Gyülekezetvezetés

Ha azt gondolod vezető vagy, és magad mögé nézve nem látsz senkit, csak sétára indultál.

Ha prédikálsz, mondj történeteket!

2017. április 19. 16:54 - kereso

Biztosan nem csak velem történt már meg prédikálás közben: A hallgatóság láthatóan nem túl élénk, nem mondható feszültnek a figyelem, míg nem egy történet mesélésbe kezdek és hirtelen mintegy varázsütésre minden megváltozik.

A fejek felemelkednek, érdeklődő szempárok szegeződnek rám, és ha jó a történet érzelmileg is láthatóan bevonódnak. Mosoly, nevetés vagy éppen fátyolossá váló tekintetek. Miért működnek a történetek? Miért érdemes a tanításban is alkalmazni?

Természetesen önmagában Jézus példája is elegendő lehetne ehhez minden igehirdető számára. Ő szinte csak történetekben - példázatokban - tanított, amit persze volt, hogy meg is okolt. Vagy lehet, hogy az evangéliumok írói már csak ezeket tudták leírni, mert erre tudtak az emberek visszaemlékezni leginkább a tanításaiból? Kétségtelen, hogy pici gyerekkorunktól magukkal ragadnak bennünket a történetek és ez az érdeklődés egész életünkben meg is marad.

Három további forrást ajánlanék még a témában:

Szalay Ágnes: Egy jó sztori és meghallják, amit mondani akarunk című cikkében a tudományos háttéről ír néhány gondolatot.

Szlafkai Éva Carmine Gallo Történetmesélés című könyvét foglalja össze cikkében.

A másik pedig Györffy Kinga pszichológus, nyelvész előadása a témában:

 

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.