Gyülekezetvezetés

Ha azt gondolod vezető vagy, és magad mögé nézve nem látsz senkit, csak sétára indultál.

Tézisek az egyházról és a misszióról 1.

2009. január 21. 09:52 - Csabosz

Szerző: Háló Gyula, lelkipásztor

 

Holisztikus misszió


A holisztikus megközelítés a missziót mint a keresztyén hit átadásának céltudatos tevékenységét egészében szemléli mint folyamatot és hatások összességét. A gyülekezetet egészében tartja a misszió részének. Minden tagot a misszió részeként fog fel. Minden tag minden helyzetben a misszió képviselője. Minden kultúrát, minden életkort el akar érni a szűkebb és tágabb környezetében. Földrajzilag sem húz tehát határt tevékenységének, hanem globálisan gondolkodik. Mindent missziós helyzetként értelmez. Minden eszközt és csatornát megragad célja érdekében. Az egész folyamat végső célja az érett hívő ember. Kijelenthetjük, hogy Jézus Krisztus missziós parancsa nyomán csak holisztikus misszió létezik.

 

Kinek a kultúrája szentebb?


Egy gyülekezetnek a szokása, nyelvhasználata, öltözete szentebb, mint a „világé". Mi alapján mondják vagy állítják egyesek? Vajon sok esetben „szent cselekedetet" a keresztyének nem tisztátalan szándékból tesznek? Vajon nem a szív állapotától, a szív tisztaságától, a szándék értékétől függ, hogy a tettünk szent-e? Miért kiáltanánk hát ki bármely szokást önmagában szentnek vagy világinak? Hát nem attól szent egy tett, hogy azt szent tette-e?

 

Mire vagyunk beállítódva?


Bár a Mindenható könyörülne rajtunk, hogy a mi jellemzőnkké is válna az emberek iránti könyörü-let! Miért nem látjuk be, hogy a hívők közössége nem magukért van, hanem azokért, akik többnyire a gyülekezeten kívül élnek? Miért van az, hogy a gyülekezetek a lakótérségükben élők legnagyobb részének lelki szükségleteivel nem törődnek? Ki törődjön az emberek lelkével, ha a keresztyének nem? Mondjátok meg, ki? Nem lenne szabad ennyire félnünk az együttérzéstől! És személy szerint? Vajon nem tragikus, ha egy hívő hitéletét nagyrészt kitölti a gyülekezet és a család? Vajon nem tragikus, ha egy hívő nem keresi a környezetével való mély dialógust? Vajon nem tragikus, ha egy hívő nem érzi annak felelősségét, hogy hitét megossza? Vajon nem tragikus, ahogy tudomásul veszi azt, hogy egyeseknek el kell kárhozni? Tudunk-e helyénvaló magyarázatot adni arra a kérdésre, miért nem érdekel bennünket jobban az emberek lelki sorsa?

(Folytatjuk...)

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.