Gyülekezetvezetés

Ha azt gondolod vezető vagy, és magad mögé nézve nem látsz senkit, csak sétára indultál.

Pásztorok: függjetek Istentől

2010. november 04. 07:19 - kereso

A szolgálat lehetetlen – függj Istentől!

Francis Schaeffer jól jellemezte a Szentlélektől való függőséget: „Amit csinálunk, nem csak nehéz – lehetetlen”. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy „fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban”. (1Kor 15:58). A Szentlélek természetfeletti munkájára való nyitottság több annál, minthogy helyet készítsünk bizonyos lelki ajándékoknak. Azt is jelenti, hogy egész szolgálatunkat a természetfeletti kell, hogy meghatározza, ami amúgy nem lehetséges Isten segítsége nélkül - képtelenek vagyunk saját erőfeszítéseinkből véghezvinni.

Szeretsz nyilvánosan imádkozni?

"A hegyibeszéd közepén olvashatóan Jézus arra hívja követőit, hogy életüket a függőség határozza meg. Krisztusnak határozott utasításai és közvetlen üzenetei vannak azok számára, akik arra vágynak, hogy nyilvános szolgálatban legyenek, vagy éppen abban vannak: Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” (Máté 6:5-6)

Jézus rávilágít a vallási vezetők egyik hajlamára, hogy imádkozó embereknek tűnjenek, mert gyakran beszélnek Istenhez nyilvánosan. Ezek a versek mindnyájunkat, nyilvános szolgálatban munkálkodókat megszólítanak. Rákényszerülünk, hogy feltegyük a kérdést: mit szeretek jobban? A nyilvános vagy a privát, magányos imádságot?

Amíg jobban értékeljük a nyilvános imádságot a privátnál, valószínűleg jobban keressük emberek, mintsem Isten elismerését. Sokkal könnyebb nekünk vezetőknek nyilvánosan imádkozni, mert elvárják tőlünk, és mert gyakran megdicsérnek amiatt, hogy milyen csodálatosan és szépen megformáltan imádkozunk. Észrevettem ezt a saját életemben. Nyilvános imáim artikuláltak, átgondoltak és zökkenőmentesek. Személyes imáim gyakran összefüggéstelenek, túláradóan érzelmesek és akadozók. Miért könnyű jónak lenni a nyilvános imádságban és miért vagyunk borzalmasnak önmagunkban?

Hol kapjuk meg a jutalmunkat?

Jézus logikája megmagyarázza ezt a kettősséget: a jutalom. Egyszerűen fogalmazva azonnal dicséretben részesülünk ha nyilvánosan imádkozunk, de a saját imáinkért nem jár ilyen. Nyilvános imáinkat gyakran megdicsérik azok, akiket lenyűgöz szónoki képességünk. A nyilvános imákat gyakrabban fűti a pillanat hevülete, mintsem az örökkévalóság kijózanító valósága. Így a nyilvános imákat gyakran az előadás vezérli mintsem a vágyódás, a szavak mint inkább a szív, és nem Isten, hanem az emberek.

A privát, magányos imák tárják fel az emberi szív igazi szellemi állapotát.

Függsz-e Istentől a személyes imán keresztül?

Forrás: Darrin Patrick írás a The Resurgence blogon (fordította Vajda Gábor)

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.