Olvasom Chris Anderson könyvet a TED előadásokról. Van pár olyan dolog, amelyet érdemes lehet megfogadni nekünk is, akik a gyülekezetben szolgálunk. Az egyik alapgondolat, amely a könyvben rendkívül hangsúlyos, hogy a TED előadók célja nem lehet más, mint adni. Éppen ezért az egyik legtanulságosabb fejezete a könyvnek a csapdahelyzetekre vonatkozik. Azokra az esetekre, amelyeket nem csak egy TED előadónak, hanem egy igehirdetőnek is el kell kerülnie. 
1, Ügynöki viselkedés
Amikor Anderson ezt a "stílust" leírja kihangsúlyozza, hogy ez a viselkedés arról szól, hogy el akarunk adni valamit, talán éppen magunkat. Egy igehirdetőnek is el kell kerülnie ezt a csapdát. Mindig gyanússá válik az a "szolgálat", amelyben túl sok van "magunkból"és túl kevés "az Igéből". A szószék nem a reklám helye, hanem az evangélium ügye.
2,A csapongó stílus
"Amikor idefelé a kocsiban azon gondolkodtam...", "Amikor tegnap este váratlanul felkértek..." "Az jutott eszembe éppen..." Ismerősek ezek a mondatok? Amikor egy gyülekezetben valaki "rád szán" 30-50 percet, hogy meghallgasson, akkor nem engedheted meg magadnak, hogy hebegve-habogva készületlenül, világos üzenet nélkül lépsz ki eléjük. Az igehirdetés szolgálata nem csak a lelkigondozás, a hit építés miatt fontos, hanem azért mert egy olyan koncentrált lehetőség, amikor a Szentlélek által is felkészítetten tudsz építeni és rombolni. A csapongás nem sugároz zsenialitást, bármennyire is szeretnéd ezt hinni!
3, Az untató stílus
Az önfényezés, az ismételt gondolatok, az untatóan aprólékos részletek azzal járnak, hogy a közönség a TED előadásokon, a gyülekezetben pedig, akik ott vannak, hamar elvesztik az érdeklődésüket. A száraz tények, az összefüggéstelen magyarázatok, a túl sok információs is egy idő után feladásra készteti a hallgatókat.
Pozitív javaslatok:
1, Legyen egy világos üzeneted, amit át akarsz adni és ez ne rólad szóljon, hanem a gyülekezet Uráról!
2, Építsd fel a prédikációt egy üzenet köré és 3-4 pontnál, érvnél ne használj többet.
3, Alkalmazz építő történeteket!
