyülekezeti épületbe. Mielőtt Európába mentem, az én verzióm a jövőre vonatkozólag a vezetőképzéssel kapcsolatban az volt, hogy segítsem őket jobban tenni azt, ami tulajdonképpen nem is működik. Pedig ez a verzió csak egy áramvonalasabb, menőbb vagy trendibb fajtája volt annak, ami nem működik. Azt mondtam, hogy vonzzanak nagyobb tömegeket és tegyék a szolgálatukat sokkal minőségibbé. Mindez nagyszerű volt a nyolcvanas, kilencvenes években, de ez egyre kevésbé hatékony a mai kultúrában.

Számos gyülekezet egy olyan jövőre készíti fel magát, amely sohasem fog eljönni. A stratégiáink a holnappal kapcsolatban azokra alapulnak melyeket ma építettünk. De mintha Európa egy jelzés lenne, ahol a dolgok már történnek, ahol a gótikus templomokból night klubbok, mecsetek vagy szőnyegáruházak lesznek és az épületeink szépen minket is maguk alá temetnek. Hasonlóan az Amerika szerte a hidegháborús föld alatt eltemetett bunkerekhez, számos gyülekezet erődítménye feleslegessé válik, amikor a jövő, amit várunk, mégsem jön el. Európában, a vallás minden védőbástyája akadállyá vált a kint és a bent lévők között és Amerikában közülünk is ezen az úton már túl sokan indultak el.

Ahhoz, hogy felkészülhessünk a holnapra, azt kell tennünk, amit az apostolok is tettek: ki kell vinni az egyházat az utcákra, koncert helyszínekre, kávéházakba, sörözőkbe vagy minden olyan kulturális csomópontba, ahol a gyülekezet teret tud szerezni magának.

Ezzel nem azt mondom, hogy a nyilvánosság elé való kilépés a jövőben minden bajra csodaszer lenne. Folyamatosan rendelkeznünk kell a hagyományos eszközökkel is, hogy bizonyos emberek felé hatékonyan szolgálhassunk. De az ilyen módon elért embereknek az aránya folyamatosan csökkenni fog. Ez a folyamat már elkezdődött. A jövő szolgálata nem azok felé fog irányulni, akiket be tudsz vonni a tömegbe, hanem azok felé, akiket külön meg tudsz szólítani. Azok felé, akik be tudnak szivárogni egy helyi közösségbe, ahelyett, hogy a város távoli részében egy épületben lennének összeterelve.

Engedd meg, hogy megosszak néhány módszert, mely arról szól, hogy hogyan tört ki a gyülekezetem a négy fal közül, de mégis helyi szinten:

1. Mondj le az íróasztal mögötti szolgálatról

Nekünk több munkásra és kevesebb menedzserre van szükségünk. Charles Spurgeon azokról a szolgálókról beszélt, akik elszakadtak a saját környezetüktől, kultúrájuktól, akik „otthon könyvekbe temetkezve, de az emberek tengerével körülvéve” töltik a mindennapjaikat. De mégis, hogyan érhetném el az elveszetteket egy kávé mellett a kereszténységgel és tüzes prédikációkkal?

Istennek más terve volt és fel kellett hagyjak a tanulmányaimmal nem sokkal azután, hogy csatlakoztam a Martyn-Lloyd Jones’s gyülekezethez, mivel WTC elleni merényletet követő időszakban a missziós támogatásom elapadt. Arra kényszerültem tehát, hogy egy üzemben vállaljak munkát, ahol egy futószalag mellett nagyon közel kerültem az emberekhez, akiket megpróbáltam elérni. Be kell vallanom, alig egy évvel azután, hogy megbíztak az „evangélista” szolgálattal, egyetlen egy embert sem láttam a szolgálatom eredményeként megtérni. A változás az üzemnek a padlóján kezdődött el. Az igazság az, egy átlagos dolgozó egy hétfői ebéd során több (nem keresztény) emberrel kerül kapcsolatba, mint egy átlagos pásztor egy egész hét alatt. Hirtelen ez a problémám megszűnt.

