Nem régen Nagyváradon voltam egy temetésen, ahol egy lelkipásztorral találkoztam, aki egész lelkipásztorsága alatt egy szolgálati helyen volt. Elgondolkodtatott! Lehetséges? Normális? Jó? Azután miközben ezen gondolkodtam találkoztam egy másik lelkipásztorral, aki 6-8 évet töltött egy helyen, aztán mindig egy másik gyülekezetben folytatta a szolgálatot. Ez így normális? Jó?
"A kérdés nyilván összetett. Gary Johnson mondta, hogy meggyőződése, komolyabb változást egy gyülekezetben az első öt évben elindítani sem lehet. A valódi bizalom és tekintély kialakulásához sok idő szükséges. Meggyőződésem, hogy nem fognak előre haladni gyülekezetek olyan pásztorok vezetésével, akik a gyülekezetre, és a pásztori szolgálatra, mint csupán munkahelyre tekintenek, és kicsit is komolyabb krízis esetén a legegyszerűbb megoldásként inkább váltanak. Ugyanakkor annak sincs sok értelme, ha valahol stagnál vagy hanyatlik egy gyülekezet már évtizedek óta, mégis kitartanak gyülekezet és vezető egymás mellett. Szerintem ez a pásztor számára is nagyon demotiváló állapot.Ugyanígy nem elvárható, hogy valaki csupán hűségből egész életén át tűrje egy változni nem akaró gyülekezet mérgező légkörét. Az is ok lehet a költözésre, váltásra, ha egy gyülekezet növekedése során olyan méretűvé válik, ami az adott vezető vezetői képességeit meghaladja, és nem tud, vagy nem akar fejlődni" - írja Jóföldi Endre.
"Mindezzel együtt számomra forradalmi volt, amikor 1997-ben először olvastam Rick Warren Céltudatos gyülekezet című könyvét. Nem más volt rám a legnagyobb hatással, mint az a mondata, hogy odaszánta az életét arra, hogy Isten általa egyetlen gyülekezetet építsen. Én korábban ilyen gondolattal sem találkoztam. Akkor bennem is megszületett egy hasonló döntés a mi kis vidéki gyülekezetünkkel kapcsolatban. Sok haszna van annak, ha egy pásztor hosszú időn keresztül szolgál egy gyülekezetben."
A témában írt egy bejegyzést Dr. Ronnie Floyd, ami igen elgondolkodtató. Leír néhány dolgot, hogy neki mi segített, hogy ennyi időt egy helyen tudjon tölteni. Azt írja, hogy a személyes Krisztussal járás az alap, amin a szolgálat nyugodott. Erről nem is kell sokat beszélni. Olyan egyértelműnek tűnik! Egy másik magától értetődő, de elhanyagolt szempont, hogy igyekezett erős házasságot építeni. Érdekes módon vannak akik elhanyagolják ezt a szempontot. Nem régen itt is közzétettem egy érdekes adatsort. Sokszor éppen a legnyilvánvalóbb dolgokra nem gondolunk! Ez a cikk pedig ilyen nyilvánvaló dolgokat ír le, csak egyet említek ha valaki emberekkel foglalkozik megtapasztalja, hogy fájdalmat okoznak neki, elhagyják, ezeknek meg kell bocsátani, írja a cikk szerzője. Valószínűleg könnyebb leírni, mint megtenni! Érdemes elolvasni, nem csak annak aki hosszú ideig szeretne egy helyen szolgálni!
Maradni vagy menni? Meddig maradni és mikor menni? Hatalmas kérdések ezek egy vezetőnek, lelkipásztornak.
Mi a vélemény erről?
Kiss László D. 2015.09.10. 17:33:26
1. Ha egy vezetőnek nincs kapcsolata Istennel, akkor a maga feje után megy, és vagy úgy dönt, hogy megy vagy úgy, hogy marad. Ezt nem megítélésként írom le, mert én magam úgy gondolom, hogy ha valaki nem Istentől vezettetve tartózkodik egy szolgálatban, attól még lehet azon áldás.
2. Ha a vezető Isten vezetése által dönt arról, hogy 5-10 évente szolgálati helyet vált, vagy végleg egy helyben marad.
A 2. módot javaslom minden vezetőnek elérni. Ha valaki sóvárogva várja, hogy Isten szóljon hozzá. Hűségesen, figyelemmel, néha elcsendesedve imádkozik, kitárva neki a szívét, lehetetlen, hogy ne hallanánk meg, azt a kicsiny belső hangot, ahogy Isten szólni akar hozzánk (persze beszélhetnénk még belső békességről vagy arról, hogy az Úr igén keresztül szólít meg - stb. vezetési módokat), de kell, hogy vezetve légy Istentől!
Az Igében látunk szolgálattevőket, akik egy gyülekezetben szolgálták le az életüket. De olyanokat is, akik folyamatosan járták a gyülekezeteket, és csak néhány évet töltöttek egy-egy helyen, de mindenkinél azt látjuk, hogy bárhogy is éltek az Isten vezetése szerint mentek vagy maradtak!
Kicsit összefoglalva a következőt szeretném elmondani: amikor azon gondolkozol, mint vezető, hogy a helyeden vagy-e, akkor elsősorban azt vizsgáld, meg, hogy milyenek a gyümölcsei annak, ahol vagy és amit teszel. Ha jók adj hálát Istennek, ha rosszak, akkor gondolkodj el nagyon komolyan, hogy ez csak átmeneti állapot (József a börtönben), vagy azért van, mert nem állsz a helyeden. Ha az utóbbi, akkor se kapkodj, menj nagyon komolyan Isten elé, térj meg és kérj helyreállítást és vezetést az Úrtól. Ezt követően javaslom, hogy egy számodra tekintélynek számító keresztény vezetővel oszd meg a gondolataidat, kétségeidet, mert lehet, hogy Te, aki benne vagy egy helyzetben helytelenül látod mindazt, ami körülvesz Téged, míg egy külső szemlélő esetleg egy egészen más képet fest le a helyzetedről. Nagyon fontos, hogy egy idő után a házastársaddal is leülj komolyan átbeszélni a helyzetet (de figyelem (!), ne úgy, hogy megterheled vele Őt!). Ez nagyon fontos! Hiszen minden változás befolyásolni fogja az egész család életét is, és kell, hogy minden változásnál a párodban is békesség legyen a változást illetően.