Gyülekezetvezetés

Ha azt gondolod vezető vagy, és magad mögé nézve nem látsz senkit, csak sétára indultál.

Öt újévi fogadalom keresztény vezetők számára

2010. január 08. 13:25 - kereso

Az egyik legfélreértettebb boldogságmondás lehet 2010 egyik legfontosabb elsajátítanivalója, miszerint „boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Máté 5:5). Nézzünk magunkba! Nevetségesen hangzik, nemde? Azt gondolhatnánk, hogy ahhoz, hogy a földet örököljük, mindenkin át kellene taposni első körben. De már nem értjük a szelídség fogalmának igaz jelentését. A szelídség nem azonos a gyengeséggel. Jézust és Mózest szelídnek írták le, de azt közel sem mondhatnánk róluk, hogy gyengék is voltak. A szelídség fogalma valójában uralom alatt tartott erőt takar.

Az eredeti ógörög kifejezés a megszelídített vadlóra, vagy lázcsillapítóra utalt. Minden lelkipásztornak fontos jellemzői közé kell tartoznia, hogy erősek, ugyanakkor kordában tudják tartani energiájukat. Azon vezetőknek, akik nem tudnak bánni saját erejükkel, másokat sem tudnak erre vezetni.

Öt tipp arra, hogyan tartsuk kordában erőnket 2010-ben.

1. Ha valaki nekünk szolgál, legyünk megértők, ne követelőzők!

A Filippi 2:4-5 eképpen fogalmaz: „Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt”. Olyan emberekkel érintkezünk nap mint nap, akik folyamatosan (ki)szolgálnak minket. Pincérnők, titkárnők, banki ügyintézők, gyorséttermi kiszolgálók, hogy csak néhány példát említsünk. A keresztény vezetők egyik legfontosabb jellemzője, hogy ezeket az embereket alázattal és tisztelettel kezelik. Megértők vagy követelőzők vagyunk? Kihívatjuk az üzletvezetőt minden alkalommal ha elrontották a rendelésünket, vagy jóindulattal viseltetünk irántuk?

A jó vezetők mércéje nem a feléjük való szolgálat milyensége, hanem hogy ők hogyan szolgálnak másoknak. Könnyű a felénk való szolgálatot követelőzően és kritikus szellemmel fogadni, de épp az ellenkezőjére lettünk elhívva. A megbocsátásnak gyorsnak kell lennie, a tiszteletnek pedig mindig szemünk előtt kell lebegnie!

2. Ha valakiben csalódunk, legyünk gyengédek és nem bíráskodók!

Pál így ír a Róma 14:1-ben: „A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy a nézeteit bírálgassátok”. A boldogság akkor érkezik meg, ha el tudjuk fogadni az embereket olyannak, amilyenek. Nem szabadna egy bizonyos szintnek megfelelniük, hogy szeretni tudjuk őket.

Lelkipásztorok, hogyan reagáljunk, ha valaki elrontja az életét? Te leszel első a sorban aki bíráskodik és kritizálja? Itt jön a szomorú rész. Sokan örülünk magunkban amikor valaki elbukik, mert az olyan, mintha minket lelki titánokká emelne. De a szelídség azt jelenti, hogy gyengédek vagyunk akkor is, amikor más emberek elkeserítenek minket.

Ami Jézust minden másnál jobban felbőszítette, azok az önbíráskodó vallási vezetők voltak, akik mindenki mást megítéltek.

