Gondoltál már úgy a sebekre, forradásokra, mint olyan jelekre, amelyek hitelesítenek? Én bevallom sokáig nem. Aztán olvastam egy gondolatsort Amy Carmichael-től, aki több, mint 50 évig dolgozott misszionáriusként Indiában. Többek között árvaházat alapított és számtalan könyvet írt. Ez a gondolatsor kapcsolódik az előző gondolatokhoz.
Egy szemléletformáló gondolatsor:
"Hol van sebed?
Kezed, lábad, tested rejt-e heget?
Hallom, ahogy dicső tetteid éneklik,
Fényesen ívelő csillagod éltetik:
De hol van sebed?
Hol van sebed?
Engem az íjászok megsebeztek.
Fára feszítettek; széttéptek, megöltek
A vad ragadozók, melyek körülvettek.
Hol van hát sebed?
Nincs seb, sem forradás?
A tanítvány legyen olyanná, mint mestere,
Ki nyomomban jár, lándzsával sebzett lábfeje.
Ám a tiéd még ép, egész:
Vajon követhet-e régóta már,
Kin nincs seb, sem forradás?