A szükség mindig kreatívvá tesz. Mindig kreatívnak és elszántnak kellett lennem a vakmerő vállalkozásaimban, például amikor kocsmákba vagy night klubbokba látogattam egy videokamerával felfegyverkezve és hagytam az embereket, hogy elmondják a történetüket. Ezek a nehéziparáról híres Port Talbot munkásnegyedében lévő késő éjszakai erőszakkal teli utcák adták meg nekem a képzést. Az emberek elmondták a történeteiket és könnyezni kezdtek, miközben a film forgott. Ez volt az én első igazi tapasztalatszerzésem, függetlenül attól, amit tanultam. De el kell hogy mondjam, a mai napig nem könnyű ezen az úton megmaradnom.

2. Keresd a lehetőségeket

Mióta elkezdtem a nyilvános helyeken való prédikálást, parkokban valamint strandokon egyre több szolgálatot indítottunk el. Csináltunk „bárki felszólalhat” éjszakákat a helyi homoszexuálisok kávéházában.
Persze az elején számos hibát elkövettünk és sok tanulópénzt költöttünk el. Az első ilyen nyitott mikrofonos előadás után már tudtuk, hogy jobban tesszük, ha meghívunk mindenkit egy italra, ha egyáltalán akarjuk, hogy történjen valami. Ahogy az sem túl jó ötlet, ha a színpadot keresztényekkel zsúfolod tele.

Bár még mindig csak tanulunk, de egyre beljebb hatolunk a dolgok sűrűjébe. Épp most tárgyalunk egy a gettó szívében lévő benzinkút a gyülekezetünk általi felújításáról. Minden gyülekezet, amelynek különböző nyilvános helyeken a létrehozásában segítettünk másképpen néz ki, mivel nem voltunk még elég okosak, ahhoz hogy tudjuk, melyik szituációban pontosan mit is kellene tenni. A környékünkön a piacokat nekünk kell megtalálni, majd Istentől függve hagyni, hogy vezessen.

3. Bízz a Szent Szellemben

Az angliai egyház válasza a világ előrehaladására az esetek többségében a teológia, az erkölcs és a dicsőítés feljavítása volt – mindhiába. Az, hogy a hitetlenek számára valamit sokkal inkább vonzóvá teszünk, még nem jelenti azt, hogy az üzenet is jobban átmegy. Ez a laza megközelítés Isten felé nem éri meg az időt és a fáradságot. Mivel Istent nem lehet így megtapasztalni. A sztár már elhagyta az épületet.

Éveken keresztül ültem a padsorokban hallgatva a misszionáriusokat, hogy Isten milyen hatalmas dolgokat cselekszik a tengerentúlon, de mindig csodálkoztam, hogy mi miért nem látunk ebből semmit? De már nem csodálkozom tovább. Nem a misszionáriusoknak kellene a legjobb történetekkel előállni. Most, az embereknek, akik a gyülekezeteinkben plántálnak, kellene ezeket a történeteket elmondaniuk. Az én meglátásom az, hogy minél inkább az előremerészkedsz az első vonalba, annál inkább megtapasztalod azt, amit az Apostolok Cselekedeteiben olvasol. Végülis miért jönne el a Vígasztaló a megvígasztaltakhoz?

A Szent Szellem erővel ruházza fel azokat, akik a saját komfortzónájukból kilépnek és olyan helyekre mennek el, ahol szükség van rájuk. Az igazat megvallva ahhoz, ami egy tipikus vasárnap reggel nagyrészt történik, egy átlagos gyülekezetnek nincs igazán szüksége a Szent Szellemre. De kilépni egy veszélyes küldetésbe ahhoz hasonló, mintha egy olyan légcsavar szelébe kerülnél, amit a Szent Szellem munkája okoz, vagy mintha egy első sorba szóló jegy kapnál, hogy lásd, Isten mit tesz a világban.

Mi megtanultuk azt, hogy ha a gyülekezet nyilvános helyeken éli az életét, az elriasztja a fogyasztókat, de vonzza a tanítványokat. Ezek a tanítványok lesznek a következő generáció vezetői, és ők majd reprodukálják saját magukat is. A jövőben a gyülekezeteket ki kell vinni az épületeikből és meg kellene fontolniuk azt is, hogy lehet, ahol most vannak, mindvégig ott is maradnak.

Peyton Jones: Air out your church, New Breed Church Planting alapítója valamint Church Zero című könyv szerzője (David C. Cook, 2013).

Fordította: Pataki Dávid

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.