3. Ha valaki nem ért egyet velünk, legyünk tapintatosak megadás nélkül!

Mint lelkipásztorok, bizonyára mindannyiunk szembesült azzal, hogy nem tudunk mindenkinek kedvére tenni. Ahogy megelégedést okozunk „A” csoportnak, „B” csoport azon nyomban felháborodik. Egyik pillanatban hősök vagyunk, a következőben csődök. Tapintatosnak kell lennünk megadás nélkül! A lelki érettség egyik legfontosabb próbája az, hogy hogyan bánunk azokkal, akik tőlünk ellenkező véleményen vannak, ellentmondanak vagy felingerelnek. Három lehetőségünk van:

  • félve visszavonulunk
  • dühből támadunk
  • szeretetben válaszolunk

A szelídség nem meggyőződéseinkből való leadást jelent. Ha passzívak vagyunk és hagyjuk a másikat saját útján járni, az nem szelídség, hanem gyengeség. Ugyanakkor semmi szükség a dühből adott válaszra. Ne robbanjunk fel, ha valaki nem ért velünk egyet!

A harmadik lehetőség a legjobb minden esetben. A Biblia azt mondja a 2Timóteus 2:24-25-ben, hogy „az Úr szolgája ne viszálykodjék, (hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes), aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot”. Lelkipásztorok, hogy állunk ezen a területen? Civakodók vagyunk? Az a feladatunk, hogy gyengéden irányítsuk emberünket, és reménykedjünk, hogy Isten változást hoz szívébe.

4. Ha valaki kijavít, legyünk taníthatók, nem jégszobrok!

A szelídség tanítható lelkület. Sokan közülünk, akik másokat tanítanak, magunk is a tanulóképességgel küzdünk, ami szomorú. A szelíd keresztény vezetők nem tesznek úgy, mintha mindent tudnának. Tudják, hogy nincs rá szükségük.

A Jakab 1:19 azt írja, „hogy tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra”. Lelkipásztorok, a többesszámba MI is beletartozunk!

Ha valaki a gyülekezetből konstruktív javaslattal áll elő, hogyan kezeljük? Feszültek és védekezők leszünk? A szelíd embereknek nincs mindenre válaszuk. Valójában nagyon is körültekintően kell eljárni azokkal akik mindenre tudnak válaszolni.

A szelíd vezetők nyitottak az új ötletekre és hajlandók változni ha valami újat tanulnak.

5. Ha valaki megbánt, cselekedj, ne csak reagálj!

Meg fogunk bántódni szolgálatunk alatt. A kérdés nem az, hogy „ha”, hanem „mikor”. Az, hogy hogyan reagálunk megbántódottságunkban, vízválasztó lehet szolgálatunkban. A Róma 12:21 azt mondja, hogy „ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval”. A fájdalmakra szeretettel kell válaszolni, nem megtorlással.

Megtorolni egyenlő a reakcióval. De ha megbocsátással válaszolunk – még akkor is, ha a másik személy nem kér belőle –, azt jelzi, átvettük a kezdeményezést.

Ha azt mondjuk: „Feldühítesz!”, beismerjük, hogy a másik személynek megvan az ereje ahhoz, hogy uralja érzelmeinket. Ez megint a gyengeség álláspontja, nem a szelídségé. Amint bosszúra vágyakozunk, feladjuk életünk feletti uralmunkat. Jézus azt mondta, a szelíd tudja, hogyan kell mindezt maga mögött hagyni.

Mit értett Jézus az alatt, amikor azt ígérte: „boldogok, akik uralni tudják reakcióikat, mert ők öröklik a földet”?

Irányítani tudjuk majd aktuális helyzetünket, mert nem az irányít minket. Ha szelídek vagyunk, többé nem leszünk áldozatok. Mi irányítjuk döntéseinket.

Victor Frankl, neves pszichiáter és auschwitzi túlélő mondta a következőket: „Elvették ruházatomat, gyerekeimet, esküvői gyűrűmet. Meztelenül álltam az SS előtt és rádöbbentem, hogy mindent elvehetnek tőlem az életben, de soha nem szabadíthatnak meg döntési szabadságomtól, hogy hogyan reagálok rájuk”.

Ez az igazi szabadság. Mi mást kívánhatnánk 2010-re?

Írta: Rick Warren, Fordította: Vajda Gábor

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.