Gyülekezetvezetés

Ha azt gondolod vezető vagy, és magad mögé nézve nem látsz senkit, csak sétára indultál.

Hogyan maradjunk meg tisztán a szolgálat során? 1.rész

2009. február 27. 09:38 - kereso

Rick Warren

Tisztesség a vezetés alapja. Csak akkor tudunk embereket vezetni, ha bíznak bennünk. Ha elveszítjük bizalmunkat, akkor kudarcra vagyunk ítélve. Ezért van az, hogy a vezetés jogát ki kell érdemelni, méghozzá úgy, hogy megbízhatónak bizonyulunk. Véleményem szerint a legrombolóbb bűn, amit egy vezető elkövethet, visszaélni az általunk vezetett emberek bizalmával.

Mivel a Sátán állandóan támad, pár bibliai módszert szeretnék megosztani, hogyan tudjuk erkölcsi tisztességünket a szolgálat során megőrizni. A 2. Kor 1:12-ben Pál így fogalmaz: „mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel jártunk a világban, kiváltképpen közöttetek.” Azért áll ez a vers közel a szívemhez, mert Pál tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy „tiszta lelkiismerettel szolgáltam. Senki nem mutogathat rám ujjal. Tiszta lelkiismeretünk tanúsítja, hogy tisztességesen viselkedtünk”. A vezetőknek ez az ismertetőjele.

A Titusz 1:6-ban az áll, hogy a vezetők legyenek feddhetetlenek. Ez a vers is a tisztességről szól, amely a vezetők legfontosabb jellemzője. Az Ef. 5:3 arra figyelmeztet bennünket, hogy „paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó.”

Szolgálóként hogyan őrizhetjük meg a tisztességünket? Javasolni tudok e célból egy-két dolgot.

1. Soha ne gondoljuk úgy, hogy rajtunk nem fog a kísértés!

Ne ámítsuk magunkat! Halljuk néha, hogy „velem ez nem történhet meg”. Ez marhaság!  Soha ne tévesszük szem elől, hogy mindannyian milyen esendőek vagyunk! Ez ellen a legjobb védekezés az alázatos hozzáállás, ami azt fejezi ki, hogy „én is emberből vagyok”. Vigyáznunk kell, figyelmeztet erre az 1. Kor 10:12 is: „aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” Senki sem sebezhetetlen, egyikünk sem immunis a kísértéssel szemben. A Példabeszédek 16:18-ban ezt olvashatjuk: „az összeomlást a bűn előzi meg, a bukást pedig a felfuvalkodottság”. Azon a reggelen, amikor nyugtázom magamban, hogy én ezen a problémán túljutottam, az a reggel, amikor kísérthetővé váltunk.

Olyan ez, mint az az ember, aki olyan szilárdan hiszi, hogy sosem fogják kirabolni, hogy ezért aztán nem zárja kulcsra az ajtaját, ablakait nem csukja be, és pénzét mindenfele előhagyja. Kit fognak kirabolni? Éppen azt, aki ennek az ellenkezőjéről meg van győződve. Jeremiás 17:9-ben ez áll: „csalárd a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?” Vagyis mindenkiben ott rejlik a büszkeség.

A szívem csalárd. Ez Isten véleménye az én, sőt a te szívedről is. Nem tudjuk előre megmondani, hogy a megfelelő körülmények és eseménysorozat hatására mit tennénk. Legyen bennünk egy szent félelem, nehogy azt gondoljuk, hogy bizonyos területeken már nem fog rajtunk a kísértés.

2. Szenteljünk nagy figyelmet a lelki hőfokunknak!

 

Minden nap tudatosítsuk magunkban, hogy milyen fokú elkötelezettség van bennünk. A Példabeszédek 4:20-ban az áll, hogy „minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki minden élet”. Mindenekelőtt való kötelességünk arról gondoskodni, hogy minden nap Isten útján járjunk.

Tapasztalom szerint bármilyen kísértésben folyamatosan emlékeztetnem kell magam arra, hogy Isten mindenható és mindenhol jelen van. Isten látja életem minden részletét és mindig velem van. Az ördög azt suttogja a fülünkbe: „soha senki nem fogja tudni”, és ez a gondolat ott rejtőzik minden kísértésben. Ha Isten mindig velem van és lát mindent, akkor ez kell, hogy sarkalljon arra, hogy magamat jelenlétére emlékeztessem. Az 1. Kor 9:27-ben Pál így fogalmaz: „hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre”.

Ez a vers félelmet kelt bennem, nehogy, amikor másoknak prédikálok, magam közben alkalmatlanná váljak, és nem üssem meg a kívánt szintet. A vezető tisztessége kulcsfontosságú.

3. Ha házasok vagyunk, ápoljuk házasságunkat!

Az erkölcsi tisztességhez a kulcs a boldog családi élet. Ha házasok vagyunk, fontos arról gondoskodni, hogy házasságunk előre menjen. Mint a régi mondás: „a szomszéd fűje nem zöldebb, az én füvem sem zöldebb. A fű ott zöld, ahol öntözik”. Tehát figyeljünk oda arra, hogy a házasságunkat ápoljuk.

Az Énekek Énekében (1:6) olvashatjuk azt, hogy „a szőlőnek őrizőjévé tettek engem, [de] a magam szőlőjét nem őriztem”. Ezen múlik. A szolgálatban fennáll annak a veszélye, hogy annyi időt fordítunk mások házasságának rendbetételére, hogy a magunkét elhanyagoljuk. Én magam a saját családomban ezért keményen dolgozom. Kay és én együtt olvasunk könyveket, és hallgatunk kazettákat. Együtt veszünk részt tanfolyamokon.  Ha házasok vagyunk és szolgálunk, fontos, hogy ne külön, hanem közös életet éljünk.

4. Vezessük le érzelmi és szexuális energiánkat egészségesen!

A Sátán szeret a felgyülemlett érzelmekkel eljátszani. Beszélgettem már olyan emberekkel, akik nem tudták érzelmeiket egészségesen kifejezni vagy energiáikat egészségesen levezetni. Kiégettségük miatt sokszor igen elterjedt köztük az erkölcstelen viselkedés. A Róma 12:21-ben ezt mondja a Biblia: „ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval!” Ez a helyettesítés elve. A kiegyensúlyozott életvitel érdekében fejezzük ki, vezessük le érzelmeinket és energiáinkat.

(folytatjuk)

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.