Legutóbb arról írtam, hogyan szeretem a feladatokat megosztani. Főleg azzal foglalkoztam, hogy megvalósítás indításában komoly szerepet vállalok. Az első szakaszban a csapatom számára öt konkrét dolgot biztosítok (összkép, célkitűzések, iránymutatás, kisegítő erőforrások és felelősség), hogy felkészítsem őket a sikeres megvalósításra. Aztán a következő 80% során a kezükbe adom a stafétabotot. Ha még nem olvastad volna, olvasd el a bejegyzést, hogy lásd, a megvalósítás folyamán mi előzi meg ezt a fázist.
Ahogy legutóbb említettem, sok vezető gyakorolja a 10-80-10 folyamat első felét. De ahhoz, hogy minden flottul menjen, és a megvalósítás színvonalas legyen, a vezetőnek a vége felé újból hozzá kell járulnia a megvalósításhoz.
A megvalósítás végéhez közeledve az alábbiakat biztosítom:
1. Tapasztalat
Vezetőként valószínűleg sok tapasztalatot gyűjtöttem össze hasonló tervmegvalósítások irányításában vagy helyzetek kezelésében. Ezen a ponton szoktam megosztani tapasztalataimat úgy, hogy meghallgatom a csapatom beszámolóját arról, amit elvégeztek, milyen problémákkal szembesültek, és arra milyen megoldásokat találtak. Gyakran megtörténik, hogy olyan helyzetről számolnak be, amibe már magam is belekerültem, amit magam is átéltem. Abból eredően, ahogy korábban a helyzettel sikeresen vagy kevésbe sikeresen megbirkóztam, van egy olyan mélyebb tapasztalatom, amit megoszthatok, hogy a csapat a saját problémáját jobban meg tudja oldani.
2. Kérdések
Miközben hallgatom a csapatom beszámolóit a megvalósításról, kérdések fogalmazódnak meg bennem. Ilyenkor a részvevő szemszögéből szoktam a kérdéseket feltenni úgy, hogy a kérdés rávilágítson a megvalósításban meghúzódó hiányosságokra. Például „Mit tennél, ha mégis így lenne?” Ezáltal a megvalósítás biztosabbá válik, mert arra kényszeríti a csapatot, hogy ötleteikben előforduló döccenőket és a sérülékenységet kiküszöböljék.
3. Ötletek
Úgy is mondhatnám, hogy ekkor keretbe foglaljuk a megvalósítást. Ahogy végigmegyünk az előrehaladás folyamatán, segítek a rossz ötleteket helyrepofozni, egyben rengeteg jó ötletet hallva. Amire most szükség van, egy tuti ötlet. Van úgy, hogy már eleve eszembe jut valami ütős, de van úgy, hogy a sok jó ötletből bukik elő valami nagyszerű. Máskor meg a segítségüket kérem valami frappáns gondolathoz, amit együtt ötlünk ki a végén. Ez nagyon inspiráló, mert rengeteg új gondolat jön ilyenkor elő. Lehet, hogy a saját ötletünk csak hozzájárul a kerethez, sőt ekkor már egy új keretre van szükség. A megvalósítás első 10%-a alatt sok feltételezésünk volt. Most, az utolsó 10% során, amikor már a munkát ténylegesen elvégeztük, sokat tudunk. Teljesen más arra építeni, amit gondolunk, mint arra, amit már tudunk.
4. Nevemet adom
Ebben a szakaszban élre állok, és a nevemet adom a megvalósításhoz, teljesen azonosulok velük. A saját vezetői hitelességemet és szakértelmemet biztosítom a megvalósításhoz. Megtettem mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy a megvalósítás kiválóan végbemenjen, és egyben azzal is támogatom a csapatom áldozatos munkáját, hogy a nevemet adom ahhoz, amit végeztek. Ez nem csak hogy jót sugároz kifele, hanem támogatja és bátorítja a csapatom tagjait, mert tudják, hogy őszintén megbízok bennük.
5. Vezetői megérzés
Utoljára megkérdezem, hogy ki az, aki a projekt következtében jól beletanult abba, hogyan kell irányítani. Mindig van valaki, aki vállalja a felelősséget és mozgatja a szálakat. Ki vallhatja ezt a feladatmegvalósítást a magáénak? Volt valaki, aki vette a fáradságot, és kezébe vette az irányítást, még úgy is, hogy hivatalosan nem volt vezető? Ha vezetőként jó stratégák vagyunk, akkor az ilyen megosztott feladatkörökön alapuló megvalósítást használhatjuk arra, hogy új vezetőkre találjunk vagy hagyjuk az új vezetőket kifejlődni.
A feladatmegosztás a vezetők számára kulcskérdés. Mindannyian tisztában vagyunk vele, mennyire szükséges; különben csak a teendők között roskadozunk. De hogy igazán sikerrel járjon a feladatok megosztása, induláskor időt kell szánnunk arra, hogy felkészítsük a csapatunkat a sikeres megvalósításra. Ugyanilyen fontos, hogy a projekt vége fele is szánjunk időt arra, hogy a csapatunk munkáját kicsiszoljuk a lehető legjobb végeredmény érdekében. Ez a 10-80-10 elv.
